Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)
1991-12-07 / 287. szám
4 PÚJSÁG 1991. december 7. TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VAROSRÓL ES A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Kerülőúton Mözsre, majd Ercsibe Október végén kezdték meg a cukorrépa betakarítását a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát kajmádi kerületében. A munkával jól haladnak, még a rossz időjárás ellenére is. A kajmádi tábláról - mely a 6-os út tolnai elágazójától nem messze van - Mözsre kerül a cukorrépa, ahol vagonírozzák és vasúton szállítják Ercsibe. A szállítás problémás, mert a gépkocsikkal kénytelenek a földekről kerülőúton elvinni a terményt, mivel a főútvonalon való közlekedésre nem kaptak engedélyt. A rossz idő miatt nagy lenne a sárfelhordás. Ezért van az, hogy az út mentén délutánra már nagy halombam áll a kiszedett cukorrépa. Annyi járműve ugyanis nincs a gazdaságnak, hogy a terményt egyszerre Mözsre szállítsa. Mindezeket a gondokat leszámítva a termés jónak ígérkezik, hisz a betakarított tábláról hektáronként nettó 670 mázsa cukorrépa került ki.-t. Amikor nagymamánál nyaraltam, mindig megcsodáltam a menyasszonyi koszorúját. Az első, tiszta szobában a falon függött, vastag keretben, üveg alatt. A titokládában pedig gondosan összehajtogatva kicsi zacskóktól - amelyekben levendulalevelek és molyirtó szerek voltak - körülvéve aludták álmukat a csipkék, plisszék, gyöngyök. A fenti képsorok jutottak eszembe, amikor beléptem Tolnán László József né menyasszonyi ruha kölcsönzőjébe. Egy sereg királylány és hercegkisasszony felöltözhetne ebből a kínálatból. Miután kigyönyörködtük magunkat és félve egy-egy, még ezután felvarrandó csipkét, gyöngysort a kezünkbe vettünk, az üzletről, a divatról, az igényekről kérdeztük Lászlónét. — Mikor, milyen ötletből, összegből jött létre ez az üzlet? — Három évvel ezelőtt nyitottam, családi, baráti segítséggel és természetesen sok OTP- kölcsönnel. Az ötlet pedig onnan jött, hogy egész életemben emberekkel foglalkoztam, nyugdíjas koromra is egy olyan elfoglaltságra volt szükségem, ahol szintén sok emberrel találkozhatok. — Honnan szerzi be a ruhákat, hisz ezek az anyagok, amiket itt megcsodálhattunk, üzletben nem láthatók. — Egy budapesti barátnőmmel állok üzleti kapcsolatban, aki Tajvanból hozatja az anyagokat és a hozzávaló kellékeket. Természetesen kész ruhát is hozatok, ezek olyan gazdagon díszítettek gyönggyel és csipkével, hogy sokszor hetekig dolgozom még rajtuk, hogy felerősítsem a díszítéseket. — Milyen az igény, honnan Játékvásár A Tolnai 1. Számú Általános iskola diákönkormányzata a tavalyi évhez hasonlóan ismét megrendezi a játékvásárt. Új, használt, és jó állapotban lévő játékokból válogathatnak az érdeklődők a tolnai művelődési házban december 9-től 20-ig, 14-17 óráig. A bevételt sport-, kulturális célokra fordítják. Az Art 999 Faddon A faddi művelődési házban december 12-én 10 órai kezdettel tartják egynapos bemutatkozásukat a megyében élő képzőművészekből alakult Art 999 csoport tagjai. Ezt követően egyikük - Sey László paksi festő - a községházán nyit tárlatot, mely karácsonyig tekinthető meg. A város és rendezési terve November 25-i ülésén foglalkozott az önkormányzati testület a rendezési tervvel, illetve az új terv elképzeléseit körvona- lozó programmal. Ez önmagában örömteli és szükségszerű esemény, de fontosnak tartom felhívni a lakosság figyelmét néhány elszomorító, már-már tragikusnak látszó tényre. Az írásban beterjesztett program értékeli a város jelenlegi (és örökölt) állapotát, egyben rámutatva arra, hogy Tolna jövőjének alakítása, a településfejlesztés szempontjából is, mennyire kulcsfontosságú és teljes mértékben a lakosság alapvető érdekeit szolgálná. Néhány lehangoló adat, pontokba szedve, a megye többi városához viszonyítva: 1 .A népesség 1980. és 1990. között megközelítőleg 1,7 százalékkal csökkent. A legfiatalabbak és a legidősebbek aránya az egész lakossághoz képest a megyei városok közül a legkedvezőtlenebb. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy Tolna nem éppen vonzó település sem az itt lakók, sem a környékbeli falvakból elköltözni szándékozók számára. 2. Városunkban tízezer lakosra kilenc orvos jut. A megye többi városában ez az arány átlagosan a tolnainak mintegy négyszerese. 