Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-22 / 274. szám
4 PÚJSÁG Bonyhád és környéke 1991. november 22. Közhírre tetetik Köszöntők Az idei esztendő szeptemberétől kezdődően Bonyhád városában nyilvántartják a 75 éven felüli állampolgárok születésnapját és ezen az ünnepen a polgármester aláírásával köszöntő érkezik az idősek címére, ami feltétlenül gesztus értékű. Házasság Bonyhád városában 1991 október 31-ig 93 fiatal pár esküdött egymásnak örök hűséget, 281 gyermek születésének örülhettek a szülők és az év 10 hónapja során 176-an haltak meg. Vállalkozók A Völgység fővárosában a polgármesteri hivatal illetékes osztályán 1991-ben eddig 310 vállalkozói igazolványt adtak ki. Lakásigények A városban 8 új lakásigényt jelentettek be, s összesen 14-et utaltak ki, mégpedig 4-et nyilvántartás alapján, 10-et pedig a városrendezés címén történő szanálásokból jelentkező lakásigények kielégítésére. Fórum „A Völgység közbiztonságáért” címmel fórumot rendez november 23-án 9 órától a bonyhádi művelődési házban a városi kapitányság. Aparhanti hírek Aparhanton mindkét temetőhöz elkészült a betonút és a ravatalozókba bevezették a villanyt is, mely a település életében újabb előrelépés. A faluban egyébként még az idén minden utca pormentes lesz. A Deák és Arany János utcákban 2 millió Ft értékben, míg a hanti részen több mint 1 millió Ft értékben építtettek utat, e mellett 150 ezer Ft értékű járda is megépült. Régóta szorgalmazzák Aparhanton egy nyilvános telefonfülke felállítását, mely nagy segítségére lenne a településnek, hiszen az amúgy crossbar-rendszerbe kapcsolt postai vonalat a hivatali zárást követően akár egy mozdulattal ki lehetne kapcsolni a fülkébe, melyet a polgármesteri hivatal megvásárolna. A távközlésiek úgy hírlik támo- gatólag állnak az ügy mellé, s a még fennálló műszaki gondot is remélhetően megoldják, így talán Aparhantot ösz- sze tudják kötni délutántól is a külvilággal. A faluban igen sokan keresték fel a körjegyzőség vezetőjét, Szabó Gábort kárpótlási ügyekben, mi több sokan még a városból is hozzá fordultak segítségért. Tűzoltókról A hét elején tartotta meg éves közgyűlését a Bonyhádi Önkéntes Tűzoltók Egyesülete, akik a szakmai értékelést követően közös vacsorán vettek részt. Színház A fővárosi Kamaraszínház társulata látogat el december 7-én Bonyhádra, amikor is az Ali baba és vagy negyven gengszter címmel egy musicalt adnak elő, Nemcsák Károly, Cs. Németh Lajos és Tóth Judit főszereplésével. Szivéria-klub A Szivéria-klub november 28-án délután három órakor a művelődési házban tartja soron következő foglalkozását, melyen dr. Kovács Elemér tart előadást a trombózisról. Az egészségről „Az egészség érték” címmel tart rendezvénysorozatot a művelődési központ immár hagyomámnyosan, és harmadik esztendeje, az egészségnevelési hét keretein belül. Az első napon dr. Bücs Gábor a Bonyhádi Városi Kórház orvos-igazgatója mondott megnyitóbeszédet, s ekkor a Szekszárdi Húsipari Vállalat, a Herbária és a Bonyhádi Sütőipari Vállalat termékeiből tartottak kóstolással egybekötött bemutatót. Az rendezvényt tejtermékeivel szponzorálja egyébként a Mőcsénytej is. A program a jövő héten folytatódik. Szép házak, rendes porták Barangolásaink során Bony- hádon és a völgységi településeken nagyon sok szép házzal, nagyszerűen rendben tartott portával találkoztunk. Szándékunk szerint ezekből, a hetente megjelenő oldalunkon mindig egyet bemutatunk. Szívesen vesszük olvasóink javaslatait e kérdéskörben, s akár azt is elképzelhetően tartjuk, hogy az Önök által készített, és szerkesztőségünk címére beküldött fotót is közöljük. Kérjük a borítékra írják rá a jeligét: „Szép házak, rendes porták”. Címünk: Tolnai Népújság, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Felvételünk Závodon