Tolnai Népújság, 1991. december (2. évfolyam, 283-304. szám)
1991-12-16 / 294. szám
1991. december 16. dlnaü NÉPÚJSÁG Szekszárdi Szemle Utcanevek ürügyén „Az aranybetűket átfestették pirosra” „Tudja, kedves, amikor az a nagy ember meghalt - mert hát az volt, a Tudományos Akadémia örökös tagja, - akkor a házat a házvezetőre hagyta. Ott a Mátyás király utca 46. szám alatt. Aztán tőle vettük meg, mert annak a nagy híres gombatudósnak nem volt örököse. A ház meg mindeközben teljesen üres volt. Aztán egyszercsak egy nagy, hosszú fekete autóval lejöttek a minisztériumból. Négyen. Leleplezték a táblát. Amit a ház falára tettek fel. A régi városházáról is itt voltak, meg iskolások is jöttek, szóval nagy parádé volt. Dr. Pataki József tanár úr - mi nagyon jóba voltunk vele, mert szomszéd volt - szervezte az ünnepséget, meg a dr. Nedók Pál tartotta a beszédet. Akkor megígérték, hogy a ház előtti kertet majd a kertészet gondozza, azért, ha idegen meg városbeli erre jár, hát lássa, hogy itt valamikor egy nagy ember lakott. Utána ünnepi ülés is volt, ahol méltatták a nagyságát és egy külön busszal kivitték az egész társaságot a temetőbe, a fölsővárosiba, megemlékezni a sírjánál. Gyönyörűen körül volt rakva koszorúval, meg mindenféle virággal feldíszítve. Abban az évben még az úttörők mindenszentekkor gondozták. Az idén meg hétméteres volt a gaz a sírján. Mindenszentek előtt két nappal csapta le valaki a nagyját. Aztán volt egy második parádé is. Nagyon díszes meghívót kaptam, ünnepi megemlékező ülésre szólt. Két széket fenntartottak nekünk, mint a ház tulajdonosainak, dehát akkor a szegény uram, sajnos, már nem élt. Ez - jól emlékszem - 1970-ben volt. Az ünnepség után megint volt parádé a háznál, megint elmondták a nagyságát, megint megfogadták, hogy rendezik a sírt meg a ház elejét. Aztán megint minden elfelejtődött. Nemsokára kaptam egy papírt a városházáról, hogy fizessek bírságot, mert elhanyagoltam a ház elejét. Elvittem valakinek a papírt, aki az ünnepségen ott ült elől, az meg azt válaszolta, hogy talán csak nem esne ki a kapa a kezemből, ha megcsinálnám. Mondom neki, hogy nemcsak, hogy nem esne ki nekem, de ez a rendszer adta a kezembe a kapát, miután elvették a 100 hold földünket. Dehát ezt már csak úgy mérgemben mondtam. Pár hónap múlva megint kaptam büntetést - igaz, hogy az elsőt se fizettem be. Hát ha azt mondták, hogy az nem az én területem, hanem emlékhely, akkor ugyan már miért avatkozzak bele? Egy idő után három-négy fiatalember jelent meg, levették a táblát, le is törték az egyik szélét, s a kopott aranybetűket átfestették pirosra. Most már az sem igen látszik. A ház meg üresen áll, mert jelenleg a lányomnál lakom. Evekig beszélték, hogy egyszer mégiscsak lesz Hollós László utca. Most meg azt hallom, hogy nem lesz. Vagy maga, kedves, mást hallott? Egyszer kértem, hogy szeretnék egy hármas ablakot betetetni. Nem engedték, mert a műemlékfelügyelők vagy mi a nevük, nem javasolták. Mert hogy dr. Hollós László nagy ember volt! Tudós! Akkor meg miért nincs róla utca elnevezve. Ki érti ezt kedves?” Elmesélte: Balassa Jánosné Lejegyezte: Sas Erzsébet Fűtjük az utcát Már több mint négy hete, hogy duhaj kamaszok betörték a lakóház súlyos vaskpujának felső üvegszemét. Most még huzatosabb a különben is huzatos közlekedési