Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-02 / 257. szám
1991. november 2. PÚJSÁG 5 A Pöttinger birodalom Az utazást az Agroker szervezte. Azok a szakemberek utaztak, akik a cég kereskedelmi életét irányítják, s meghívottként köztük volt a megye szövetkezeteinek agrárszakember-gárdájából is jónéhány. Kis túlzással akár azt is mondhatjuk, a krémje. De kerüljük a túlzásokat, s amennyire lehet egy ilyen nagy utazás esetében - a kerülő utakat is. A meghívás az ausztriai Grieskirchenből érkezett, ahol Európa legnagyobb mezőgazdasági gépgyártó magánvállalata, a Pöttinger cég működik. Az alapító, Alois Pöttinger késői utódai potenciális üzletfélként kezelték az éppen átalakulóban lévő magyar gazdaság bizonytalankodó szigetéről érkezett maroknyi kis Tolna megyei csapatot. Előbb azonban egy szintén régi hagyományokkal rendelkező céget látogattunk meg Mosonmagyaróváron. Ha azt mondjuk, a Küh- nénél jártunk, szinte bizonyosra vehető, hogy csupán a szakma, a mezőgazdasági gépeket ismerők csoportja tudja miről is beszélünk. Rába vagy Kühne? Valóban, most Rába, vagy Kühne? Az utóbbi, s e cégnek szintén jók a kapcsolatai a szekszárdi Agrokerrel, mi több, a mosoniak is jártak a Pöttinger cégnél. A Kühne cégnél tavaly 1300-an dolgoztak, nyereségük sem elhanyagolható: kereken 100 millióra rúgott. Az utolsó tíz esztendő fejlesztéseit a Rába meglévő lehetőségein belül ki is használták, s alkalmuk nyílt a piacon bizonyos kalandozásokra is, amit kifejezetten a szovjet érdekeltség révén tudtak maguknak biztosítani. A másfél milliárdos forgalom mára füstbe ment, a keleti piac összeomlott, fuccs a közös fejlesztési lehetőségeknek. Lépni pedig kell, s az osztrák Vogelnott céggel két vegyesvállalatot indítottak útjára. Az osztrák reláció mellett próbálkoznak egy orosz vegyesvállalkozás talpra állításával is, pótalkatrész gyártásra. A szovjet piacokra 28 millió rubel értékű gépet vittek, úgyhogy van mihez pótalkatrészt gyártatni. Információként hangzott el, Szentgotthárd kiválik a Rábából, s önállóan, saját profillal indul. Magyarországon a Kühnén kívül még további 46 cég foglalkozik mezőgazdasági gépgyártással. Az 1987. évi 2,3 milliárdos össznyereség 1990-ben már csupán 430 millió volt, a cégek közül mára 33 veszteséges! A mezőgazdaság jelenlegi helyzete, a szovjet piac leépülése itt is létszámleépítést „eredményez” majd. A jövő forgalma és a gyártás bizonytalan. A gyár már gépet ad a cukorért cserébe, s ha kell, a dolgozóknak almát is eképp vesz. A pénztelen világ így alakítgatja a bartell üzleteket? „Útszéli magyar ” Ausztria ősszel is szép. A sok virág, a rendezett települések, a takaros porták, a földek végtelen csodás művelése szemet gyönyörködtető. Nem unatkoztunk. Busa László, az Agroker géposztályának vezetője bevetette magát, s olyan tréfacsináló kedvében volt, hogy a hölgyutasok néha egy-egy nevetési szünetben azért rimánkodtak, hagyja abba.- Nézzétek ! Olyan meredek hegyek vannak itt Stáyerban, hogy a tehenek legelészés közben lecsúsznak róla. A társaság vette a lapot, dőlt a nevetéstől, s a kilométerek szépen fogytak. Aztán valahol belső Stáyerországban, egy autóspihenőnél egy árva magyarra bukkantunk. Utazni vágyott. Kinézte magának a magyar rendszámú járműveket és csak úgy blintre próbálkozott. Elvin- nénk-e? A kocsiparancsnok - igen, igen, ki más is lehetett volna más, mint Busa László - erőteljesen tudakolta, van-e az idegenbe szakadt hazánkfiának valamiféle utazási biztosítása? Nem