készült Üzlet az üzletben, a központban A közelmúltban még csak arról adhattunk számot olvasóinknak, hogy a bonyhádi áfész áruházban változások, átalakítások várhatóak. A változásokon azóta szemmel láthatóan túl van az áruház, lassan elvonultak az építők, hiszen elkészültek az egyéni vállalkozók üzletrészei. Az áruházon belül újabb üzletek nyitottak kaput a vásárlók előtt. A konkurencia egy házba, a kereskedők házába költözött ezzel, s egy tető alá hozta a Csepel-Swinn márkaüzletet mondjuk három cipőrészleggel, a drogériát a ruharészlegekkel, s mellé helyezett egy híradástechnikai üzletet, így azután már az sem csoda, Amikor még csak alakítgatták... ha a vásárlói kegyekért néha nem csupán a márkaharc dúl.. Ami a vásárló dicsérete is egyben. Vagy inkább a mai elszegényedett életünk sima kis har- cocskáinak egyike-másika? Ami biztos, a mai vásárlók megfontoltságát sokszor a szegénység irányítja, még akkor is, ha ebben az áruházban bővült a választék. Az lenne a szép világ, ha a karácsony közeledtével minden standon óriási lenne a tülekedés, jobbnál-jobb árut kínálnának a vásárlók seregének leszállított áron, úgy, hogy vele a kereskedők is elégedettek lennének. Fuj... micsoda idealista álomvilág! .. .és a mai áruválasztékkal Fejtik az idei borokat Gyertyafény az apari borpincében Az aparhanti termelőszövetkezet borászati telepén serény munka folyik. A szállítószalagok kiseßb hegynyi törkölyt hordtak már össze, ami arról árulkodik: a vörösboros hordók bizonyára telten várják már a fejtést, szintúgy a fehérborok is. Nem tévedtünk. A hatalmas pincében a fejtés végén tettünk körsétát. A pincemesternek - Kiss Gyulának - két fiatal segítője akadt. Az idei termés mind mennyiségi mutatóit, mind a minőséget tekintve is elfogadhatónak mondható. Bár a minőség inkább hagyott kívánnivalót maga mögött, épp úgy mint a tavalyi évben. Az idő hidegre fordulása Viiatt amúgy sem lehetett várni a javulásra. Mindenesetre ilyen esős időszakot, mint az idei volt, jobbára csak a Rajna-parti borosgazdák szokhattak meg. A szőlőszemek könnyen kirepedtek, nagyobb volt egyes fajtáknál a rothadás mértéke is. Időközben befutott a zombai téesz szőlészeti ágazatának vezetője, Misóczki József is, aki azt jött megbeszélni a pincemesterrel, mikor fejtik a borukat. Hiszen a közös feldolgozóban való részesedés jogán kijár annyi baráti szívesség nekik, hogy boraik egy részét, amit képtelenek voltak otthon tárolni, az apari pincészetben, biztos helyen tudják. — A mai magyar mezőgazdasági piacon nem túl rózsás a helyzet. A kialakulatlan viszonyok és az eladók-vevők közötti pénzügyi huzavonák miatt sok a gond. Aki venne, annak nincs igazán pénze, aki eladna, annak pedig nagy szüksége lenne a bevételre. így ez már önmagában is csapda. A mi Velteli- nink sem igazán kelt el eddig a piacon. Az előzetes tárgyalások alapján úgy volt, hogy a szovjet-magyar vállalat veszi majd meg pezsgő-alapanyagnak, de a főtechnológusuk .. .egy picit finnyás volt, így a bor maradt - mondja az ágazatvezető,' majd szakmai kérdések egész soráról vált szót Kiss Gyulával. MegFejtik a borokat tudjuk, hogy több cég vitte el végül is a térség szőlőjét. A Hungarovin négy fajtát vitt: a Chardonnayt, az Olaszrizlinget, Rajnai rizlinget és Traminit. Kiderül, nem csupán a szőlő értékesítése kapcsán mutatkoznak országosan is érzékelhető gondok, de majd minden mező- gazdasági termény értékesítése körül. A Hungarovin volt a legnagyobb felvevő, majdnem mindent elvittek. A pincében szivattyúk zaját hallani, miközben a pincemester és vendége a meggyújtott gyertya fényénél végzi a naponta szinte kötelező érvényű minőségi mustrát, aminek alapján a további munkákról döntenek. A fejtést követően kovaföldes szűrőn jut át a bor. Az élet ellentmondásossága, a napi gondok, a