folyosó, s teljesen reménytelen úgy felmelegíteni az itt is díszlő radiátort, hogy feledtesse a hiányt. Ami tartós, mert íme, hiába jelentette a házfelügyelő. Mint a szocializmusban: vagy üveg nincs, csak gitt, vagy van mind a kettő, de hiányzik az üveges. Node akkor miért nem jön a boldogító üzenet, hogy vállalkozó kedvű lakók kapják marokra az ajtószárnyat, vigyék el valamelyik üvegesmesterhez, a számlát utólag megtéríti a házkezelő?! Minap már az merült föl, hogy egy kartonlapot kellene méretre vágva az üveg helyére ragasztani, mert manapság az amnézia - lásd a Legvidámabb barakk című dokumentumfilmet! -, a kóros feledékenység népbetegség. Zsebünkre megy, ne nyugodjunk bele, hogy szökik a meleg, fűtjük az utcát. Mióta ez a javaslat elhangzott, latolom a guberálás módozatait. Bizonyára találok kartonlapot. Ha többen keresnénk, akár tartalékolhatnánk is, végtére elég sok a bérházunk - az üveg mindenütt törékeny, nem állja a randalírozók támadásait - de időszerű divatbahozni a szolidaritást is. Ha úgy tetszik, önvédelemből. Bagolyfiak nagy mellényben Honnan jönnek nem sokkal éjfél előtt? Hetek óta jönnek végig a belvároson és mindig falkában. Alkoholhatásra nagylegények a legénykék, már ami a hangorkánjukat és „hősi” cselekedeteiket illeti. Itt „csak” kiborogatott szeméttárolók, amott bejárati ajtók betört üvege, gyanús kenetek falra kenése jelzi vonulásukat, petárdadurrogás közepette. Magyarázzam, mostanában miért e fegyverropogást imitáló „műsorszám" sokkolja igazán a csendre, pihenésre vágyókat? Fölös szószaporítás lenne. Azt azonban csak meg kell már kérdezni, hogy mostanában mit csinálnak éjszaka a közrend hivatásos őrzői? Nem gondolnám, hogy füldugóval látják el szolgálatukat. Akkor mi van? És odahaza a családi - netán kollégiumi? - létszámból nem hiányoznak a pelyhesállú bagolyfiak, akik karneválival vegyített háborús ribilliót keltenek, mert nem férnek a nadrágjukba? Bele kellene rázni őket! Ámbátor azt is érdemes lenne kideríteni, hogy a hatóságilag tiltott petárdázáshoz honnan szerzik az utánpótlást...-IIMárka a Pátria Új üzlet, új felfogásban! Cseh Gáborné munka közben Anyakönyvi hírek Isten hozott benneteket! 1991. év november hónapban összesen 32 szekszárdi gyermek született szekszárdi szülőktől. Ebből a 32 születésből 19 volt a fiú és 13 a leány. A leggyakrabban előforduló utónév a fiúknál a Gergő, a leányoknál az Adrienn volt ebben a hónapban. Sok boldogságot! A 32 igen kimondásával 16 házasság jött létre. Ebből 11 esetben az egyik fél volt csak szekszárdi, 5 esetben pedig mindkettő. A 16 házasságkötésből 4 esetben volt az egyik fél elvált és 2 esetben volt mindkét fél elvált, míg 10 házasságkötésnél mindkettő nőtlen illetve hajadon családi állapotú volt. Nyugodjanak békében! Ebben a hónapban harmincán távoztak el közülünk. Ebből 19 férfi és 11 nő halálozott el. A férfiaknál ketten voltak 80, heten 70, hárman 60, négyen 50, ketten pedig 40 év felettiek. A nőknél négyen voltak 80, hárman 70, ketten 60, egyvalaki 50 és ketten 40 év felettiek. Két agilis APEH-dolgozó felcserélte a hivatali munkát az üzlettel. Ám ha a kedves olvasó arra gondol, hogy csak mint szimpla eladók állnak a pult mögött - és a vevőknek különböző nyomtatványokat adnak el akkor bizony téved. S hogy miben különbözik ez a nyomtatványbolt az összes többitől? Ezt kérdeztük meg az üzlet vezetőjétől, Cseh Gábor- nétól. — Az APEH volt igazgatójának és nekem jutott eszembe az az elképzelés, hogy milyen jó lenne egy olyan üzlet is az APEH-székház alatt, ahol a vállalkozók minden szükséges nyomtatványt beszerezhetnek. Nem kell ezután utazniuk és napokig sorbanállniuk a vállalatoknak sem. Azokat a nyomtatványokat, például a mérlegnyomtatványokat, amiket eddig csak Budapesten tudtak beszerezni, nálunk megkaphatják. — Melyek azok a szolgáltatások, amelyek miatt alapjában eltér az üzlet egy szabványos nyomtatványbolttól? — Többrétűek a szolgáltatásaink. Munkatársammal együtt, mint volt APEH-dolgozók, nemcsak a nyomtatvány értékesítésével foglalkozunk, hanem szakmai tanácsokat is adunk arra vonatkozóan, hogy miként kell ezeket a nyomtatványokat kitölteni. Sőt, szakmai tanácscsal is ellátjuk a vevőket, hogy mit kell még ezeken a nyomtatványokon kívül beszerezniük. Úgy érzem, ez azért lényeges, mert a vásárlónak bizalma lesz az üzlet iránt. — Mire használják még ebben az üzletben a szakmai jártasságukat? — Foglalkozunk vállalkozásszervezéssel, hitelkérelmek készítésével, könyvviteli munkák elvégzésével. Azonkívül lehet nálunk illetékbélyeget kapni, vállalunk bélyegzőkészítést, és szeretnénk egy fénymásológépet is beállítani. — Szinte csak napokban lehet számolni az üzlet életét, mégis már látni a benne dolgozók esztétikai érzékét, hisz az áruk ízlésesen, az ehhez hasonló üzletektől merőben eltérő kínálatban sorakoznak a polcokon. — Úgy gondolom, hogy tevékenységünk akkor és attól lesz komplett, ha a fentieken kívül ki tudunk szolgálni egy olyan igényes vállalkozói réteget is, ahol már elengedhetetlenül szükségesek a márkás, ízléses, kivitelű áruk. Szeretnénk kialakítani egy menedzser sarkot, ahol azok, kiknek munkájához szükségesek ezek az áruk, mindent egy helyen megtalálhatnak. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Rejtett értékeink A soktornyú városháza A hivatalban történt A jellegzetes, soktornyú szecessziós épület elődjét idestova százötven éve kezdték megvalósítani: 1841-1842 telén fogtak hozzá a tereprendezéshez, mivel akkoriban olcsóbb volt a napszám, mint az év más időszakaiban. Az alapkőbe szánt iratokat azonban csak 1842-től vezették, s ebből tudhatjuk meg azt is, hogy a mezőváros törekvéseit hűen tükröző impozáns épületet nem mérnök vagy kőműves álmodta meg, hanem a vármegye akkori főorvosa, Tormay (Krenmüller) Károly. Minden bizonnyal azért érthetett ilyesmihez, mert képzett fogász lévén, a statikával is foglalkozott, diplomadolgozatát is e tárgykörből készítette. A néhány ránk maradt régi ábrázolásból sejthető, hogy stílusában jól illeszkedett a városháza a már meglévő, s a kortársak elismerését kivívó megyeházához. Ugyancsak oszlopok és timpanon jelezte a klasszicista stílust, no meg azt is, a megyeszékhely „polgárai” példát szerettek volna mutatni egész Tolnának. (A polgárokat azért kell idézőjelbe tennünk, mert valójában nem voltak azok az építtetők, hanem szerződéses jobbágyok, akik azonban nem kilencedet és tizedet, hanem csak az utóbbit voltak kötelesek szolgáltatásaik mellett leróni az apátság örökébe lépő tanulmányi uradalomnak. (A kezdettől számított rövid öt év múlva, 1846. október 18-án már az avatás ceremóniáján is túl voltak, s ennek váratlan fényt adott Liszt Ferenc aznapi koncertje a vármegyeházán. Még a régi épületben mondották ki 1905-ben az időközben nagyközséggé vált mezőváros rendezett tanácsú várossá alakulását. Ekkor azonban már humoros jelenetek játszódtak le itt, mert a tanácsterem falai megnyíltak, s a réseken keresztül az utcára lehetett látni. Azért, hogy a tragédiát elkerüljék, megbízták a város akkori legjelesebb építészét, Di- czenty Lászlót a tervezéssel és a kivitelezés felügyeletével. A munkálatokhoz 1908-ban kezdtek hozzá - nem mint a műemléki tábla állítja, 1904-ben! - s javarészt még ez évben be is fejezték az átalakítást. Ekkor kapta mai szecesz- sziós külsejét a - helytelenül mostanában polgármesteri hivatalnak nevezett - városháza. Az egykori épületen csak a legszükségesebb változtatásokat tették, s mindazt meghagyták, amit lehetett. Még a nyolcvanas években is megvolt például a főkaput díszítő egykori rézkilincs, ami az egyik legutóbbi renováláskor eltűnt, majd ismét megkerült. Városunk nagyobb dicsőségére ezt ügyes, de barbár kezek lefűrészelték, szemléletes bizonyítékkal szolgálva a rend őreinek akkori éberségére. Azóta, mivel fényképekről talán nehéznek találták a rekonstrukciót, egy mű-régiségű tucatkilincs lenyomásával léphetünk be a megyeszékhely vezető testületének otthonába. Egyelőre - körülbelül húsz éve tart ez az egyelőre - még arra sem futotta, hogy otrombán hozzátol- dott nyugati épületszárny teret elcsúfító formáját legalább ívelt épületfestéssel enyhítsék. Ha van valami, amit a téren igazán megütközéssel szemlélnek az idelátogatók, akkor ez az. Pedig ilyesmi sohasem lehetett pénzkérdés, hiszen már az első építéskor sem a pénztárcát, hanem a végeredményt nézték. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka E heti kérdésünk: Mikor lett a város díszpolgára Babits Mihály? A Gabonaforgalmi Vállalat részvénytársasággá alakult. A belterületi föld értékének megfelelő részvényérték, mely az önkormányzatot illeti meg, 6 millió 115 ezer forint. * Tovább folytatódott a gázelosztó hálózat építése. Az elmúlt napokban bekötötték a Szluha György utcát. Az időjárás függvényében a munka tovább folytatódik a Fagyöngy, a Présház, illetve a Rákóczi utcában. * A városüzemeltetési és beruházási iroda nyilvántartása alapján Szekszárdon idén ötvenhárom pince vagy üreg megszüntetésére került sor, melyek elsősorban a közterületeket, ezen belül a helyi járatú autóbuszok útvonalának biztonságát, illetve az itt található lakásokat veszélyeztették volna. A Belügyminisztériumtól az idei veszélyelhárításokra 3 millió forint támogatást kapott a város. * A Béri Balogh Ádám utcai forgalmi viszonyok javítása érdekében a szükséges teendőkről megbeszélést tartott a Városüzemeltetési és Beruházási Iroda a terület, valamint a Szekszárdi Közúti Igazgatóság képviselőivel. Előzetes megállapodás született arról, hogy amennyiben a jövő évi költségvetés erre lehetőséget ad, a Közúti Igazgatósággal 50-50 százalékos költségvállalással jelzőlámpás forgalomirányítás kiépítésére kerülne sor a Kecskés Ferenc és a Kövendi Sándor utcai csomópontnál. * A Városüzemeltetési és Beruházási Iroda a jelenleg érvényes tanácsrendelet alapján intézkedik a közterületeken egyre nagyobb számban „megjelenő”, elhagyott roncsautók elszállításáról.