3. Megdöbbentőek a kiskereskedelem, a vendéglátás és az egyéb szolgáltatások adatai is. Ezek a tevékenységek közel egyharmaddal kisebb bolti alapterületen folynak, mint a megyei átlag. (A program nem kezeli külön az utóbbi évben kiterebélyesedő magánszférát, de a becslések szerint az e téren tapasztalható növekedés nem befolyásolja arányában alapvetően a felmérés adatait.) Egy lakosra vetítve évente messze a legkevesebb összeget költjük élelmiszer, ruházat és vegyes iparcikk vásárlására, nem is beszélve a vendéglátásban elköltött forintjainkról. Itt természetesen felhozható ellenérvként Szekszárd és Paks közelsége, sőt, vásárlásaink járulékos költségeit (utazás, üzemanyag, időráfordítás stb.) figyelembe véve a fenti adatok nagymértékben pozitív irányban mozdulnának el. Ez azonban a fejlesztés egyik lényeges irányát is kijelöli: az itt lakók pénzüket minél nagyobb meny- nyiségben költhessék el. Ennek jótékony hatásait felesleges részletezni! 4. A város úthálózatának kétharmada szilárd burkolattal ellátott, de állapotuk (szélesség, teherbírás stb.) miatt jóformán városi közlekedésre alkalmatlanok. A tolnai tömegközlekedés pedig, a város méreteihez képest és a többi megyei várossal összehasonlítva szinte a nullával egyenlő. # A fentiekben vázolt és kiragadott (tehát nem teljes körű) súlyosan problematikus területek bemutatásával nem a kedélyek felcsigázása volt a cél, hanem a megoldásra váró feladatok városi kezelésének mikéntjére szeretném ráirányítani a figyelmet. Nyilvánvaló, hogy a város helyzete (elsősorban az örökölt viszonyok miatt) nem a legbiztatóbb, de az adottságokat illetően jóformán minden lehetőség adva van (földrajzi fekvés, szorgalmas lakosság stb.) egy, a huszonegyedik század igényeinek megfelelő kisvárosi környezet kialakítására. A településfejlesztési programot a közelmúltban nyílt fórumokon tárták a lakosság elé az illetékesek. Ezeken a rendezvényeken mondhatták el véleményüket és terjeszthették elő javaslataikat a város polgárai. Tanulságos azonban (valószínűleg ezen a téren is az utolsók között kullogunk a megyében), hogy a város társadalmi csoportosulásai, civil és politikai szerveződések menynyire érzik magukat felelősnek a városkép jövőjének kialakításában? Szóbeli tájékoztatás alapján: néhány egyesület egy-egy javaslatát tudták felhasználni a program elkészítésében, az önkormányzatban képviselettel rendelkező pártok közül pedig egyedül az MDF nyújtott be hasznosítható és átfogó tervezetet, a másik két pártról, az SZDSZ-től és az MSZP-től, sajnos, egyelőre a semminél többre nem tellett. Takács István Egy arc, egy mesterség Lászlóné, a menyasszonyi ruha kölcsönző érkeznek önhöz a kölcsönzők? — Az igény egyre inkább az, hogy a ruha egyedi, sőt, egyetlen, minden eddigitől különböző legyen. A legmodernebb külföldi divatlapok állnak a kölcsönzők rendelkezésére, amelyekből a meglévő anyagkészlet segítségével válogathatják ki a menyaszonyok a nekik tetszőt. A kölcsönzők pedig jönnek szerte a megyéből és egyre többen távolabbról is. — Említette, hogy a menyasszonyok választják ki. Valóban így van ez? Kivel érkeznek, ki az, aki segít nekik, természetesen Önön kívül? — Legtöbbször a vőlegénynyel jönnek. Ilyenkor én is a hagyományokra gondolok, miszerint a vőlegény először az esküvő napján a felöltözött menyaszonyon láthatja a ruhát. Ez már a múlté. Az viszont a ma, hogy akárki a kisérő, még az édesanyák nagy része is úgy vélekedik, hogy Te viseled, Te kell, hogy jól érezd magad benne, az a Te napod lesz ... — A ruhán kívül mit ajánl még a menyasszonyoknak, ha Önhöz fordulnak segítségért? — Minden kiegészítőt tartok. A ruhákat teljesen kompletten kaphatják, nem kell minden darabért üzletbe szaladgálni, hisz a fejdísztől a kesztyűig, a kalaptól az esernyőig, minden együtt van. Ezek a kiegészítők úgy vannak megválasztva és elkészítve, hogy mindenki a saját egyéniségének megfelelőt találjon, azonkívül természetesen a ruhához is alkalmazkodnak anyagukban, stílusukban. — Valamikor a menyasszonyi ruhákat eltették emlékbe, évtizedekig őrizték, sőt, sok helyen abban is temették el a tulajdonosát. A mai kor embere ugye azért kölcsönzi, mert pénze sem lenne (legalábbis ilyen csodaruhákra) megvásárolni, helye sem lenne utána tárolni. Mégis ha valami emléket szeretne eltenni öltözékéből a menyasszony, ami