Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-17 / 14. szám
1992. január 17. DUNAFOLDVAR KÉPÚJSÁG 13 A címer két oldala Volt is, van is, nincs is A benyújtott variánsok jJÜHilFÖ.Lx)Vm\ DÜRM-ÖLDVríui ücIRaFÖLüVan Korábban szóltunk már a város címere körül kialakult vitáról. Ezúttal Molnár György és Koffán Károly véleményét adjuk közre. Mit véd a vitéz? Molnár Györgyöt, a Dunaföld- vári Kulturális Egyesület vezetőjét az önkormányzat korábban azzal bízta meg, hogy gyűjtse maga köré azokat a földváriakat, akik helytörténettel foglalkoznak, és közösen tegyenek javaslatot a város címerére. — Mit sérelmeznek Önök? — A Koffán Károly által elkészített címeren városkapu helyett templomnak tűnő épület látható. A templom előtt nem állhat vitéz, hiszen ő nem a templomot, a várost védi. Úgy gondolom, a címeren városkapunak kell lennie, de Koffán az 1903-as címerből egy kereszt nélküli templomot csinált. Mi visszanyúltunk az 1690-es pecsétnyomathoz, és abból próbáltunk egy tervet készíteni. — Korábban Önök között egyetértés született a tervvel kapcsolatban? — Igen, de kezdjük az elején! Még korábban Koffán Károly megbízást kapott, hogy Földvár várossá avatására tervezze meg a címert. Ezzel együtt felkérték Csepeli Istvánt, hogy faragja meg majd ezt meg azt. Közben köztük konfliktus támadt. Külön dolgoztak, s amit Csepeli faragott (ő is az 1690-esből indult ki), ma is ott van a városházán. — Akkor a városnak tulajdonképpen van egy címere ... — Ez így van. Mi, amikor a megbízatást elfogadtuk, a lehető legjobban akartunk eljárni, akkor még bízva Koffán Istvánban. Megkerestem őt, és összehoztunk egy bizottságot olyan emberekből, akik helytörténettel foglakoztak. Akkor Koffán István elfogadta, hogy az 1690-es címerből induljunk ki. Mindent a legrészletesebben leírt. Sőt, hangsúlyozta, hogy a lektorátus mindent elfogad, amit a város akar. Koffán Károly felment Skob- rák Tamásnéval, a polgármesteri hivatal titkárságvezetőjével a lektorátus elé, és mi nem tudtunk róla, hogy mit vitt fel. Mikor másodszor ment, akkor összehívtuk a társaságot és nagyon meg voltunk döbbenve. Tudniillik nem az volt, amiben megegyeztünk, de ő azt mondta, hogy három variációt kell beadnia és közte lesz az is, amiben megegyeztünk. Mi bíztunk benne, de nem értettük ezt a lebonyolítási módot, és nem is igen foglalkoztunk vele, gondoltuk: az ő dolguk. Egyszercsak jött a hír, hogy elfogadták a címert, méghozzá az ő címerét. A kulcskérdés az, hogy Koffán elfelejtette ott közölni, hogy a benyújtottak közül melyiket akarja a város. Ezek után mi az Önök szándéka? — Mindenképpen azt szeretnénk, ha az általunk javasolt variánst fogadná el az önkormányzat. A szerződésnek megfelelően Koffán Károly festőművésszel szerződést kötött a polgármesteri hivatal a címer elkészítésére. Beszélgetésünk elején a művész ebből idéz: — A május 7-én kötött szerződés a többi között kimondja, hogy a szerző az alkotások készítésének ideje alatt rendszeres kapcsolatot tart a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal, valamint a bizottsággal. Az elkészült alkotásokat a lektorátus elé terjeszti elfogadásra. Az elbírált, kész címer és zászló leírását és grafikáját a polgármesteri hivatalnak átadja 1991. augusztus 1-jéig. Mi valóban együttműködtünk az összeállítás során, az 1989-ben általam tervezett címerbe Borzavári István a bizottság álláspontjának összefoglalásaként belerajzolta a módosításokat. — Ön akkor ezt elfogadta ... — Igen, de a szerződésben egyetlen olyan pont nincs, amely a bizottság képviseletét rám ruházta volna a zsűri előtt. A június 25-i ülés után már csak én foglalkoztam a címerrel, mert, noha a polgármesteri hivatal hívta őket, ők - nem indokolták, hogy miért - nem tartották szükségesnek, hogy eljöjjenek velem. Természetesen az általuk javasolt variánst is benyújtottam. Azt