Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-22 / 274. szám

4 PÚJSÁG Bonyhád és környéke 1991. november 22. Közhírre tetetik Köszöntők Az idei esztendő szeptem­berétől kezdődően Bonyhád városában nyilvántartják a 75 éven felüli állampolgárok szü­letésnapját és ezen az ünne­pen a polgármester aláírásá­val köszöntő érkezik az idő­sek címére, ami feltétlenül gesztus értékű. Házasság Bonyhád városában 1991 október 31-ig 93 fiatal pár es­küdött egymásnak örök hű­séget, 281 gyermek születé­sének örülhettek a szülők és az év 10 hónapja során 176-an haltak meg. Vállalkozók A Völgység fővárosában a polgármesteri hivatal illetékes osztályán 1991-ben eddig 310 vállalkozói igazolványt adtak ki. Lakásigények A városban 8 új lakásigényt jelentettek be, s összesen 14-et utaltak ki, mégpedig 4-et nyilvántartás alapján, 10-et pedig a városrendezés címén történő szanálásokból jelentkező lakásigények ki­elégítésére. Fórum „A Völgység közbiztonsá­gáért” címmel fórumot rendez november 23-án 9 órától a bonyhádi művelődési házban a városi kapitányság. Aparhanti hírek Aparhanton mindkét teme­tőhöz elkészült a betonút és a ravatalozókba bevezették a villanyt is, mely a település életében újabb előrelépés. A faluban egyébként még az idén minden utca pormentes lesz. A Deák és Arany János utcákban 2 millió Ft értékben, míg a hanti részen több mint 1 millió Ft értékben építtettek utat, e mellett 150 ezer Ft ér­tékű járda is megépült. Régóta szorgalmazzák Aparhanton egy nyilvános te­lefonfülke felállítását, mely nagy segítségére lenne a te­lepülésnek, hiszen az amúgy crossbar-rendszerbe kapcsolt postai vonalat a hivatali zá­rást követően akár egy moz­dulattal ki lehetne kapcsolni a fülkébe, melyet a polgármes­teri hivatal megvásárolna. A távközlésiek úgy hírlik támo- gatólag állnak az ügy mellé, s a még fennálló műszaki gon­dot is remélhetően megold­ják, így talán Aparhantot ösz- sze tudják kötni délutántól is a külvilággal. A faluban igen sokan keres­ték fel a körjegyzőség vezető­jét, Szabó Gábort kárpótlási ügyekben, mi több sokan még a városból is hozzá fordultak segítségért. Tűzoltókról A hét elején tartotta meg éves közgyűlését a Bonyhádi Önkéntes Tűzoltók Egyesü­lete, akik a szakmai értékelést követően közös vacsorán vet­tek részt. Színház A fővárosi Kamaraszínház társulata látogat el december 7-én Bonyhádra, amikor is az Ali baba és vagy negyven gengszter címmel egy musi­calt adnak elő, Nemcsák Ká­roly, Cs. Németh Lajos és Tóth Judit főszereplésével. Szivéria-klub A Szivéria-klub november 28-án délután három órakor a művelődési házban tartja so­ron következő foglalkozását, melyen dr. Kovács Elemér tart előadást a trombózisról. Az egészségről „Az egészség érték” cím­mel tart rendezvénysorozatot a művelődési központ immár hagyomámnyosan, és har­madik esztendeje, az egész­ségnevelési hét keretein be­lül. Az első napon dr. Bücs Gábor a Bonyhádi Városi Kórház orvos-igazgatója mondott megnyitóbeszédet, s ekkor a Szekszárdi Húsipari Vállalat, a Herbária és a Bonyhádi Sütőipari Vállalat termékeiből tartottak kósto­lással egybekötött bemutatót. Az rendezvényt tejtermékei­vel szponzorálja egyébként a Mőcsénytej is. A program a jövő héten folytatódik. Szép házak, rendes porták Barangolásaink során Bony- hádon és a völgységi települé­seken nagyon sok szép házzal, nagyszerűen rendben tartott portával találkoztunk. Szándé­kunk szerint ezekből, a hetente megjelenő oldalunkon mindig egyet bemutatunk. Szívesen vesszük olvasóink javaslatait e kérdéskörben, s akár azt is el­képzelhetően tartjuk, hogy az Önök által készített, és szer­kesztőségünk címére beküldött fotót is közöljük. Kérjük a borí­tékra írják rá a jeligét: „Szép házak, rendes porták”. Címünk: Tolnai Népújság, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Felvételünk Závodon készült Üzlet az üzletben, a központban A közelmúltban még csak ar­ról adhattunk számot olvasó­inknak, hogy a bonyhádi áfész áruházban változások, átalakí­tások várhatóak. A változáso­kon azóta szemmel láthatóan túl van az áruház, lassan elvo­nultak az építők, hiszen elké­szültek az egyéni vállalkozók üzletrészei. Az áruházon belül újabb üzletek nyitottak kaput a vásárlók előtt. A konkurencia egy házba, a kereskedők há­zába költözött ezzel, s egy tető alá hozta a Csepel-Swinn már­kaüzletet mondjuk három cipő­részleggel, a drogériát a ruha­részlegekkel, s mellé helyezett egy híradástechnikai üzletet, így azután már az sem csoda, Amikor még csak alakítgatták... ha a vásárlói kegyekért néha nem csupán a márkaharc dúl.. Ami a vásárló dicsérete is egy­ben. Vagy inkább a mai elsze­gényedett életünk sima kis har- cocskáinak egyike-másika? Ami biztos, a mai vásárlók megfontoltságát sokszor a sze­génység irányítja, még akkor is, ha ebben az áruházban bővült a választék. Az lenne a szép vi­lág, ha a karácsony közeledté­vel minden standon óriási lenne a tülekedés, jobbnál-jobb árut kínálnának a vásárlók seregé­nek leszállított áron, úgy, hogy vele a kereskedők is elégedet­tek lennének. Fuj... micsoda idealista álomvilág! .. .és a mai áruválasztékkal Fejtik az idei borokat Gyertyafény az apari borpincében Az aparhanti termelőszövet­kezet borászati telepén serény munka folyik. A szállítószalagok kiseßb hegynyi törkölyt hordtak már össze, ami arról árulkodik: a vörösboros hordók bizonyára telten várják már a fejtést, szin­túgy a fehérborok is. Nem tévedtünk. A hatalmas pincében a fejtés végén tettünk körsétát. A pincemesternek - Kiss Gyulának - két fiatal segí­tője akadt. Az idei termés mind mennyiségi mutatóit, mind a minőséget tekintve is elfogad­hatónak mondható. Bár a mi­nőség inkább hagyott kívánni­valót maga mögött, épp úgy mint a tavalyi évben. Az idő hi­degre fordulása Viiatt amúgy sem lehetett várni a javulásra. Mindenesetre ilyen esős idő­szakot, mint az idei volt, job­bára csak a Rajna-parti boros­gazdák szokhattak meg. A sző­lőszemek könnyen kirepedtek, nagyobb volt egyes fajtáknál a rothadás mértéke is. Időközben befutott a zombai téesz szőlészeti ágazatának vezetője, Misóczki József is, aki azt jött megbeszélni a pince­mesterrel, mikor fejtik a boru­kat. Hiszen a közös feldolgozó­ban való részesedés jogán kijár annyi baráti szívesség nekik, hogy boraik egy részét, amit képtelenek voltak otthon tárolni, az apari pincészetben, biztos helyen tudják. — A mai magyar mezőgaz­dasági piacon nem túl rózsás a helyzet. A kialakulatlan viszo­nyok és az eladók-vevők közötti pénzügyi huzavonák miatt sok a gond. Aki venne, annak nincs igazán pénze, aki eladna, an­nak pedig nagy szüksége lenne a bevételre. így ez már önma­gában is csapda. A mi Velteli- nink sem igazán kelt el eddig a piacon. Az előzetes tárgyalások alapján úgy volt, hogy a szov­jet-magyar vállalat veszi majd meg pezsgő-alapanyagnak, de a főtechnológusuk .. .egy picit finnyás volt, így a bor maradt - mondja az ágazatvezető,' majd szakmai kérdések egész sorá­ról vált szót Kiss Gyulával. Meg­Fejtik a borokat tudjuk, hogy több cég vitte el végül is a térség szőlőjét. A Hungarovin négy fajtát vitt: a Chardonnayt, az Olaszrizlinget, Rajnai rizlinget és Traminit. Ki­derül, nem csupán a szőlő érté­kesítése kapcsán mutatkoznak országosan is érzékelhető gon­dok, de majd minden mező- gazdasági termény értékesí­tése körül. A Hungarovin volt a legnagyobb felvevő, majdnem mindent elvittek. A pincében szivattyúk zaját hallani, miközben a pincemes­ter és vendége a meggyújtott gyertya fényénél végzi a na­ponta szinte kötelező érvényű minőségi mustrát, aminek alap­ján a további munkákról dönte­nek. A fejtést követően kovaföl­des szűrőn jut át a bor. Az élet ellentmondásossága, a napi gondok, a hétköznapi politi­kai-gazdasági események rövid diskurálásra késztetnek ben­nünket, de a szakma mindennél fontosabb információja most az, hogy jó másfél hónap alatt le­zajlott a szüret és a feldolgo­zás. A pincében most 7oo hek­toliter bort tárolnak, ami a lehe­tőségeknek csak egy része, szintúgy a feldolgozó kapacitás is a mostaninak többszöröse. Az apari pincében karácsony előtt bizonyára megnő a demi- zsonnal érkezők száma. A vejkei kocsmában A németek úgy emlegetik a reggeli órák poharazgatá- sát mint: früschop... vagyis „korai szívás”. Mi magyarok tán nem is annyira emleget­jük ezt, mint inkább művel­jük. A nagyvejkei falusi kocsmában a koradélelőtti órákban is mindig lehet ta­lálkozni emberekkel. Ki korán kel... az ugye előbb képes beszívni, mint a későn érkező lustább fajta. Bár ez a hely a közélet egyik valós fóruma is egyben, ahol meg lehet beszélni, hogy ki­vel mi történt, milyen az ép­pen aktuális pletyka értéke, a kisgazdák éppen kivel áll­nak fasírtban, és ki az, aki még nem takarította be a kukoricáját, de azért tart a fagytól. Ottjártunkkor kedélyesen sörözgető, beszédes társa­ság fogadott bennünket. A legsúlyosabb gondról, a majd mindenkinek vészesen kevés nyugdíjról ejtettünk elsőként szót, miközben a háttérben a kábeltelevízió jóvoltából éppen egy indián­film áldásos rikoltásait hall­hattuk. Tudni kell a falusi ember nyelvén szólni, ha azt akarja az ember, hogy megnyíljon, s beszédes is legyen. Tisz­telni kell a falusi embert, mert aki képtelen ráhangolni lelkét arra a csatornára, ahol ők élik mindennapjaikat, csupa érthetetlen adást fog a vevőkészülékünk. A trakto­ros, aki cselédként kezdte, negyven évi munkát köve­tően kap 7400 Ft-ot, a má­sik, aki rokkant nyugdíjas­ként vájt meg a cipőgyártól, még ennél is szerényebb jut­tatásban részesül havonta. Próbálom viccel elodázni a hangulat keserűségét, de a siker gyér. Azért a tréfa nem rossz tanácsadó, mert kide­rül, a postásfeleség délelőtt a falut járja, így a férj meg-megszökik egy sörre. A zobáki bányában évtizede­ket lehúzó bányász nyolc gyermekéről, tizenkét unoká­járól és négy dédunokájáról mesél. Akadt aki hitte is meg nem is, hogy bizony mi nem csak a saját kedvtelésünkre fag- gatózunk, de mikor arról is szóltunk, hogy a faluban élő fafaragóról is mi írtunk a kö­zelmúltban, az már megfe­lelő hitelkártyának bizonyul. Hisznek nekünk, s vissza­várnak egy nagy tavaszi di- kurálásra ismét. Kiss Gyula pincemester borokat vizsgál A leesett húszfilléres Ültem a téren a pá­don, kezemben egy árva húszfilléressel, amit pár pillanattal ko- j rábban vettem fel a betonról. A leesett húszfilléres éppen húsz éves volt. Talán pontosan azon a napon leltem rá, amikor születése napját ünnepelhette volna? Ki tudja? Szóval ott volt ne­kem fehéren és feke­tén az a bizonyos lee­sett húszfilléres, amit forgattam az ujjaim között - és miközben azon morfondíroztam, hogy vajon nekem le- esett-e már az a bizo­nyos húszfilléres -, csak úgy se szó se beszéd, kiesett a ke­zemből. Csengve-bongva gurult a pad alá. Míg az előhalászás gör­nyedt tornamutatvá­nyával voltam elfog­lalva, előkerült egy kóbor kutya. Ázott volt, csapzott és kiéhezett, így aztán oly áhítattal követte kereső ujjaim minden mozdulatát, hogy azonnal azt ja­vasoltam neki, amennyiben segít azt a bizonyos leesett húszfillérest meglelni, bíz én minden feltétel nélkül, csak úgy em­berbaráti (sokkal in­kább állatbaráti ?) sze- retetből, felezek vele. Rövid úton meg­egyeztünk, s közös erővel folytattuk a lá­zas keresgélést. Minden igyekeze­tünk hiábavalónak bi­zonyult. Egymásra néztünk, s szinte egy­szerre mondtuk ki, a sommás ítéletet: EZ A HÚSZFILLÉRES SAJNOS MÉG NEM A Ml LEESETT HÚSZ­FILLÉRESÜNK. Mit ne mondjak, nagy kár! A kutyába az első arra jövő járó­kelő belerúgott. Serényen lehajol­tam, és folytattam a keresgélést.

Next

/
Thumbnails
Contents