emlékezteti majd évek múltán a nagy napra, mit tehet? ;— Volt már ilyen kívánság. Megértem, és bármennyire nehezen pótolható, illetve beszerezhető darabról is van szó, ha ragaszkodik hozzá, megvásárolhatja. Egy-egy fejdíszt vagy kesztyűt könnyen el lehet tenni emlékbe, még a mostani kis lakásokban is. — Látunk itt rózsaszínű, kék, habos fodros ruhákat is, ezek szerint a koszorúslányok is jöhetnek önhöz? — Újra divat a nagyobb esküvőkön, hogy több koszorús- lány és vőfély kíséri az ifjú párt. Ezért erre is felkészültem. Sőt, a legújabb kínálat, amit aztán a kereslet szerint bővítek majd, a vőlegényeknek a szmoking és a spencer. — Arról még nem beszéltünk, hogy mi történik a nagy nap után, amikor visszahozzák a ruhákat? Általában tisztán hozzák vissza és ilyenkor „csak” egy mosás, tisztítás, vasalás elég, hogy újra új legyen. Vannak sajnos, olyan esetek is... De erről nem szívesen beszélek. Inkább arról, hogy sosem adom ki a ruhákat a kezemből, magam próbálom újjávarázsolni őket. Lászlóné egy tucat fotót tesz elénk. Valamennyin szebbnél szebb menyasszony. A képek hátsó oldalán köszönő szavak. A segítségért, a kedvességért, az udvariasságért, a ruháért, amelyben azon a napon ők voltak a legszebbek. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Egy szedresi kiállítás elé Az apa, a lánya és a tűz Tolnában nem ismerték el Úgy tanítják az okos könyvek, hogy valamikori ősünk mily’ nagy hasznát vette, hogy megbarátkozott a tűzzel. A tűz egyszerre barát és ellenség, egyszerre öröm és iszonyat. Aki okos egyszerűséggel fogadja kegyeibe, annál megszelídül, és jótékony erővé, segítővé lesz! így szelídítette meg és tette örökös szolgájává a tüzet Stekly Zsuzsa, a „zománcozó”. Néhány évtizede annak, hogy az édesapa - a bonyhádi zománcárugyár művezetője — megmutatta leányának üzemi munkáját: a megszelídült tüzet és a frissen égetett, csillogó zománcot. A kedvcsinálás nem is volt hasztalan, olyannyira, hogy Zsuzsa a pécsi művészeti gimnáziumban felvételizett, majd tanult. Á valamivé lenni akaró, al- kotnivágyó ifjút két fogaskerék is formázta egyszerre. Egyrészről a minden elméleti kérdésben azonnal eligazodó-eligazító tanárok, másrészről a tűzzománccal művészi fokon foglalkozó édesapa, aki nem erőltet semmit, csak tanácsokat ad, hogy minél kevesebb kudarcban legyen része lányának, hogy sikerrel kerüljön ki minden vargabetűt a „szakmában”. Érettségi után Stekly Zsuzsa is az zománcárugyárba került. Mint dekoratőr, igyekszik a köz ízlését is a szép felé fordítani, közben ő maga is kutat, rájön összefüggésekre, s alkot. A gyár vezetőitől megbízásokat is kap: készítsen reprezentációs anyagot! Egyedit alkot már ekkor is, érvényesítik szárnyaló fantáziáját, a szépség iránti fogékonyságát, jóízlését! Könyvespolca tetején néhány világ- raszólóan szép váza tanúskodik arról, hogy Zsuzsa már akkor nemcsak „zománcozó” volt, hanem biztoskezü művész! Ennek ellenére nem ismerték el! De csak itt Tolnában! A megye nagy „művészeti gondolkodója” azt mondta munkáiról: „Ha a közönségnek tetszik, az csak közönséges lehet”. Feledni nem tudja a sértést, de a gerince nem tört meg! Átsegítette a krízisen a festészettel foglalkozó férje, s a gyermekei. Soha nem kilincselt, mégis rátaláltak azok, kik ismerték az ember és a tűz játékából létrejött tűzzománcot. Mindig rátaláltak azok, akik szívesen tárták szélesre kiállítótermük ajtaját, hogy a művészet szerelmesei gyönyörködhessenek a színek tobzódásában, a fény játékában! Gyönyörködhessenek, mert ö így - szavak nélkül - mond véleményt a változó világról, a szelíd ívű bonyhádi lankákról, s a tűz olvasztotta-égette zománccal jeleníti meg olvasmányait is. Például Arany Ágnes asszonyát. Ragyogóan szép kép! Ott függ műterme falán. A tisztítótűzben égő emberi arc, a vakító szemfehérje, az éjsötét szemgolyó, a könyörgésre ösz- szekulcsolt, aszott kéz, a kiál- tásre nyíló ajkak ... Mert a lepedő soha nem tisztul meg a vértől... Egy másik alkotásán Prométheusz, kezében a tűzzel, ami ajándék az embernek. Egyenes tartással, nem bűnbánóan várja az ítéletet... Tán’ ő maga ez, az alkotó, aki nyújtja felénk a tűz-égette-olvasztotta zománcot, szívéből-lelkéből a legszebbeket azoknak, akik csodálattal nézegetik. Már túl van a hatvanadik tárlatán! A következőt holnap nyitja, Szedresben. Konrád László
