Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-10 / 289. szám

1991. december 10. tolnai} NÉPÚJSÁG 5 Utaztak a koponyája körül Műtét után Beszélgetés Árkus Józseffel Tájoló * Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési házban a Z'ZI Labor vendégszerepei. A Betlehemi csillag című zenejá­tékot mutatják be a gyerekek­nek december 12-én 12.30-kor és 15.30 órakor. A mesemusi­cal Jézus születésének történe­tét dolgozza fel a Biblia alapján. Örök aktualitása karácsony tá­ján emlékezetes pillanatokat szerez azoknak a gyerekeknek is, akik keveset tudnak a Bibliá­ról. * Közös agykontroll medi­tációra várják a Babits Mihály művelődési házba december 20-án 17 órára azokat, akik el­végezték az agykontroll tanfo­lyamot. * Szekszárdon, a Művésze­tek Házában Látható csodák címmel kiállítás nyílik gyermek­könyv illusztrációkból. Decem­ber 16-án 16 órakor bemuta­tásra kerül Kleineisel János: A kunyhótól a felhőkarcolóig című könyve. 17-én 16 órakor László Gyula: Rege a csodaszarvasról című könyvével ismerkedhet­nek meg az érdeklődők. A kiállí­tást hétfő kivételével naponta 9-17 óráig nézhetik meg. Régen láttuk és hallottuk Ár­kus Józsefet. Az Új Ludas fő- szerkesztője évek óta írja és vezeti a televízió egyik legnép­szerűbb műsorát, a Parabolát, ám október 1 -éjén a TV 2 nézői csalódottan vették tudomásul, hogy az előre meghirdetett sza­tirikus műsor elmarad. Az indok - Árkus kórházi kezelése - so­kakban aggodalmat keltett, ta­lálgatásokra adott okot. Mivel azóta sem láttuk viszont a kép­ernyőn a humorista főszer­kesztőt, elsőkézből, ő magától kérdeztük: — Hogy van? — Köszönöm, már jól. Ne­héz hetek állnak mögöttem, éle­temben először voltam betegál­lományban. Nos, ami a Para­bola elmaradt adása előtti beje­lentést illeti, az tényszerint igaz volt. Október elején valóban kórházban voltam, egy műtétre készítettek elő. Öt óra hosszat tartott az operáció, amelynek során el kellett távolítani a ko­ponyámból egy tumort. A se­bészcsoport értékelése szerint a műtét jól sikerült. De ... — Ugye ez a de nem egy árkusi frappáns megjegyzés előszava kívánt lenni... — Ezúttal, sajnos, nem. Már itthoni lábadozásom közben döntött ismét ágynak egy kétol­dali tüdőgyulladás. Súlyos, na­gyon súlyos állapotba kerültem. Mint később megtudtam, az életem is komolyan veszélyben forgott. Szerencsére a folyama­tot sikerült megállítani. Rétsági professzor úrnak köszönhetem a gyógyulásomat. Ma már is­mét bent voltam az Új Ludas szerkesztőségében, próbálok ilyen hosszú betegállomány után visszailleszkedni. — Az olvasókat bizonyára érdekli, mikor láthatják a ké­pernyőn is. Közel Szilveszter, és az elmaradhatatlan Szu- perbola... — Egyelőre nem vállalok nyilvános szereplést. Agyműté­ten estem át, ehhez kopaszra kellett borotválni a fejemet. — Mások is átestek már ilyesmin. Erre való a paróka. — Igen, tudom. De én ezt nem vállalom. Majd visszanő a hajam és akkor... De ez csak az egyik ok. — A másik? Talán nem tudta nyomon követni a hazai eseményeket? — A tévé ebben sokat segí­tett, de az az érzésem, hogy ezen a Szilveszteren aligha csinálhatnám azt, amit meg­szoktam és amit szeretnék. — Vagy azt, amit a nézők Árkustól elvárnának.. — .. .vagy azt. Nekem na­gyon nem tetszik, hogy mosta­nában egy fricskára doronggal válaszolnak. Mint minden szatí­rának, a