Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-20 / 298. szám

1991. december 21. .TOLNÁL PÚJSÁG 13 NÉ Lila-fehér létbizonytalanság Többre hivatott a Dózsa, de vajon bizonyíthatja-e tavasszal? A szegény embert az ág is húzza közmondás igazságát a tolnai megyeszékhely labdarú­gói egész évben saját bőrükön tapasztalták. A talpon maradá­sáért küzdő Szekszárdi Dózsa már az 1990-91-es NB ll-es bajnokságot is súlyos anyagi gondok közepette zárta. Miután a megváltást jelentő, nagyon remélt külföldi szponzor belé­pése meghiúsult, így az őszi évadot a klub fennállása óta a legmostohább körülmények kö­zött „abszolválták”. Erről és a 13. helyezés mögötti teljesít­ményről beszélgettünk Teszler Vendel vezető edzővel. — Milyen célkitűzéssel vágtatok az 1991-92-es évad­nak? — A 6-10. helyek egyikének megszerzése fogalmazódott meg igényként az őszi rajt előtt. — Akkor most, a 43 száza­lékos produktumról árulkodó félidei szereplés alapján nem tartasz indokoltnak egy eset­leges módosítást? — Nem, hiszen hosszútávon bebizonyosodott már, hogy a csapatunk tavasszal mindig jobban szerepel. Ez annak tud­ható be, hogy nyaranként nagy a mozgás keretünkben, s álta­lában olyan fiatalok kerülnek a keretbe, akiknek hosszabb idő kell a kiegyensúlyozott, meg­bízható teljesítményhez. Nos, ilyen fiatalok kerültek nálunk ősszel is a mélyvízbe, akik a bajnokság második felvonásá­ban várhatóan többre lesznek képesek. A korábbiakkal ellen­tétben, most ősszel a szokott­nál is fiatalabb, két 17 éves korú fiatal - Nagy és Koller - sok játéklehetőséget kapott. Summa summárum, két-három pont benne maradt a csapat­ban, azokkal pedig már félidő­ben is a megcélzott helyen vé­gezhettünk volna. — Összességében miként értékeled a csapat őszi 13. helyezését? — A nyári előkészületi mér­kőzéseink alapján mindenki úgy gondolta, jóval eredményesebb idényt zárunk. Mindezt arra alapozták, hogy az erős, jó csapatok ellen is biztató ered­ményeket értünk el. Vissza­térve azonban a fiatalokkal kapcsolatos előbbi gondola­tokra: a bajnoki mérkőzések A helyzetkihasználás nem tartozott a Dózsa erősségei közé, ezért az önfeledt gólöröm is ritka volt. azok, amelyek az igazi megmé­retést jelentik számukra. A tétre menő 90 percek messze nem azonosak az előkészületi meccsekkel. Szóval, egy kicsit mást vártunk a bajnoki rajttól, éppen a kedvező előjelek alap­ján. A nyitányon 45 percig úgy is játszott a csapat, mint amire a felkészülés predesztinálta. Gólt nem sikerült szereznünk, szünet után az első hibánkat kihasználta a Nagykanizsa, s ezután összeroppantunk. A ve­reség sokkolta a csapatot, több héten át nem nyerte vissza igazi tartását. így a 9. fordulóig igen hullámzó teljesítményt nyújtottunk, ekkor a fővárosban a III. Kér. TTVE elleni bravúros győzelmünk új fejezetet nyitott. A folytatásban ugyanis egy hó­napon át nem találtunk legyő­zőre, pedig játszottunk a lista­vezető Csepel nyakán lihegő, addig veretlen Doroggal is. A hajrában a paksi megyei rang­adón újra kikaptunk, s ezután már csak egy pontot szerez­tünk. A tényékhez tartozik, hogy egy-egy játékossal kap­csolatos elképzelésem nem va­lósult meg, így a csapatjáték sem vezetett kellő eredményre. Okulva a tapasztalatokból, már ősszel is igyekeztem változtatni a csapatszerkezeten, de ennek igazi hatása remélem tavasszal már az eredményekben is rea­lizálódik. — Kikkel voltál elégedett? — Mausz, Antunics, Koller, Dzsinovics, Kalmár, Bozsér