Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-20 / 272. szám

PUJSAG Dombóvár és környéke A hallgatag jegyzőnő esete A jegyzőnő nem nyilatko­zik. O aztán egy fia informá­ciót sem ad ki az újságírónak. Tőle soha, senki nem tud meg semmit. Ezt már a testü­letnek is elmondta, amikor egy, a sajtójával elégedetlen képviselő megkérdezte, ki tá­jékoztatja az újságot a dom­bóvári történésekről? Hát ő aztán nem. Ha rajta múlna, teljes hírzárlat lenne. A képvi­selőtestületi üléseknek is csak a napirendi pontjairól ad tájékoztatást, az előterjesztett anyagokról nem. Még mit nem, a végén még megírják! Hogy az önkormányzati tör­vény értelmében a testületi ülések nyilvánosak, az anya­gok nem titkosak? Ugyan már! Zavar ez bárkit is? Nem aktuális a téma, nincs erről mit írni, hárítja el a jegy­zőnő hónapok óta a hivatal egy éve beharangozott át­szervezésével kapcsolatos kérdéseket. Majd egyszer, később, ha befejeződik az egész. Hogy az mikor lesz? Ki tudja, hangzik a válasz. Ta­lán egy fél év múlva, falán nem is sikerül. Lám, hiába hirdetik hónapok óta az egyik osztályvezetői státust is, nem akad a városban jogász, akit vonzana a beosztás. Egye­temi végzettségű ember nem jön ide, egy se, nincs itt pers­pektíva, panaszkodik a jegy­zőnő, feledve, hogy több mint egy évtizede ő is az akkor még tanácsnak nevezett hiva­talt választotta a bíróság he­lyett. Amúgy is, a kinevezése után nem sokkal már nyilat­kozott a hivatal átszervezése ügyében, ezeken a hasábo­kon, hangzik el. Akkor azt mondta, itt nem lesz boszor­kányüldözés, mert csak egy valami számít és az a szakér­telem. Hitte is mindenki, egész addig, amíg át nem szervez­ték a családi eseményeket rendező irodát. Racionalizá­lás, a munkaidő jobb kihasz­nálása volt a jelszó. A három alkalmazott közül egynek felmondtak. A legrégebb óta ott dolgozónak, a legmaga­sabb iskolai és szakmai vég­zettséggel rendelkezőnek. Ugyanez történt egy másik, egyetemi végzettségű osz­tályvezetővel is, akinek posztja jelentkező híján azóta is betöltetlen. A korszerűbb, hatékonyab­ban funkcionáló hivatal mind az ott dolgozók, mind a polgá­rok érdeke. Az új szervezeti felépítést a képviselőtestület már régen elfogadta. Már csak nyilatkozni kellene róla, tájékozatatni azokat, akiknek érdekében mindez történik, az állampolgárokat, a válasz­tókat.- f. kováts ­Miki egér, Donald kacsa meg a többiek Játékkiállítás volt a művelődési otthonban Képes kirakó, Walt Disney fi­gurás memória-fejlesztő, tár­sasjáték és szójáték az egyik soron. A másikon összerak­ható, kézzel faragott fajátékok, legok, matchboxok, plüss álla­tok, biciklik és természetesen az elmaradhatalan Barbiek. Krimikrónika Elütötte a tűzoltót Nem mindennapi eset történt november 12-én délelőtt féltíz­kor Dombóvár belterületén. A Katona utca 30. szám alatt lakó Szabó Sándornak egyszer csak kigyulladt az Engels utcában a személygépkocsija. Az égés miatt nagy füst vette körül az autót, tehát messziről lehetett látni, hogy itt valami nincs rendben. A 21 éves Ba- laskóné Bősz Erika, hőgyészi lakos mégis belehajtott az ál­tala vezetett személygépkocsi­val az úttest jobboldalán, mű­szaki hiba miatt égő autóba és a baleset során elütötte a sze­mélygépkocsit oltó Tóth István tűzoltó főtörzsőrmestert, aki a baleset következtében 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést szenvedett. A kár húszezer fo­rint. Lopják a perselypénzt! November 18-ára virradóra ismeretlen elkövető behatolt a kurdi templomba és eltulajdoní­totta a perselypénzt. Piát virágboltból A mondás: ki a virágot sze­reti, rossz ember nem lehet, igaz, hiszen az az ismeretlen tettes, aki betört a Kommunális Szolgáltató Vállalat víztorony melletti virágboltjába november 14-ére virradóra, a virágokra rá sem nézett, tehát nem volt jó ember. Annál inkább vonzónak találta az illető az üzlet cigaretta és ital kínálatát, minek bizonyí­tásául magával is vitt mindeb­ből 40 ezer forint értékű árut. Játékkiállításnak adott helyet november 12-15 között a dom­bóvári művelődési otthon. A tamási diákcentrumból hozott, Magyarországon fellelhető mintegy 210 féle játék variáció­iból rendezett kiállítás egy hétig tartott és játékvásárral zárult. Állandó döntéskényszerben Beszélgetés a dombóvári bíróság elnökével Dr. Iván Gyula, 1962 óta bíró, 15 éve a Dombóvári Vá­ros/' Bíróság elnöke. — Ön polgári perekkkel foglalkozik. Változott-é a jel­legük az elmúlt évtizedek alatt? — Az ügytípusok behatá­roltak a polgári ügyekben, s mivel ember és ember közötti viszonyt fejeznek ki, nincse­nek közvetlenül kitéve a tár­sadalmi változásoknak. Volt egy időben gmk-korszak, most pedig megszaporodtak a kft.-kel kapcsolatos viták, kisa­játítási ügyünk pedig évek óta nem volt. — Hogyan lehet polgári perekben igazságot szolgál­tatni? — Nem ez a feladatunk. A bíróság jogot szolgáltat, az ér­vényben lévő jogszabályok­nak szerez érvényt. Az egyik félnek van valamilyen joga, amit biztosítani kell, a másik­nak meg kötelezettsége, telje­sítésére rá' kell szorítani. Azért az esetek nagy többségében sikerül megnyugtató megol­dást találni. ítélet általában a befejezett ügyek harminc szá­zalékában születik és csak ennek a tíz százalékát felleb­bezik meg. — Érdekes, különleges ügyek? — Ami közérdeklődésre tarthat számot olyan kevés van, jogi szempontból, a té­nyállást illetően már sok akad. Az élet nagy alkotó, a jogsza­bály meg keret, ha a tényállás meghatározásához megtalál­juk az utat, az érdekes, hiszen egy mondat megváltoztathatja a tényállást. A polgári perek­ben nemcsak jogi jártasságra, hanem nagy élettapasztalatra is szükség van. Ha nem láttam még építkezést, autószere­lést, nem ismerem az élet va­lamely területén a társadalmi gyakorlatot, akkor nem tudom megítélni a felek által előadot­tak életszerűségét. Egy büne- tőbírának nem különösebben gond eldöntenie, hogy a té­nyállás lopás, vagy hazaáru­lás. Nem bűnös és áldozat áll szemben egymással, ezért a tárgyalás vezetése is teljesen más magatartást követel meg, mint egy büntetőügyben. — Régóta elnöke ennek a bíróságnak, most pedig pályáztatni fogják az álláso­kat. — Ez más beosztásokban érdekes lehet, de nálunk? A bíróságok elnöke nem vezető, hiszen a bírák függetlenek. Itt csak a munka van, a működés biztosítása a feladatom, de ugyannyit tárgyalok, mint más. Nem gondolom, hogy nagy tü­lekedés lenne a városi bírósá­gok elnöki posztjára. Ha nem leszek elnök, legalább több időm lesz a sportra, az jól le­vezeti az állandó döntéskény­szerből adódó feszültséget. 