Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)

1991-12-18 / 296. szám

1991. december 18. PÚJSÁG 3 A miniszter válaszol Nem veszett ki az emberség Mai, elidegenedő világunkban üdítően, reménytkeltően hat az a néhány információ, ami a simontornyai gondoskodást példázza. Dr. Dési Ivánné polgármestertől megtudtuk, nem veszett ki a hu­mánum. Sőt. Ennek bizonyítékául elmondunk néhány dolgot. Ma, 18-án, délelőtt tizenegykor órakor rendezik meg a nyugdí­jasok karácsonyát a községházán, ahol az általános iskola és a szakmunkásképző tanulói adnak műsort. A nagyközség önkor­mányzata azonban nemcsak ünnepséget rendez, hanem minden hetven éven felülinek ötsszáz forintos vásárlási utalványt ajándé­koztak, amit a helyi áfésztől vásároltak - tiáromszázötvennyolc személy kapott belőle -, s a maradék segélyalapot pedig az óvo­dások, illetve az általános iskolások ajándékozására fordítják. A gyerekek december húszadikán kapják meg a 200-200 forint ér­tékű ajándékcsomagot. Nem lennénk igazságosak, ha csak a karácsonyi segítségről szólnánk. Annál is inkább, mert nem alkalomszerű ez a tevékeny­ség, hanem a helyi, igen aktív SOS szeretetszolgálatnak köszön­hetően folyamatos. Olcsó boltot nyitottak a községháza alagsorában, ahol folyama­tosan gyűjtik a használt ruhát, amit aztán néhány forintért értéke­sítenek a rászorultaknak. Munkájukat összekapcsolták a Vörös- kereszt hasonló akciójával és így folyamatos az ellátás. A szociális tevékenység mellett gondolnak a művelődésre, szó­rakozásra is a nagyközség vezetői. Nem adják fel a mozi műkö­désének lehetőségét, s ezért úgy határoztak, hozzájárulnak az üzemeltetés költségeihez. A végére kívánkozik egy más jellegű simontornyai hír. Decem­ber 23-án délután két órakor órakor tartja ülését a képviselő-testü­let és ekkor döntenek majd várhatóan a helyi adók bevezetéséről, valamint az Építőipari és Kommunális Szolgáltató Üzem átalaku­lásáról.-él­A Kereszténydemokrata Néppárt Tolna Megyei Szervezete november 13-án nagygyűlést szervezett, amelyre hívott min­denkit, akit a mezőgazdaság sorsa érdekel. A sikeres rendez­vényen Kádár Béla a nemzetközi gazdasági kapcsolatok mi­nisztere is igen sok kérdésre válaszolt, de még többre idő hi­ányában nem térhetett ki. Ezekre írásban küldte meg vála­szait, amelyeket naponta jelentkező sorozatunkban teszünk közzé. Kérdés: A termelő nem lát a külkereskedelem kulisszái mögé! A hagyományos, nagy felvásárló vállalatok monopol helyzete és azok magas re­zsiköltségének szükségszerű fedezése, az új „ma­gán-nagykereskedők” gyors meggazdagodási törekvései keserítik meg lépten-nyomon a termelő szája ízét. Állan­dóan a kiszolgáltatottság ér­zetét keltik bennük. Bele kell nyugodnunk, hogy a külke­reskedelmi árak, a kereske­dők nyereségei-veszteségei tabuk legyenek? Miért nem lehet például a nagyobb - államközi egyez­ményen alapuló -, gabona- export árait meghirdetni? A legonyolított üzletek konkrét számát jobban nyilvános­ságra hozni? Ha nincs már a régi érte­lemben vett államközi egyezmény, akkor miért nem kereskedhet minden kötött­ség nélkül, minden termelő? Talán országunk jóhírét félt­jük a kalandoroktól? A ka­landorok nem a termelők kö­zül valók! Válasz: Tekintettel arra, hogy a külkereskedelmi tevékenység ma Magyarországon alanyi jog, a kérdés ilyetén való felvetése nem egészen érthető. Ma min­den termelő a saját maga által termelt