azonban tudni kell, hogy amennyiben az itteni bizottság térben és időben különválasztja az ő döntését és a lektorátusét, akkor elszalasztja a háromoldalú konszenzus lehetőségét. Én a szerződés érAz 1903-as és az 1690-es „elődök" telmében jártam el. Ha én a két bizottság között járkálok, akkor ebből soha nem lesz címer! — Mi lett a kidolgozott három variánssal? — Miután bemutattam őket, és a dokumentumokat, melyek alapján dolgoztunk, a lektorátusnak az volt a véleménye, hogy az 1903-as pecséten látható címerből kell kiindulni. Ezután elővettem a '89-ben készített tervemet, a lektorátus ennek bizonyos módosítását kérte, szigorúan heraldikai szempontok alapján. Ennek alapján készítettem el aztán azt a változatot, amit végül elfogadtak. A címeren semmi olyan nincs, amely nem állott volna művészi szabadságomban. Az tehát nem az „én címerem", hanem Dunaföldvár 1903-as címerének modern grafikai felújítása. Ezek után megkaptam a megrendelést a polgármesteri hivataltól a sokszorosított példányok elkészítésére. Ezért érthetetlen számomra, hogy most új tervet akarnak készíttetni. — A korábbi vitákban szó esett arról is, hogy Ön, noha ingyen vállalta a címer elkészítését, most mégis kérne pénzt. — Az ajánlatomat továbbra is tartom. Annak ellenére, hogy a lektorátus szerint az eddig végzett munka ötvenkilencezer forintot ér. Ebből harmincötezerről lemondtam, a többi azonban költség, attól nem tudok eltekinteni. — Az a kifogás is felmerült, hogy a címeren templom, és nem vár látható. Ez annyira vár, mint ameny-- nyíre az 1903-as pecséten lévő. Sem jobban, sem kevésbé. Egy templomnak nincs ekkora kapuja, nem középen van a keresztje, hanem a tornyokon. Amit a helyi bizottság javasolt, azon a tornyokon látható a kereszt. Az a kérdés, hogy szakszerűen és pontosan képviseltem-e Dunaföldvár álláspontját, vagy pedig az Dunaföldvár álláspontja, ami a konszenzusból magát kifelejtő bizottság álláspontja? Egyébként ami a zsűri előtt történt, az a polgármesteri hivatal képviselőjének, Skobrák Tamásnénak a jelenlétében és aláírásával történt. Tehát így háromoldalú ez a konszenzus. Hangyái Fotó: Gottvald A lektorátus ezt fogadta el Mestersége: díszkovács Aupek Tibor műhelyében Díszek a lakásban A dunaföldváriak és az odalátogatók sétájuk során az Ifjúság téren és a Flórián utcában szépen megmunkált székely kaput láthatnak. Mindkettő a nyolc éve a városban lakó Aupek Tibor munkája. Lakásában is sok érdekes saját készítésű holmi található. A nappali szobában a szökőkút és a kemencének is használható kandalló fogja meg a szemlélőt. Szinte minden helyiségben látható plakett, festmény, fafaragás, gipszstukkó, kovácsoltvas gyertyatartó, csillár, asztal és egyéb alkotás. Aupek Tibor eredeti szakmája víz- és gázszerelő. Budapestről került Dunaföldvárra, harmincegy éves, három kislány édesapja és vállalkozóként díszkovácsolással foglalkozik. — Hogyan került közel a művészethez? — Gyermekkoromban nevelőapám adta először a kezembe a szerszámokat, s a fa tetején ülve faricsgáltam a repülőket. Azóta faragom a fát, innen az indíttatás. Aztán az ipari tanuló idő alatt tanultam a fémek, a vas megmunkálását, a kovácsolást. Majd Dunaújvárosban reMunkában pültem vitorlázó repülőgéppel. Itt ismerkedtem meg Pogácsás István budapesti iparművészszel, aki a reptéren oktatott. Összehozott minket a közösen eltöltött szabadidő, a repülés, és később a munka is. Akkoriban Budapesten laktam és találkozásaink gyakorivá váltak, barátság szövődött közöttünk, s a családias légkörben bekapcsolódtam a munkába. Pogi bácsi a repülésről készített plaketteket, amibe besegítettem. Az összes dolgot, ami az iparművészettel kapcsolatos - festészet, szobrászat, plakettek készítése - Pogácsás Istvántól tanultam. Mellette tanulmányoztam a képzőművészeti könyveket, a szak- irodalmat. Autodidakta módon