Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-19 / 271. szám

2 TOLNA^ PÚJSÁG 1991. november 19. A sztrájk elmaradt, felejtse el „Csak cirkuszolás árán kapjuk meg azt, ami jár” A mozdonyvezetők: Láng László és Bojtos Ferenc (Folytatás az 1. oldalról)- Tudja mi volt ez a sztrájk? Ez egy MÁV-os Torgyán-félé- nek az őrültsége... így aztán nincs se füle, se farka az egésznek. Mi a Mozdonyveze­tők Szakszervezetének tagjai­ként jobbára csak az újságok­ból, a rádióból meg a tévéből tudtuk meg a részleteket. Aztán hamar megállapodtak nagy huncutul, hiszen ez a 6 száza­lék amit most kiadnak béreme­lésben, még tavalyról maradt el - mondják. Nem túl lelkesek, annyi bi­zonyos. A család gondjairól, a keresetek és az infláció arányá­ról beszélünk, aztán csak visz- szatér a szó a sztrájkra.- A tavalyi sztrájknál is „agyonvágtak” bennünket, az­tán mondogatták, hogy így meg úgy a mozdonyvezetők. Hallot­tunk olyan kollégáról Budapes­ten, akivel alaposan kinyomtak: szépen megkapta a hőzöngé­sért a magáét! A sztrájk így komolytalan dolog, és nem is játék, de a MÁV vezetőit is mi­nősíti, hogy felálltak a tárgyaló- asztal mellől! Láng László a fölött kesereg, hogy az állam magára hagyta a vasútat. Nyugaton mindez for­dítva van.- Mi lesz a vasúttörvénnyel?- Mikor lesz végre közleke­dési törvény? A kérdések megállnak a le­vegőben. Közben arról fagga­tom a mozdonyvezetőket, nem éreznek-e ellenszenvet a „me­zei vasutasok” velük szemben, akiket elitgárdaként tartanak számon. S akik nélkül nem le­het sztrájkolni. Elismerik, ha a mozdonyve­zetők leállnak, akkor van való­jában sztrájk, de az ügy ennél jóval bonyolultabb.- A szervezéssel volt óriási probléma, a tájékoztatással. Az ember csak cirkuszolás árán kapja meg azt, ami jár? Rend­jén van ez így? Rulek Csaba forgalmi szolgá­lattevő, a szakszervezet vezető ügyvivője éppen leköszön a szolgálatból.- Mindenki önállóan alapít­hatott szakszervezetet, mi Bá- taszéken 44-en tettük ezt.- Mit tudtak a sztrájkról?- Végülis mindent. Amiben tavaly megegyeztünk, azt köve­teltük az idén is. November 11 -re terveztünk figyelmeztetőt, csak közbejött a kollektív szer­ződés módosítása, amit nem fogadtunk el.- Mi volt a hibája?- Rengeteg, amit eddig ki­harcoltunk ... A százszázalé­kos túlórapótlékot vissza akar­ták állítani huszonötre. Szakkö­zépiskolával, MÁV-tisztképző- vel, ami szakirányú végzettség, hazaviszek kemény 14 ezret. Itt vagyok karácsonykor, szilvesz­terkor.- A vasútnál biztonság dol­gozni, nem?- Volt valamikor. A vezéri­gazgató úr azzal fenyegetőzött, ha sztrájk lesz, közleményt ad ki, ami érdekes módon a szol­gálattevőkig már nem jutott el. A főnök elvtárs .. Ó, mit mon­dok, főnök úr megmutatta ezt a papírt, amin azt írta le a vezéri­gazgató megdöbbentő módon, hogy többezer vasutast elbo­csát, ha ez a sztrájk megvaló­sul.- Maga elvtárs vagy úr?- Hát úr, elvtárs már nincs. Segített ez, bár nem szerettem volna sztrájkolni, de végső esetben kell. Mindig csak úgy megy valami, ha először fenye­getünk. A VDSZSZ is a ligához tartozik, de az MSZOSZ-hez tartozik a VSZ. Nem oszt ez meg senkit, kell az egészséges konkurencia. Megígérték, hogy új bérrendszer lesz január 15-től.- Bajban van a vasút?