Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-06 / 286. szám

4 PÚJSÁG Bonyhád és környéke 1991. december 6. A majosi zöldségesnél Közhírré tétetik Varroda Egy hónapja kezdte meg működését a györei önkor­mányzat és a bonyhádi Gló­ria Kft. segítségével elké­szült varroda, ahol a beta­nulási időt töltik az asszo­nyok. A hamarosan teljes kapacitással működő üzem­részben cipőfelsőrészeket varrnak. Vízbekötések A Wiedemann Rt. szak­emberei Váralján dolgoz­nak, jelenleg a lakások víz­bekötési munkáit végzik. Amennyiben az időjárás kedvez, úgy nem csak a fő­vezeték-rendszerben, de a lakások jelentős részében is lesz még az idén vezeté­kes ivóvíz. Koncert Mozart halálának 200. év­fordulóján, a Mecsek fúvós­ötös vendégszerepeit Bonyhádon a művelődési házban, Bukszár Márta és Sz. Simonfai Mária közre­működésével. Templomi koncert Karácsonyi koncertre ke­rül sor december 27-én a bonyhádi római katolikus templomban: közreműködik a Vörösmarty Általános Is­kola , a III. számú Általános Iskola, a Német Nemzeti­ségi Ének - Zenei Egyesü­let kórusa, a Városi Ének­kar, Elmauer József és Vendég Lázár Ödön. A koncerten összegyűlt ado­mányokat súlyosan beteg gyermekek gyógykezelé­sére ajánlják fel. Pódiumműsor „Miért kell a szerelem?” címmel pódiumműsor kere­tében lép fel Bonyhádon december 10-én két Jászai -díjas művész: Csákányi Eszter és Kulka János. A műsorban Gyarmati István zongoraművész is közre­működik. A Holló együttes A közkedvelt Holló együt­tes két alkalommal lép színpadra Bonyhádon a művelődési házban, de­cember 9-10-én. A gyerme­kek örömére, a „Hej - hó boszorkány” című műsorá­val. Ajándék A kakasdi óvodások ma a Télapótól színes televíziót kaptak ajándékba. A majosi autóbuszváró épp olyan koszos és rendetlen — kü­lönösen discókat követően - mint bármely másik hasonszőrű építészeti torzszülött társa. Amiben egy ideje mégis alapo­san eltér a többitől az annyi,' hogy felét leválasztották, s ab­ban egy élelmes majosi fiatal­ember, Simon Tamás zöld­ség-gyümölcs és virágüzletet alakított ki. A baráti segítséggel és csa­ládi összefogással készült kis Bármily furcsának is tűnik, a Völgység dombjai között télvíz idején dideregve megbújó kis faluban, Mucsfán hétköznap délelőtt is zajlik az élet. A háztáji csordát kihajtó, ka­patos gazdát mosolyogják pá­ran, akik éppen azzal vannak elfoglalva, hogy a nyúlszállítás kihirdetett időpontját pontosan megtudják. A szomszéd segít az emelkedőn feltolni a traga­csot, miközben az apró fiúcska serényen tolja kis kerékpárját a mellett a talicska mellett, amin apukája az üresnek mutatkozó boroshordót egyensúlyozza. A postahivatalból második nekifutásra a faluba készül a ' kézbesítő Erős Péterné, aki ar postamester asszonnyal, Boty- tyán Ferencnével, Klári nénivel egyezteti a soros teendőket. Nyugdíjfizetési napkor sok a teendő. A hivatalban megszólal a „kurblis” telefonközpont, mi­közben a szeneskályhán pilla­üzletet a helyi önkormányzat egyszeri használatbavételi díj kifizetése és havi bérleti díj fe­jében kiadta a vállalkozó szel­lemű ifjúnak, aki a katonaidő le­telte után lett vállalkozó. A falubeliek úgy hírlik öröm­mel konstatálták a kis bolt nyi­tását, ami első ötletként tulaj­donképp egy faház lett volna, de nem volt hol felállítani, így a kényszer szülte ötlet megvaló­sításával lett a majosiaknak zöldségesük. natok alatt forr a kávéhoz a víz, amivel a betérő vendégeket fo­gadják. Táskába kerül a Pesti Hírlap, a nagyon kedvelt szerelmes re­gényfüzetek sora, a kötőújság a Fürge ujjak, és az igen drága, de príma minőségű Play-boy épp úgy mint az az egy Új Ma­gyarország, vagy a pár Magyar Nemzet. A hivatalba egy marék ezres­sel befut Szikra Ferencné aki immár húsz esztendeje boltos, de csak második éve a maga ura. A három gyermek mellett bizony rengeteg a munka a boltban és a kocsmában, de azt mondják, aki haladni akar, csak így jut valamire. A tejcsarnokból éppen gyűj­tőhelyre szállítják a tejet, mi­közben a felújított óvodában ebédhez készülnek az óvodá­sok. Mucsfa, 1991 december ele­jén éli hétköznapi életét. Ötletparádéba