Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-12 / 291. szám

1991. december 12. PÚJSÁG 3 Gondolat-stop Frank Bruno, az angolok nehézsúlyú profi ökölvívója érde­kes kijelentést tett, amely egyértelműen forradalmasíthatja mind az egyészségügy, mind az emberiség történetét. Nem kevés ez egy profi bunyóstól! Einstein és társai fityfiritty nek­tek, Bruno most leleplezett benneteket! Vagyis: „túl sok sza­badidőtök volt, s azért gondolkodtatok annyit, pedig az elme­torna árt, ha valaki sokat gondolkodik, annak az egészségébe kerülhet ez a rossz szokása. Nem véletlenül szaladgált már annyi őrült a világon”. Bár barátunk mondatai, így első hallásra, meglehetősen nagy marhaságnak tűnnek - a cél: az önreklám, mely szente­síti az eszközt -, azért én nem ítélkeznék felette elhamarko­dottan. Volt már rá precedens, hogy a fennt említett tevékeny­ség emberek életébe került. Többek között, s egyben legfő­képpen a diktatúrákban. Mint tudjuk, ez a szó nem csak egy ország politikai jellegére utalhat, előfordulhat zöldségesnél, húsboltban, iskolában, munkahelyen, maffiában, egyházban, szóval mindenütt. Ha a diktatúra jelen van, akkor a gondolko­dás bárkinek az „egészségébe kerülhet”. Különösen káros, ha az illető ki is mutatja túl sok szabadidejének „salaktermékeit”. Egyébként való igaz, a nagy elmék közül nem kevesen tá­voztak korán. Ki ezért, ki azért, de legtöbbször szegényen vagy őrülten. Jó Bruno, te is mondtál ilyesmit, csak elfelejtet­ted hozzátenni, hogy ezek az emberek azért jutottak erre a sorsra, mert a többiek nem tudtak úgy gondolkodni... Ebből talán levonhatjuk azt a következtetést, miszerint a nem gondolkodás is ártalmas lehet az egészségre. Mások egészségére. (Bruno, ha kérhetlek, az elkövetkezendő talál­kozóidon is vigyázz a fejecskédre, ugyanis az aranyköpéseid igazán elgondolkodtatóak.) KRZ A miniszter válaszol A Kereszténydemokrata Néppárt Tolna Megyei Szervezete november 13-án nagygyűlést szervezett, amelyre hívott min­denkit, akit a mezőgazdaság sorsa érdekel. A sikeres rendez­vényen Kupa Mihály pénzügyminiszter is igen sok kérdésre válaszolt, de még többre idő hiányában nem térhetett ki. Ezekre írásban küldte meg válaszait, amelyeket naponta je­lentkező sorozatunkban teszünk közzé. (A válasz folytatása) A legsürgetőbb feladat az élelmiszerekre, az állategész­ségügyre, valamint a növény- védelemre vonatkozó joganyag tételes felülvizsgálata és az eu­rópai gyakorlathoz történő il­lesztése. A szabályozásnál kiemelt fi­gyelmet kell fordítani a minőség tanúsítására, az eredet- és faj­taoltalomra. A vázolt jogalkotási program megvalósításával az agrárter­melésre, feldolgozásra vonat­kozóan minden lényeges terüle­tet tartalmában is stabil törvé­nyek szabályoznak. A kérdés másik aspektusa a hatósági feladat jövőbeni keze­lése. Piacgazdasági környezetben a piaci viszonyokhoz illeszkedő ágazati irányítás szükséges. E követelményhez kell illeszteni a Földművelésügyi Minisztérium szervezeti rendjét és irányítási gyakorlatát. Fontos, hogy a tárca, a területi szakigazgatási szervek és az érdekképvisele­tek között ésszerű feladat- és hatáskörmegosztás valósuljon meg. A Földművelésügyi Mi­nisztérium alapfeladatának kell tekinteni az agrárprogram vég­rehajtásának irányítását. Mű­ködésében a termelésbe való közvetlen beavatkozás lehető­ségét csak kivételes esetben szabad megengedni, helyette a nemzetközi piacra jutást előse­gítő agrárdiplomáciai tevékeny­séget és a termelés feltételei­nek megteremtését kell elő­Kupa Mihály térbe helyezni. A hatósági fel­adatokat ellátó intézményrend­szer már elkezdődött átalakí­tása során az úgynevezett „szolgáltatási” feladatkörök ki­válnak a szakigazgatási intéz­ményrendszer tevékenységé­ből és szervezetéből is. Ennek eredményeként az intézmé­nyek állami és szakhatósági feladatai szűkülnek, a termelés­fejlesztést szolgáló valódi szol­gáltatások ellátása pedig a gazdálkodó szervezetek felada­tát fogja képezni. (A választ holnapi lapunkban folytatjuk) Úthasználók és útrongálók Életveszélyes sárfelhordások (Folytatás az 1. oldalról.) hivatalnak? A kérdéseinkre vá­laszt Gscheidtné Lovinusz