termékeket közvetlenül értékesítheti a külpiacon. Ter­mészetesen tevékenységével nem veszélyeztetheti az ország érdekeit, így például az EK előí­rásait be kell tartania annak ér­dekében, hogy a többi exportőrt ne sújtsa az EK-előírás meg­szegését követő szankció. Sa­játszámlás ügyleteknél egy-egy ügyletnél az ár, az ügyleten el­érhető nyereség, illetve veszte­ség mindenütt a világon üzeleti titoknak minősül. A bizomá­nyosi megbízással bonyolított ügyleteknél a megbízó minden adat birtokába juthat. Azt tudo­Kádár Béla másul kell venni, hogy a külke- reskedés költségekkel jár, akár régi vállalatok, akár új szerve­zetek végzik. Hogy itt mi az el­fogadható mérték, ma már leg­inkább az egyre jobban élesedő verseny dönti el. Az államközi egyezményekre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban: sem régi, sem új értelemben vett ál­lamközi egyezményen alapuló szerződések ma már nem lé­teznek. Az árakban kizárólag az érintett vállalatok egyeznek meg. Ebbe nem kívánunk a jö­vőben sem beleszólni. Azt vi­szont mindenképpen célszerű lenne elkerülni, hogy azonos termék eladásakor, ugyanazon vevőnél egyszerre több tucat magyar cég egymásnak alákí­nálva versenyezzen a vevőért. (Folytatjuk) Címzés Zalatnay Cini egykori slágere jutott eszembe - Hol jár az eszem -, amikor meghallottam az alábbi történetet. Egy szek­szárdi gyermek egy vetélkedőn kazettát nyert, s meg is kapta a postán. A meglepetést azonban nem a nyeremény, hanem a címzés jelentette. A csomagon ugyanis a helységnevet Sze- xárdnak (!) írta a feladó. Lehet, hogy a címzést író - helyesírás kivételével - tud már valamit? Ennyi gondolkodás után nem szerezhetne magának egy kor­repetitort? A bölcsész kar el­végzésére nem is merek gon­dolni. Remélem: nem veszi át valamelyik buzgó honatyánk, városatyánk ezt az Akadémia által még el nem fogadott írás­módot az (utca)nevek cserebe­réje folytán. -él­Ünnepvárás bosszúságokkal Gyermeki izgalommal, örömteli várakozással készü­lődünk, mi felnőttek is a kará­csony ünnepére. Ehhez meg is kapjuk a megfelelő „hátte­ret”. Az áruházak díszbe öltöz­tek, villognak a neonok fényei, a feldíszített fenyőfák, lép­ten-nyomon a közelgő ün­nepre emlékeztetnek bennün­ket. Bár a családok többségé­nek az idei tél valószínű több fejtörést okoz majd, mint a ta­valyi (és ki tudja, mi lesz jö­vőre?!), azért mégiscsak vá­sárolgatunk, ha jobban meg is gondoljuk, hogy mire költjük forintjainkat. A szekszárdi Skálában ezüstvasárnap, 2,5 millió fo­rintos forgalmat bonyolítottak le, a bolt vezetőinek legna­gyobb megelégedettségére. Vajon a vásárlók is hasonlóan éreztek? Ebben már nem vagyok olyan biztos. Ismerősöm me­séli, mesekönyvet vásárolt a kislányának (ma már az is több száz forint), és közelhar­cot kellett vívnia az eladóval mire az becsomagolta, mond­ván, sokan vannak, erre ő nem ér rá. Zavarta a forgalom. Egyik nyugdíjas olvasónk kis csomaggal érkezett a szerkesztőségünkbe. A TSZKER boltjában, a Piac-té­ren vásárolt egy kiló csirkelá­bat. Látom rajta, hogy roppant zavarban van, egyrészt, szé- gyelli, hogy neki csak csirkel­ábra jut, s ezt mindjárt meg is magyarázza: hét ezer forint a nyugdíja. Másrészt nagyon bántja, hogy „átejtették”. Ugyanis az egykilós csomag­ban 30 deka volt az üres pik­kely, a bőrdarab. Ott nem nézte meg, hogy mit tett az eladólány a zacskóba. Szé- gyelte a tehetetlenségét és a szegénységét. Alig