Parabolának is az a lényege, hogy a mindenkori ha­talmat piszkálja. Mondhatná erre bárki: azt megteheti az el­lenzék, azért van. Én nem így látom, de a jelenlegi helyzeten nem tudok változtatni. Ezért döntöttem úgy, hogy az idén - hosszú évek után először - nem vállalom a Szuperbolát. — Mégis, mikor látjuk vi­szont a képernyőn? — Ez elsősorban nem tőlem függ. (h. a. I.) FEB íriszdiagnosztika „Soha ne egy beteg szemet vizsgálj, hanem láss bele egy beteg emberbe a szemén ke­resztül!” Miért és hogyan keletkeznek jelek az íriszen, ezt még nem tudjuk. Ám hogy léteznek, azt látjuk és tudjuk, s művelői érté­kes eljárásnak tartják. Tapasz­talataik meggyőzőek és pozití­vak, jelentőségét a betegség­hajlam, és a betegség korai fel­ismerésében vitathatatlannak tartják. Hajdani ellenfeleinek az az érvelése, mely szerint a színfoltok, rajzolatok, jelek a szivárványhártyán véletlensze­rűek, mára már megdőlt. Kísér­letek, vizsgálatok soraival bizo­nyították, hogy az ember „egé­szét” annak legkisebb részei is sajátos módon képesek vissza­tükrözni. Nem véletlenül azo­nosak a talp, tenyér, fül aku- punkturás pontjai, avagy az a tény, hogy egy csepp vér, haj­szál, köröm stb. elemző vizsgá­lata az egész emberről képes felvilágosítást adni. Ennek szel­lemében kutatták a tudósok a szem jeleit, köztük az első és az egyik leghíresebb a magyar származású dr. Péczely Ignác is. Az egészséges ember szi­várványhártyája egyenletes, tö­retlen, szabályos struktúrájú. Ha egy szerv zavartan műkö­dik, vagy egy testrész beteg, akkor az írisz egyes (a jelzett szervet reprezentáló) helyeken világosabb vagy sötétebb volt, sugárnyaláb, elszíneződés, be- felhősödés jött létre. Eltérés (a normálistól) válik láthatóvá, amely - ha ugyanarról a szerv­ről van szó — mindig ugyanazon a helyen mutatkozik. Ez teszi lehetővé annak megállapítását, hogy melyik szerv a beteg, hol billent meg az egyensúly. Ez egy sajátos megfigyelési mód­szer, amely lehetővé teszi a be­tegségi állapotok mögött meg­húzódó ok-okozati összefüggé­sek feltárását is. Az 1990. júniusában rende­zett 6. müncheni „szemdiag­nosztikai napokon” hangsúlyoz­ták létjogosultságát a bajmegál­lapító módszerek, különöskép­pen a szűrővizsgálatok között, hiszen hozzá tudna járulni a pontosabb diagnózishoz, köz­vetve a megelőzéshez, illetve a megfelelő következő terápiához is fájdalmatlanul, relatíve gyor­san és olcsón. Ma már az íriszdiagnosztiká­nak elérhető irodalma van, s ha még nem is tanítják az egyete­meken, semmi nem áll útjában annak, hogy az érdeklődők megismerkedjenek vele. Ezt a célt szolgálja a Babits Mihály Művelődési Ház kezde­ményezése, hogy Szekszárdon első alkalommal indít íriszdiag­nosztikai tanfolyamot az érdek­lődőknek. (Bővebb információt ad a tájékoztató szolgálat: Tele­fon: 16-722). DM Bemutató: december 20-án Szerelmes szívek Miről ír a Cinema? „A mozgókép szü­letésének centená­riumát ünnepeljük 1991-ben. Törté­nelmünk krónikája ez az elmúlt filmes évszázad, amely­ben mindannyian osztoztunk. A min­ket elválasztó kultu­rális és politikai kü­lönbségeket áthi­dalja a film teremtő, közös nyelve, rá­döbbentve bennün­ket: milyen kicsi is a világ valójában.” Ezekkel a monda­tokkal indította el magyarországi útján a Cinema című la­pot, Európa film­magazinját Klaus Dahm, a Cinema há­lózat