Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-03 / 2. szám
1992. január 3. H ARMAS ATÁR Dunaföldvári magazin <5 TOLNAI, NÉPÚJSÁG 13 Kagy lógy öngye Reményteli kezdeményezés A Kagylógyöngye tehetségkutató pályázatot a Dunaföldvári Kulturális Egyesület és a Shell-lnterag Kft. dunaföldvári állomása közösen hirdette meg fiatal (tizenkét és huszonkét év közötti) toliforgatók és fotósok részére. A beérkezett pályamű- veket öttagú zsűri bírálta el, melynek döntése alapján kapott ezer-ezer forintos ShelLutal- ványt Lóczy Erzsébet, ifj. Visz- meg György, Méhes Dóra, Be- nedikti Nóra, Förster Márta, Vida Fruzsina, és Kristofics László, továbbá négyezer forint értékű utalványt nyert Tóth Pál és Varró Róbert a közös pályamunkáért. A közelmúltban tartott díjkiosztó ünnepségen - ahol a jutalmakat Horváth Lajos, a helyi Shell-állomás vezetője adta át - gazdára találtak a Kaktusz virágbolt, a Zsuzsi butik, a Jan- csó órásműhely, a Vajai hirdető és az áruház élelmiszer-osztályának különdíjai is. Az értékelést követően vetődött föl, hogy a pályázatot a tanulmányi időszakhoz igazodóan érdemes lenne félévente megismételni s tágítani kellene a résztvevők korhatárán is. A Shell-vezető és a Dunaföldvári Kulturális Egyesület képviselői nem zárkóztak el az ötlet megvalósítása elől, de ehhez a szervezőmunkát is erőteljesebbé kell tenni. A díjazott pályamunkákból - az egyikből már ma - a Hármashatár oldalain is csemegézünk.-drásHatár járás Kurucok őrzik a pénzt. Előszálláson a dunaújvárosi székhelyű Kurucz Kft. segít a közrend védelmében. A társaság lakókocsit állított fel a település központjában, s „táborhelyükről" járő- röznek a faluban. Korábban több betörés is volt a településen, többek között a takarékszövetkezetet is meglátogatták a hívatlan látogatók. A „kurucok” megjelenése óta jobb a közbiztonság, CB-összejöttetésüket felajánlották az egészség- ügyi szolgálat számára is. Termékeny író tollából remek családregény kerekednék ki, ha e lakatosdinasztia életét pontról pontra követné. A forrást a franciaországi Saone et Loire megye Savigny községében kell keresni. Itt született 1773. április 11-én Francois Debulois, a mostani Debu- layak szépapja. A derék francia Napóleon katonájaként került Bécsbe. 1802 és 1805 között épült Szekszárdon a római katolikus templom, annak tervezője és különböző mesterei is Bécsből valók voltak, így a toronyóra készítője is. Az ő alkalmazottjaként jött a család őse Szek- szárdra, az óra felszerelésére. A lakatos szakma négy generáción öröklődött apáról fiúra. Debulay Ferenc munkáját Antal fia folytatta, tőle kiváló tehetségű fia, Imre örökölte, akitől János és Lajos vette át a stafétabotot. Ferenc több kisebb-na- gyobb munkát végzett 1830 tájt Fóliák Mihály tervező, illetve Stan Jakab kivitelező megbízásából a vármegyeháza építésénél. Antal a lakatosműhelyt továbbfejlesztette, a szőlőmunkáló eszközök készítésével bővítette tevékenységét. Jónevű, A pályázat nyertesei Diákok a lakatosdinasztiáról A Kagylógyöngye pályázat díjazottjai közül most annak az „ötösfogatnak’’ a munkájából szemezgetünk, amely a legendás hírű lakatosdinasztia, a Debulay család történetét mutatja be. A fotókat Vida Fruzsina és Kristofics László készítette, a história után Méhes Dóra, Benedikti Nóra és Förster Márta kutakodott. közismert mester volt, műhelyében mintegy száz fiatal sajátította el a lakatos szakmát. A harmadik generáció kiemelkedő alakja Imre. Budapesten gépipari technikumot végzett, atyja több alkalommal küldte őt külföldi tanulmányu- takra. Az első világháború előtt a város részére készített villanyoszlopokat, a két világháború közt pedig a lakatos munka mellett vízvezeték-szerelést is végzett. Legjelentősebb munkáit az új kórház, a laktanya, a Magyar Nemzeti Bank székháza, a pénzügyi palota építése során végezte. Szekszárdon, a mekedőbb teljesítrtiénye