illő megoldás Mucsfai pillanatok Uj helyre költözött a cikói posta Köztudott: Cikón a posta hosszú éveken keresztül egy magánházban működött. A kö­zelmúltban azonban elköltözött, éspedig a polgármesteri hivata­lon bélül kialakított helyiségbe. A költözéssel kapcsolatban ér­deklődtünk Forray Gellért pol­gármesternél: — Mi indokolta az átköltö­zést? — A régi posta már évek óta szűkösnek, elavultnak bizo­nyult, ezért lépnünk kellett. — Milyen megfontolás alap­ján helyezték el a postát éppen a polgármesteri hivatalon belül? — Sokat nyomott a latban, hogy a polgármesteri hivatalon belül több helyiség állt kihasz­nálatlanul. Ugyanakkor mostani helyén közvetlenül az iskola, a boltok, italbolt, valamint a buszmegálló tőszomszédságá­ban van. Nem elhanyagolható szempont, hogy a vásárolni igyekvő, busszal érkező embe­reknek „csak egy ugrás” a posta. Közbiztonsági szem­pontból is lényeges, hogy a posta a központban kapott he­lyet. Tudjuk, az alsófalusiakat kellemetlenül érinti az áthelye­zés, mivel ezentúl messzebb kell mennünk, de számítunk a megértésükre! — Ki végeztette az átalakí­tási munkálatokat? — Az átépítést a posta vál­lalta magára. A munkálatok 550 ezer forintba kerültek. Ennek fe­jében az önkormányzat körülbe­lül 5 évig nem számít fel bérleti díjat. — A rezsit ki állja? — A vizet, villanyt és a fűtést az önkormányzat biztosítja, természetesen megfelelő ellen­szolgáltatásért. Az átköltözés­sel javultak a postásaink mun­kakörülményei is, hisz itt már nem kell a szenes kályhával „babrálniuk”, rendelkezésükre áll a vízcsappal ellátott mosdó is. — Mikorra a várható cross­bar-rendszer kiépítése a köz­ségben? — A napokban tárgyaltam a Távközlési Vállalattal, s ők ’93-ra ígérték... Természetesen bekukkantot­tunk az új postára is. Antal Ist- vánné hivatalvezető megmu­tatta a hivatali helyiséget, ahol a két kézbesítővel dolgozik. Nos, a helyiség tágas és vilá­gos, a bútorzat vadonatúj (a postaigaztgatóság vásárolta), csupán a fűtéssel akad némi gond. A radiátor éppen hogy langyos ... Máskülönben a ci­kói postások s nem utolsó sor­ban a lakosság elégedett. Hunyadi István Adventi koszorúk, asztali díszek az ünnepre Elkészült az adventi koszorú A lakás bejárati ajtaja fölé egyre több helyen kötnek Ad­vent kezdetére vendégváró ko­szorút, melynek kör alapja a folytonosságra, a gyertya fénye pedig az otthon melegére em­lékeztet. Nálunk is egyre elterjedet- tebbé válik az adventi koszorú, a karácsonyi asztali dísz. Az ünnepvárást meghittebbé, ked­vesebbé tevő koszorúk és dí­szek majd minden virágüzlet­ben és persze a piacokon is kaphatóak. A nagymányoki Szabó-kerté­szetben is igen sok szép ilyen­nel találkoztunk. Szabó László- nét arra kértük, segítsen meg­ismerkedni e terjedőben lévő szokás kellékeinek készítésé­vel. — A virágkötészet e formá­jának hazánkban végül is nincs igazi hagyománya. Annak, hogy most terjedőben van - kedves és meghitt pillanatokat képes szerezni a családok éle­tében - kifejezetten örülni kell. Az emberek kezdik megszokni, megszeretni ezeket a szép ko­szorúkat és asztali díszeket. Nekünk sem volt profilunk a ké­szítése, de a változó igényeket nem volt szabad nem észre­venni. Rengeteg szárított virág és növény, színes kellék és gyer­tya szükséges elkészítéséhez. Ezeknek jelentős részét csak észre kell venni a természet nagy „boltjában”, és a megfe­lelő időben le kell szedni azo­kat, szárítani kell, míg a többi kiegészítőt nekünk is vásárol­nunk kell. Nagyon sok kelléket Ausztriából hoztunk. Ausztriá­ban és különösen Németor­szágban van nagy hagyománya a karácsonyi ünnepekhez tar­tozó, náluk mára már elmarad­hatatlan adventi koszorúknak és karácsonyi asztali díszek­nek. Igyekszünk a magunk eszközeivel és lehetőségeivel hozzájárulni hazai elterjedésé­hez is. Végül is ez egyfajta íz­lésformálással, igényességre neveléssel is együttjáró feladat. Városokban könyebben, gyor­sabban jut el az emberekhez mindez, de a mai magyar falu átalakulásához ez is feltétlenül hozzátartozik. Mivel mi nem kedveljük a tö- meg-jellegű munkát, szinte ki­zárt, hogy két egyforma