és Nagyfalusi teljesítményével. — A névsorból is kitűnik, hogy a két jugoszláv vendég­játékos igazi erősítést jelen­tett. — Kétségtelenül. Dzsinovics rutinos, jó játékos, akit az ősz folyamán gyakori sérülés zavart a felkészülésben. Ennek elle­nére csupán egy bajnoki talál­kozóról hiányzott. Ő még ennél is többre képes, ezzel együtt csapatunk egyik meghatározó játékosának számít. Antunics fiatal, tehetséges kapus, aki kényszerű beugrás után hét mérkőzésen szerepelt, s a vá­rakozásomon felüli teljesít­ményt nyújtott. — Már „ierágott csont”, refrénszerűen visszatérő po­lémia a klub súlyos anyagi helyzete . . . — Tulajdonképpen abból a pénzből éltünk az ősszel, amit a nyáron eladott játékosok vételá­rából kaszíroztunk. Miután azonban a Varga Lászlóért be­ígért 1,5 milliót mind a mai na­pig nem kaptuk meg, gondjaink csak súlyosbodtak. Ezek enyhí­tésére kölcsönöket kellett fel­venni nagy kamattal, szóval, lé­tünk méginkább megkérdőjele­ződött. — Adós a klub a játékosok prémiumával is? — Azt a rendelkezések sze­rint december 15-ig kellett volna kifizetni. Sajnos, csak részben kapták meg járandó­ságukat a játékosok. — Ebből fakad, hogy nem­csak szakmailag, hanem anyagilag is kritikusnak ígér­kezik a tavaszi folytatás. — Anyagilag mindenképpen. Elég ha csak arra utalok, hogy a Társadalombiztosítási Intézet felszólította az egyesületet a vele szembeni adósság megfi­zetésére, ellenkező esetben a felszámolási eljárás megindítá­sát helyezte kilátásba. — Mikor kezdődik a felké­szülés? — Január 5-ére terveztük hazai körülmények között, de hogy milyen feltételek mellett és egyáltalán melyik pályán, arra most még néni tudok vála­szolni. Hát kérem, itt tart 1991 végén a tolnai megyeszékhely NB ll-es labdarúgó együttese. Az a gárda, amelyik a csapatépítés nehézségei ellenére is többre hivatott, mint amiről az őszi 13. helyezése tanúskodik. Hogy az­tán ezt a tavaszi folytatásban bebizonyíthatják-e a játékosok, abban már a rajtuk kívülálló té­nyezők mondják ki a végszót. Fekete László Várjuk Olvasóink szavazatát! Új szponzorunk: a Fauna-Higiénia Gmk Mai számunkban az utolsó előtti szavazószelvényt találják a kedves Olvasók, amelynek ki­töltésével és a Tolnai Népújság (Szekszárd, Liszt F. tér 3.) cí­mére történő beküldésével még segíthetik megválasztani az 1991-es esztendő legjobb me­gyei sportolóit. A lapunkból ki­vágott szelvények a Sajtóház portáján személyesen is lead­hatók december 31-ig. Emlé­keztetőül, a díjátadó ünnepség a szekszárdi Sport- és Szabad­idő Központban lesz. Örömünkre szolgál, hogy hétközben újabb szponzor, a Fauna-Higiénia Gmk. Szek­szárd jelentkezett szerkesz­tőségünkben, hogy csatlako­zik a Tolna megye legjobb sportolóinak díjazásához. Sőt, a Fauna-Higiénia Gmk. az eddigi legmagasabb ősz- szeggel támogatja az év leg­jobbjainak 1992. január 25.-i ünnepélyes díjkiosztóját. Támogatásukért a sporto­lók nevében is köszönetét mondunk. TOLNA MEGYE 1991. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI NŐK 1. 3. FÉRFIAK 1. 2. 3. CSAPATBAN 1. 2. 