a har- kányfürdői kápolna nagyméretű vasrácsa. Vállalkozó szellemét dicséri a háborús időkben létesített közhasznú olajsütő, majd a Dunán működött kotró. Ezek államosításra kerültek, ő pedig arra kényszerült, hogy elhagyja a községet, s a fővárosban vállaljon munkát, a metroépítkezé- sen, majd amikor visszatérhetett, újból hangzott az üllő a kalapácsütéstől, szorgalmasan dolgozott itthon tovább. Duna- földváron nemcsak lakatosAz utolsó Debulay, tanítványaival A harkányi kápolna gyében elsőként állított be erőgépet, a furógéphajtáshoz villanymotort. Köztiszteletben álló ember volt; a szekszárdi sportegyesület elnöke, évtizedeken keresztül a városi képviselő-testület, a megye törvény- hatósági bizottságának, a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamarának, valamint a kisiparosok országos elnökségének tagja. Számos helyi és országos kiállításon vett részt munkáival, ahol komoly helyezéseket ért el, 1928-ban miniszteri elismerést kapott. Az ő keze alól szintén száz fiatal szakmabeli került ki. Apja műhelyét János vitte tovább Szekszárdon. Dunaföld- váron ver gyökeret Imre másik fia, Lajos. Az ő nevét nincs olyan földvári, aki ne ismerné. Bár már nincs köztünk, örök derűjét már csak hallomásból tudjuk, de a nagyszerű ember csodálatos kezemunkáját sok hátrahagyott míves munka dicséri. Rendkívül szorgalmas, kitűnő lakatos mester volt. Legkiemelmunkái révén ismerték: kitűnő zongorista volt, műkedvelői előadások szervezője és karmestere. Tekintélyes polgárként tisztelték, a katolikus hitközség egyik vezetőjének választották. 1971-ben - mert a közismert lakatosnemzetség 167 évi tevékenysége megszakadt - a másfél századon át Debulay néven szerepelt család négy generációja emlékére alapítványt létesített öt Debulay fivér: amelynek egyike a földvári Debulay Lajos volt. A szekszárdi 505. Sz. Ady Énre Ipari Szakmunkásképző Intézet Igazgatóságának tízezer fointos takarékbetétkönyvet nyújtottak át, azzal a feltétellel, hogy 12 egymás utáni éven át, minden év befejeztével a tanintézet egy végzős diákja - a szerkezeti lakatos ipari tanulók közül az arra legérdemesebb - megjutalmaz- tassék. Azóta kezdeményezésük követőkre talált: üzemek, vállalatok is támogatják az alapítványt. Kicsoda ön, képviselő úr? §jg| - - ^-'^íJj -< ||||||| "'fs 'XM4/^^^Máft^s.p.Xk $£:„ - -. y^'-g - gs |g|| g ^ ^ ^ m g g.. g — Betelepülő vagyok - egyébként Pestről származom -, de már 1957 óta itt élek. Nem éreztem soha, hogy jöttment- nek tekintettek volna. A tanulmányaim befejezése után itt kezdtem dolgozni, a gimnáziumban, azóta is ott tanítok magyart és történelmet. A gyerekeken keresztül is megszerettem ezt a települést. Úgy gondoltam a nyolcvanas évek végén, hogy kinek-kinek többet kell tennie, hogy a nehézségeken át tudjunk jutni. Ezért indultam a választáson. — Korábban nem politizált? — Ötvenhat után nemigen volt az embernek kedve politizálni ... — Ki támogatta? — Az SZDSZ és a FIDESZ. Ez utóbbi talán azért, mert sok volt közülük tanítványom._ Ma nem sokat tudunk róluk. Én a kampány időszakában találkoztam néhány lelkes fiatalemberrel, azóta sem. — Mennyire számít az az önkormányzatban, hogy ki milyen támogatással került a testületbe? — Egyetlen egy alkalommal lettem egy picit indulatos, amikor a világkiállítással kapcsolatban egy tájékoztatót hallgattunk, és ott volt, aki pártpolitikát akart vinni a dologba. Akkor én emlékeztettem rá, hogy ezen kívül egyetlen egyszer sem ejtettük ki egyetlen pártnak a nevét sem. Ha valaki igazán szereti a települését, akkor teljesen mindegy, hogy milyen színekben indult a választásokon. — Mennyire elégedett a választások óta eltelt időszakkal? — Örvendetes, hogy most már viszonylag gördülékenyen megy a munka. A kezdet kezdetén ugyanis összekeveredett, hogy mi a hivatal és mi a testület feladata. A testület összetétele tükrözi az itt élő lakosság összetételét, ez is szerencsés. Bízom benne, hogy Duna- földvár idegenforgalmi központ lehet, és hogy az önkormányzatnak jóval nagyobb lesz a szerepe, mint korábban. Nem felülről kell azonban szervezni a dolgokat: koordinálni kell. A gazdaság területén azonban, sajnos, nem lesz könnyű. Jó lenne, ha oszlanának a fellegek, de ez egyelőre nem nagyon látszik.