elké­szüljön belőle. A készítésben a leányom jár élen, ő tanulta is ezt, s nagyon sok új ismeretet szerzett Németországban, ahol szakmai gyakorlaton volt, de a munkatársaink is nagyon szé­peket készítettek. Az alapanya­gok sokasága már önmagában is segít kialakítani a végleges formát, s az egyéni ízlés, az esztétikum is megfelelően sze­rephez jut készítése során. A je­lenlegi időszak a hazai iskolate­remtés ideje, melynek hatása végül is nem mérhető korosztá­lyokban, nem köthető foglalko­záshoz, csupán belső emberi értékek meglétéhez. Rengeteg apróságról ejtünk még szót e téma kapcsán, s ki­derül az is, amikor még a nagy- közönségnek volt (vagy lett volna) pénze ezek megvásárlá­sára még nem volt kellőképpen ismert és elterjedt ez a szokás, s most, hogy terjedne, már nincs megfelelő anyagi erő megvásárlására. Külön érdekesség, nagymá­nyoki specialitás, hogy most a kultúrház bejárati ajtajában ha­talmas adventi koszorú lóg? Gyanúm szerint nem. Legfeljebb az a sajátossága van meg a dolognak - amiről egyesek nevetve, mások felhá­borodva beszélnek hogy nemrégen komoly indulatokat, bajt gerjesztett, amikor egy sváb szoba kiállítási anyagának egy darabja (a hitvesi ágy fölött lógó kereszt) miatt pedagógu­sokat „nyaktattak”, méghozzá keményen. Karácsonyi ki mit főz? 'A háziasszonyok örökösen visszatérő gondja, mi kerüljön a családi asztalokra? Különö­sen ünnepek táján kerül elő ez a probléma, akkor, amikor a megszokottól eltérő, amikor különösen ünnepi ebéddel kí­vánnak kirukkolni. A karácso­nyi ünnepekre való készülő­dés így Ádvent első hetében már érthető is. Akadnak csa­ládok, akik már csak hagyo­mánytiszteletből is mindig ugyanazzal az ünnepi fogás­sal köszöntik a szeretet ünne­pét, míg mások a változatos­ságot részesítik előnyben. Ezúttal a váraljai Kiamik Mi- hálynét kértük meg arra, mondja el, mi kerül náluk az ünnepi asztalra. Annál is in­kább, mivel több mint két évti­zedig főzött többszáz ember­nek, s bátran elmondható, mindenki megelégedésére. Az iskolai konyhát vezető sza­kácsnő, aki az óvodásoknak és az öregek napközi otthona lakóinak is főzött, a követke­zőkről számolt be. — A mi családunkban a nagymama volt az, aki annak idejen a karácsonyi ételeket és különlegességeket elkészí­tette. Ehhez a családi hagyo­mányhoz igazodom én még ma is, úgyhogy a mi csalá­dunkban minden karácsony­kor több fogás kerül a fehér abroszra. A gyerekek, az uno­kák is hazajönnek, együtt va­gyunk, közösen ünnepelünk. Áz első és legfontosabb a tyúkhúsleves. Nálunk még disznóvágás idején is tyúkhús­leves van az asztalon, s kará­csonykor is elengedhetetlen ez a leves. A töltött káposzta ilyenkor már a friss vágásból félretett húsból készül, és ter­mészetesen sült is készül. Mégpedig kacsa vagy liba­sült. így lesz ez az idén is, an­nál is inkább, mert volt 21 ka­csám, s kerül belőle az ün­nepre is. A kacsasültbe zsem- lés, májas töltés kerül. Kará­csonyra mindig kalácsot sü­tök. Kétfélét, mákosat és dió­sat és az unoka kedvence, a rétes is elmaradhatatlan. Az ebéd tehát ez lesz, az esti ün­nepi vacsora alkalmával pedig hideg sültet, tálalok fel, sava­nyúsággal. Ádám, Éva napján likaskalácsot szoktam sütni, amit őrölt borssal kikevert tej­föllel szolgálok fel. Kiamik Mihályné El ne feledjem, a tortát. Do­bostortát sütök. Az ünnepek közötti vendégsereg, a láto­gató pedig meggyes linzert kap és mire kikeveredünk az ünnepekből, máris itt van a szilveszter, amire a mifelénk csak Szilveszteri sütemény­nek nevezett édesség készül. A Kiamik család egyébként már túl van a karácsonyi be­vásárlás nagy részén. Hasz­nos és fontos ajándék - frittőz és gázkonvektor - kerül a ka­rácsonyfa alá. Az oldalt írta Szabó Sándor, a fotókat Ótós Réka készítette. Kérjük olvasóinkat, to­vábbra is tiszteljenek meg bennünket bizalmukkal, írják és telefonálják meg észrevételeiket, kívánsá­gaikat, véleményüket. CSATLAKOZZON Ön is a DEMOKRATIKUS CHARTA-HOZ! Szombaton és vasárnap 10-18 óráig várjuk Szekszárdon, a Kölcsey ltp. 24—25. sz. alatt. C_r­Délelőtt is zajlik az élet a faluban

Next

/
Thumbnails
Contents