Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

1992. január 23. HAZUNK TAJA WÚJSÁG 5 Simon gazda tanácsai Mikor, hogyan, milyen szőlő­fajtákat ültessünk a házikertek­ben? Köztudott, hogy az őszi gyümölcsfa- és szőlőültetés előnyösebb a tavaszinál. Elő­ször azért, mert a csemetéket kevésbé éri tárolási károsodás (kiszáradás, gyökérfagyás stb.). Másodszor, a november köze­péig elültetett csemeték gyö- kérkurtitásainál megindul még a kalusz-, azaz a hegszövetkép- ződés, ami a biztonságos eredés feltétele. Az őszi ültetésű olt­vány ezzel a következő évben erőteljesebben növekszik, több időjárási viszontagságot kibír, biztonságosabban vészel át egy esetleges aszályos nyarat is. Fő­leg ott előnyös ez, ahol nincs meg a szükséges öntözési lehe­tőség. Bármennyire is jó az őszi ültetés, az elmúlt ősz igen kevés lehetőséget adott erre. A sok, immár felesleges csapadék, a korai fagyok akadályoztak bennünket ebben a tevékeny­ségünkben. így maradt a tava­szi folytatás. Igaz, tavasszal is lehet sikere­sen ültetni, csak nagyobb gonddal és több munkával. A jó eredésnek egyik előfeltétele, a megbizhatóan tárolt, a fagyok­tól védett csemete. Az ültetés­nél a gyökér beiszapolása, 5-10 liter víz/tő, vagy ahol a víz nem áll rendelkezésünkre, ott agyagpépbe mártott gyökérzet­tel kell ültetni. A házikertekbe ne ültessünk maximális nö­vényvédelmet igénylő fajtákat, hanem a betegségekre kevésbé érzékeny rezisztens típusokat, melyek csak kevés, átlagidőjá­rás esetén permetezést egyálta­lán nem igényelnek. Kevésbé vagyunk akadályoztatva a permetezés miatt a köztes zöld­ségtermesztéseknél, ahonnan naponta kell fogyasztani, az élelmezési, egészségügyi vára­kozási idő betartásával. Aján­lott fajták a következők: az au­gusztus elején érő Eszter, au­gusztus végén érő Augusztusi Muskotály, és a Zalagyöngye, a szeptember elején-közepén érő Saszla, Pölöskei Muskotály és a Bianca, szeptember végén érő Téli Muskotály és a nagybo- gyójú Teréz. A két utóbbi min­den különösebb eljárás nélkül karácsonyig is eltartható, kam­rában polcra fektetve a fürtö­ket. Amilyen jó hatású az ültetés, előtte a talajba bedolgozott táp­anyag, ha azt nyár végén, ősz­szel végezzük eí, olyan bizony­talan tavasszal az ültetésnél adott trágya és műtrágya, ha az a gyökér közelébe kerül. A szervestrágya általában gyö­kérpenészt idéz elő, a műtrágya pedig marja a fiatal gyökereket, főleg akkor, aki úgy véli, minél többet annál jobb elvén, tehát ha eltúlozzák azt. A tavaszi ültetésnél veszély nélkül adható a Cofuna, vagy Biokomposzt 1-2 kilogramm gödrönként, de ehhez műtrá­gyát ne adjunk.- Éles Simon ­Támogatás, hitel (III.) Mezőgazdasági vállalkozóknak Kedvezményes kamatozású vi­lágbanki hitelkonstrukciók: Hazánk, mint a Világbank tagja 1983 óta vesz részt a Vi­lágbank által finanszírozott programokban. Ezek kedvez­ményes hitelnyújtások révén valósulnak meg. A kölcsönök elsősorban exportfejlesztésre, szerkezetátalakításra és a kis­vállalkozások élénkítésére szolgálnak. A hitelek kihelye­zése kereskedelmi bankokon keresztül történik. A kölcsön igényléséhez a fi­nanszírozó kereskedelmi bank­nál pályázatot kell benyújtani. Ebben az általános banki köve­telményeken (fedezet, megva­lósíthatóság, üzleti terv, gya­korlat, szakértelem, stb.) túl, a Világbank által előírt szigorú hatékonysági és hitelképességi kritériumoknak is meg kell fe­lelni. A benyújtott pályázatokat a kereskedelmi bankok többnyire folyamatosan bírálják el. Elfo­gadás esetén a felek kölcsön­szerződést kötnek, amelynek értelmében a pályázó vállalja, hogy a beruházás folyamatáról, eredményéről, a pénzügyi helyzet alakulásáról folyamatos tájékoztatást nyújt, illetve igény szerint biztosítja a helyszíni el­lenőrzés lehetőségét. A világbanki hitelek kamatai a jegybanki refinanszírozási fel­tételektől, illetve a kereske­delmi bankok által alkalmazott, kialakított kamatréstől függően változnak. Jelenleg mértéke ál­talában 26 százalék körül ala­kul. Világbanki hitelekkel meg­valósuló fejlesztések hitelbírá­latának hosszabb átfutási idejét, szigorúbb követelményeit és nagyobb adminisztrációs kény­szerét a hitelt nyújtó bankok kedvezőbb kamatokkal, hosz- szabb lejárati idővel, és egyéb szolgáltatásokkal ellensúlyoz­zák (például a hiteligénylést segítő adminisztrációs rend­szer).-folytatjuk ­Kertbarátok, előadások A szekszárdi kertbarátkor január 13-án tartotta első szakmai összejövetelét Szekszárdon, a Babits művelődési házban, melyen több mint százan vettek részt. Az éves munkaterv megbeszélését követően Petter László, a Schell IPC. magyarországi képviselője tartott előadást a „Cég", „Ember és környezet-barát" növényvédő szerekről, melyek remélhetőleg az üzletekben rendelkezésre áll­nak. A kertbarátoknak március 7-én, a metszési bemutatón hely­színi értékesítést szerveznek. A soron következő találkozó alkal­mával, mely január 27-én este hat órakor lesz, az 1992. évi munka értékelés után Vörös Géza, a Növény- és Talajvédelmi Állomás munkatársa tart előadást Az új növényvédő szerek - korszerű nö­vényvédelem, az ember és környezetkímélése figyelembevételé­vel címmel. A környezetbarát növényvédő szereket Steiner Ist­ván, a Sumitomo Corporation képviselője ismerteti majd. Állattartás „Visszahívtak a gyermekkori élmények" Molnár István alacsony, lát­szólag törékeny termetű fiatal­ember. A kemény fizikai munka azonban keményköté­sűvé tette. A szekszárdi Mocfa-csárda mögötti hegyol­dalban már kora reggel óta te­szi a dolgát. A négy marhának készíti a reggelit. Répát reszel mindegyik állatnak külön edénybe, ehhez vöröslisztet s darát kever. A barna-fehér tarka állatokat nevükön szó­lítja, s elébük teszi a takar­mányt. Alájuk friss alom kerül. S amíg a jászolba tett friss szé­nán törcögnek a tehenek, fejés- hez készülődik. Segítségére édesanyja van, aki langyos víz­zel lemossa a tehenek tőgyét, s aztán rákerül a fejőgép. Á gép halk morajjal beindul, s vékony, átlátszó műanyag csövén üte­mesen megindul a tej. Főállásban személyszállító kisiparos, három és fél éve vál­totta ki az ipart. Mindig voltak állatai, egy-két disznó, nyulak, ezeket hobbiból tartotta. Á taxi­zás mellett több szabadidő volt, így kezdett komolyabban a me­zőgazdaság felé orientálódni. — Fölfejlesztettük az állo­mányt, borjúkat vásároltam, fölneveltük őket, s így lettek a tehenek. Három borjú, három üsző és egy bika nőtt fel együtt. Aztán az