-l-s Zsörtölődő Profik kontra amatőrök? Van is, nincs is címer Meglehetősen kellemetlen vita zajlott az önkormányzat legutóbbi ülésén a város címerének kérdéséről. A baj nem az, hogy vita volt, hanem hogy kellemetlen. A kívülálló nemigen érti, honnan e sok indulat, amely a címer körül kialakult. Az önkormányzat korábban létrehozott egy úgynevezett címerbizottságot, amely összegyűjtötte azokat az embereket, akik helytörténettel, illetve heraldikával foglalkoznak. E bizottság közösen kidolgozott egy címert a korábbi földvári pecsétek és szimbólumok felhasználásával, a pontos kivitelezéssel Koffán Károly festőművészt bízták meg. Miután az elkészített tervhez a Képzőművészeti Alap bíráló bizottsága megjegyzéseket, tanácsokat fűzött, a művész módosította azt, majd ismét benyújtotta. A helyi címerbizottság már csak arról értesült, hogy a megváltoztatott tervet a lektorátus elfogadta. A „cirkusz” ezután kezdődött. A bizottság ugyanis kikérte magának, hogy nem tájékoztatták a módosításról. Az önkormányzati ülésen robbant a bomba, s hogy nagyobbat szólt, abban szerepe volt Baky Péter festőművész (a Tolnában élő hivatásos művészek egyesületi elnöke) nyílt levelének. Előzetesen azonban a hivatal beszámolt arról, hogy mire jutott a lektorátussal. „Minden terv elfogadható, amit a város akar és belefér a címertanba” - foglalható össze az állásfoglalás lényege. Kérdés azonban, hogy mit akar a város? Elfogadni egy már létező - a lektorátus által már jóváhagyott - variánst, vagy megbízást adni egy másik művésznek egy újabb terv elkészítésére. Baky Péter Molnár Györgyhöz szóló nyílt levelében a többi között ezt írja: „Az a produkció, amit... mint amatőr művész nyújtottatok, édeskevés ahhoz, hogy a magyar képzőművésztársadalom két megbecsült, elismert tagját, akik egész életükkel bizonyították, hogy joguk van ezen az úton járni, Te, Ti megpróbáljátok lelökni innen.” (A két művészen itt Koffán Károlyt és feleségét, Cyránski Máriát kell érteni.) Információink szerint a levél miatt a címzett bírósághoz fordul. Koffán Károly pedig bejelentette, hogy részéről befejezte a címerrel való foglalatosságot, módosítást ő nem hajt végre rajta. Megjegyezte azt is, hogy nem mindenáron akarja, hogy a város az ő címerét fogadja el. Kívülállóként szemlélve röviden így fest eddig a történet, melynek megírásához nem is a címer okán fogtam hozzá, inkább az elharapódzott indulatok okán. Mert a vita során egyértelművé vált, hogy a mindkét oldalon felgyülemlett valós vagy vélt sérelmek miatt már nem az volt a fontos, hogy mi az ügy, hanem a személyes konfliktus került előtérbe. Óvakodnék a véleményalkotástól, ezért inkább csak annak a reményemnek kívánok hangot adni, hogy egyszer talán - ha lesz erejük túllépni a sértődéseken - a földvári amatőr és nem amatőr művészek a szavak nyelvén is profi módon megértik egymást.-hangyáiEz az év még rámegy... 'Wttc#ui .. .hogy átfesse* . karmesteri hivatalt. Már ami az épületet illeti. A belső munkákkal a tervek szerint az év közepére készülnek el, s akkor kezdődhet meg az épület külső renoválása. A több, mint száz éves épületet szigetelni kell, s az átfestéshez a hosszú évtizedek alatt felkent sok-sok réteget el kell távolítani. Az egyik legfontosabb teendő az épület vízelvezetésének megoldása, hisz a városháza azért roppant meg, mert a tetőről beáramló víz alámosta a falakat. A hivatalban azt remélik, hogy az átalakítás után kultúrált körülmények között fogadhatják majd az ügyfeleket.