volt. S bizony velünk rossz lóra tett, mert ismertük a rosszul elsült segítséget, amikor is a szívességet tevők fizettek egy balesetet követően. Arra mindenesetre újfent jó volt ez a találkozás, hogy megnyugodjunk, bármerre is vet bennünket a sors, legalább egy magyarra mindenütt rátalálunk, lett légyen szó akár az északi sarkról is. A régi kapcsolat Mint mindent, úgy ezt az utazást is a személyes ismeretségek, a régi kapcsolatok motiválták. A Pöttinger cég hazánkat már fejlett mező- gazdasága révén is megtiszteli kitüntető figyelmével. A meglévő kapcsolatrendszer további építgetésén pedig immár egy esztendeje dolgoznak. Számukra persze nem furcsa a vendéglátás, gondoljunk csak bele: cégük fennállásának 120. évfordulója tiszteletére 1991 augusztusában több mint 1000 vendéget fogadtak. Hans Hüttmeier úr, a cég kereskedelmi vezetője fogadta a harminc fős kis magyar csapatot, s a grieskircheni gépgyári bázison azzal kezdte az ismerkedést, hogy gyorsan frissítőt szolgáltatott fel a hatalmas méretű, ám rendkívül kulturált, és patyolattiszta gyári ebédlő melletti kisteremben. A falon 1871-ből származó - s ezt követően évtizedenként természetesen újra elnyert - kitüntető érmek sokasága, az alapító festett portréja. A sokat látott kereskedelmi vezető a legtermészetesebb udvariassággal ajánlotta a hosszú út utáni portalanítás leghatásosabb módját, a helyi sörspecialitást. Mit ne mondjak, nem vallottunk szégyent. A szezám- magos szendvics és a világos sör kellemes hatását követően a gépbemutató terem tanácskozó részébe invitáltak bennünket. Nem túlságosan hosszú, ám annál alaposabb ismertető hangzott el a Pöttinger cégről. A családi vállalkozás mára elmondhatja magáról, tradicionális múlttal rendelkezik, s mindezt az áldott kisöregnek, Alois Pöttinger úrnak és újító szellemének köszönhetik. A mezőgazdasági munka könyebbé tétele, a gépek speciális lehetőségekkel való felruházása hozta lázba, olyannyira, hogy egy évszázad elteltével majdnem ezer munkást foglalkoztatnak mára. Az egymil- liárd osztrák shillinges bevételt elegendő csak hat és fél forinttal beszorozni, hogy tisztában legyünk az árbevétellel. A belföldi forgalmuk 33, az export 67 százalékot tesz ki. Nem csupán Európába, de ma már a tengeren túlra is szállítanak pirosra festett gépcsodáikból. Harmincegy országgal tartanak fenn üzleti kapcsolatot. A hazai piacon egyes speciális gépek terén szinte kizárólagos uralommal bírnak, s az sem csoda, ha ma minden második osztrák mező- gazdasági gépen ott díszeleg a családnév: Pöttinger. Mára egy hatalmas, olajozottan működő mezőgazdasági gépgyártó birodalommá nőtték ki magukat. Hol van már az a békebeli idő, amikor az ótata saját találmányainak egyikéről oly lelkesen magyarázott valamelyik nagyhírű osztrák városka népi fesztiválján? Rövid idő alatt hozta meg a szellem diadala a kis műhelyt, a nagyobb üzemecskét, a növekvő gyárat, s mára a flottul működő gyáróriást. Gyakorlatilag négy emberöltő telt el az ötlettől a mai viszonyokig. Németországi pozíciójuk sokmindenről árulkodik, hiszen itt az általuk gyártott speciális mezőgazdasági gépből, az úgynevezett felszedő kocsiból 21 százalékos az eladási részesedésük. S ez az igen fejlett és nehezen megtörhető, hegemónikusan németbarát piacon ragyogó pozíció. Az exportőr nem túlságosan könnyű kenyerét csak akkor lehet nagy lelki nyugalommal morzsolgatni, ha állandó a fejlesztés, úgy, mint a Pöttinger cégnél. A magyar szakemberekből álló gárdán nyoma sem látszott fáradtságnak, amikor elkezdték vetíteni a cégről készült ismeretterjesztő és bemutató filmet. A kiváló minőség, és az állandó fejlesztés szinte kronologikusan visszatérő mivoltán ezek után már senki sem lepődött meg.