Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-07 / 261. szám

1991. november 7. PÚJSÁG 3 Öreg malom nem vén malom Mire a lisztből kenyér lesz A legfiatalabb gép is a 30-as évekből való. (Archiv felvétel) Már egy hete, hogy leállt a malom Bátaszéken. A raktárak tele vannak, egyelőre nincs igény a további őrlésre. Az 1880-ban épített malom egyik legnehezebb időszakát éli most, pedig volt már része egy­két kellemetlenségben. Egy­szer le is égett, de eddig min­den bajból sikeresen kilábalt. Balázs Sándor üzemvezető ráér beszélgetni, hiszen a kényszerpihenő miatt munkása­inak egyrésze szabadságon van, akinek meg már az sincs, az a karbantartással foglalatos­kodik. — A régi időkben a malom előtt hosszú sorban álltak a ko­csik. A magángazdának meg­érte behozni a búzát, hiszen akkor a költségek miatt csak 8 kilót vontak le egy mázsából. Most napok óta nincs szállítás. A sütőipar is kevesebbet vásá­rol, mint szokott. Itt van helyben egy kenyérgyár, és szégyen­szemre a bajaiak hozzák ide Bátaszékre is a kenyeret. Pedig a mi lisztünk is jó minőségű, műszakonként mintát vesznek, és a szekszárdi minőségelle­nőrzési intézet vizsgálaja. — Kik őröltetnek itt? A mecseki szénmedence két- évszázados múltú szakmai kul­túrájának ápolását, az új bá­nyaművelési technológiák mű­szaki-tudományos megalapo­zását. a jövedelmező bányász­— A helyi tsz, a decsi tsz, de jönnek maszekok is. A magán- termelők között gyakrabban fordul elő, hogy gyenge a be­hozott búza minősége, és ezért azt át sem vesszük. Hogy mi az oka? Talán már a vetőmag sem volt megfelelő, vagy a vegysze­rezés, a szakértelem hiányzott, esetleg nem időben aratták le és a szemek kilúgozódtak. Ed­dig 70 százalékos volt az őrle­mény kiszolgáló alap. Október egytől megváltozott a vámőrlés, egy mázsa búzáért 45 kiló lisz­tet adunk. — Hoznak-e búzát az embe­rek csereőröltetésre? — Eddig 500 mázsát őröl­tünk így, főleg Decsről, Vár­dombról és Bátáról hoztak egy-két mázsa búzát fejenként. De ha 300 forintért őrölteti má­zsáját a termelő, a teljes őrle­ményt megkapja, vagyis 27 kiló finomlisztet, 40 kiló kenyérlisz­tet és 33 kiló korpát. — Milyen a malom felszere­lése, gépei? — Nagyon régiek a gépek. A -tavalyi karbantartás alkalmával cseréltük le az 1917-es hen­gerszéket, de a legfiatalabb kodás gazdasági feltételeinek elméleti kimunkálását tűzte cél­jául a Mécséi Bányavédő Egyesület, amelyet aktív és nyugdíjas szakemberek alakí­tottak meg. gép is a 30-as évekből való. Megdolgozták már a magukét, de még mindig gazdaságo sabb, mint az új malom. — Mi az oka* annak, hogy ennyire visszaesett a kereslet a liszt után, hiszen nemcsak Bá­taszéken, hanem a megye többi malmában is visszafogott a termelés? — Nyilván több oka van. Az egyik, hogy csökkent a kereslet a pékárú iránt, spórolósabbak. beosztóbbak lettek az emberek. Tavaly Pest és Komárom me­gyébe is szállítottunk lisztet, de az idén megyén kívülre még nem kaptunk megrendelést. Az említett megyékben új malmo­kat is építettek. A mai nehéz helyzetben az exponálási lehe­tőség sokat segítene. Nyáron egy hónapig lisztakciót szervez­tünk, termelői áron, 12,7 forin­tért adtuk a lisztet. — Mi lesz ennek a régi ma­lomnak a sorsa, lesz-e még jö­vője? — Azt hallottam, hogy a he­lyi önkormányzat esetleg át­venné a gabonaforgalmitól. A helyi igényeket el tudná látni, de a gabonaforgalmi nem akar magának konkurenciát. — A búza olcsóbb lett, a liszt, a kenyér drágább, hogyan lehet ez? — Drágább lett az energia. Ha ez a malom magában dol­gozna, biztosan olcsóbban tudna lisztet előállítani, hiszen mint mondtam, még mindig gazdaságosabb, mint az új malmok. De hát olyan embere­(Folytatás az 1. oldalról) A faddi temető a település szélén található. Talán nem vé­letlen, hogy a Paksról kitelepí­tett cigányok számára csak itt jutott hely, utcájuk a Te­mető-sor nevet viseli. Hat-hét éve a „cigánypolitikai koncep­ció" jegyében Paksról kerültek ide az itt lakók. Az atomerőmű­ben a nagyberuházások csúcs­pontján egymást érték a külföldi delegációk. A nyomortanyák kissé beárnyékolták az atomvá­rosról kialakított képet, így a ki­rakatpolitikának megfelelően gyorsan lépni kellett: elkezdő­dött a cigánylakosságnak a környező falvakba való telepí­tése. A községek szélén üresen álló családi házakba költöztet­ték őket, az eredeti ingatlantu­lajdonosok 200 ezer forintot kaptak, a házak értékét hozzá­vetőlegesen ennyire becsülték. A lakosság zúgolódása másod­rendű tényező volt. Sokan a he­lyi tanácsot hibáztatják, pedig ők vajmi keveset tehettek a fel­sőbb utasítások ellen. Amit nem látnak a külföldiek Amikor a vérengzés főko­lomposaiként ismert Kovács család portáján bebocsátást nyerek, girhes korcskutyák jel­zik érkezésemet. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Ti­két is el kell tartanunk, akik nem itt dolgoznak. Hiányzik az a tu­lajdonosi szemlélet is amiben még én nőttem fel. A zsákról a madzagot kibogoztuk, és nem vágtuk el, mint most. Az elődöm több újítást is összeírt, hogy zenkéttagú család zsúfolódik össze a konyhának és háló­szobának egyaránt használt he­lyiségben. Az apróságok jóí­zűen majszolják a sült tököt, ar­cuk ételmaradéktól ragacsos, időnként döghús is kerül az asztalra. Tűz duruzsol az ócska kályhában, a szeméttelepről hozzák a fűtenivalót. A férfiakat letartóztatták, így a 16 éves Kovács János lépett elő család­fővé. Összesen 24 ezer forint családi pótlékból élnek, ezenfe­lül még a gyest is kézhez kap­ják. Évekkel ezelőtt a férfiak még bejártak Paksra dolgozni, ma már elvesztették a munka­helyüket. A gyerekek az iskolá­ban bukdácsolnak, a lényeg az, hogy írni-olvasni csak megta­nulnak... Nemrég a tévét is el­adták, hogy a család letartózta­tott tagjainak élelmet vigyenek. (Nem mintha szükségük lenne rá). Az összetartás, az egymá­sért való áldozatvállalás szinte ámulatba ejti a külső szemlélőt. Szemük villámokat szór, mikor Bognár Pál neve szóbakerül. Kovács Jánosné valami ész­vesztő rikoltozásba kezd: — Szegény uramat ártatla­nul vitték el, mi lesz most ve­lünk? A Bajszos megérdemelte a sorsát, részegen mindig kö- tözködött. Há persze hogy szándékosan szúrták ki a sze- mit, a Marci csinálta az egé­szet. Ha én is ott vagyok, még mivel lehetne csökkenteni a malom költségeit. Be is nyúj­totta azt a gabonaforgalmi felé, de csak magára haragította vele a vezetést. jobban meg lett vóna csonkítva. Milyen indulat vezérelhette a támadókat, mikor egy embert megnyomorítottak és félholtra vertek? Szinte biztosra vehető, hogy nemcsak a libalopás bor­zolta a kedélyeket. Bognár Pál annakidején a börtönben nem­csak önszántából szerelt le, kissé kikészültek az idegei, az évek során egyre agresszívebb lett. Az indítóokot illetően folyik a találgatás, néha hajmeresztő dolgok is elhangzanak. A vizs­gálat még nem fejeződött be. Az orvosszakértői véleményre várnak, lehet, hogy majd emberölés kísérlete miatt emelnek vádat. Egyelőre csak Kovács János van letartóztatva, a többiek szabadlábon vannak, a főszereplő Kovács Márton pedig bujkál valahol. A faluban erősödik a cigány- ellenes hangulat, de csak az idetelepült paksiak elleni gyűlö­let fokozódik, az őslakosokkal nincs gond. A Paksra érkező külföldi vendégek pedig mit sem sejte­nek az egészből, ám a gondok szőnyeg alá söprése csak fél­megoldás volt. A kocsmában egy helyi lakos a sörét kortyol­gatva a cigánykérdés radikális megoldását szorgalmazza. Szerencsére a többiek egyem- berként hurrogják le ...