3. Beküldő neve, címe: Beküldési határidő: 1991. december 31. Gratulálunk Tegnap a budapesti Nép­rajzi Múzeumban tartották a „Magyar Köztársaság Jó tanulója, jó sportolója” díjá­tadó ünnepséget. Dr. Ja- kabházy László, az OTSH alelnöke 62 általános, 64 középiskolai és 9 egyetemi, főiskolai hallgatónak nyúj­totta át a kitüntetést. Megyénkből Geisz Mer­cédesz atléta (Szekszárd Garay János Gimnázium), Gerberich Erika atléta (Bonyhád 2. Sz. Ált. Isk.), Till Ágnes cselgáncsozó (Paks Bezerédj István Ált. Isk.) és Ács Péter sakkozó (Paks 4. Sz. Ált. Isk.) kapta meg a kitüntető címet. Szeles az év sportolónője A női teniszsport 1991-es esztendejének koronázatlan ki­rálynője, Szeles Mónika lett az év sportolónője az UPI hírügy­nökség véleménye szerint. A 18. születésnapját decem­ber 2-án ünnepelt sportolónőt nem véletlenül jelölték vita nél­kül a „jók legjobbjának”. A né­met Steffi Gráfot a világelső­ségtől idén megfosztott Szeles páratlan sorozatot mondhat a magáénak: 1991-ben az öt leg­fontosabb viadal közül négyen indult, és azokon veretlen ma­radt (34:0-ás mérleggel). Idei 16 tornáján mindannyiszor elju­tott a fináléig, és tíz döntőben diadalmaskodott. Évadzáró ünnepség a súlyemelőknél Kiss Kálmán szakosztályelnök értékelte az idei év munkáját Csütörtökön a Húsipari SE Szekszárd súlyemelői nem edzéssel, hanem egy fociderbi­vel kezdték a napot. Az egyesü­let elnökségéből verbuválódott csapat beváltotta ígéretét, an- nek rendje és módja szerint 10- 2-re elfenekelték a fiúkat. Délután a klub irodaházában jutalomosztó ünnepségre került sor. Horváth Ferenc elnök el­mondta, hogy az egyesület a legeredményesebb évét zárta, hisz megnyerte az országos csapatbajnokságot, továbbá hat egyéni országos bajnoki címet is szereztek. Czanka At­tila az Európa-bajnokságon egy ezüst és két bronzéremmel, Lénárt Ferenc pedig egy bron­zéremmel örvendeztette meg a sportág híveit. Kicsit boron­góssá vált a hangulat, mikor az ügyvezető elnök a húsosklub jövőjét próbálta felvázolni. A szakosztály katasztrofális anyagi helyzete miatt nem ki­zárt, hogy néhány munkakört meg kell szüntetmi. Ami a spor­tolókat illeti, elképzelhető, hogy a következő évben csak az olimpiai kerettagok státuszát tudják fenntartani. Mindezt Waf­fenschmidt János, a Szekszárdi Húsipari Vállalat igazgatójának szavai is alátámasztották. A túl­élésért küzdő vállalat újabb „nadrágszíjmeghúzásra” kény­szerül. Ezután Kiss Kálmán szakosz­tályelnök 12 súlyemelőnek és az edzőknek pénzjutalmat adott át, majd a klub baráti köre is megjutalmazta a sportolókat. Az Owens-díj esélyesei A világ legjobb atlétájának járó nemzetközi Jesse Owens-díj elnyerésére 1992-ben két amerikai világre­kordernek és a szovjetek ex­traklasszis rúdugrójának van esélye. Az esélyesek közül győzelme esetén a 30 éves vágtázó, Carl Lewis lehet az első, aki duplá­zik. Idén a tokiói világbajnoksá­gon két aranyérmet nyert, mind a 100 méteren, mind pedig a 4x100 m-es váltóban új világ­csúccsal. A másik amerikai rekorder, a távolugró Mike Powell éppen a 65 versenyén veretlen Lewist fosztotta meg trónjától az ügyességi számban a tokiói vb-n. igaz ehhez Bob Beamon legendás, 23 éves világcsúcsát kellett a múltnak átadnia. A szovjet rúdugró, Szergej Bubka méltán tartja a „lépést” a két amerikai vetélytársával. A „repülő emberek” versenyszá­mának egyeduralkodója Tokió­ban már harmadik világbajnok­ságát nyerte, pályafutása során pedig szabadtéren 13, fedett pályán 15 alkalommal javított vi­lágrekordot. A hét vége sportműsora Szombat Kosárlabda: Az NB l-ben: Szekszárd-MÁV Nagykanizsai TE 16, Dombóvár-Kaposcukor 17 óra. Az NB ll-ben: MÁV NTE II.