- Kunkurencia-képessé tenni önmagadat és termékedet - hallottam a mellettem ülő gépész agrárszakember halk súgását társának.- Igen, majd ha nálunk is működni kezd a gazdaság, ha valós értékek alakulnak ki a piacon, s nem lesz gond megvenni az ilyen professzionista technikát, akkor beszélhetünk a részletekről - válaszolta téeszelnök társa. ím, nem fáradt a magyar, ha valóban érdekeset mutatnak neki. Örökös harc a piacért Európa mezőgazdasága 12 ezer rendfelszedő kocsit vásárol meg évente, s ebből 4 ezer e gyárban készül el. Ezzel a legjelentősebb gyártók és exportőrök. Itt pénteken délután négy órakor még gépbemutatót szerveztek. S arra a világ négy sarkából közel harminc szakember érkezett meg időben. Az osztrákok szépen, komótosan, péntek délután ide vagy oda, mindent precízen, alaposan megmutattak. S uram bocsá, senki sem sietett el idő előtt. Bemutattak, n^ert eladni akarnak! S nem csak akarnak, ők el is adnak. Azt mondta erre egyik útitársam, bezzeg nálunk pénteken ebéd után megszűnik dolgozni a magyar; s kedd reggel előtt teljesen hiábavaló próbálkozás életre kelteni munka utáni vágyait. A szakmai bemutatást követően a kereskedelmi igazgató azt is a legtermészetesebbnek vette, hogy buszunkat a 15 kilométerre lévő szállóig vezesse, ott megvárja, míg mindenki elhelyezkedik, majd közös ünnepi vacsorára invitált bennünket. A vendég nem csak nálunk, de az osztrák cégnél is szent, ezt bizonyítva egy szintén 10 kilométerrel arrébb lévő kis faluba vitték a társaságot egy tiroli specialitásokból álló ötfogásos vacsorára. A hangulat kitűnő volt, s házigazdánk a szokásos pohárköszöntőről sem feledkezett meg. Hogy ezek az osztrákok mennyire adnak a formára! Mikor afelől érdeklődtem, vajon a cégnek megéri-e ekkora befektetéssel harminc vendéget fogadni, amikor csak a vevő lehetősége ha bennünk van ... udvarias mosoly kíséretében megtudtam: - Évente hat-tízezer vendéget fogad cégünk, s számunkra megtiszteltetés, ha ellátogatnak hozzánk, megnézik gépeinket, új fejlesztéseinket. Önök a hírünket akarva-akaratla- nul is viszik szerteszét a világba, s nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy az a lehető legkedvezőbb legyen, mert termékeink munka közben önmagukért jótállnak. Akkor pedig ... - tárta szét karját kísérőnk. A hegyekben már a reggeli hűvösben itt-ott szállingózni kezdett néhány korai, bátor hópehely. A másnapi program is szinte percnyi pontossággal indult. Gyárlátogatással. Szóval aJátogatók . .. évente tízezer ember a világ negyven országából. S nekik ez megéri. Persze leírják a költségeket az adóból. A fennállásának 120. évfordulóját nagy ünnepséggel méltón megrendező céget egyik partnere, amely a felszedő kocsikhoz évtizedek óta a faanyagot szállítja, stílusosan köszöntötte: hatalmas farönkből kifaragott csodálatosan megmunkált elefánttal, mely ott áll a kiállítóterem tanácskozójában. A birodalom hétköznapjaiból A délelőtti gyárlátogatást ismét két film vetítésével kezdtük, ahol a gyakorlatban is bemutatkoztak a Pöttinger gépei. A cég ad magára, a filmeket profik készítették. Ezek az osztrákok, amit akarnak, azt el is adják. Érdekes, számukra nem létezik titok, nincsenek tabuk, csak egy lebeg a szemük előtt: az üzlet és a vele járó jó hírnév kérdése. Hans