főszerkesztője. A havonta megje­lenő folyóirat első számában olvasha­tunk arról, hogy a sherwoodi erdőben ismét surrognak a nyilak, a kulisszák mögött pedig elkez­dődött a kardcsörte- tés. Mialatt Kevin Costner zöld íjász­ként szökell a bok­rok között, addig a rendező, Reynolds és a producerek egymás torkának estek. Julia Ro- bertsról megtudhat­juk, hogy a gyönyö­rűséges „micsoda nő” válságba került, Sally Field, a Lá­nyom nélkül soha című film főszerep­lője pedig exkluzív levélben számol be élményeiről, Ame­rika és az iszlám kapcsolatáról. A Cinema-sorozat a filmkészítés titka­iba avatja be az ol­vasót, és természe­tesen a hónap film­jei sem hiányozhat­nak a tartalomból. No és sok-sok for­gatási hír, pletyka, titok, információ a filmek és filmesek vi­lágából. Megjelent * Rex Nicholls-Patrick Va­ughan: Márk képes evangéli­uma. Az illusztrált kiadás igazi bibliofil különlegesség. Károli Gáspár klasszikus, bibliafordí­tása egyedülálló kaligráfiával je­lenik meg a kötetben. * Colleen McCullough: Róma első embere l-ll. A Tö­vismadarak világhírű írója ezút­tal történelmi regénnyel lepi meg az olvasót. A történet az ókori római köztársaság fény­korában játszódik. * Thomas Mann: A Bud­denbrook ház. A Nobel-díjas német író regénye négy nem­zedék sorsában beszéli el egy lübecki kereskedőcsalád delelő- jét és alkonyát. A polgárság első nagy korszakának, a fel­ívelésnek és a tragikus hanyat­lásnak a története ez a könyv. föíjtöl (gr Cinege madár A Tolna megyei népdalének­lési és népi hangszeres ver­seny jelentkezési határideje december 10-én, azaz ma jár le. Azokat, akik eldöntötték, hogy kedvelik a népdalt, sze­retnek énekelni, avagy népi hangszeren muzsikálni és résztvesznek a Cinege madár versenyen, Marosi Júlia és Lá­nyi Péter várják az első szak­mai előkészítőn december 14- én 10 órakor a Babits Mi­hály Művelődési Házban. A szervezők a megye bár­mely pontján szerveznek elő­készítő foglalkozást, ha 15- 20-an igénylik, a pávakö­röknek, népdalköröknek pedig legalább egyszer helyszíni se­gítséget nyújtanak. TV-napló Árnyak a múltból Két riportban is visszalopakodtak az arisztokraták. Lát­tunk főúri esküvőt, hallhattuk, amint az eskető főpap „Királyi fenségnek” szólította Habsburg doktort, a riporter meg is kérdezte tőle, hogy mit szól ehhez, mire a fürge aggastyán megértőén mondta: „Tudja, kéhem, ez úgy van...” Per­sze, hogy úgy van, s felesleges lenne ennek bármiféle poli­tikai jelentőséget tulajdonítani, mert az ilyesmi kizárólag íz­lés kérdése. Ahány ház, annyi szokás. Láttunk arisztokrata összejövetelt is, nem panaszkodha­tunk a tévére, minden fontosabb eseménynél ott van. Ez amolyan klubdélután volt, esetleg szakszervezeti összejö­vetel, természetesen magasabb szinten, miért is ne? Aki pedig arra gondol, hogy 1947-ben az országgyűlés meg­szüntette a rangokat és címeket, s ezt a törvényt egyelőre még nem változtatta meg a parlament, neki is igaza van. De hát ki volt Lutz Gizella? A riporter megkérdezett több járókelőt, azonban egyik sem tudta. Nem királyi sarj, nincs olyan múltja, mint Báthory Erzsébetnek, még csak modern Messalinára sem kell gondolni, aki mint tudjuk, Claudius császár felesége volt s a történelem szívesen idézi rémtet­teit. Lutz Gizella 1944-ben házasságot kötött, amiről nem sokkal később kiderült, hogy rosszabbul