üszők vemhesek let­tek, eladni már nem lehetett, így aztán megmaradtak a tehe­nek. Abban az időben már ja­vában taxiztam, s igencsak fog­lalkoztatott a gondolat, melyi­ket hagyjam abba. A taxizást, amiből jött a pénz, vagy az ál­lattartást, ami még nem adott forintot. Az élet segített a vá­lasztásban. Tavaly nyáron minden harmadik éjszaka au­tóztam, reggel meg ki a hegyre. Belefáradtam, beleuntam a haj­tásba. Kevesebbet ülök autóba, így egyre több időm marad az állatokra. A nehezebbik, az erő­sebb munkát vállaltam. A taxi­zástól is akkor ment el a ked­vem - pedig igazán szerettem taxizni -, amikor rájöttem arra, mennyi dolog van a tanyán. Ami azonban kicsit elszomorít, az állatokat nem lehet eladni, értékesíteni. Nincs piaca, pedig szívesen eladnám, ha tudnám. Aki a mezőgazdaságból akar meggazdagodni, annak nagyon nehéz. Most is ki merem jelen­teni, hogy ha taxiznék, ennyit töltenék a gépkocsiban, mint a tanyán, a családtól távol, több haszonra tennék szert, mint az állattartásból. Az elmúlt évben, az alacsony sertésárak miatt, a három anyadisznóból kettőt leadott. Egyet azonban megtartott, bízva abban, hogy minden megváltozik, másként lesz. Az etetéshez a takarmány nagy ré­A szaporulat Reggeli után előkerül a fejőgép is szét - kukoricát, répát - részben saját, részben bérelt földön termelik meg. A trágyát ezekre a földekre teríti. Úgy mondja, kis területen is lehet jól ter­melni, gazdaságosan, de ennek nagy ára van, hisz itt sokat kell dolgozni, túrni a földet. — Véleménye szerint mi okozza az árcsökkenést? — Nem hiszem, hogy eny- nyire túltermelés lenne, és eb­ből adódnának az értékesítési problémák. Valószínűbbnek tartom az akadozó külföldi pia­cot. Én személy szerint bízom abban, hogy rendeződni fog ez is. A tehenek megellettek, a vá­góba nem adtam le őket - ami­hez az állattisztelet is közreját­szott - attól függetlenül, hogy eladni nem lehetett. Ha vissza­gondolok a gyerekkoromra, az árak azóta tízszeresen emelked­tek. A tejet úgy értékesítjük, li­terjét 22 forintért, hogy házhoz visszük. A tehenek átlagban úgy 15-16 litert adnak fejenként, ami elég kevésnek számít. A bonyhádi tarka fajta, mint az enyém is, azonban jóval zsírosabb tejet ad, még ha kevesebbet is, mint a többi fajták. — Megéri állatokat tartani, foglalkozni velük? — Azt azért kimondottan nem mondanám, hogy ráfizeté­ses, ha az állatokat vegyesen tartom. A marhák mellett pár sertést tartottam csak. Ráfizetés sem igen volt. Saját takarmány­nyal etetek. Csak vöröslisztet vásárolunk. A kukoricától a ré­páig, a fűszénától a lóherszé- náig, a kukoricaszárig minden’ megvan. Azért hobbiból is ma­radtak állatok körülöttem. A kedvencem egy csacsi, sáros, havas időben a szállításnál van segítségemre. Két cumisb- árányt nevelek, s immár har­madik éve két fácánkakasom is van. Igazából nem azért foglalko­zom állatokkal, hogy megéri-e vagy sem. Visszahívtak a gyermekkori élmények, az ál­latszeretet. Annak ellenére, hogy az em­berek túlnyomó többsége nem bízik ebben, én viszont annál inkább. Ez a munka azonban a csa­ládtól, a két pici gyerekemtől veszi el az időt. Mert senki ne gondolja azt, hogy jut idő bár­mire is. Meglehetősen keveset va­gyok a családdal, a szórakozást pedig a televíziót jelenti. Az időm nagy része munkából áll, amit csak szíwel-lélekkel lehet csinálni.