képeztem magam, és ma is olvasom a szakkönyveket. — Most díszkovácsolással foglalkozik. Miért ezt választotta? . — Három életelem, ami meghatározó számomra. A szakmám vízvezetékszerélő, innen a víz szeretete. A hobbim a repülés, ez a levegővel van összefüggésben. A harmadik a tűz, ami a mostani munkám meghatározója és úgy érzem, itt tudom legjobban a tudásomat megmutatni. -pmiKicsoda ön, képviselő úr? Interjú Csesznek Jánossal — Meglehetősen szegény családban nőttem fel, ezt csak azért említem, mert közvetlenül az iskola után nem tudtam továbbmenni - kezdi Csesznek János. Központifűtés-szerelő a szakmám, a többi iskolát már felnőttként végeztem el. Technikumokat, majd Dunaújvárosban főiskolát végeztem. — Korábban Ön már volt az év elején kft-vé átalakult költségvetési üzem vezetője, majd nemrég ismét visszatért. — Igen, nyolc évvel ezelőtt voltam először, de az akkori vezetőkkel nem tudtam kijönni, így létrehoztam egy kisszövetkezetet. Az új polgármester kérésére vállaltam el ismét a munkát. — Egy bejáratott szövetkezetét miért hagyott ott egy meglehetősen botrányos hírű üzem vezetéséért? — Én csőszerelőként kezdtem az üzemben, többféle beosztásban dolgoztam, majd a vezetője lettem. Ha az észérveket veszem figyelembe, talán nem vállalom el, de érzelmileg kötődtem hozzá. Azon kívül: az önkormányzat mondhatta volna, hogy a veszteségei miatt felszámolja az üzemet, ám szükségesnek tartotta, hogy1 megtartsa, s ez kihívást jelentett számomra. — Hogy érzi magát a képviselői székében? — Azt hiszem, valamennyiünk közül én érzem magam a legrosszabbul, mert az utóbbi években a tanácstestületnek és a végrehajtó bizottságnak is tagja voltam. Megjegyzem, az akkori városi és pártvezetés ellenére, egy viharos választási procedúra után lettem végrehajtó bizottsági tag. A régi testületben új voltam, most pedig - bár nem érzékeltetik velem - egy kicsit úgy érzem, hogy testidegen vagyok. — Kit képvisel ön? — A város érdekeit kell szem előtt tartania minden képviselőnek. Miután itt kislis- tás választás volt, nekünk nincs körzetünk, tehát mindenkire gondolnunk kell. — No, de a városban is vannak ellentétes érdekek ... — Az nem is baj, az a fontos, tudjuk az érdekeket megfelelően ütköztetni. Ehhez még, sajnos, nem alakult ki a megfelelő vitakultúránk. — Mit tart a legfontosabb feladatoknak, amit meg kell oldania ennek az önkormányzatnak? — Meg kell őrizni a város működőképességét, ugyanakkor nem szeretném, ha helyi adókat vezetnénk be. Az önkéntes adományokat sokkal szívesebben adják az emberek - például az alapítványokra -, mintha a kötelező adót fizetnék. A sok - főként az idegen- forgalomban rejlő - lehetőséget kell jobban kihasználnunk. Ha ebben nem tudunk lépni, akkor nem vagyunk alkalmasak a város vezetésére. Sokáig nem lehet odázni a munkanélküliség problémáját sem, hiszen több, mint hatszáz munkanélküli van a városban, és ezidáig nem tudtunk rajtuk segíteni A Dunaföldvári áfész 32. számú ABC-jében majd hárommilliós hiányt fedeztek fel. A dolgozók szerint az érvényben lévő számviteli eljárás alkalmatlan a készpénzfizetéssel vásárolt áruk korrekt kimutatására. Mindkét fél szakértőket kért fel. A munkaügyi döntőbizottság tegnapi ülésén elutasították a dolgozók kérését, miszerint térítsék vissza nekik a*hiány miatt kirótt büntetést. Az ügy a meRöviden gyei munkaügyi bíróságon folytatódik. Téli esték Az érrendszeri megbetegedésekről tart előadást dr. Be- reczki Zoltán belgyógyász főorvos január 20-án este 6 órától a dunaföldvári művelődési központban a helyi kertbarátok „Téli esték" sorozatának keretében. A CNN Solton Rövidesén az ameriai CNN műsorát is láthatják a Soltiak. A napokban fejeződik be a helyi kábeltévé szervezése, s a jelentkezők számától függően mintegy 12-14 ezer forintot kell majd lakásonként fizetniük a Soltiaknak a rácsatlakozásért.