- Nagy bajban, és azóta, mióta szerény tudomásom sze­rint a Grósz elvtárs kitalálta, hogy legyünk önállóak. Az ál­lami támogatás nagyon minimá­lis, minden nyugati országban az öt-, hat-, hétszerese. Nálunk tizenegy százalék, az osztrá­koknál negyvenöt. Az állomásfőnök-helyettes, Klein József 38 éve van a vas­útnál, s maga is átlépett az új szakszervezetbe, mert egyszer kért életében segélyt a beteg­sége után, akkor is egy ezres­sel kidugták a szemét. Ő nem szívesen sztrájkolna, s nem csak a vasúttiszti egyen­ruha miatt. Dolgozni kell: sze­rinte az segít. Szekszárdon járunk már idő­közben. Sztrájknak nyoma sincs. Az emberek - lettlégyen szó pályamunkásról, aki a há­tán kalapáccsal vagy csákány­nyal ingázik a sínpárok között, vagy kalauzról a fényes lyu­kasztójával - csak akkor nyíl­nak meg, ha megígérem, hogy a nevük lemarad a cikkről.- Mitől fél? A főnökétől? Meghirdetik, lemondják.. .Ko­molytalan ez így...- Pofázik ez az egész or­szág, és „semmi nem lesz csi­nálva!” Ez a helyzet. A nagyku­tyákkal kellene kezdeni, föntről lefelé a rendcsinálást. Tudják azok, hogyan kellene rendet csinálni, de mindenkinek a saját zsebe a legfontosabb. A kis­emberekkel azt csinálnak, amit akarnak! Eddig is az volt, eztán is marad.- Kisembernek érzi magát?- Az biztos! Az ember ki van szolgáltatva.- A prémiumok?- Avval ki is törölheti az em­ber a .., majd mit mondok! A szakszervezet? Az annyit ér, mint a németben a nix. Ezek csak dumálnak.- A sztrájk segítene?- „Ha nem lesz csinálva” semmi, akkor nincs mit várni. Egy hétre kellene leállni, vagy egy hónapra! Majd megtudnák a magyarok istenit!- Attól fejreállna az ország!- Fejre hát! Akkor csak lép­nének valamit. Szabó Sándor Fotó: Kispál Mária Tőkés László és Josef von Ferenczy kezdeményezése Intézményes párbeszéd a kisebbségek érdekében. Tő­kés László romániai reformá­tus püspök és Josef von Fe­renczy kezdeményezi a ki­sebbségek érdekében megin­dult nemzetközi párbeszéd folytatását, intézményessé té­telét. A neves egyházi szemé­lyiség - aki az Egyesült Álla­mokból hazatérőben, első íz­ben látogatott a hét végén Németországba - München­ben tanácskozott a Ferenczy Presse Agentur magyar szár­mazású tulajdonosával, az eu­rópai dialógus egyik ösztönző­jével és szervezőjével. „De­mokratikus elvekben gondo- kodva az a véleményem, hogy Erdély nem a románoké, nem a magyaroké, hanem mind­azoké, akik lakják” - jelentette ki Tőkés László, átutazóban Budapesten Pálos Tamásnak, a Ferenczy-Europress sajtó- ügynökség főszerkesztőjének. Megerősítette, fontosnak tartja az egyes országok befolyásos köreinek dialógusát a kisebb­ségek ügyének folyamatos napirenden tartása érdeké­ben. „Semmi sem fontosabb Románia, Magyarország és minden más európai állam számára, mint a dialógus, amelynek révén létrejöhetnek, megerősödhetnek a békés, jószomszédi együttélés felté­telei” - hangsúlyozták a mün­cheni találkozón. A Welt am Sonntag című lap vasárnap megjelent legú­jabb számában kiemelte, hogy Tőkés és Ferenczy együtt tö­rekszik a „Kisebbségekért fo­lyó párbeszéd” kiterjeszté­sére. Hozzátette: a Magyaror­szágon 1990 márciusában” a müncheni Ferenczy Presse Agentur által, az akkori ma­gyar külügyminiszter, Horn Gyula védnökségével, a ma­gyar és román értelmiség kö­zött megszervezett találkozó is tanúsította, hogy a két nép fiai, az évszázadok során tá­madt konfliktusok ellenére, ba­ráti kezet tudnak nyújtani egymásnak". A Tőkés-Fe- renczy találkozón kiemelték az értelmiség szerepet, mert ők „elfogulatlanabbul járhatnak el, mint a politikusok, akiknek egyszerre túl sok mozzanatra kell tekintettel lenniők”. Kongresszus és pártaktíva után Mire jutottak a kisgazdák és a szocialisták? (Folytatás az 1. oldalról) A kisgazdák,, illetve a szocia­listák megyei szervezeteinek alelnökeit, mint résztvevőket egy-egy rövid értékelésre kér­tük fel. Torgyán nélkül nem megy? — Jól szervezett, színvona­las kongresszus fogadta a kis­gazdákat - tudtuk meg Varga Mihálytól, az FKGP Tolna Me­gyei Szervezetének alelnökétől. — A rendezvényen hangsúlyo­san szerepelt a koalíció kérdé­sének felülvizsgálata, valamint a koalíciós tárgyalásokon való részvétel, az ezzel kapcsolatos irányvonal megvitatása. — Milyen döntés született, együtt a koalícióval, vagy kü­lön utakon? — Nem akarjuk felborítani a koalíciót, de a kisgazdapártnak sokkal nagyobb súlyt kell kap­nia, mint ami eddiq jutott szá­mára. — A televíziós közvetítés alapján úgy tűnt, hogy Tor­gyán József volt ismét a meghatározó személy... — így van. Torgyán mögött kétségtelenül tömegek állnak, s a kongresszus résztvevőinek 80-90 százaléka véleményem szerint benne látta a legmegfe­lelőbb személyt. — Sikerülhet-e a kong­resszus után, annak eredmé­nyeként elsimítani az FKGP-n belüli nézeteltéréseket? — Ha Torgyán ellentáborát sikerül meggyőzni, akkor nem lesz gond. De ha nem, akkor ebből problémák fognak szár­mazni. Szerintem egyébként si­ker koronázza a meggyőző munkát, mivel mindenki kényte­len számolni a tömegek igé­nyével. — Vastapssal és „Éljen Torgyán!” ütemes kiáltozás­sal zárult a kongresszus ... — Nagyon éltették Torgyánt, ez'kétségtelen. A Tolna megyei küldöttek azonban nem ... Né Egy érdekes adalék: dr. Hadházy Árpád, az FKGP Tolna Megyei Szervezetének elnöke saját elhatározásából nem vett részt a kongresszu­son. Offenzív politika — A találkozónak az volt a célja, hogy mérlegre tegye a ta­valyi kongresszus óta végzett munkát, értékelje azokat a poli­tikai tendenciákat, melyek a bel- és külpolitikában lejátszód­tak, s mindehhez mérje a párt megteendő feladatait - sorolta fel az MSZP pártaktívájának leglényegesebb pontjait Csáki Béla, a szocialisták Tolna me­gyei szervezetének alelnöke. — Az értékelés eredményeként megállapíthattuk, hogy pártunk helyzete az elmúlt egy évben stabilizálódott, tömegbázisunk, befolyásunk, szimpatizánsaink tábora nőtt. Ezt konkrét felmé­rések is bizonyítják. — Ennek ellenére az MSZP - legalábbis a parlamenti közvetítések alapján - jórészt hátráló politikát folytatott. — A hátrálás helyett inkább azt mondanám, hogy a hatal­mas nyomás miatt szinte alig tudtunk a víz fölé emelkedni. Mindenesetre szeretnénk át­térni egy offenzív politikára. Ehhez adottak a terveink, politi­kai programjaink. S ahogy azt a sajtó ki is exponálta, megvan az a szakértelem is, ami a felve­tődő társadalmi kérdésekre na­gyon pontos, baloldali választ képes adni. — Arra utal, hogy az MSZP- kongresszuson el­hangzott: a szocialisták ké­pesek lennének akár azonnal kormányt alakítani? — A szakértelme lapján erre képes lenne az MSZP, s ez el is hangzott Horn Gyulától. — Az MSZP bizonyára nem nélkülözheti a szövetségese­ket. Milyen erőkkel keresnek kapcsolatokat? — Értelemszerűen az ellen­zéki pártok felé kellene egy ak­tívabb politizálást megvalósí­tani. Nem azt kellene keresni, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket. — Szakszervezetek? — Ez ügyben konkrét felhí­vást fogadott el a pártaktíva, a jelenleg kialakult helyzetben ugyanis elengedhetetlennek tartja az MSZP, hogy megala­kuljanak a szakszervezeti tö­mörülések, melyek képesek az egységes fellépésre.-szeri­Párkány A szlovákiai Párkány (Stu- rovo) lakossága a vasárnap tar­tott helyi népszavazáson úgy foglalt állást, hogy a település kapja vissza eredeti nevét. Pár­kányt 1948-ban kényszerből keresztelték át Sturovóra. A va­sárnap késő este összesített adatok szerint a Duna-parti vá­ros lakosságának 9 597 válasz­tásra jogosult polgára közül 50,04 százalék (5 165 fő) élt szavazati jogával, és a szava­zók 87,1 százaléka mondott igent arra a javaslatra, hogy a települést ezentúl szlovákul Parkannak, magyarul pedig Párkánynak nevezzék. PADLÓSZŐNYEG OLCSÓ, MUTATÓS, 21 SZÍNBEN NÉMET IMPORTBÓL BONYHÁDON: Fáy lakótelep 17., 2/2. Perczel u. 30. BÖLCSKÉN: Ruházati Bolt, Szentháromság tér 1. BÁTASZÉKEN: Bútorbolt, Árpád u. 1. ÉRTESÍTJÜK TISZTELT VÁSÁRLÓINKAT, HOGY A HALÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT szekszárdi fióküzlete MEGSZŰNT. TOVÁBBI NAGYBANI ÉS KISKER. ÉRTÉKESÍTÉS TOLNA, KOSSUTH L. u. 1. szám alatt történik. L Telefon.: 40-494. 1 VÁRJUK TOVÁBBRA KEDVES I L_ VÁSÁRLÓINKAT. Fenyegető levél a nemmel szavazóknak Dr. Jánosi György MSZP-s képviselő visszautasítja a cinkosság vádját A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége - közkeletű né­ven a Pofosz - Vittner Mária és Fónay Jenő aláírásával le­velet küldött azoknak az or­szággyűlési képviselőknek, akik nemmel szavaztak a fele­lősségre vonást lehetővé tevő törvényjavaslatra. íme, a le­vél. „Ön bizonyára tudja és kel­lően meggondolta, hogy a Magyar Nemzet gyilkosai és a szovjet bolsevista megszálló és elnyomó rendszer hazai kiszolgálói felelősségre voná­sát szorgalmazó törvény ellen szavazott. Ezt a szégyenteljes tettét nyilván nem a választói meg­bízása alapján könyvelhetjük el, hanem kizárólag az Ön egyéni lelkiismeretét terheliI Mi, akik 1945-től szenvedtünk üldöztetést és börtönt a ma­gyarságunkért a saját ha­zánkban, továbbá az 1956-os forradalom és szabadságharc példátlan megtorlásainak ál­dozatai, harcosai, elítéltjei és meghurcoltjai - s minden bi­zonnyal a józan magyar nép színe-java - 45 éven át ab­ban reménykedtünk, hogy mindenkiben feltámad a lelki­ismeret! A nemzetet erkölcsi­leg, politikailag, gazdaságilag romlásba döntők - a szovjet szövetségeseik és támoga­tóik kivonulása után - végre egyszer demokratikus függet­len magyar bíróságok előtt fognak felelni hazaáruló gaz­tetteikért. Ön azonban ezzel a szava­zatával - ország-világ színe előtt - a gyilkosokkal vállalt cinkosságot; s ezt nem felejt­jük el!” Dr. Jánosi György, me­gyénkben MSZP-s országgyű­lési képviselő ugyancsak kézhez kapta a levelet, mely­ről a következőképpen véle­kedett: — A levél azzal vádolja a nemmel szavazókat, hogy azok gyilkosokat védenek. Azt hiszem, a nemmel szava­zók nem a gyilkosokat védik - ha csak erről lenne szó, bizo­nyára egy nem szavazat sem született volna -, hanem azo­kat az embereket, azokat a családokat, akiket ennek a törvénynek a nevében vélhe­tően meghurcolnak, feljelen­tenek hazaárulás címén. A törvény ugyanis tartalmazza ezt a rendkívül sokféleképpen értelmezhető fogalmat is. Úgy vélem, pontosan azok tudják ezt a leginkább, akiknek a nevében Fónay Jenő írta ezt a levelet. Éppen a volt politi­kai foglyok azok, akiket hamis vádakkal, többek között a ha­zaárulás igaztalan vádjával meghurcoltak és börtönbe zártak. A levélből süt a sze­met szemért, fogat fogért elv, s ez teljesen idegen, idegen kell, hogy legyen minden de­mokráciától. S annak a nyílt fenyegetésnek is idegennek kell lennie, amivel az aláírók éltek az országgyűlési képvi­selők egy részével szemben. Né Mint azt annak idején a la­pok hírül adták, nemmel sza­vazott valamennyi Fidesz-es és egy tartózkodás mellett va­lamennyi MSZP-s képviselő. Más pártok nemmel szavazó képviselői között ott találjuk például az MDF-es Szentá- gothai János professzort és az SZDSZ-es Tamás Gáspár Miklóst.-szeri

Next

/
Thumbnails
Contents