- kesjár ­Nagygyűlés Pakson A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Megyei Szervezete a németajkú és ma­gyar kitelepítettek, a volt üldö­zöttek, a kulák- és közellátási perekben volt elítéltek, az inter­náltak, az 1951 és 1956 között kényszermunkára elhurcoltak, az egyéb politikai elítéltek és üldözést szenvedettek részére november 9-én, szombaton délelőtt fél 10-kor nagygyűlést tart Pakson, a művelődési köz­pontban. A gyűlésen a vagyo­nuktól annak idején megfosztott németajkú magyar állampolgá­rok kárrendezésének mielőbbi parlamenti tárgyalását követe­lik. Kiállítás A Dombóvári Galériában no­vember 7-én 18 órakor Majoros János Munkácsy-díjas érdemes művész és Majoros Hédi Mun­kácsy-díjas kerámikus-művé- szek kiállításának ünnepi meg­nyitója lesz. A kiállítást Takács Istvánná gimnáziumi tanár és Orbán János építészmérnök nyitja meg. Megtekinthető no­vember 7-től december 1-ig. Szeminárium A Német Exportkereskedelmi Szövetség és a Készáruimpor­tőrök Szövetsége a Pécsi Gaz­dasági Kamarával közösen no­vember 12-én és 13-án Kapos­várott exportot elősegítő szemi­náriumot szervez. Nyolc német külkereskedelmi cég képviselői, amelyek élelmiszereket, ipari termékeket, valamint meghatá­rozott nyersanyagokat impor­tálnak és exportálnak, egyéni tanácsadásban részesítik a magyar vállalkozókat. A tanácskozást a Németor­szági Szövetségi Köztársaság főkonzulja nyitja meg. Dude asszony, a Német Gazdaság budapesti képviselője, Siemann úr, a Német Exportkereske­delmi Szövetség ügyvezető igazgatója, valamint a velük együtt érkező cégképviselők példákkal illusztrált előadásuk­ban bemutatják, mit kell figye­lembe venniük a magyar vállala­toknak az Európai Gazdasági Közösségbe, illetve Németor­szágba irányuló exportjuk ese­tén. A szeminárium különös súlyt helyez a tengerentúli ke­reskedelem, valamint a barter- ügyletek lehetőségére. A Né­met Exportkereskedelmi Szö­vetség kereken ezer céget kép­visel, kb. 4.500 kirendeltséggel az Európai Gazdasági Közös­ségben, valamint a harmadik vi­lág országaiban, a Készáruim­portőrök Szövetsége pedig több mint kettőszázötven speciális készáru-importőrt. A képet az élelmiszer- és fűszerkereske­dők egészítik ki. A szeminárium kedden, no­vember 12-én délelőtt 9 órakor kezdődik a Technika Házában, a Bajcsy u. 1-ben. FÉNYMÁSOLÓK, TARTOZÉKOK ÉS KELLÉKEK, TELEFAXOK SHARP IRODATECHNIKAI VEVŐSZOLGÁLAT 166-70-32, 166-74-49, 201-20-44 PÉNZTÁRGÉPEK. SZÁMOLÓGÉPEK, MENEDZSERKALKULÁTOROK Diákújság Gyönkön Örömmel vettem kézbe a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium egyelőre cím nélküli diáklapját. Ugyanis a jól szerkesztett két­nyelvű - magyar, német - újság megérdemelte a támogatókat vagy ahogy mostanság mondják, a szponzorokat, hiszen a megjelent írások jól mutatják a mai tanulók gondolkodásmód­ját, tükrözik a színes mindennapokat, a felejthetetlen órákat és emlékezésre „kényszerítik” a hajdanvolt diákokat is. Ez utóbbit - e sorok írója bizonyítja - alma matertől függetlenül teszik. Szóval örömmel olvastam a diáksorokat, néztem a rajzokat és szíves-örömest ajánlanék most egy, a lapból ollózott gon­dolatot bíztató mottóul minden gyönki gimnazistának: „Néma gyereknek a tanár sem érti a szavát.” Lányok, fiúk! Nem véletlen ám e buzdítás. Az a helyzet, szí­vesen olvasnám - akár cím nélkül is - a gyönki diáklap legú­jabb példányát.-él­Mauthner Ilona Barbárság és atomkorszak Egyszem(élyes) tragédia Faddon Szabó Gyula Keresztes Ágnes Bölcske, Molnár G. u. 48. Izmény, Fő u. 176. Eckert János Gyula Bonyhád, Perczel u. 44. Palkó Petra Szedres, Kossuth L. u. 9. Ténich Viktória Kismányok, Táncsics u. 13. Gyermekszépségverseny, 1991. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, il­letve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik vissza szerkesztőségünk cí­mére. Sokan érdeklődnek, mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb min­denki sorra kerül. Legközelebb, csütörtökön megjelenő lapunk­ban a szedresi Baranyai Kitti, a mőcsényi Tátai Mária, a paksi Feil Nikoletta, a szekszárdi Fá­bián Máté, a szekszárdi Tarr Zsanett fotóját közöljük. Bányavédő Egyesület

Next

/
Thumbnails
Contents