- pusztai téri ­Vásárnaptár Országos állat- és kirakodó- vásár: Január 25.: Sásd. Január 26.: Szekszárd, Tamási. Országos állatvásár: Január 25. : Simontornya, Pécs. Január 26. : Pécs. Autóvásár: Január 25.: Kecs­kemét, Pécs, Sásd. Január 26.: Kalocsa, Kecskemét, Nagyatád, Pécs, Siklós, Szeged, Szekszárd, Szolnok, Tamási. Szekszárdi piaci árak tojás 5,50-7 burgonya 16-18 sárgarépa 25 fehérrépa 25-30 fokhagyma 140-160 fejeskáposzta 10-12 alma 20-40 körte 50-60 mák 120 gomba(termesztett) 140-160 szárazbab 70-90 savanyú­káposzta 50 Borverseny Gyulajon Dombóvár városkörnyék községei közül Gyu­lajon tartottak elsőként borbírálatot a helyi kert­barátok, a hét végén. Müllert Márton polgármes­ter és szőlősgazda szervezésében összesen 52 minta érkezett a bíráló bizottság elé. Fehér bo­rokból 24-et, vörösből pedig 28-at ízlelhetett meg a bizottság. Elnöke Horváth József főborász volt Szekszárdról, aki egyébként gyulaji születésű, hazajött, amikor a meghívásnak eleget tett. A bi­zottság tagjai Éles Simon, Somogyvári Ferenc, Micheller József dombóvári és Müllert Márton gyulaji kertbarátok voltak. A verseny során hat arany, nyolc ezüst, tíz bronz minősítés született, és kilenc oklevél került kiosztásra. Tizenkét minta nem kapott minősítést, megfelelő pont hi­ányában. A legeredményesebb kistermelők a következők voltak: Szőke Géza, Szőke László, Varga Ferenc, Potocska Józsefné, Balaskó Ernő és Pleizer István, akik arany minősítést értek el. Ezenkívül ezüst oklevelet kaptak még Kelemen István, Csepregi Ferenc és Juhász Zoltán. A bi­zottság véleménye szerint a borok két fehér és két vörös bortól eltekintve tiszták és jól kezeltek voltak. íz és zamatanyagok az évjáratnak megfe­lelően alakultak. Sajnos, direkttermő bort is talál­tak, melyek szintén nem kaptak minősítést. Vol­tak borok, amelyeknek a kénszintje alacsony volt. Bodó Imre Nem mellékes a melléküzemág A privatizációs fo­lyamat egyik lényeges eleme a mezőgazda­ságban előreláthatóan bekövetkező jelentős tulajdonos-váltás. A termelőszövetkezetek­ről, azok korábbi sze­repéről, a magán far­mergazdaságok kiala­kulásának hazai távla­tairól, az óriási tsz-ek kisebb egységekre bomlásáról, a közel­jövő valódi földtulaj­donosainak esetleges szövetkezéséről hosz- szú ideje zajlik a vita. A napokban ismere­tessé vált az is, hogy a tavaly működött mint­egy 120 állami gazda­ság közül 68-at állami­gazgatási felügyelet alá vontak - ezek privati­zációjában tehát az Ál­lami Vagyonügynök­ségnek jelentős szerepe lesz. A polémiák jórészt a mezőgazdasági szer­vezetek agrár-tevé­kenységének jövője kö­rül zajlanak. Lényege­sen kevesebb szó esik azonban arról, hogy milyen szerepet töltöt­tek, töltenek be a tsz-ek ipari, építőipari, szol­gáltató egységei, az úgynevezett mellék­üzemágak - pedig ez a szerep köztudottan több síkú és nem elha­nyagolható mértékű. A tsz-ek nyereségének je­lentős hányadát, sőt sok esetben egész nye­reségét ezek a mező- gazdasági profiltól idegen tevékenységek adták. Ráadásul a fog­lalkoztatásban és az el­látásban is jelentős fel­adatokat