Er­zsébet főelőadótól kértünk, aki a szekszárdi önkormányzati hi­vatal településfejlesztési és épí tési igazgatási csoportjában dolgozik. — Mi is tulajdonképpen a közterület? — Minden olyan terület, ke­zelői és tulajdoni jogoktól füg­getlenül, melyeket a lakosság korlátozás nélkül, szabadon használhat. A terület nem jogi aktussal, hanem a tényleges használattal válik közterületté. — Kell-e engedélyt kérni, ha valaki le szeretne zárni egy adott járdát vagy útszakaszt? — Igen, a városi igazgatási irodától, de nem csak erre, ha­nem állványozáshoz, törmelék- elhelyézéséhez, alkalmi- és mozgó árusításhoz, de még a cég- és címtáblák kifüggeszté­séhez is. Természetesen, ha járdát zárnak le, akkor biztosí­tani kell a gyalogosok biztonsá­gos közlekedését, akár úgy is, hogy az úttesten különítenek el számukra egy kis részt. Ezt a közterület-felügyelőknek elle­nőrizniük kell. A közterület lezá­rása pénzbe is kerül a kérelme­zőnek, ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy 10-30 forint négy­zetméterenként a tarifa, egy hónapra. Úgy gondolom, ez az összeg nem olyan nagy. Azt is két­ségbe vonom, hogy a közterü­let-felügyelők akárcsak egyet­len járdalezárásnál is utána néztek annak, hogy van-e rá engedélye az illetőnek ehe­lyett egyszerűbb a parkolón kí­vül táborozó autósokat mace­rálni. Pedig az autósok különö­sebb kárt nem okoznak, viszont a járda lezárása miatt a forgal­mas úttesten közlekedő gyere­kek meglehetősen veszélyes körülmények között mehetnek csak tovább. Ha már az útnál tartunk, va­jon ki felel a sárfelhordásokért és az abból adódó károkért, balesetekért? A kérdést Rikker István me­gyei közúti igazgatónak tettük fel. — Napi küzdelmet folytatunk azért, hogy kinyomozzuk: ki hordta fel az útra a sarat, de ha meg is találjuk a tettest, a szél­malomharc ezután is folytató­dik. Felszólítjuk, hogy takarítsa le az utat, ha ennek nem tesz eleget, mi végezzük el az ő költségére, aztán a közlekedési hatósághoz, a rendőrségre, majd a bíróságra futkosunk. Az ezer kilométeres úthálóza­tunkra három ellenőrünk jut. — Az idén ősszel le kellett ál­lítatnunk a Szekszárdi Mező- gazdasági Kombinát cukor­répa-betakarítását, mert a 63-as útra a traktorok olyan mértékben hordták fel a sarat, hogy az már életveszélyes volt. Nem megoldás az sem, ha két nyugdíjast kiállítanak az út mellé, azért, hogy a felhordott sarat a lapáttal pucolják le, mert ha a nagyobb rögöket le is do­bálják, az ottmaradó 3-4 centis réteg eső után rendkívül veszé­lyessé válik. A minisztériumban tervezik, hogy a sárrázó-utak kiépítését kötelezővé teszik. Ez is egy megoldás lehetne, de a jelenlegi nehéz gazdasági hely­zetben, nem tudom mennyire megvalósítható. Minden- esetre valamilyen megoldást kell ta­lálni, mert ez nem csupán a megyében, hanem az egész országban probléma. Mauthner Ilona Szépítkező erdészek A környezet védelméről, városok, falvak szépítéséről, terek, parkok ápolásáról különösen sok szó esik manapság. Az ered­mény nem minden esetben látványos. Györke Tibor és Janovicz István, kerületvezető erdészek a Szekszárd közelében fekvő terü­leteken, Grábócon és Szálkán. Nekik szól a kérdés: — Mi a teendő, mit kellene tenni egy-egy településen azért, hogy a falu megőrizze a jövő nemzedék számára zöldövezetének jellegét? — Elsősorban a lakosság gondolkodásában kellene tisztázni bizonyos elképzeléseket - mondják szinte egyszerre az erdé­szek, majd Janovicz istván folytatja: - Mi az utcákon, közterüle­teken nem ültethetünk nagyra növő fákat a különböző elektromos- és telefon vezetékek miatt. Tehát be kellene „engedni" a fákat az udvarokba. A porszűrésre a diófák, az ezüstjuharok nagyon jók, a nagy levélfelületük miatt. Ezeket korábban már ültették a az udva­rokban. A különböző szennyező anyagokat, a széndioxidot lekö­tötték. A dió egyben hasznonfa is és a betegségekre kevésbé ér­zékeny. — A faluba vezető utak mentén is lehetne fákat ültetni, bár nem csak a vadkárral kell számolni, hanem az emberek rosszindulatá­val is. Elképzelni nem tudom, kinek szerez örömet egy facsemete megcsonkítása! — Több olyan fa is van az önök kerületeiben, ami védelmet ér­demelne. — A