Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-22 / 274. szám

1991. november 22. PÚJSÁG 13 G iKis------* e neráció júsági oldal Törd a fejed! A múlt heti feladvány kukori­caháncsból készült kosarat áb­rázolt. Más „lényeglátó” megfo­galmazásokat is elfogadtunk. (A fokhagymafonatot nem.) Műsoros kazettát Gyenes Ká­roly szekszárdi olvasónk nyert. Most, ezt a férfiak által hasz­nált tárgyat kell kitalálni. A meg­fejtéseket november 28-ig vár­juk. Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. ELMErengés Mottó: Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme. Az alábbi bölcseletek U-hu tollából valók. Tiszta egyszerű­ségűket látva szinte érthetetlen, hogy miért nem fedezte fel, dolgozta ki már ezeket koráb­ban - Homérosztól Hamming- way-ig, Platóntól Freudig - senki. Jó-rossz axiómák 1. A belső zsebben az a rossz, hogy a jobboldaliba csak bal kézzel, a baloldaliba csak jobb kézzel nyúlhatsz. 2. A kályhában az a jó, hogy nem papírból készült. 3. A monokiniben az a rossz, hogy a tökéletes megismerés gátja. 4. A labdában az a jó, hogy nem éles. 5. A macskában az a rossz, hogy nem tud víz alatt úszni. (Sokáig.) 6. A börtönben az a jó, hogy munkalehetőséget biztosít a szakképzett smasszereknek. 7. A zsiráfban az a rossz, hogy nehezen fér be a pincébe. 8. A télapóban az a jó, hogy nem szörffel jár. 9. Az apácazárdában az a rossz, hogy kevés benne a lég­tornász. 10. A nehézbúvárban az a jó, hogy nem kap egykönnyen szi­likózist. 11. Afrikában az a rossz, hogy ritkán lehet jegesmedvét lőni. 12. A Jóistenben az a jó, hogy nem számít fel ÁFÁ-t. Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 1984. február 21. Mint ahogy sokkal kényelme­sebb a szeretői, mint a házas­társi szerep, úgy sokkal ké­nyelmesebb az emberek alatt vagy felett élni - csavargóként vagy zseniként -, mint közöt­tük, velük egylevegőt szívva, velük azonos problémákon rá-' gódva, szürkén. A legnagyobb lemondás a megállapodás, a le­telepedés. Az, mikor nap mint nap ugyanazokkal találkozunk a lépcsőházban, ugyanazoknak köszönünk (vissza), ugyanúgy örülünk az árleszállításnak, és ugyanúgy bosszankodunk a vil­lamos késésén, mint ők. És ők, mint mi. Megérlelt, mégis szo­morú döntés vállalni, hogy ve­lünk már nem történhet csoda. Február 22. A zsenit sosem értette meg kora. Engem sem értenek meg. Kár, hogy nem vagyok zseni. Viszont lehet, hogy 2-3 gyerek apja vagyok. Bujahangú, dús­keblű feleségem remegő izga­lommal tárja szét combjait ne­kem, és csak nekem. Úgy kép­zelem, hogy mikor elalszom, dühödten rántom szét az idő függönyeit, és átpenderülök egy másik világba, ahol újabb 24 órán át keresem a mást, az elérhetetlent, a nekemvalóbbat, az ideátit. Február 23. Nem ropognak a térdeim, nem hull a hajam, alig vérzé­keny a fogínyem, s nem fáj a gyomrom, se a vakbelem helye. Rendszeresen táplálkozom, rendszeresen alszom, kerülöm az alkoholos, görbe éjszakákat. Regenerálódtam. Reggel bejá­rok dolgozni, este haza. Két vil­lamosmegálló. Olvasgatok, íro­gatok, tévézgetek, tanulgatok. Felkeléskor beágyazok, lefek­véskor megágyazok. Fésülkö- dök, cipőt pucolok, mosok, fő­zök, mosogatok. És mindettől kiráz a hideg ... Február 24. Ostoba, nagyhangú, jópofás- kodó részeg voltam, mert meg akartam hódítani a tangóhar- mónikás nőjét, akit mindenki megakart hódítani. A tangó- harmónikás férfias alkatú, fér­fias