oldottak meg. Az átalakulást meg­előző évben, 1989-ben a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek összes tevékenységé­nek 37.4 százaléka alaptevékenységen kí­vüli, tehát nem mező- gazdasági jellegű volt s ezeken a területeken foglalkoztatták a tsz-ek munkaerejének 46.3 százalékát. Másik jel­lemző adat: az 1000 fő­nél többet foglalkoz­tató, tehát a legna­gyobb közös gazdasá­gok körében - amelyek átlagosan 6500-7000 hektáron gazdálkodtak - a termelés 56.6, a fog­lalkoztatás 60.1 száza­lékát a melléküzemág adta. A közepes mé­retű tsz-ek esetében az arány kisebb volt, a 300 főnél kevesebbet fog­lalkoztató tsz-ek ter­meléséből és munkae­rejéből körülbelül egy- harmaddal részesedtek a „profil-idegen" tevé­kenységek. Kétségtelen, hogy a melléküzemágak hi­ányt pótoltak, a koráb­ban visszafejlesztet kisüzemek szerepét vették át. Részint a környék iparvállalatai számára bedolgozó­ként tevékenykedtek, részint lakossági igé­nyeket elégítettek ki. Nem elhanyagolható az sem, hogy munka­helyet vagy éppen a téli holtszezonban munkaalkalmat terem­tettek a falvak lakóinak - így ahhoz is hozzáse­gítették az elöregedő falvak egy részét, hogy a fiatalokat helyhez kössék. 1990-ben, a privati­záció kezdetetkor, majd a tavalyi átalaku­lás . során a melléküzemágák egy része valamilyen társa­sági formában önál­lóvá vált, nem ritkán a tagok anyagi erejéből, ezek a lépések ugyan ígéretesek a jövőre nézve, de mértékük nem meghatározó. Sok helyen megjelentek a külső versenytársak, azaz a községben vagy a környéken a nyere­séggel kecsegtető munkák jelentős részét új kisvállalkozások kezdték végezni. Ve­lük a versenyt a mel­léküzemágak nemigen tudták fölvenni, már csak azért sem, mert nekik a mezőgazdasági tevékenység hiányzó nyereségét is pótolniuk kellett. Más esetekben a kereslet csökkent, s ez vezetett a korábbi melléküzemágak el­sorvadásához. így állt elő az a hely­zet, hogy a korábbi, mintegy 150 ezer főnek munkát adó üzemá­gakban — 1989-hez képest - 1991. első fél­évében már csupán néhány tízezren dol­goztak teljes vagy rész­leges munkaidőben. Ez a körülmény is hozzá­járul - sok egyéb, me­zőgazdaságban gyöke­rező ok mellett - ah­hoz, hogy nőtt a vesz­teséges mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma országosan is, és a megyék nagy többségében is. 1989- ben például 103, 1990- ben 297 gazdaság volt veszteséges, ta­valy viszont - az FM becslése szerint - 450. Míg 1990-91-ben több megyében (Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala" egyáltalán nem, vagy csak elenyé­sző számban voltak veszteséges mezőgaz­dasági egységek, addig 1991- ben e régiókban is 10-20 között mozgott a deficites gazdaságok száma. Az ország más területein a munkanél­küliek számának nö­vekedését, illetve a fog­lalkoztatottak egy ré­sze keresetének tete­mes visszaesését okozta a melléküze­mek visszafejlődése. S a folyamat nem állt meg. Kétségtelen, hogy a melléküzemágak ko­rábbi szerepét a priva­tizációs folyamat el­söpri, de ez nem je­lentheti a korábbi te­vékenységek teljes fel­számolását. A kivezető út e téren is a privati­záció és annak kor­mányzati támogatása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents