Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-19 / 271. szám

1991. november 19. PÚJSÁG 5 Rembrandt-, Rubens-, Goya- és Velazques-képek Szentesen Szentesen Rembrandt, Ru­bens, Goya és Velazques ké­peit restaurálják, kiáállításra készítik elő. No, nem az eredeti dollármilliókat érő képeket, ha­nem azok „megszólalásig hű’ dékozza az egyszerű embere­ket. A Szépművészeti Múzeum tulajdonába kerülő képek 90 százaléka negyven éve nem volt kiállítva, eldugott raktárak­ban porosodott. A szentesi He­Egy esős vasárnap délelőtt zenével! Bartók Béla és Kodály Zoltán születésének 110. évfordulója tiszteletére, a Magyar Rádió Zenei Főosztálya, a Fiatalok Komolyzenei Szerkesztősége CONCERTO címmel országos zenei műveltségi versenyt szervezett. Témája: „Ezer év magyar zenéje Szt. Istvántól napjainkig.” A megyei döntőre 7 csapat részvételével vasárnap délelőtt került sor a Művészetek Házában. A vetélkedőben résztvevő csapatok: a bátaszéki, dombó­vári, dunaföldvári, gyönki, tolnai és a szekszárdi gimnázium két csapata a háromtagú zsűri - dr. Gáli Ferencné, Müller János, Lányi Péter zenetanárok - előtt adott számot zenei műveltségé­ről. A műsorvezetők - Friss Gá­bor és Varga Károly - a zene iránti alázattal, a versenyzőkkel együtt játsszva, néha egymás­sal is kedvesen kötekedve, sok-sok humorral vezették a nemes vetélkedőt. Nekik kö­szönhető, hogy a versenyzők, a felkészítő tanárok nagyon jó­hangulatú játéknak érezték a komoly zeneelméleti ismerete­ket számonkérő versenyt. Ked­ves momentuma volt a ver­senynek, amikor a Galántai táncok hallatán a dunaföldvári csapat fiú tagja mozdulatokkal illusztrálta a zenéhez illő táncot. A Művészetek Háza nemcsak rendezte a vetélkedőt, díjakat is ajánlott fel a csapatoknak. Első helyezett lett a dombóvári gim­názium csapata, felkészítő ta­náruk: Tarrné Naszádos Kata­lin. A csapat megnyerte a „Kulcs a muzsikához” c. zenei anyagot, ami egy könyvet, 15 kazettát, 15 lemezt tartalmaz. Ezzel a dombóvári csapat beju­tott a területi döntőbe, ami 1992. márciusában lesz. Ezt a vetélkedőt a Magyar Rádió élő­ben közvetíti. A csapatok min­den tagja - tehát nemcsak az első helyezettek - ajándékba kapta a 88 magyar népdal és a Gerlice madár c. könyvet. Lányi Péter zenetanár a zsűri elnöke többek között a követ­kező szavakkal zárta a vetélke­dőt. — „Kedves lányok, kedves fiúk! Engedjétek meg, hogy egy szép dal szövegével fejezzem be a mai délelőttöt. „Látod milyen ködös idő, látod, hogy esik az eső, De én azért felkereslek, Mer én igazán szeretlek. Odakint esős, borús idő van. Benneteket, minket a zene sze- retete hozott ide, hogy együtt kellemesen eltöltsünk egy va­sárnap délelőttöt.” Sas Erzsébet Gondolatok két nyelven Találkozás Budai E. Lászlóval Felolvasó délután. Kicsit rendhagyónak is tekinthető Szekszárdon, a megyei könyv­tárban rendezett író-olvasó ta­lálkozó, melyen a Németor­szágban - 1956 óta - élő Budai E. Lászlóval találkozhattak az érdeklődők. Elekes Eduárdné köszöntötte a megjelenteket, majd pár mondatos rövid bemutatkozás után ismerkedhettek a második kötetét helyben dedikáló szer­zővel, akik e délutánt az iroda­lomnak szentelték. „Egy fiatal szerelmespár erő­sen tiltakozó magatartásának ellenére, a bezártság miatt or­dítva jöttem a világra 1934. ápri­lis 11 -én ...” - kezdte Budai E. László a bemutatkozást - majd így folytatta - E föld legkedve­sebb nevelőszüleinél, a magyar Alföldön növekedtem lassan, de biztosan. Tizenhét éves ko­romban írtam az első ártalmat­lan verseimet, tizenkilenc éves koromban az első veszélyese­ket és húsz évesen ezekért egy munkatáborba kerültem. Az 1956-os népfelkelés leverése után Németországba menekül­tem, de kilenc évig tartó ven­déglátás után - engedve egy hamis belső hangnak és a Ká­dár-rendszer még hamisabb amnesztiájának - visszatértem hazámba. Tizenhárom moz­galmas év elteltével újból Né­metországba menekültem, s azóta ott élek...” R. Német Judit előadásában, két nyelven - németül és ma­gyarul - továbbította Budai E. László gondolatait, az új kötet­ből válogatva a verseket. A tömören fogalmazott élet­rajzot kérdések nyomán széle­sítette, mélyítette, néhol legbel­sőbb titkokat is közönség elé tárva, nyitotta magát a szerző. Hosszabb tanulmányt érde­melne az a tény, mely a szek­szárdi vendéget élete során végigkísérte, a szimbolikus „or­dítás a mindenkori bezártság el­len”, ami nyomon követhető gondolkodásán. Újabb fejezet­ben arról kellene szólni, miként lehetséges egy felnőtt korban tanult nyelven úgy gondolkodni, hogy abból költészet legyen! Az irodalmi délutánon csupán ízelítőt kaphattunk a líra szüle­téséről, ami mindenkor valami­lyen kiáltás, ordítás, a megszo- kottság, a konvenciók, a korlá­tok, a jó vagy rossz törvények ellen. Mindezek különös hang­súlyt kapnak, ha tudjuk, hogy Buda E. László életútja állami menhelyből indult, nevelőszü­lőkön keresztül vezetve az ifjú-, majd férfisorsot. Egyszer talán arra is fény de­rül, hogy hányán voltak, vannak az 56-osok, akik írásos formá­ban emlékeznek azokra a na­pokra, melyek megrengették hazánk életét. Életregények ke­rekednek majd minden bizony­nyal nem pusztán a tizenhárom napról, hanem az idegen or­szágokban, más nemzetek hét­köznapjaiba való beilleszke­dési, alkalmazkodási feltételek­ről, lehetőségekről, módokról. Azoknak a kisebb-nagyobb magyar közösségeknek is számos kortörténeti dokumen­tációja létezhet, amelyekben a Budai E. Lászlóhoz hasonló lel- kületűek otthonra, megértésre találtak. Az a versezet, mellyel a szekszárdi közönség is talál­kozhatott, könnyen befogad­ható. Hiszen van mindenkinek élménye a szerelemről, Isten­ről, honvágyról. Csak van, aki elfojtja magában, van, aki hal­kan szól róla, mások kiáltásra, ordításra kényszerülnek sorsuk egyéni alakulása miatt, akara­tuktól gyakran függetlenül sod­ródva egy bizonytalanság felé. A kétnyelvű gondolatok könyvének, a kétnyelvűségen túl az is gazdagítja értékét, hogy illusztrátorainak némely rajza szépséggel világítja meg, bizonyítja a szavakkal kimon­dott, megfogalmazott dolgok igazát. Decsi Kiss János Tv-napló Katona József Kétszáz éve született, ebből az alkalomból jelent meg Kecs­keméten Beke József Bánk bán-szótára s ez kínálta az éjsza­kai beszélgetést a szerzővel és irodalomtörténészekkel Kato­náról és a Bánkról. Az időpont sajnálatos, hasznosabb lett volna koraibb óra, hogy minél többen okulhassanak, mert a Bánk bánt kevesen, sőt, egyre kevesebben olvassák. A ma­gyarázat mindig ugyanaz: nyelvezete nehézkes, elavult. Erről nem vagyok meggyőződve, mert Dante sem tartozik a lektűrök közé, s Thomas Mann se limonádé-regényeket írt. Ami Katona nyelvezetét illeti, inkább emelkedett, fenséges, ha kell, súlyos, máskor líraian szárnyaló, gondoljunk csak Ottó vallomására. Kemény Zsigmonddal kapcsolatban is ezt szokták emle­getni, Móricz Zsigmond pedig egyenesen arra vállalkozott, hogy átírja, olvashatóbbá tegye A rajongók-at. A kísérlet ku­darccal végződött, Radnóti Miklós szigorúbb kifejezései is illeti naplójában. A Bánkot nem kisebb költő próbálta modernizálni, mint Illyés Gyula, aggályok és kételyek között, de kíméletes és ihletett átigazítása sem hozhatott eredményt: a Bánk bán hibát­lan remekmű s nehézségei is csak növelik erényeit. Vannak szavak, fordulatok benne, amit a mai diákok nem értenek, mondta Beke tanár úr, s példaként említette: felkent, pártütés, cinterem. Folytathatjuk: kigázolás, gyülevész, padtat, monos­tor, sajtolás, s mennyi még! Hasonló példákat Aranyból is idézhetünk, aki bőséges lábjegyzeteket csatolt Arisztopha- nész- fordításához, megmagyarázva olyan tájszavakat, mind derce, vetéllő (németül is odaírta: Schifflein), libuc. A Bánk bán úgy él a köztudatban, mint „a” nemzeti dráma, hasonlíthatatlan remekmű, ami mostoha fogadtatása után fog­lalata lett mindennek, amit magyarnak tudunk s példázata ál­landó veszélyek között hányódó sorsunknak. Nyomában ott volt az aggodalom is, hogy csak jelképes közkincs, kevesen ér­tik s előadásához mindig alkalomra van szükség, ünnepi emel­kedettségre. Ezt a félreértést kellene végleg eloszlatni, hogy ez a kivételes mű végre beépüljön életünkbe, állandóan kezünkü- gyében legyen, mindennapi olvasmányként. Gazdagsága ki­meríthetetlen, már Arany kivételes érzékenységgel megfogal­mazott tanulmánya is erre figyelmeztet, s ennek bizonysága az a kisebb könyvtári magyarázat, ami azóta keletkezett, mert minden nemzedék kialakítja a maga Bánk-képét, ahogy újra ér­telmezzük a Hamletet vagy a Faustot is. Beke József Bánk-bán szótára a jobb megértést szolgálja, akár azon a fokon is, hogy megmagyaráz avult szavakat, ódonnak tűnő, de nagyon is modern fordulatokat. Ezt szolgálta ez a késő esti beszélgetés is, s ne adjuk fel a reményt, hogy va­lóban közelebb vitt a remekmű titkához. A nagy Romulus A kaposvári színházban Mohácsi János rendező alaposan átformálta Dürrenmatt tragikomédiáját, A nagy Romulust. Nyil­ván az aktualizálás szándéka vezette, hisz ebben a fanyar já­tékban a római birodalom összeomlásának vagyunk tanúi, nem úgy, ahogy a valóságban történt, de mindenképp azt pél­dázva, hogy a világbirodalmak előbb-utóbb szétesnek, amit napjaink történelme is példáz. Dürrenmatt szövegében jócskán van utalás a mára, amit természetesen ő sem látott előre, de úgy látszik, vannak örök igazságok. Romulus például azt mondja, azért lett'császár, hogy likvidálhassa a birodalmat, s I most már az a kérdés: mi jobb, egy kapitális katasztrófa, vagy egy katasztrofális kapitalizmus? - erről pedig mindenki azt gondol, amit akar. A kaposvári előadás erőszakosan nyúl az eredetibe, min­denáron azt akarja, hogy „mai” dráma legyen A nagy romulus, a végén pedig teljesen átírja az utolsó felvonást: tank gördül a színpadra, a megszálló katonák lövöldözni kezdenek s a ren­dező csak Romulusnak kegyelmez, aki épp úgy, mint Dürren- mattnál, itt is nyugdíjba megy. Erre azonban semmi szükség, helyenként bosszantó, talán illetlen is ennyi önkénnyel kezelni egy minden részletében ki­tűnő darabot. Amikor a hódítók szétlövik a császár szegényes villáját, lehóhérolják környezetét, gondolhatunk 1956. novem­ber 4-ére, csak ennek nincs alapja, egészen más a darab szel­leme. Dürrenmatt szkeptikus derűvel szemléli a történelmet, s arra figyelmeztet, hogy hiúságok hiúsága, minden csak hiúság, s az imperátor egészen jól érezheti magát akkor is, ha tyúkokat tenyészt. Ebben a darabban nincs pátosz, még csak keserű­ség sincs, hogy íme, összeomlott a birodalom. Szent Jeromos leírta Róma pusztulását, Tordanes az utolsó császár sorsáról számolt be, Dürrenmat azonban nem érdeklik a források, méla derűvel nézi a tényeket, s bohózatként hat, amikor a császár a darab végén bejelenti, hogy ezzel megszűnt a birodalom. A kaposvári előadásból ez hiányzik, minden zajos, nagysza­bású történelmi drámát idéz, amit ebben a formában nem ér­zünk hitelesnek. A szereplők közül csak a címszereplő Gyu- ricza István rezignált egyszerűsége sejtette, hogy Dürrenmatt az eredeti szerző. Csányi László Német nyelvkönyvsorozat nyelvvizsgára készülők számára - kettő már meg is jelent Október 31-én lejárt a januári pécsi nyelvvizsgákra jelentke­zés határideje. Már folyik a je­lentkezési lapok feldolgozása, hogy minden jelentkezőnek időben meg tudják küldeni a szóbeli és írásbeli vizsgák he­lyéről és pontos időpontjáról szóló értesítést. A vizsgák ja­nuár 6-án kezdődnek és várha­tóan két héten belül lezajlanak. Az írásbeli vizsgadolgozatok ki­javítása után a bizonyítványo­kat Budapesten állítják ki és küldik meg a vizsgázóknak. A közelmúltban lényeges vál­tozások következtek be az ál­lami nyelvvizsgák tartalmában. Ez év májusától külön vizsga keretében mérik az írásbeli és a szóbeli nyelvi készségeket alap-, közép- és felsőfokon egyaránt, új feladatokkal bővült az eddigi részvizsgák köre, pontosabb mérésre alkalmas vizsgáztatási módszereket al­kalmaznak a vizsgák lebonyolí­tása során. A változásokról több tájékoztató jelent meg, többségük kapható a könyves­boltokban. Az Állami Nyelv­vizsga Bizottság Dél-Dunántúli Tagozata telefonon is ad tájé­koztatást az érdeklődőknek. A bekövetkezett változások új feladatok elé állítják az állami nyelvvizsgára készülőket és a felkészítő tanárokat egyaránt. A németből nyelvvizsgára készü­lők, a némettanárok, valamint az érettségivel párhuzamosan diákjaikat a nyelvvizsgára is felkészítő középiskolák szá­mára jó hír, hogy Und Was Me­inen Sie? címmel az új típusú közép- és felsőfokú nyelvvizs­gára való felkészüléshez ked­vező áru, eredményesen hasz­nálható korszerű nyelvkönyvso­rozat kiadására vállalkozott az Állami Nyelvvizsga Bizottság Dél-Dunántúli Tagozata, illetve a JPTE Idegen Nyelvi Titkár­sága. A közelmúltban megjelent a sorozat első két kötete, a szó­beli (A típusú) vizsgára való fel­készüléshez ajánlott társalgás, valamint a beszéd- és írás­készség megalapozására és fejlesztésére önálló otthoni munka vagy tanfolyami oktatás keretében egyaránt alkalmas nyelvi gyakorlókönyv. A sorozat harmadik - ugyan­csak sokoldalúan hasznosnak Ígérkező - kötete, amely az írásbeli (B típusú vizsgára) való felkészüléshez nyújt majd se­gítséget, várhatóan a közeli hónapokban kerül a nyomdába. A nyelvkönyvsorozat összes kötetéből folyamatos ellátást tudnak hosszabb távon is biz­tosítani. Tematikáját, az egyes témák feldolgozásának hasznos mód­szereit tekintve valamennyi kö­tet alkalmas a felnőttek mellett a középiskolás korosztály okta­tására is az alapfokú német nyelvi ismeretek megszerzését követően a III. osztályától kezdve. A nyelvtani gyakorlókönyv önálló kurzusként már az álta­lános iskola felső osztályaiban is eredényesen segítheti a nyelvi ismeretek megalapozá­sát. másolatait, amelyeket Balló Ede festőművész készített a századforduló környékén azzal a szándékkal, hogy az európai képörökségünk legszebb alko­tásainak látványával megaján­gedűs László Helyőrségi Klub vezetői felkutatták, Katona Imre és Bíró József szentesi festő­művészek pedig restaurálják azokat. A képek október végén kerülnek a látogatók elé.

Next

/
Thumbnails
Contents