-Bonyhád 11 óra. Labdarúgás: Szekszárdon a Zrínyi utcai iskola csarnokában 8 órától Vízmű Fenyő Kupa pénzdíjas kispályás torna hat csapattal. Bátaszéken a torna- csarnokban 7 órától V. Suli Kupa. Vasárnap Kézilabda: Dombóváron a Molnár György iskola csarno­kában 7.30 órától Savanyu Ist­ván emléktorna. Labdarúgás: Szekszárdon a sportcsarnokban 8 órától nem­zetközi Dankó Kupa kispályás teremtorna. Összegzés az ASE-nél, hiányos elnökséggel Kétéves időszakra tekintett vissza az Atomerőmű SE szer­dán tartott közgyűlése, ám a klub alapító tagjai a tizenkét év­vel ezelőtti állapotokat is fel­idézték. Némi derültséggel ele­venítették fel, hogy a labdarú­gás elkötelezettjeinek például a járási bajnokságban való indu­lás jogáért is harcolni kellett. Azóta kissé megizmosodott az egyesület és egész más gon­dok foglalkoztatják a szurkoló­kat, vezetőket. Kiss Gábor ügyvezető elnök beszámolójából kiderült, hogy a klub 1991. évi költségvetése 64 millió forint volt. Ebből a labda­rúgók részesedése 18 millió, a kosárlabdázóké 17 millió forint. Annál örvendetesebb, hogy a sportolók országos, sőt nem­zetközi viszonylatban is szá- montartott eredményekkel há­lálták meg a befektetést. A cselgáncsozóknál az IBV-győztes, kétszeres junior magyar bajnok Kovács Antal az idén egy junior Európa-bajnoki bronzéremmel is gazdagította sikerlistáját. A kenus Hoffmann Ervin sajnos már a fővárosba igazolt. A kétszeres ifjúsági vi­lágbajnok 1989-ben a plovdivi és 1990-ben a poznani vb-ről egyaránt két-két ezüstéremmel tért haza. A férfi kosárlabda népszerűsége a labdarúgással vetekszik, Juhász Sándor fiai az elmúlt bajnoki évadban a Magyar Kupában ezüstérme­sek lettek. Az idén a bajnok­ságban a 4. helyen várják a folytatást és természetesen csak a Szuper Ligába való fel­kerüléssel lesznek elégedettek. Az utóbbi években a labdarú­gók is gondoskodtak az egye­sület hírnevének öregbítéséről. A fiúk az NB ll-es tagság kihar­colása után először a 8. helyen végeztek. Tavasszal a Magyar Kupában a Békéscsaba, az UTE és a Diósgyőr kiverésével valamint az FTC hazai pályán történő megleckéztetésével a szakosztály eddigi legnagyobb sikerét aratták. A csapattal sjemben növekednek az elvá­rások, az együttes csak kie­gyensúlyozott teljesítménnyel maradhat az élmezőnyben. A sakkozók figyelemreméltóan szerepelnek az OB-ll-ben, míg a vívók a Vidék-bajnokságon szerzett bronzéremmel hívták fel magukra a figyelmet. A hozzászólókat főként a szabadidősport foglalkoztatta. Ezt a problémát feszegette Kó- kai Péter, az egyesület elnök­ségi tagja is. Véleménye szerint a klub az idén nevetségesen kis összeget, 854 ezer forintot for­dított a tömegsportra. Az elnök­ség működése kívánnivalót hagy maga után, hisz a testület a két év alatt rendszertelenül ülésezett. Az asszonytorna résztvevőit sújtó 100 forintos havi tagdíj is nagy felháboro­dást váltott ki. Javasolta az ide­jétmúlt, a rendszerváltás előtti állapotokat tükröző alapszabály módosítását. Különös, hogy a . jelenlévő sportolók, edzők közül őenkinek nem volt hozzáfűznivalója az elmondottakhoz. Az egyik edző véleménye szerint csak akkor érdemes felszólalni, ha lega­lább egy vállalati vezető jelen van. Sajnos, a tíz elnökségi tagból is csak öten jöttek el a közgyűlésre. Pedig lett volna miről tárgyalni, hisz az erőmű részvénytársasággá alakulása feltehetőleg a sportfinanszírö- zás rendjében is változást hoz. Végezetül Bor Imre, Paks vá­ros polgármestere a társadalmi munkásokat és a klub legered­ményesebb sportolóit jutal­mazta meg. -km-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents