Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-11 / 264. szám
(tolnai). 4 liÉPUJSAG Anyakönyvi hírek 1991. október hónapban Szekszárd város lakóinak anyakönyvi eseményei az alábbiak szerint kerültek anyakönyvezésre. Isten hozott benneteket Október hónapban összesen 31 szekszárdi gyermek született. Ebből 21 volt a leány, 10 pedig a fiú. A leányoknál a legdivatosabb utónév ebben a hónapban a Dóra, míg a fiúknál a Bálint volt. Sok boldogságot Huszonkét pár, azaz negyvennégy házasuló mondta ki az ..igent az elmúlt hónapban. Közülük 10 párnál mindkét fél szekszárdi lakos, 6 párnál az egyik fél szekszárdi lakos, 6 párnál pedig mindkét fél lakóhelye más település volt. A 22 házaspárból, előzőén 15 pár mindkét tagja még nőtlen, illetve hajadon volt, míg 3 párnál egyik fél volt elvált, 3 párnál pedig mindkét fél elvált volt. Egy párnál voltak a házasulok mindketten özvegyek. Nyugodjanak békében Az elmúlt hónapban 32 szekszárdi lakos távozott el örökre közülünk. Ebből 18-an voltak nők és 14-en férfiak. Életkor szerint az alábbi volt a megoszlás. Nőknél 80 év felett 7-en, 70 és 80 év között 4-en, 60 és 70 év között 3-an, 50 és 60 év között 3-an hunytak el, 40 és 50 év közötti haláleset egy történt. A férfiaknál 80 év felett 2-en, 70 és 80 év között 5-en, 50 és 60 év között 2-en fő, 40 és 50 év között 2-en, 30 és 40 év között 2-en hunytak el, 20 év felett egy haláleset történt. A városházán hallottuk A szekszárdi római katolikus egyházközség két beadványban fordult a polgármesteri hivatalhoz, melyben volt egyházi nevelési-oktatási intézmények visszaadását kérik. A beadványok tárgyában 1991. november 4-én megbeszélést tartottak a hivatalban Kocsis Imre Antal polgármester, dr. Palkó László jegyző, Farkas Béla plébános és Müller János az egyházközség világi elnöke részvételével. A polgármesteri hivatalt fejkereste a Lakásbérlők Egyesületének országos elnöke és titkára a szekszárdi lakáselidegenítési rendelettel kapcsolatos észrevételek tárgyában. Szekszárdi Szemle 1991. november 11. Beloiannisz megy, Augusz Imre jön? Utcák és nevek a változás előtt Üslii Nem kizárt, hogy hamarosan Szekszárdon is megváltozik néhány utca neve. A Polgár- mesteri Hivatal és a Képviselő- testület Oktatási, Kulturális, Sport- és Ifjúsági Bizottsága felkért egy szakmai bizottságot az alapelvek kidolgozása céljából. A bizottság többek között javasolta, hogy „a tervezett változtatás ne egyszeri akció legyen, hanem része olyan folyamatnak, amely a lehetséges módokon bemutatja, ápolja és gazdagítja a város történelmi, néprajzi, építészeti, művészeti és természeti értékeit.” Javaslatként szerepel az is, hogy csak a feltétlenül szükséges változások megtétele a cél, figyelembe véve az ezzel járó lakossági teendőket, a közigazgatási intézkedéseket és az önkormányzat anyagi lehetőségeit. „A változtatás szándékát ne politikai szempontok irányítsák” - hangzik a következő alapelv, ami persze első pillantásra betarthatatlannak tűnik. Az viszont egyértelműen üdvözlendő, hogy a bizottság a névadást és a változtatást minden esetben olyan demokratikus módszerekkel javasolja végezni, mely módszerek lehetőséget kínálnak az érintett lakosság és társadalmi csoportosulások számára ahhoz, hogy véleményükkel, javaslataikkal, esetleg anyagi és cselekvő hozzájárulásukkal a folyamat résztvevői, közrerhűködői legyenek. S most pedig néhány példa arra, hogy a bizottság mély utcák neveit javasolja megváltoztatni. Esőként a jelenlegi, utána a javasolt név olvasható. Beloiannisz utca - Augusz Imre utca Az indoklás szerint ez az utca korábban is az Augusz Imre utca nevet viselte, hálából a város javára tett nagy összegű adományokért. Somogyi Béla utca - Csonka utca A bizottság javasolta, hogy az 1920-ban a terror áldozatává lett Somogyi Béláról elnevezett utcát ismét nevezzék Csonka utcának. Rózsa Ferenc utca - Rózsa utca, illetve Zalka Máté utca - Flórián utca Mindkét esetben a jelenlegi elnevezés átadná a helyét az egykorinak. Felszabadulás tér - Luther tér A felszabadítást, mint történelmi tényt nem vitatva a bizottság támogatja az evangélikus egyházközségnek azt a kezdeményezését, hogy - a más vallások templomteréhez hasonlóan (Kálvin tér és Pázmány tér) - az evangélikus templom közvetlen környékét Luther Mártonról nevezzék el. Allende utca - Illyés Gyula utca A javaslat értelmében a XX. századi magyar irodalom kiemelkedő alakjáról legyen elnevezve az utca. Kun Béla utca - Újfalusy Imre utca. Újfalusi Imre 1848-ban az 56. zászlóalj századosa, Kossuth megbízható embere volt. A világosi fegyver- letétel után több évi börtönre ítélték. Később Szekszárd köz- tiszteletben álló ügyvédje volt. Korvin Ottó utca - Lengyel Pál utca Lengyel Pál eszperantista nyomdász, újságíró és nyelvtudós 1900 és 1904 között Szekszárdon nyomtatta a világ akkoriban egyetlen eszperantó nyelvű szépirodalmi folyóiratát, a Lingvo lnternacia-t. Kilián György utca - Tolnai Lajos utca Tolna Lajos Györköny szülötte, a XIX. század végének egyik legolvasottabb írója. Népfront utca - Hoiub Jó- zsof utca Hoiub József (1885-1962) történész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Gimnáziumi tanulmányait Szekszárdon végezte. Tolna megye és Szekszárd történetének kiemelkedő szakírója. A bizottság nem tartotta feltétlenül megváltoztatandó- nak azoknak az utcáknak a neveit, amelyek 1919 áldozatairól, illetve az 1940-es évek munkatáboraiba hurcolt elhaltakról lettek elnevezve. Ide tartozik egyebek mellett a Csébi fiúk, a Bertók Ró- bertné, a Flach Imre, a Gróf Pál, a Halasi Andor, a Halász Béla, a Kecskés Ferenc, a Kemény Sándor, a Kövendi Sándor, az Ocskó László, a Prantner János, a Soós Sándor és a Szakály testvérek utca. A négy fős bizottság úgy vélekedett, hogy őrizzék meg nevüket, a század eleji szociáldemokrata mozgalom néhány jelentős személyiségéről elnevezett utcák, úgy mint az Alpári Gyula, a Landler Jenő és a Martos Flóra utca. S ugyancsak őrizze meg nevét a Május 1. utca, valamint a Mártírok tere is. Az átalakulás szakmai felügyelete A gyógyszerelosztásnak vége ? „Igen szerény profitra lehet számítani” Szekszárdon, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ANTSZ) székházának első emeleti irodáját „lakja be” pár hete dr. Glósz Józsefné megyei tisztifőgyógyszerész. — Honnan került egy teljesen újonnan létrehozott hálózat középszintjét képviselő állásba? - tettük fel a kérdést. — A főgyógyszerészi állás nem egy gyökeresen új dolog, hiszen régebben létezett hasonló szerveződés, csak nem tiszti főgyógyszerészi munkakörnek nevezték. Mielőtt a közlönyben meghirdetett felhívásra benyújtott pályázatomat kedvezően bírálta el a Népjóléti Minisztérium, a gyógyszertári központban dolgoztam, ahol főleg gazdálkodással foglalkoztam. Azt megelőzően pedig egy bonyhádi patikában voltam gyógyszerész. — Az új nevekre, megszólításokra nehezen fordul a nyelvünk. Jelenlegi beosztását milyen tevékenységi körhöz köthetjük? — Ahhoz, hogy erre a pontosság igényével válaszolhassak, vázlatosan ismertetném az eddigi gyógyszerelosztási rendszer hiányosságait és a változtatási igényeket. A gyógyszereket a gyártástól a felhasználásig kétlépcsős elosztóhálózat juttatta el. Ezt az elosztási rendszert rengeteg rugalmatlan elem tette nehézAz első hír, amely a szoborról szól, a Képzőművészeti Társulat 1917-1918 telén rendezett kiállítására kalauzol bennünket: „A Műcsarnok még mindig ha- dikórház, művészeink tehát legújabb alkotásaikat megint ezekben a kiállítási célokra éppen nem alkalmas helyiségekben (a Szépművészeti Múzeum előcsarnokában és három termében) voltak kénytelenek kiállítani”. Itt, a rossz világításé belépőben került először a közönség elé Orbán Antal Bajtársak című szobra, amely „nagyméretű katonai síremlék’-ként szerepelt, többek között Kiss György megyebeli művész alkotásai mellett. Éppen hetvenöt évvel ezelőtt, Ferenc József uralkodása utolsó évében vetődött fel a gondolat, hogy pályázattal gondoskodnak az I. világháború frontjain hősi halált halt katonák emlékéről. A hősök emlékszokessé, korszerűtlenné. A gyártásban és az importban leegyszerűsítve lényegében tervutasítási elvek érvényesültek. Nagyon nehéz volt a rászorulók valódi érdekét, a korszerű gyógyszerek betegekhez juttatását színvonalasan megoldani. Jelenleg az elosztási rendszerről az ellátási rendszerre történő átalakítás egyáltalán nem könnyű útját járjuk. A privatizáció - melyről annyit hallunk, olvasunk - csupán egy mozzanata ennek. Lényegében egy vegyes tulajdonviszonyokon alapuló hálózatban a célnak megfeleltetett szervezeti és bor bizottsága Orbán művét első díjjal tüntette ki és az állam számára megvásárolta, majd hosszú évekig nem történt semmi. Ennek oka nem az anyagi nehézségekben rejlett, hanem abban, hogy a Bajtársak alkotója Zala Györggyel egy másik szobrot is készített, amit viszont föl is állítottak. Ez Tisza Istvánnak, az 1918-as forradalom előestéjén meggyilkolt miniszterelnöknek állított emléket. Tisza több okból sem volt sokak előtt kedvelt politikus: fontos szerepet tulajdonítottak neki a háború kirobbantásában, a sajtószabadság eltiprásában, a Habsburg házhoz való kötődésben, s ez Horthy kormányzósága elején nem tette éppen nemzeti hőssé. Emellett, ha a főváros képes is lett volna, a vidéki települések többsége anyagilag is rosszul állt az emlékmű ügyéhez. Szekszárdon a városi közszerkezeti átalakítás folyik. A gyártási kötöttségek feloldása, az importliberalizáció ezt a célt szolgálja. Nagyobb szerepet kapnak az úgynevezett gale- nusi - középüzemi - gyártók. Közöttük a kisebb mennyiségek vonatkozásában egészséges versenyhelyzet alakulhat ki. Ennek az átalakulásnak, és a reméljük mihamarabb megvalósuló ellátó funkciónak a szakmai felügyeletét látjuk el a később kinevezendő tisztigyógyszerészekkel együtt. De róluk, szerepkörükről pontosabb információ ma még nem ismert. Annyi azonban biztos, gyűlés 1923-ban határozott nem kis aggodalommal: „Ezen költség megszavazásánál figyelemmel kell venni a város teherbíró képességére és a jövő évi költségvetés előre látható nagy kiadási tételeire, s különösen arra, hogy a szőlősgazdák boraikat egyáltalán nem tudják értékesíteni s így nem lesznek képesek a reájuk kivetett nagy adókat megfizetni." Más kor, de mai szavak! Akárcsak az az aggodalom. „Biztosítva lesz-e a város arról, hogy ugyanezt a szobrot esetleg 10 másik város nem fogja-e felállítani?” Az első kétséget a polgár- mester leleményessége oszlatta el. Vendel István a megszavazott 4,3 millió koronából egy vagon búzát vétetett, mert ennek Szekszárdon mindig jó ára volt. Igen kedvezően megegyeztek a MÁV öntödével is, hiszen az 70 ezer koronáért válhogy a területi munkában fognak segíteni. — Összegezhetem e törekvéseket a piaci hatások megjelenítéseként? — Ennek mindenképpen szabályozott piacnak kell lennie. Ahhoz, hogy az ellátás minden rászorulóra kiterjedhessen, igen szerény profitra lehet számítani. A fizetőképes kereslet korlátozott, nen* csak az állampolgár, de a társadalombiztosítás, a gyógyszerfinanszírozás oldaláról is. Folyamatosan érkeznek a kistelepülések gyógyszertár-kialakítási igényei. Az önkormányzatok szívesen áldoznának elsősorban ingatlanok biztosításával helyi patikákra, azonban körültekintően kell megállapítani a tényleges igényeket és a teherbíróképességet. Egy szép kezdeményezést segíthettünk Bogyiszlói ahol a tolnaiak alakítottak ki fiókgyógyszertárat. — Miért az ÁNTSZ székházban kapott helyett? — A tisztifőorvossal munkaköröm miatt egyrészről mellé-, másrészről alárendeltségi kapcsolatban állok. De ez nem munkajogi kérdés. Kapcsolatunk jó, rendszeresen konzultálunk bizonyos kérdésekben — inkább partnerinek jellemezném kapcsolatunkat. — Sok sikert kívánva köszönöm meg a beszélgetést. Ódry Károly lalta a bronzalakok megvalósítását. Biztosítékot kaptak arra is, hogy nem válik tucatemlékművé a szekszárdi. Az avatásra, amelyen katolikus, református, evangélikus és izraelita lelkész egyaránt beszédet mondott, 1924. október 26-án került sor. A szobor addigra egy apró változáson is átesett: a pályadíjas formát meg- toldották még egy puskával... A talapzaton szereplő 414 helybeli katona-hős hozzátartozóin kívül a megye vezetői éppúgy megjelentek, mint József királyi herceg, valamint a város képviselői és polgármestere. Csupán a szobrász nem volt jelen, s nem tudni, meghívták-e, vagy sem, pedig ez életművének talán legsikeresebb, ma is álló köztéri alkotása. Dr. Töttős Gábor Fotó: Kispál Mária E heti kérdésünk: Ez évben emlékezhettünk volna meg Orbán Antal halálának kerek évfordulójáról: a 25., 10., vagy 50. évről? Üzemzavart nem fizetünk! Már tavaly különös kalandjaink voltak a fűtőművekkel, amikor is a pénzünkért olyan meglepetésekben részesített bennünket, hogy vagy fűtés volt és melegvíz nem, vagy melegvíz, ohne fűtés. Bejelentéseinket nagy csodálkozással fogadták s lévén a különös műsor rendszerint hétvégeken, hétfőre helyreállították a szolgáltatás rendjét. Lakótársaimmal együtt, tavaly nekem se jutott eszembe, hogy jegyezzük a kiesett üzemórákat, megakadályozandó a hiányos szolgáltatási díj helyetti teljes költségek ránk számlázását. Idén, a megemelt díjak alighanem rákényszerítenek mindannyiunkat a harcias érdekvédelemre. Szükség lesz rá, engedtessék meg egy példa. 1991. október 24. Nem jut el a Széchenyi utca 60-62-64 minden lakójához az üzenet, hogy délután 14 és 16 között tartózkodjanak odahaza, mert légteleníteni kell a 62-64 második és harmadik emeletének vezetékeit. Odakint szeles idő, ami a lakásokból egy-két óra leforgása alatt kisöpri a meleget. Süllyed a hőmérséklet 20-ról 18-ra, majd 16-ra. Telefon az ügyeletre 14.30-kor. Válasz: megnézik, hogy mi a baj. Fázunk. Újabb telefon 18.45-kor. Válasz: tudnak a bajról, már úton vannak a szerelők. Reggel 7.45. Föl se veszik a telefont, izgatott csoportosulás a lépcsőházban. Többen úgy véljük, hogy a ránkszámlázott próbafűtés lett volna megfelelő ideje a légtelenítésnek. De ha már kell, ne jöjjenek olyasmivel, hogy már úton vannak a hibaelhárítók. Egy precíz lakótárs kiszámolja, hogy a fűtésből pont 20 óra esett ki. Mínuszként számolja el a szolgáltató, vagy hagyományaihoz híven úgy számláz, mintha mi sem történt volna? Válasz nincs. Ettől függetlenül határozzuk el, hogy az üzemzavarok költségeit nem leszünk hajlandóak fizetni a jövőben, számon fogjuk tartani, amikor a szolgáltató nem szolgáltatott s még csak halovány kísértést se érzett arra, hogy saját ténykedését kritikával illesse. Immár nem babra megy a játék. Lakóházunkban többen is élnek olyan kisnyugdíjasok, akiknek a nyugdíja alig fedezi a lakásuk rezsijét! — II — Rejtett értékeink A Hősök szobra a Mártírok terén