hétköznapi politikai-gazdasági események rövid diskurálásra késztetnek bennünket, de a szakma mindennél fontosabb információja most az, hogy jó másfél hónap alatt lezajlott a szüret és a feldolgozás. A pincében most 7oo hektoliter bort tárolnak, ami a lehetőségeknek csak egy része, szintúgy a feldolgozó kapacitás is a mostaninak többszöröse. Az apari pincében karácsony előtt bizonyára megnő a demi- zsonnal érkezők száma. A vejkei kocsmában A németek úgy emlegetik a reggeli órák poharazgatá- sát mint: früschop... vagyis „korai szívás”. Mi magyarok tán nem is annyira emlegetjük ezt, mint inkább műveljük. A nagyvejkei falusi kocsmában a koradélelőtti órákban is mindig lehet találkozni emberekkel. Ki korán kel... az ugye előbb képes beszívni, mint a későn érkező lustább fajta. Bár ez a hely a közélet egyik valós fóruma is egyben, ahol meg lehet beszélni, hogy kivel mi történt, milyen az éppen aktuális pletyka értéke, a kisgazdák éppen kivel állnak fasírtban, és ki az, aki még nem takarította be a kukoricáját, de azért tart a fagytól. Ottjártunkkor kedélyesen sörözgető, beszédes társaság fogadott bennünket. A legsúlyosabb gondról, a majd mindenkinek vészesen kevés nyugdíjról ejtettünk elsőként szót, miközben a háttérben a kábeltelevízió jóvoltából éppen egy indiánfilm áldásos rikoltásait hallhattuk. Tudni kell a falusi ember nyelvén szólni, ha azt akarja az ember, hogy megnyíljon, s beszédes is legyen. Tisztelni kell a falusi embert, mert aki képtelen ráhangolni lelkét arra a csatornára, ahol ők élik mindennapjaikat, csupa érthetetlen adást fog a vevőkészülékünk. A traktoros, aki cselédként kezdte, negyven évi munkát követően kap 7400 Ft-ot, a másik, aki rokkant nyugdíjasként vájt meg a cipőgyártól, még ennél is szerényebb juttatásban részesül havonta. Próbálom viccel elodázni a hangulat keserűségét, de a siker gyér. Azért a tréfa nem rossz tanácsadó, mert kiderül, a postásfeleség délelőtt a falut járja, így a férj meg-megszökik egy sörre. A zobáki bányában évtizedeket lehúzó bányász nyolc gyermekéről, tizenkét unokájáról és négy dédunokájáról mesél. Akadt aki hitte is meg nem is, hogy bizony mi nem csak a saját kedvtelésünkre fag- gatózunk, de mikor arról is szóltunk, hogy a faluban élő fafaragóról is mi írtunk a közelmúltban, az már megfelelő hitelkártyának bizonyul. Hisznek nekünk, s visszavárnak egy nagy tavaszi di- kurálásra ismét. Kiss Gyula pincemester borokat vizsgál A leesett húszfilléres Ültem a téren a pádon, kezemben egy árva húszfilléressel, amit pár pillanattal ko- j rábban vettem fel a betonról. A leesett húszfilléres éppen húsz éves volt. Talán pontosan azon a napon leltem rá, amikor születése napját ünnepelhette volna? Ki tudja? Szóval ott volt nekem fehéren és feketén az a bizonyos leesett húszfilléres, amit forgattam az ujjaim között - és miközben azon morfondíroztam, hogy vajon nekem le- esett-e már az a bizonyos húszfilléres -, csak úgy se szó se beszéd, kiesett a kezemből. Csengve-bongva gurult a pad alá. Míg az előhalászás görnyedt tornamutatványával voltam elfoglalva, előkerült egy kóbor kutya. Ázott volt, csapzott és kiéhezett, így aztán oly áhítattal követte kereső ujjaim minden mozdulatát, hogy azonnal azt javasoltam neki, amennyiben segít azt a bizonyos leesett húszfillérest meglelni, bíz én minden feltétel nélkül, csak úgy emberbaráti (sokkal inkább állatbaráti ?) sze- retetből, felezek vele. Rövid úton megegyeztünk, s közös erővel folytattuk a lázas keresgélést. Minden igyekezetünk hiábavalónak bizonyult. Egymásra néztünk, s szinte egyszerre mondtuk ki, a sommás ítéletet: EZ A HÚSZFILLÉRES SAJNOS MÉG NEM A Ml LEESETT HÚSZFILLÉRESÜNK. Mit ne mondjak, nagy kár! A kutyába az első arra jövő járókelő belerúgott. Serényen lehajoltam, és folytattam a keresgélést.