ment el a nyugdíjas, jött egy másik panaszos helyette. Hiába, a nagy bevásárlások idejét éljük most! Ö a szek­szárdi, belvárosi, diszkont áruházban vásárolt két üveg Vermutot. Mutatja a számlát is, hogy elhiggyem amit mond. Tíz-tíz forintot számolt fel a pénztáros az üvegbetétért. Később szerette volna vissza­váltani az üvegeket, de a diszkontban nincs üvegvisz- szaváltás, a többi boltban pe­dig azt mondták neki, ez az üveg betét nélküli. Tudom, most csak 20 forint­ról van szó. Sokaknak talán ez nem nagy ügynek tűnik. Az embernek nem is az a pár fo­rint fáj igazán, hanem a ki­szolgáltatottság, az eladók nemtörődömsége, ami még így, ünnepek előtt sem szüne­tel. M. I. Utolsó percekben a kárrendezési hivatalban Az utolsó órában, a kárpót­lási igények határidejének le­járta előtt jártunk a megyei kár- rendezési hivatalban. A forga­lom a múlt hét közepétől szinte megháromszorozódott. De­cember 16-án, hétfőn, hét zsák borítékot hozott a posta, több mint kétezer kérelmet számol­tak meg benne az ügyintézők. Sokan hagyták az utolsó pil­lanatra igényeik intézését, hisz még az utolsó órákban is nagy volt a forgalom a megyei hiva­talban. A sorban állók közül há­rom nyugdíjas korú férfival be­szélgettünk. — A papírjaim benyújtásá­hoz a decsi tsz-től kértem iga­zolást, heteket vártam rá, mire a tsz ezt „kiizzadta” magából. „Tele voltam kétségekkel” A legutolsó ügyfél Negyven holdam a tsz-ben volt eddig, és ehhez kértem most 15 holdat a kárrendezésen ke­resztül, ennyiből már lehet majd gazdálkodni. Beszélgető társaim buzgón bólogatnak. — Én az utolsó percig medi­táltam - vette át a szót János bácsi. Tele voltam kétségekkel amiatt, hogy megéri-e a földdel foglalkozni, az adóval nem vágnak-e agyon bennünket és a hitelek, a kamat, a piac, vajon hogyan alakul majd? Mindez most is nyitott kérdés, de mégis úgy érzem, a föld érték, ha nem nekem, majd az unokáimnak megéri gazdálkodni. Bolond ember aki erről lemond. Ezért jöttém éi mégis. — Én elhanyagoltam a kár­rendezést beismerem mondta Péter bácsi. Azt is megmondom, miért. Nem bíz­tam a törvényben. Annyi min­dent ígértek már az utóbbi idő­ben, de semmi nem lett belőlük. Tudja, most sem igazán hi­szem, hogy lesz ebből a kár­rendezésből valami, de annyi­val tartozom magamnak, no meg a gyerekeimnek is, hogy legalább a papírokat beadjam. A hivatalos nyitvatartási idő előtt egy perccel egy úr érke­zett. Egyenesen Pestről jött. A megyei hivatalban érdeklődik, hogy a szükséges papírokat hol lehet beszerezni. Látszik rajta, hogy teljesen tájékozatlan. Az ügyintézők a postára irányítják és közük vele, hogy éjfélig még feladhatja a kérelmét. Ezért kár volt leutaznia Pestről, mérgelő­dik. Dr. Ótós Jánostól, a megyei kárrendezési hivatal vezetőjétől az utolsó napok, az utolsó órák Az utolsó órában Akták, borítékok mindenhol nyilvánvalóan megnövekedett forgalmáról érdeklődöm: — Eddig 24 ezer kérelem érkezett be hozzánk, de még pár napig nagy postai forga­lomra számítunk. Arra kérjük ezúton is az ügyfeleinket, akik hiánypótlás miatt az igazoló papírokat később küldik majd be, feltétlenül írják rá annak a borítéknak a számát, amelyben az igényt benyújtották. Kérem, ne felejtsék el, mert nagyon sok munkát, időt takarítanak meg vele. — Az utolsó hetekben olyan rohammunka folyt itt, hogy a munkatársaimon a teljes kime­rültség jelei mutatkoznak. Eddig se szabadságra, se betegápo­lónak nem mehetett el senki, mert egyetlen embert sem tud­tunk nélkülözni. A két ünnep között az ügyfélfogadás szüne­tel, a hivatal zárva tart. Végül egy kis körkép, a TE- SZÖV segítségével, a benyúj­tott kérelmek alapján: hol, mennyi aranykorona értékben tartanak igényt a földjeikre az emberek. Az adatok részada­tok, a december 1 -ig benyújtott igények alapján készültek. A faddi, a pincehelyi, a bátai és a gerjei tsz-ben a mezőgaz­dasági területek ossz aranyko­rona értékének 30 százalékát meghaladó részét kérték eddig a jogosultak. Mauthner Ilona Fotó: Ótós Réka Előadás és fórum A Kereszténydemokrata Néppárt Tolna Megyei Szerve­zete december 20-án, pénteken délután fél öt órai kezdettel Szekszárdon a Művészetek Házában tart előadást és fóru­mot, melynek címe: „Ez már a mi rendőrségünk". Az előadó dr. Boross Péter belügyminiszter. A fórumon dr. Pálos Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, dr. Berta Attila, a Tolna Megyei Rendőrkapitány­ság főkapitánya, és dr. Maróthy Géza, a KDNP Tolna Megyei Szervezetének társelnöke is részt vesz. Szakmai nap A Tolna Megyei Önkormány­zati Hivatal és a Magyar Köz- igazgatási Kamara Megyei Ta­gozata szervezésében decem­ber 19-én, csütörtökön, délelőtt 10 órai kezdettel megyei szak­mai napot tartanak Szekszár­don, a régi megyeháza nagy­termében. A tanácskozás témája az ön- kormányzatok működésének egy éves tapasztalata és to­vábbi iránya. Erről dr. Szabó La­jos, a BM Önkormányzati Fő- osztályánek vezetője tart elő­adást. Döbröközön másodszor is Döbröközön immár második alkalommal került sor arra, hogy a gyerekeket megajándékozza az önkormányzat. A polgármes­ter javaslatát támogatva a kép­viselő-testület minden döbrö- közi gyereknek 6 éves korig, il­letve 6-tól 18 éves korig vala­mint az egyetemi hallgatónak is 500 forintot juttatott karácsonyi ajándékként -, kellemes ünne­peket kívánva. Tájékoztatják a lakosságot Diósberényben Diósberény község Önkor­mányzatának Képviselő-testü- lete hétfőn délután tartotta tes­tületi ülését. Napirend szerint a körjegyző beszámolt az elmúlt időszakban végzett munkáról. Ebből ponto­san megtudhatták a jelenlévők, hogy összesen negyvennégy határozatot hozott a testület az elmúlt munkaévben, nyolc ren­deletet alkottak, hatvankilenc gyámügyi segélyben rendelkez­tek, tizenhárom rendkívüli szo­ciális segélyről döntöttek és hat rendszeres nevelési segélyről hoztak határozatot. Kiemelte a körjegyző az 5. számú rendeletet, mely a köz- tisztaságról és az állattartásról szól. Ebben benne foglaltatik, hogy Diósberényben minden­fajta haszonállat tartható, azon­ban figyelembe kell venni a rendeletet és a szomszédok nyugalmát. Ami eddig nem volt: aki a rendeletet megszegné, az háromezer forinttal büntethető. A jövő évi munkaterv is terí­tékre került. A kötelező felada­tokon túl a május 2-i találkozó, és az emlékmű avatás szerve­zése is a feladatok közé kerül­tek. A tervekben sszerepel úté­pítés, és pályázatok elbírálása is várhatóan sorra kerül majd. Az 1991. esztendő utolsó tes­tületi ülésén határozat született arról is, hogy a körzeti orvosnak Szakadát és Diósberény köz­ségek közösen egy számítógé­pet vásárolnak. Döntöttek arról is, hogy de­cember 23-án, este hat órakor a községházán falufórumot tarta­nak, melyen tájékoztatják a la­kosságot is a jövő évi tervekről, valamint a pénzügyi helyzetről.

Next

/
Thumbnails
Contents