Hüttmeier úr elmondta, a mezőgazda- sági gépek piaca az utóbbi esztendőkben stagnál, a kereskedelmi forgalomban visszaesés tapasztalható. Ők ennek ellenére igyekeztek emelni a forgalmat. S emelték is. A szerény mutató - háromtized százalék - mindenestre megfontolásra méltó jó eredmény. A múltról és a máról szóló filmet követően egyenként ismerkedhettek meg a szakemberek a kiállítóterem reprezentatív anyagával. Az udvaron szemlélhettük meg a gépcsalád néhány többi tagját. A havas eső verte udvarról a gyári ebédlőbe vitt utunk, itt forró tea és szendvics várt a népre. Az ebédlő falán hármas jelszó. Szabad fordítással: Sicherheit = biztonság, Ordnung = rend és Sauberkeit = tisztaság. Lám, lám a jelszavakkal még a kívülállók figyelmét is el lehet csábítani. Az ebédlőben kedélyesen beszélgető, kártyáz- gató és söröző társaság múlatta az időt. Mun- kásdélelőtt Grieskirchenben. A magyar társaság kisebb csoportokban szakmai beszélgetésekbe, helyenként egyetértő, helyenként eltérő vélemények cseréjébe kezdett. S voltak akik csak folytatták, mert mondjuk a regölyi téeszelnök, Vas István és a faddi szövetkezet főmérnöke, Balogh Géza egyfolytában csiszolta egymás szellemét. A téma a magyar gazdaság, a mezőgazdaságban mutatkozó tendenciák, a gépgyártás hétköznapjai, az EGK számos kérdése, a család és a ... Szóval egyfolytában és kedélyesen beszélgettek. Ausztria legnagyobb exportőrének gyárában rend van. A hatalma^, üzemcsarnokban serény munka folyt, minden gépesített, s az épülethez kapcsolódó irodaház a másik oldalon, komputerizált. Az osztrákok olyanok mint a gépeik. Kiszámítottak, precízek és pontosak. Percre tartják a programot. Csupán annyit tesznek az ügy érdekében, amennyi feltétlenül kell a sikerhez. Nem többet, de egyetlen fikarcnyival sem kevesebbet! Télen 15 ezer gépet gyártanak, s a második szakaszban, a május végiben, a hazai piacra termelnek. Szakembereink csak azon sopánkodnak, nem mostanában lesz az, hogy ezeket a ragyogó gépeket a magyar mezőgazdaságban viszontláthassuk nagy tömegben. A gyártási tervek egy évre előre készülnek, a kereskedelemnek két hónap laufot biztosítanak a speciális kérések kielégítésére. Mindenre műveletterv készül a gyártás során. A szalagon már női munkaerőt is lehetett látni. A fiatal osztrák leányt nem zavarta, hogy munkás egy gépgyárban, mert mint mondta, a munkaerejét megvették, s neki is megéri ez a bolt. A technológiai soron sem csellengőt, sem rosszkedvűt nem lehetett látni. Az agronómu- sok, az Agrokeresek és a téeszelnökök a számok birodalmát kezdték faggatni, amikor a shilling szorzóját követően a következők hangzottak el: egy rendfelszedő kocsi 2 millió Ft, egy kukorica silózó 1 millió ... Azon morfondírozunk időközben, hogy 1956 nem csupán a mi életünkben, de az osztrák Pöttinger cégében is választóvíz szerephez jutott, hiszen ekkor kezdett Alois Pöttinger úr és akkor még aránylag kicsi szakmérnöki stábja komoly fejlesztési munkába. S amint a példa mutatja, mindez nem volt hiábavaló. A közös ebédet követően szinte baráti búcsúzkodással indultunk a hazafelé vezető útnak, hogy aztán Bécsben a Huma áruház előtt már szinte csupán magyar autóbusszal és utassal találkozzunk. Mit ne mondjak, vásárlási szokásaink semmit sem változtak. A parkoló és környéke árulkodott még némi tanulnivalóról. Nem tudom, kit mennyire zavart a csodaáruházbéli felirat: Magyarok, ne lopjatok! - mert engem kifejezetten, de legalább rövid úton visszazökkentem a valóságba. Szabó Sándor