nem is választha­tott volna, ugyanis Szálasi Ferencnek esküdött örök hűsé­get. Mellesleg, Szálasi nagyon szépen ír róla börtönnapló­jában, ami egyéb irományairól nem mondható el. Lutz Gizellát, azaz Szálasi Ferencnét a népbíróság 15 évi fegyházra ítélte, amit le is töltött, majd takarítónő lett, jelen­leg nyugdíjas, mozgásképtelen öregasszony. Az vitatható, hogy a népbírósági ítélet jogos volt-e, mert Lutz Gizella nem követett el háborús bűntettet, de ezt firtatni ma már végtére felesleges. Lehet, hogy vannak, akikben szánalmat keltett, ezt is meg lehet érteni. De ugyan mire volt jó az egész? Lutz Gizella úgy került ebbe a műsorba, mint Pilatus a krédóba, mert sorsa nem alkalmas arra, hogy illusztrálja a kérdést: megismétlődhet-e a múlt? Erre kellett válaszolnia a két vendégnek, Bokor Péter filmrendezőnek és Juhász Gyula történésznek. Időszerű kérdés, de ehhez a szeren­csétlen Lutz Gizellának semmi köze. Bokor Péter számos kitűnő filmet készített, keresve a 44-es tragédia okait, az akkori szereplőktől várva a választ, Juhász Gyula pedig feldolgozta a kor történetét. Tehát mindketten jó ismerői a múltnak, Juhász Gyula az 1939-44-es időszak uralkodó eszméit is feltárta. Megismé­telhető a múlt? A kérdés önmagában rossz, mert az időt nem lehet visszaforgatni. Vagy mégis? Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy vannak, akik szívesen vállalkoznának erre. Fejtő Ferenc A század tanúja, a kevesek egyike, aki valóban József Attila barátja volt, becsülte Babits, ma is világlapok munka­társa, írt egy sor könyvet magyarul és franciául, találkozott a kor szinte valamennyi jelentős szereplőjével, írókkal, poli­tikusokkal, államférfiakkal. Emlékezései nemrég jelentek meg magyarul Budapesttől Párizsig címmel, amelyről nyu­godtan mondhatjuk, a kor tükre. Volt tehát miről kérdeznie a tévé riporterének, Jakupcsek Gabriellának, amikor felke­reste párizsi otthonában. A riporter közepesre készült, nem tudta eldönteni, mit is kellene kérdezni ettől a sokoldalú írótól. Beszélt Szabó Zol­tánról, Illyésről, Károlyiról, még Kádárról is futotta egy anekdotára, hallhattunk egy keveset a magyar-francia szel­lemi kapcsolatokról, de mindvégig maradt bennünk valami hiányérzet, mert a kérdések szeszélyesen csapongtak, ho­lott talán a riporter is arra volt igazán kíváncsi, hogy mi Fej­tőnek - aki ma is bejáratos a legmagasabb körökbe - a vé­leménye a jelenlegi helyzetről. Azért erre is sor került. Őszinte volt: nem a legjobb. Fejtő hisz a baloldaliság jövő­jében, s ezen természetesen nem bolsevizmust kell érteni. Gyanakvással nézi az antiszemitizmus időnkénti felvillaná­sát, mert ezzel könnyen lehet a magyarságot kompromit­tálni. Az úgynevezett igazságtevésről is mást gondol, mint amit hivatalosan hangoztatnak, s ezekről szívesen hallot­tunk volna többet is. Fejtő világos szellem, át- és túlélte a kor minden iszonyatát, s mint írja, „vastag kötetre rúgna, ha összegyűjteném, mi minden csúnyát írtak rólam Magyaror­szágon". Ezekre azzal válaszolt, hogy megmaradt továbbra is franciául író magyar írónak, akinek ma is érdemes figyelni a szavára. Mindent tud, vagy majdnem mindent, s a túlélő reménykedésével nézi a világot és a magyar életet. Csányi László Timi bűbájos, szerelmes kamaszlány a tanárbosszantó első béből, akinek nagy álma, hogy