70-80 per van folyamatban, és ezek csak a perek, amiket észben kell tartani. Aztán vannak még a szervezési ügyek, utasítások, tájékozta­tást adnak és kérnek. Novem­berig 350 pert fejeztem be, az országos átlag évi 300. — Újra ugyanezt a hiva­tást választaná? — Abból, hogy nem mene­tem el, amikor sokkal több fi­zetésért többször is hívtak más területre, ezt a következ­tetést kell levonnom. Ihárosi Ibolya Valami történik Mi történik ma Magyarorszá­gon a művelődés finanszíro­zásban? címmel tartott elő­adást Gábor József művelődési és közoktatási államtitkárhe­lyettes november 19-én a mű­velődési otthonban. Az elő­adásra a Dombóvári Polgárkor szabadegyetemén került sor. Fűtőmű átvétel, tornaterem építés Amiről szó volt A városi fűtőmű átvételével kapcsolatos gyakorlati ügyek képezték a múít heti csütörtöki képviselőtestületi ülés fő témá­ját. A városatyák döntése ér­telmében az önkormányzat bi­zottságot alakít, melynek fel­adata lesz a fűtőművel kapcso­latos problémák megoldása. Első lépésként a bizottság fel­veszik a kapcsolatot a Szek­szárdi Városgazdálkodási Vál­lalattal, az átvétel-átadás lehe­tőségeiről. Második napirendi pontként a Zrínyi Ilona Általános Iskola tornatermének építésére kiírt pályázat elbírálása szerepelt. A versenytárgyalást a TOTéV Konzol Kft. nyerte meg, mivel az ő ajánlatuk bizonyult a lege­lőnyösebbnek. Az ülésen a tor­naterem beruházási alapokmá­nyát is elfogadta a testület, így az építkezés még az idén el­kezdődik. Ezt követték a költségvetési átcsoportosítások, melyre a fel­adatok évközbeni változása miatt került sor. Végezetül különböző egyedi ügyekről volt szó. Volt, nincs szovjet emlékmű Tárgyalás telefonügyben Az elmúlt héten Dombóváron volt tárgyalás telefonügyben Csak Dombóváron 1400 tele­fonigénylőt tartanak nyilván. De ennél jóval több polgár sze­retné, ha Bell úr találmányát végre élvezhetné. Csakhogy míg a világ más tájain igen csak nagy üzlet telefontársaságokat létrehozni és üzemeltetni, addig nálunk ez is csak ímmel-ámmal ment eddig, a monopolhelyzet­ben lévő posta nem nagyon tö­rekedett több telefonelőfizetőre szert tenni. De talán majd most! Tolna megye településének önkor­mányzatai, a volt szekszárdi já­rás kivételével, látva a szinte reménytelen helyzetet úgy gondolták, hogy nem várják meg az ezredfordulót, hanem ha másképp nem megy, akkor saját szervezésben, megpróbál­ják megoldani a telefon helyze­tet. Ezért aztán tárgyalásokat folytatnak a Műszertechnikai Rt-vel, egy közösen létreho­zandó részvénytársaságról, melynek feladata lenne előké­szíteni a térség telefon, kábelte­levízió és biztonsági rendszere­inek létrehozását műszaki, gazdasági és szervezeti tekin­tetben egyaránt. A tervek sze­rint az igénylők másfél éven be­lül telefont kapnak 20 ezer fo­rintnál olcsóbban. Döbröközön hallottuk Milliók szociális célokra Ebben az évben 3 millió nyolcszázhetvenezer forintot fordíthat Döbrököz önkormány­zata szociális feladataira. A községben élő időskorúak száma 1090, szerencsére a döntő többség családban él, így segítségre csak egy töredékük szorul. Számon tartanak 40 ve­szélyeztetett kiskorút is. Ennek megfelelő a szociális alappal való gazdálkodás. Legtöbbet - 1 millió 331 ezer forintot - az öregek kitűnően berendezett és működtetett gondozóközpont­jának fenntartására fordítanak. Több, mint évi négyszázötven ezer forintba kerül a házi gon­dozás, amit a területen két gondozónő végez. Az itt is na­gyon népszerű szociális étkez­tetés költssége néhány forint hí­ján háromszázezer. A szociális étkeztetést egyébként több, mint ötvenen veszik igénybe, a házigondozottak száma hu­szonöt. Rendszeres szociális segélyben tizenheten részesül­nek, az e célra felhasználható összeg 185 ezer forint. Rendkí­vüli segélyezésre ötvenezer fo­rint jut. A kettő együttes ösz- szege 235 ezer. Közel ennyi a mozgáskorlátzottak üzem­anyag költségeinek fedezetére szánható, s több, mint három­százötven ezer az ápolási díj­ként kifizethető pénz. Az önkormányzat családse­gítő tevékenységében 17 gyermek nevelési segélyezése szerepel kiemelten. A rövide­sen véget érő évben 185 ezer forint jelenti a rendszeres, ezenkívül 50 ezer a rendkívüli nevelési segélyezés alapját. 1991. november 20. Múlt idő Kutatjuk a többszáz, több­ezer évvel ezelőtti esemé­nyeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti tör­ténések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásol­ják, mintsem azt gondolnánk. Az alábbiakban szemelvé­nyeket bocsátunk közre Dombóvár 1969.december 1. óta vezetett krónikájából. 1984. január 12. A DVMSE kosárlabda mun­kacsarnokának ünnepélyes át­adása. Dombóvár kosárlaba sportja szempontjából lényeges fordu­latot jelentett a mai nap, az új kosárlabda csarnok átadása. Az ünnapségre sok vendég érke­zett, akiket a DVMSE vezetői köszöntöttek, köztük Szemők Bélát, a Vasutas Szakszervezet Központi Vezetőségének titká­rát, Busch Károlyt a MáV Pécsi Igazgatóságának igazgató-he­lyettesét, Gyuricza Istvánt, a Városi Pártbizottság első titká­rát, Vidóczy Lászlót, a városi tanács elnökét, Herczig Gábort, a megyei TSH elnökét, valamint a sportszerető közönséget és a sportolókat. A csarnokot Sze­mők Béla, a Vasutas Szakszer­vezetek Központi Bizottságának titkára avatta fel, amellyel a 9 éve NB ll-ben szereplő kosár­labda-együttes végleges otthont kapott. A sportolók köszönetét Ta­mási Zoltán, a DVMSE kosa­raskapitánya tolmácsolta. Az avató ünnepség után a pécsi VSK NB l-es együttesével ját­szott barátságos mérkőzést a helyi csapat. Az új létesítménnyel régi gond oldódott meg, mivel eddig a csapat Pécsre járt edzeni és a mérkőzéseit idegenben ját­szotta. A DVMSE korábbi edző­csarnoka kis mérete miatt nem felelt meg a követelményeknek. A játékosoknak itthon csak a szabadtéri pálya állt rendelke­zésükre, de az mivel salakos, alkalmatlan eredményes felké­szülésre. Közben az együttes pályája felfelé ívelt, ami még égetőbbé tette a probléma megoldását. A nehéz helyzetből a nagy társadalmi megmozdulás segí­tett kijutni. A helyi sportszerető közönség, a vállalatok, üzemek, szövetkezetek összefogása eredményre vitte az ügyet. A legtöbb társadalmi munkát a Dombóvári Vasúti Csomópont 47 szocialista brigádja végezte, akik nélkül elképzelhetetlen lett volna a csarnok felépítése. A KIPSZER is sok segítséget nyújtott, mivel a budapesti ter­vező részlege a teljes tervdo­kumentációt kedvezményesen készítette el. A sok felajánlás mellett hiányzott a készpénz az induláshoz, de ekkor a városi tanács adott 2 millió forintot, a Megyei Sporthivatal pedig 1,5 millió forintot. Az össszeg másik felét 3,5 millió forintott a Vas­utas Szakszervezet biztosította. Folytatjuk. Az oldalt szerkesztette: F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka egyeztetés után ugyanis az el­múlt héten megkezdték a vá­rosközpontban található, mű­vészi értéket nem képviselő emlékmű lebontását. Nemcsak az orosz biroda- om, a dombóvári szovjet em- ékmű is megingott alapjaiban! A budapesti szovjet nagykö­zséggel történt előzetes

Next

/
Thumbnails
Contents