hangú, villogó acélkék szemű ember volt, akin nyoma sem látszott a féltékenységnek. A csaj - a Rétisas egyetlen nője - azt hazudta, hogy ötödéves az ELTÉ-n, mire cserébe azt hazudtam, hogy ugyanott elsős vagyok. Kölcsönösen megálla­podtunk abban, hogy nem is­merhetjük egymást, mert ez egy igen-igen nagy iskola - az­tán elment dugni a zenésszel. Február 25. Szeles, tavasztigérő éjsza­kákon, friss levegővel és csenddel telnek meg a belváros fáradt főútjai is. Pocsolyákat ke­rülgetve kellemes, ábrándozó sétákat teszek olykor. Fel-fel- bukkan egy-egy remízbe siető villamos, festett arcú festett nő­személy, vagy tántorgó, méla­bús honpolgár. Csöpp ideig gondolkodom rajtuk, csöpp ideig a galaxisokon is. A hét napjai kényszerpályáikon ván­szorognak. Vajon azok közül való vagyok, akik kitalálhatnak valamit, vagy ezt csak én talál­tam ki? Faggatom tenmagam. Február 26. Ilyen bűzben nincsen ked­vem szarni. / Ilyen bűzben csak hugyozok egyet. / Kezet mo­sok, s röpülök a rétre, / hogy neked friss pipacsokat szedjek. Ilyen bűzben is elibém ötlik / sülttök puhaságú, sárga melled. / Ilyen bűzön nem lehetnek úrrá / (sem elvtárssá), csak igaz szerelmek! [Eme kedves verset tökrészegen szerkesztettem.] És most térjünk rá a tökéletes józanság néhány alapvető krité­riumára! (Bár e kritériumok elő­vezetése tökéletes józanságot igényelne.) Február 27. Micsoda marhaság ez a seggtörlés! Elgondolom, mi lenne, ha az erdei- és háziálla­tok is hódolnának eme higiéni­ának nevezett baromságnak. Ahogy tyúkanyó mondjuk poty- tyant egy görbét, egy tojást, az­tán nyúl az egészségügyi papí­rért vagy vattáért, és gondosan kitörölgeti a lyukát. Vagy a vad­kan, vagy a szerelmetes szar­vasbika ... Tök idegennek tű­nik most minden emberi - és csak emberi - cselekvés, szo­kás, viselkedés, reagálás, megnyilvánulás, a terített asz­taltól a karmesteri mozdulato­kig. Február 28. Ki kéne mutatni valamit. Egy törvényszerűséget vagy a fo­gam fehérjét. Mondjuk azt, hogy mért a vérbő, tempera­mentumos, bár többnyire meg­bízhatatlan egyedeket kedvelik, kívánják az ellenkező neműek, a savóvérű, romantikus-nyálas, örökreszeretők helyett. Hogyan függ ez össze a természetes kiválasztódással? Van-e létjo­gosultságuk a közvetítőkkel, hirdetések útján házasodók­nak? A mozgássérülteknek, elmebetegeknek, depresszió­soknak? Honnan ered, mire ve­zethető vissza a vonzások és taszítások áttekinthetetlen rendszere? Február 29. Több mint fél éve próbálom megírni magamat. A saját érzé­seimet, gondolataimat, lel­ki-testi állapotomat. Ehelyett - úgy tűnik - csak jópofa vagy tragikus, gúnyoros vagy szen­velgő véleményeket, képeket, hangulatokat örökítek meg - a mások által indukált hangulato­kat. De mi is a tudatosan létező ember feladata? A szintetizá­lás, a megszüntetve-megőrzés. Az ösztönylény lemajmolja má­sok, általa nagyra tartott tulaj­donságait, beszéd- és mozgás­stílusát stb. Az észlény meg­vizsgálja, majd beépíti ezeket a saját rendszerébe. Mért baj az, ha nem találjuk fel újra a spa­nyolviaszt? Ha nem verítékez- zük végig ismételten apáink út­jait, útvesztőit? Tehát eme sete-suta kis karcok, eme vére­sen komoly és mulattatóan együgyű feljegyzések, eme ál­talam és tőlem lopott gyönyörű­ségek, összességükben még­iscsak engem adnának? Ta­nán, egy év alatt talán kikere­kedek belőlük. Ha már saját­gyártmányú fékeimről, gátlása­imról, s ezeket ellensúlyozandó féktelenségeimről, gátlástalan­ságaimról is megtettem a kellő észrevételeket, meg arról is, hogy mért nem szeretem a le­csót. (Folytatjuk.) LÁP PÁL ★ Várunk további naplókat! Spes club Nálunk, a Spes clubnál is megérett a helyzet a rendszer- váltásra. A jövőben új szerve­zőgárdával, a réginél színvona­lasabb programokkal szeret­nénk jelentkezni. A Spes együt­tesből alakult Electric-Soul kö­vetkező fellépése már remélhe­tőleg tükrözi e törekvést, no­vember 29-én este, a tolnai művelődési házban! Móni Aranyszívű vállalkozók figyelmébe! Szebbé kéne tenni az intézeti gyerekek karácsonyát A megyében Hőgyészen, Faddon, Regszemcsén, Zom- bán és Szekszárdon élnek ál­lami gondozott gyermekek. Kö­rülbelül háromszázan. Hagyo­mányos karácsonyi ünnepsé­güket az idén, december 19-én tartják a sportcsarnokban, a megyeszékhelyen. Jendrolovits Gábor (a Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány kuratóriumának tit­kára) és dr. Soós László (a GYIVI igazgatója) elmondta, hogy a szervezésben - rajtuk kívül - még rész vesznek a Tolna Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság, a Tolna Me­gyei Szabadidős és Sportszö­vetség, valamint a sportcsarnok megbízottjai. A program a következőkép­pen alakul: 19-én délután 2-kor szekszárdi városnézés lesz. A sportcsarnok fél 4-től nyitja ki kapuit a gyerekek előtt - lég­puskás lövészet, konditerem, ugróasztal stb. várja őket -, majd következnek a saját mű­sorok: fél 6-tól bemutatkoznak az otthonok. Utána jön a Télapó - nem valami degeszre tömött puttonnyal -, s 6-kor kezdődik a „megfizethető” kívánságok mű­sora. Szeretnék látni a gyerekek a Pa-dö-dőt, a Manhattant, az MHV-triót vagy a 100 Folk Cel­siust. A rendezők pedig azt sze­retnék, ha ezen együttesek kö­zül egyet vagy kettőt meg tud­nának hívni, illetve azt, ha a Télapó nemcsak szaloncukrot szórhatna a résztvevők közé, hanem legalább egy mikulás­csomagot mindegyikük kap­hatna. Szebbé kéne tenni az in­tézeti gyerekek karácsonyát, csakhát: kevés a pénz. Ezért gondoltak Jendrolovits Gáborék arra, hogy támogatókat keres­nek. Kérik, hogy mindazok a cégek, vállalkozók, magán- személyek, akik, amelyek indít­tatást éreznek arra, hogy va­lami módon hozzájáruljanak az est sikeréhez, keressék meg a szervezők valamelyikét. Akik anyagilag támogatnák a ren­dezvényt, megtehetik, ha pénzt fizetnek be, utalnak át az MHB Rt. Szekszárd 466-88884- 10578-as számú számlára, karácsonyi ünnepség címszó alatt. A szponzorok, a támoga­tás nagyságrendje szerint, je­gyeket kapnak az eseményre - elhozhatják például cégük dol­gozóinak gyerekeit stb. TOP 10 - Németország 1. Bryan Adams.................................................I do it for You 2. Salt’n Pepa ...........................................Let’s talk about sex 3 . Kate Yanai....................................................Bicardi feeling 4 . PM Dawn...................................Set adrift on memory bliss 5 . Marky Márk & The Funky Bunch................Good vibrations 6. Scorpions...............................................Send me an angel 7 . Diether Krebs & Gundula..................Ich bin der Martin, ne 8 . Matthias Reim..................Ich hab’mich so auf Dich gefreut 9 . L. A. Style..........................................James Brown is dead 10. Hape Kerkeling......................Das ganze leben ist ein Quiz Heti cáfolat Nem igaz, hogy a Dunaúj­városból elhajtott, s a föld­vári piacon felbukkant KGST-zsibisták által árusí­tott ismeretlen eredetű karó­rák svédcseppbe mártva vízhatlanokká válnak... Készül a Fidesz-kormányzat Deutsch Tamás álmokról, zenéről, szerelemről, autóról és Torgyánról Szerencsés fickó ez a De­utsch Tamás, a Fidesz or­szággyűlési képviselője. A parlament egyik legfiatalabb tagja, ezért lehetőséget ka­pott arra, hogy az ifjúsági ol­dalunkon is nyilatkozhasson. Minő mázli! Bezzeg George Bush-sal ez nem történhet meg. Bár, ha nagyon erősza­koskodik ... Tamással meg­egyeztünk, miszerint én mondok egy szót, ö pedig rá­vágja, ami először eszébe jut. — Gyermekkor. — Boldog. Teljesen átlagos értelmiségi szülők gyermeke­ként. — Álmok. — Sikeres sportoló legyek, válogatottként esetleg világver­senyen indulhassak. Kilencé­ves koromtól atlétizáltam. — Iskola. — A tipikus jóeszű, de ra­koncátlan, órákon fegyelmezet- lenkedő fiatalember. Négyes tanuló voltam általános iskolá­ban és gimnáziumban is. — Szerelem. — Hát... Az életemben ez egy meghatározó dolog. — Kékszemű? — Inkább világoskék. — Barnahajú? — Mahagóni színű. — Autó. — Örök beteljesületlen vágy: egy kisfogyasztású nyugati autó. Peugeut vagy egy kis ja­pán autó. A valóság viszont egy eladás alatt álló nyolcéves Skoda. — Zene. — Egyfelől botfülű vagyok, másfelől zeneélvezet szem­pontjából, nem szeretem a könnyűzene, komolyzene meg­különböztetést. Úgynevezett komolyzenét is szoktam hall­gatni, a rockban pedig a klasz- szikusok, a Rolling Stones, a Pink Floyd és a Deep Purple állnak hozzám legközelebb. — Film. — Nagy szerelem az éle­temben. Jelentkeztem is a főis­kolára rendezőnek, de nem vet­tek fel. Ettől függetlenül örök szerelem marad, mint mondjuk másnak a színház. — Kaja. — Nagyevő vagyok. Két dol­got nem szerettem életemben, de azok közül az egyiket már, talán szeretem is, a másikat pedig megeszem. Az előbbi az egresszósz, az utóbbi a tökfő­zelék. — Gyümölcs. — Banán és görögdinnye. — Narancs. — Nem csak „hivatalból” szeretem, de nincs az első he­lyen. — Tinédzserek. — Egyelőre még nem érzem magam más generációnak, ők azonban már sokszor éreztetik velem. Én addig nem fogom ezt erezni, amíg az o rácsodálkozásaik- ban, saját rácso- dálkozásaimat lá­tom, az ő kérdése­ikben azt látom, amit én kérdeztem annak idején: „mi­ért olyan bonyolult ez a világ”, hiszen tökegyszerű, zöld, fehér meg kék, meg egyenes”. Amíg ezen nem lepődöm meg, ad­dig nincs baj. — Abortusz. — Két dolgot tudok mondani róla. Szerintem ez nem vallás kér­dése, és világos, hogy a magzat emberjogai mel­lett, az anya em­berjogait is egyenlő súlyban kell figyelembe venni. Én alapve­tően, az abortusz adminisztratív eszközökkel való korlátozása ellen vagyok. — Orbán Viktor. — Elsősorban egy jó barát, másodsorban egy zseniális po­litikus. — Torgyán József. — Egy nem kis tehetséggel bíró bohóc. Én azt gondolom, hogy Torgyán nem politikus, hanem szónok. — Antall József. — Az egyetlen miniszterel­nöki kvalitással bíró ember az MDF-ben. — Fidesz-kormányzat. — Készül... Azt gondolom, minden ellenzéki pártnak politi­kai szokásokból fakadó alkot­mányos kötelessége, hogy erre felkészüljön, ugyanis a válasz­tási eredmények a következő szavazáskor megfordulhatnak. KRZ Fotó: Ótós Réka

Next

/
Thumbnails
Contents