énekesnő lehessen, de ezt még szíve csücske, Brando sem támogatja. Sőt, egyre inkább ellenzi az ötletet, amikor feltűnik az Elvis-fazonú Nagy Menedzser, a Ki­rály, aki felfedezi Timi nem mindennapi tehetségét. Brando elkö­vet mindent Timi „védelmében”, de ezt minden esetben a Király kocsija és testi épsége bánja ... így indul a Dobray György ren­dezte zenés tinidili, a Szerelmes szívek című film, amelynek be­mutatóját december 20-ára ígérik, főszerepben a sokak körében népszerű Szandival, Fenyő Miklós zenéjével és dalszövegeivel. Egyházzenei hangverseny Szekszárdon Adventi orgonakoncert szín­helye volt a szekszárdi evangé­likus templom. A karácsonyvárást szimboli­záló koszorún kigyulladt az első gyertya és fénye melegséget árasztott. A nemrég felújított ki­tűnő műemlék hangszert Bartl Erzsébet és Hajdú Gábor orgo- naművész-házaspár szólaltatta meg. Mindketten 1977-78-ban végeztek a Zeneakadémián és Gergely Ferenc tanítványai voltak. Művészi pályafutásuk során gyakran vállaltak és vállalnak templomi szolgála­tot. A zenés áhítat kezdetén Ha­fenscher Károly lelkész imádkozott, majd Hajdú Gábor mutatott be három orgonamű­vet. Elsőként M. Reger: d-moll toccata című szerzeményét ját­szotta. A XIX. századvégén XX. század elején élt német zeneszerző fantáziája nyilván­valóan harmóniai ihletésű. Bi­zonyítja ezt az Op. 59-es d-moll toccata is, melyet virtuóz, el­söprő lendületű előadásban hallgathattunk. Ezt követően D. Buxtehude: c-moll ciaccona csendült fel. A ciaccona XVIII. századi spanyol eredetű háromnegyedes tánc. Lant és gitárzene közvetítésé­vel került Itáliába, ahol variá­ciós formában is megjelent. A bemutatott darab érdekessége volt, hogy a muzsika sokáig csak a pedálok használata nyomán szólt, a dinamika pedig a leghalkabbtól a leghangosab­big állandóan fokozódott. Hajdú Gábor műsorának be­fejező számaként J. S. Bach: e-moll partitája hangzott el, me­lyet a komponista az „Ach, was soll ich Sünder machen” (Ó én bűnös, jaj, mit tegyek?”) című koráira írt. Kilenc variációban élvezhettük a fő témát. Ezek igen változatosak voltak. A két utolsó variációban visszhang effektust és kérdés-felelet játé­kot is hallhattunk igen plaszti­kus interpretációban. A zenés áhitat hangulatát Ha­fenscher Károly rövid igema­gyarázata tette még bensősé­gesebbé, Pál apostol Rómabe- liekhez írott levele 7. részének 14. és azt követő versei alapján utalt arra, hogy Bach muzsikája lényegében ugyanarról szól, mint az említett textus: „Ó én nyomorult ember! Kicsoda sza­badít meg engem ..Isten megígérte és meg is adta a megoldást Jézus Krisztusban. Az Ó eljövetele óta nincs kény­szerpályán a világ. Le lehet tenni a bűnt. Lehet igényes egyéni és toleránsán közösségi életet élni. Érdemes megpró­bálni. A rövid igehirdetés után is­mét megszólalt az orgona. A program második részében Bartl Erzsébet játszott. A tehet­séges muzsikus J. S. Bach: a-moll preludium és fugáját mu­tatta be. A sodró lendületű fuga a könyörtelen végkifejletig viszi a zenei történést. Az előadás ki­fejező erejű, magával ragadó volt. Boelmann a XIX. századi francia romantikus orgonairoda­lom jeles képviselője. Erővel, feszültséggel teli gótikus szvit­jéből hallgathattuk a menüetten és toccatát emlékezetes elő­adásban. Lemle Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents