Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-18 / 270. szám
PUJSAG Szemle 1991. november 18. 1 ötlet +1 ötlet = Jazzkocsma Közeledik a színházi, báli szezon. A téllel együtt kopogtat az ajtókon a sok szép színházi előadás, az Erzsébet, a Katalin bál, a koncertek sorozata. A kedves olvasó most bizonyára legyint egyet (jobb esetben), miszerint, van bajunk elég ... Ennek ellenére, vagy éppen ezért ragadtunk ki a kínálkozó téli programok közül egyet. A választás nem volt éppen véletlen, hisz a Szekszárd Big-Band zenekar és a Gemenc étterem közös rendezvényét, a Jazz- kocsmát az idén ötödik alkalommal tartják meg. Változó és felgyorsult világunkban már egy ilyen „kis” évfordulónak is örülnünk kell, hisz ez a rendezvény a zenehallgatás, a kötetlen együttlét szép példája. Kinek az ötlete volt és hogyan jött létre ez a nálunk egyáltalán nem honos szórakoztatási forma? Akiket megkérdeztünk, Pecze István, a Szekszárd Big-Band művészeti vezetője és Csorba László, a Gemenc Szálló és Étterem igazgatója. Mindketten hivatásukat felsőfokon gyakorló szakemberek, rutinos nyilatkozók. A Jazzkocsma megszületéséről, szekszárdi népszerűségéről az alábbiakat mondják. Pecze István: — A zenekarnak már régi álma volt, hogy az amerikai garden partyk mintájára létrehozzon egy olyan kötetlen, zenés táncos rendezvényt, ahol a jelenlévők együtt szórakozhatnak a zenekarral, ahol nagy szerepe van a humornak, az inprovizációnak, a játéknak. Csorba László: — Azt az elképzelést, hogy ez a kitűnő zenekar valami újat, valami mást kíván a szekszárdi közönség elé vinni, segítettük megvalósítani azzal, hogy a Jazzkocsmának helyiséget biztosítottunk. Az est hangulatát emelendő, igazi amerikai vacsorát szolgálunk fel. Ezek az ízek, ezek a menük évről évre változnak, újabb és újabb ötletekkel tarkítjuk az ételkülönlegességeket. Mi ilyen formában járulunk hozzá a zenekar improvizációs játékához. Bár nem a vacsora a fő attrakció, hanem a zene, remélem, hogy az összhanghoz, a jó hangulathoz mi is hozzájárulunk. Pecze István: — A Jazzkocsma a zenekarnak egy olyan kezdeményezése, amellyel a koncert pódiumáról szerettünk volna kilépni. Természetesen mással is próbálkoztunk, talán nem szerénytelenség ha azt mondom, szép sikerrel. Többek között idetartozik a Jazz mise, amit Tomsits Rudolf írt a zenekarnak, amelyet a pápa látogatásakor Pécsett játszottunk. Az utóbbi időben sok kisebb és nagyobb rendezvényen is résztvettünk. Zenélhettünk a szekszárdi nyárbúcsúztató utcabálon is. Hívnak bennünket és mi szívesen vesszük a meghívásokat, hisz az elismerésnek, a népszerűségnek, a szeretetnek a megnyilvánulását látjuk benne. Csorba László: — Még nagyon a terv szinten van, mégis elárulom, hogy a Sportcsarnokkal közösen tervezünk egy olyan nagyszabású, a délutánból az éjszakába húzódó . farsangi zenés-táncos estet, ahol több ismert és népszerű zenekar lépne fel. Ez a rendezvény amelyen körülbelül ezer vendéget fogadnánk, mindenképpen az idei szekszárdi tél legnagyobb szórakoztató megmozdulása lenne. Pecze István: — A közeljövő, sőt mondhatnám az egészen közeli jövő terve, hogy december elsején délután 16 órai kezdettel a Művelődési Központ színháztermében adunk hangversenyt. A bevételt jótékony célra használjuk fel, átadjuk az „Együtt-Egy- másért a Tolna megyei Akadályozott Fejlődésű Gyermekekért” alapítvány javára. Egy zenekar, amelyik „lelépett” a koncert pódiumról és egy étterem, amelyik „kilépett” a megszokott keretekből. Mást, valami újat akarnak nyújtani. A közönségnek, a vendégeknek. Formában, tartalomban, szemléletben egyaránt. Nem elégednek meg az elért sikerekkel, eredményekkel, nem ülnek a babérjaikon. Vannak ötleteik, amelyeket minden nehézség ellenére igyekeznek megvalósítani. Ők már rájöttek, hogy együtt könnyebb. Mindenki azt teszi hozzá az esthez, amit gondol. Zenét, vendéglátást. Aki pedig jól jár, az a zenét kedvelő vendég. Szóval mindannyian, akik elmennek a Jazz- kocsmába, azaz a Gemenc étterembe’ 1991. november 22-én. Sas Erzsébet Egy szekszárdi koncert anatómiája Beszélgetés Polgár Tamással, aki talán elindított valamit... (Szín: a csütörtöki Kispál és a Borz koncert előtt néhány órával, a szerkesztőségben, Polgár Tamással, az esemény szervezőjével.) — Jó neked. — Nekem?! — Ki tudsz fizetni egy zenekart, a terembérleti díjjal és mindennel együtt. — Erre a kijelentésedre igazából koncert után reagálnék szívesen, mert még korántsem biztos, hogy képes leszek kifizetni ezeket az összegeket. — Nem értelek. Most, amikor a magyar kapitalizmus hajnalát éljük, kultúrára nem szokás csak úgy pénzt kockáztatni. — Ha észrevetetted - bár szerintem ezt nem lehet nem észrevenni -, az úgynevezett középszintű (értsd kevéssé ismert, nem kommersz, egyedi jegyeket hordozó) zenekarok koncertjeiből óriási hiány van Szekszárdon, pedig hatalmas igény lenne rá. Úgy gondoltam megpróbálok valamit, ezért először is elkezdtem helyiség után kutatni. A művelődési házban, a Gyermekek Házában nem voltak vevők az elgondolásaimra, még annyira sem, hogy Polgár Tamás bérleti díj ellenében legalább helyiséget biztosítsanak. Ez is alátámasztja azt az egyértelműen bizonyítható tézist, miszerint a megyeszékhelyen, a kulturális és ifjúsági intézmények ezt a fajta tevékenységet semmilyen szinten nem támogatják ... Most végül a sport- csarnokban találtam helyet. — Hogy a kedves, de netán ez ügyben laikus olvasóknak legyen valami fogalmuk a koncert létrehozásába befektetett összeg nagyságrendjéről, talán, ha egy számot mondanál. — Huszonkettőezer. — Ez tényleg csak egy szám volt ... Milyen indíttatásból vállaltad fel ezt az egészet, csak nem végső elkeseredésedben? — Tulajdonképpen, valahogy így van. Tudom, hogy már előttem is jópáran meg akarták ezt valósítani, de valahol mindig elakadtak. Vagy helyiséget nem találtak, vagy egyszerűen magasak voltak a költségek, tehát nem mertek belevágni. Én most belevágtam, viszont holnap lehet, hogy azt mondom nem kellett volna. — Tudomásom szerint, Budapesttől Pécsig, Békéscsabáig már régen felismerték ennek az üzleti lehetőségeit is. Jegybevételek, büfé, kazetta, lemez, video árusítás a helyszínen ... — Igen, a közönség pedig nálunk adott erre. De az is nagy segítségnek számítana, ha egy-két vállalat, vállalkozó beszállna némi pénzzel - igazán nem nagy összegekről van szó -, mondjuk a költségek felét átvállalnák, esetleg ingyenes helyiséget biztosítanának alkalmanként. A szervező munkát mi elintézzük, s tervem is van rengeteg. Sok olyan zenekart tudnék hozni, melyeket szívesen látnának Szekszárdon: Auróra, Pál Utcai Fiúk, stb. — Akkor, így a beszélgetés vége felé következzen egy Agathe Christies fordulat. Volt egyszer egy zenekar, melyet úgy hívtak, Prosectura ... — Igen, ebben az együttesben gitároztam, néhány hónappal ezelőtt tartottuk a búcsúkoncertünket. — Valóban búcsú volt? Én ugyanis... — Maradjunk ennyiben, titok. Ezzel kapcsolatban azonban eszembe jutott valami. Még az „átkosban” felléptünk az NSZK-ban, Szekszárd testvér- városában. Az akkori városi tanácstól kaptunk e célra 10 ezer forintot... Ezt nem provokációnak szántam, inkább érdekességnek. * (Szín: koncert után, a sportcsarnokban.) — Fantasztikus ..., erre nem számítottam, hogy eny- nyien eljönnek. Ötször tapsolták vissza az együttest!!! ígérhetem, folytatás lesz ... KRZ Fotó: Ótós, Gottvald A hivatalban hallottuk Megérkezett a Burger Ranch Szekszárd társasági szerződése, melyet a polgármester az ügyrendi, jogi és etikai bizottság elé utal szakmai véleményezésre. Ugyanezen üzleti konstrukción belül megkezdődött a Herman Ottó utcai foghíj telek beépítésének előkészítése. A szekszárdi kábel TV üzemeltetésére kiírt pályázat lezárult. A beérkezett három pályázat elbírálását a vagyonkezelő és településfejlesztési bizottság soronkövetkező ülésén tárgyalja. Az előtakarékos garzonlakások bérlőit a Városigazgatási Iroda a korábbi önkormányzati döntésnek megfelelően folyamatosan behívja nyilatkozattételre. November 20-tól sor kerül a lakások kiutalására, melyet a tervek szerint a hónap végéig az iroda befejez. A közelmúltban születt döntés alapján, a nem a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat kezelésében lévő bérleményekre (iroda, üzlethelyiség) a további intézkedésig a város- igazgatási iroda köti meg a szerződéseket. Rejtett értékeink A Tormay-ház Telefon, sokadszor Pista bácsi Európája A Bezerédj utca első házának névadója Tormay (Kren- müller) Károly (1804-1871), aki 1832-től 1848-ig volt megyénk főorvosa, s aki talán tervezte is lakóházát. Fia, Béla jeles állat- gyógyászként és e téren nagy szervezőként tette emlékezetre méltóvá nevét, amelyet ma bronz dombormű is őriz a ház falán. Itt alakult az első helyi takarékpénztár 1846-ban, s közel negyedszázadig e falak között működött a Szekszárdi Kaszinó is, amelyről megalakulása évfordulóján szeretnénk ez alkalommal szólni. Kereken százötven éve, 1841. november 23-án készült az a jegyzőkönyv, amelyben egyező akarattal jelentette ki néhány megyebeli nemes, hogy „a jó-, szép- és nemesbeni elő- haladás” valamint a közjó ápolását tűzi ki céljául az alakítandó Szegzárdi Casino. A szétküldött aláírási ívekre 92 jövendő tag jelentkezett, köztük Augusz Antal, Bezerédj Istán, Perczel Mór, s a ház névadója, Krenmüller Károly is. A társaság százéves fennállására kiadott könyv szerint az első alap- szabályi pont meghatározza, mit szerettek volna elérni és terjeszteni: „a jó ízlést, a mívelt deli magaviselet, józan és közhasznú elmélkedés, az ész tehetségét és a közértei mességet kifejtő és nevelő intézet. Ezen kellemes és csinos társalko- dásnak szánt hely az egész egyesület sajátja, benne egy részes sem kötelhet mások felett előjogot vagy kiváltságot”. Utólag szerencse, hogy némi szabálytalanságot követett el a Szegzárdi Casino akkor, amikor fél évi fennállás után szerződést kötött Perger Ferenccel, s ezt rossznéven vette a város földesura, a Tanulmányi Alapítványi Uradalom. Az uradalmi provizorátus feddő levelében mellékletként fölsorolja a szerződés szerinti kifogásait, amelyekkel valóságos szórakozási alkalmat teremtettek. Volt whist, tarokk és próféta úr nevű kártyajáték, sakk-készlet, biliárd, kugli, s mindezeknek szabott nappali és éjszakai használati díja. A világítást sztearin és mi- ligyertyák adták, de a biliárd teremben a kis lámpát „finom virág olajjal el látni” külön kötelesség volt. Csak a tagok vehették igénybe a kaszinót, amely részvényes alapon szerveződött. A fenntartó vállalkozónak lakást, kertet, gazdasági épületet bocsájtottak rendelkezésére, de az évnegyedi bért előre kérték, s emellett 100 forint kauciót („kötpénzt”) kellett letennie az esetleges károk fedezésére. Ez igen jelentős ösz- szeg, hiszen az egész évi tagdíj mindössze öt forint volt. Az egyesület, amely Szekszárd legtovább fennálló önszervező társasága volt, az 1870-es évek elejétől az 1890-es évekig működött a Tormay-házban. Az ötven éves fennállás évfordulóját is itt ülték meg, de ezen az alapítók közül már csak az egyetlen élő kez- deményző vehetett részt. A Szekszárdi Kaszinó több mint egy évszázada alatt szinte minden jelentős kulturális kezdeményezés részese, vagy elindítója volt. Nem volt szobor, amire gyűjtést ne rendeztek volna a megyében, amelynek székhelyén a Garay-, Beze- rédj-szobor, Liszt-dombormű (meg az eltűnt Simontsits-dom- bormű) jelzi tevékenységüket, amely a mának is példa. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótos Réka E heti kérdésünk: Az ötvenedik évfordulót megérő alapító tag az első magyar honvédtábornok is volt. Ki ö? Pista bácsi az Újvárosban lakik, a templomtól nem messze,Negy csendes utcácskában. Nyugdíjas, szép szál ember, jókedélyű és barátságos. Pár hete szombat estefelé hazafelé tartva Pista bácsi rosszul lett, nem kapott levegőt. Az utcában, de szinte az egész környéken idős emberek élnek, sokan magányosan, betegen. Pista bácsi megriadt felesége kétségbeesetten rohant az egyetlen fiatal házaspárhoz segítségért. A környék - szintén egyetlen - telefonfülkéje szokás szerint természetesen rossz volt. A fiatalember tehát autóba vágta magát, és egy rokonához elszáguldva kihívta a mentőket. Pista bácsit szerencsésen megmentette a még időben érkező beavatkozás. Az eset mindennaposnak mondható, kár is rá szót vesztegetni, hiszen happy end-del végződött, mondhatná a kívül- lálló, elintézve az ügyet egy kézlegyintéssel. De mi lett volna, ha nincs a közelben a fiatal házaspár, az autó és a telefonos rokon? Az Újváros ellátottsága minden szempontból sok kívánnivalót hagy maga után, de legégetőbb gond a telefonhiány. A szlogen: „a telefon életet menthet", itt kétszeresen igaz. A nyilvános fülke mellett persze ott az újvárosi „kisposta", ám az csak hétköznap üzemel IO-től I8 óráig. A fülke pedig, „hála” a felelőtleneknek, a vandál rongálóknak* stb., ritkán jó. Pista bácsi esete megijesztette a környékbeli idős embereket. Mi lesz, ha legközelebb mindez velük történik, csak elmarad a happy end? A megyeszékhelynek e valaha patinás városrésze egyre inkább elöregszik, a beadott telefonigénylések 6-7 évesek. A telefon-ügy lejárt lemez, ez is igaz, mégsem lehet ennyiben hagyni a dolgot. Amiatt, hogy ki melyik részén lakik a városnak, nem lenne szabad hátrányba, vagy előnybe kerülnie. Már a vízcsapból is az folyik, hogy Európába tartunk. Nos, Pista bácsi is szeretne velünk jönni... wm Az épület belső tere „Jutka átúszott a folyón .. Egy koncert, amire bejött a közönség