fa exportálása jó pénzforrásként jelentkezett az utóbbi időben - mondja Janovicz István -, a gazdák így megengedték, hogy az udvaraikban is kivágják a szép lombos fákat. — A pillanatnyi haszonnál több lett a kár - teszi hozzá Györke Tibor -, de ezt úgy sem ismerik el sem a favágók, sem pedig a gazdák. Arra hivatkoznak, hogy a fa nagy árnyékot vetett... Úgy érzem kivették az erdész kezéből a természetvédelmet, pedig ő csak gazdálkodik. A jogszabályok olyanok, hogy a bűnt elkövetők a büntetést sem érzik meg igazán. Egy-egy fa védetté nyilvání­tása ne úgy történjen, hogy rászögelünk egy táblát... — Mondják, hogy az erdész gazdálkodik. Ez egy laikus szá­mára furcsának tűnik, ha csak a favágást látja, de az új telepítést nem. — Mi erdészek voltunk azok, akik kimondtuk, hogy túl sok, túl nagy lesz az erdők minőségbeli romlása, ha ennyi fát kivágnak. Az erdő életének rendjébe úgy kell beavatkozni, ahogyan azt a természet diktálja. Ültetni ősszel és tavasszal kell, télen pedig fát vágni és vadászni. Ez törvénybe kívánkozna, de a természetvé­dők is részismeretekkel rendelkeznek. Az ő tudásuk egy-egy terü­letre specializálódik. Komplex ismeretekre erdészeket oktattak va­lamikor. Hallgatva a két fiatal erdészt, tapasztalható, hogy választott szakmájukról, hétköznapi munkájukról úgy beszélnek, hogy azt át meg átjárja a felelősségtudat, amit körzetük értékeiért tenni köte­lességüknek éreznek. Önmaguk elvégezni az ilyen értékmentő munkát nem tudják. Egy-egy település lakóinak összefogása szükségeltetik ahhoz, hogy unokáink is megláthassák: mit tettek napjainkban a szépítkező erdészek. Decsi Kiss János Weikersheimi vendégek Tolnában Küldöttség érkezik ma Tolna megyébe, a németországi Wei- kersheimből. A város Dunaföld- várral létesít testvérkapcsolatot. A delegáció tagjai látogatást tesznek Pakson és Szekszár- don is, majd szombaton Duna- földvárral ismerkednek és talál­koznak a helyi városatyákkal. A küldöttséget Horst Häfner pol­gármester vezeti, tagjai a wei­kersheimi főhivatalvezető, va­lamint az idegenforgalmi és kul­turális iroda vezetője. Regionális tanácskozás Siklóson A Független Rendőr Szak- szervezet Baranya, Somogy és Tolna megyei képviselői az el­múlt hét végén regionális érte­kezletet tartottak Siklóson. A tanácskozás során foglal­koztak az Európa-tanács rend­őrségről szóló határozatával, a rendőrök szociális helyzetével, munkafeltételeikkel, az FRSZ szervezeti, működési kérdései­vel, s áttekintették a belügyi ér­dekegyeztető tanács novemberi ülésének témaköreit. Pódium műsor Zeneiskolai tanárok közre­működésével pódium-műsor lesz a Szekszárdon, a Gyerme­kek Házában december 16-án. Tíz órától az óvodások, 14.30-tól a kisiskolások vehet­nek részt ezen a játékos ren­dezvényen, melynek a címe: Gyerekidő. Sex Action Szekszárdon December 12-én, csütörtö­kön, este nyolc órától a Sex Ac­tion együttes lép fel a szek­szárdi sportcsarnokban. A kon­cert után - éjfélig - alternatív disco veszi kezdetét. Köz­meghallgatás Faddon Közmeghallgatást tartanak Faddon, a művelődési házban 13-án, pénteken este hat óra­kor. A faluval kapcsolatos kér­dések mellett szó lesz a Duna- ágról, a vízről, a szennyvízről, il­letve a közegészségügyről: a kérdésekre Sudár Géza főorvos válaszol. A közbiztonsággal kapcsolatos kérdésekről Lo- vassi Sándor, a kárpótlásról pe­dig dr. Hadházy Árpád ad felvi­lágosítást az érdeklődőknek. Gyermekszépségverseny, 1991. Simon Dominika Korponai László Pruck Anita Turula Tamás Csenkey Zoltán Szekszárd, Hirling Á. u. 15 Gerjen, Gephardt pszt. Tamási, Móricz Zs. tip. 8. Döbrököz, Újtelep 116. Decs, Dózsa u. 29. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, il­letve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik vissza címünkre . Sokan érdeklődnek, mikor láthatják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb min­denki sorra kerül. Legközelebb, szombaton megjelenő lapunk­ban a iregszemcsei Barth Sán­dor, a kölesdi Schwarcz Vero­nika, a kakasdi Molnár Kitti, a paksi Meczker Melánia Juli­anna, a szekszárdi Todorov Krisztián fotóját közöljük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents