Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-16 / 269. szám
6 PÚJSÁG 1991. november 16. Pluralista demokráciát akart, nem szocialistát „A forradalom mindig illogikus” Hét végi beszélgetés dr. Decsy Jánossal Magyar tiszti egyenruha, rajta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje. Tökéletes magyar beszéd, amerikai mosoly. Az 1929-ben Kaposváron született, de Tüskepusztán illetve Dombóváron nevelkedett, itt érettségizett dr. Decsy János, az 1956-os forradalmi nemzetőrség fő- parancsnokának, Király Bélának a szárnysegédje Amerikából gyermekkora színhelyére látogatott.- Idegenben élek, még harmincöt év után is így mondom, bár tökéletesen befogadtak.- Ön, az egykori főhadnagy, a forradalom bukását követően a tengerentúlra emigrált.- Itthon katonai akadémiát végeztem, a New York-i Columbia Egyetemen történész diplomát szereztem, ezt követően hívtak a Central Connecticut State Universityre, Ke- let-Európa történelmét okítani. New Jerseytől Massachus- setts-ig öt állam elitjét tanítottam, köztük Connecticut jelenlegi kormányzóját is.- Jelenlegi látogatásának apropóját az adta, hogy október 23-án, a forradalom 35. évfordulóján a Parlamentben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Miként került a 27 éves, Honvédelmi Minisztériumban dolgozó, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen hadtörténetet tanító fiatal tiszt az ötvenhatos események forgatagába?- A Petőfi Körben ismerkedtem meg a forradalmi eszméket valló diákokkal. Tetszett a magatartásuk, a törekvéseik.- Melyik évben volt ez?- Ötvenhatban. Az év szeptemberében kezdtem az egyetemen oktatni. A legelső előadásom után egy diák azt a provokatív kérdést tett fel, hogy mi a véleményem a sztálini hadtudományról? Katona lévén rögtön azt válaszoltam, hogy az nem más, mint egy brosúrákkal megerősített badarság. Erre persze felugrott a diákság párttitkára, tiltakozva a kijelentésem ellen, mire eltávolítottam a teremből. Attól kezdve a diákok tudták és érezték, hogyan gondolkodom. Ezért aztátr amikor az októberi tüntetést szervezték és azt Piros altábornagy betiltotta, a diákság megkért, segítsek a tüntetési tilalom feloldásában. Küldöttséget szervezve sikerült is eredményt elérnünk. Ezt követően a diákok nagygyűlést tartottak, ahol felkértek engem is szónoknak. A 16 pont alapján, amiben a fiatalok a követeléseiket megfogalmazták, kifejtettem, hogy a szocialista demokrácia helyett én pluralista demokráciát szeretnék, annak a megteremtéséért szállnék síkra. Talán az akkor szokásosnál egy kicsit radikálisabban beszéltem, mert utána jöttek a fiatalok, tüntessek velük együtt. Akkor este, október 23-án éppen ügyeletes lettem volna a minisztériumban, ami azt jelentette, hogy nyolc órakor fel kell vennem a szolgálatot. Ezért a tüntetésre úgy indultam el délután, hogy este azért jelentkezem majd a honvédelmiben. I- Honnan indult a tüntetés és hová tartott?- Előbb a Petőfi szoborhoz mentünk, majd a Bem szobor után a Parlamenthez. Ott kivált a diákok több ezres tömege, és a rádióhoz vonult, beolvasni a 16 pontot. Amikor odaértünk, az ávósok tüzet nyitottak a tömegre, nagyon sok diák meghalt, illetve megsebesült. Engem valahogy nem ért golyó. A civilek, akik látták mindezt és engem egyenruhában, elkezdték üvölteni: nem szégyellj magát, fegyver van az oldalán és ezt hagyja, nem lő! Mit tehettem? A forradalom ugye mindig illogikus, az emóció és nem az éáz határoz. Ott állok egyedül, fegyverrel, szemben ötven ávós füstölgő géppisztollyal. A hátam mögött feldühödött ezrek, akik ugyanazt az elkeseredést érezték, mint én, amikor látták a bestiális, hidegvérrel legyilkolt embereket. így aztán egyszerre csak azt vettem észre, hogy lőttem, az ávós parancsnokra. Bennünket, katonákat felkészítettek arra, hogy a pszichológiai helyzet kihasználása a legfontosabb, ezért aztán lelőttem az ávós parancsnokai. Mesterlövész voltam, agyonlőni mégsem voltam képes, csak harc- képtelenné akartam tenni. Nem tudtam megtenni azt, amit ők, csak megsebesítettem a parancsnokukat, de az életét meghagytam. Ahogy a parancsnok elesett, rádöbbentem, hogy bezártam a visszavezető utat magam mögött, .most már követnem kell a gyermekkorom óta példaképemnek tekintett 48-as honvédeket. I- Volt talán negyvennyolcas honvéd a családjukban?- Nagyapám világháborús frontharcos volt, majd orosz hadifogságba esett. Ő is sokat mesélt nekem a dicsőséges szabadságharcról, de még többet hallottam ilyen történeteket Tüskepusztán, ahol édesapám jószágigazgató volt. Negyven- nyolc hagyománya ugyanis éppen a legkevésbé becsült néprétegben, a parasztságban és a cselédségben élt leginkább. Többet tanultam azokon a téli estéken a magyar történelem lényegéről azoktól az egyszerű, tüskepusztai emberektől, mint a történelem órákon, ahol csak száraz tényeket oktattak. A negyvennyolcas történetek hallatán határoztam el, hogy katona leszek. I- Mi történt az ávós parancsnok sebesülése után?- Az ávósok a parancsnokuk sérülése után visszavonultak a rádió épületébe. Nemcsak a lövés miatt hátráltak meg, hanem mert a csepeli munkások tömege elkezdett előrenyomulni és ettől megijedtek. Ezt követően bevonultak a magyar csapatok, fegyvereket adtak a diákoknak, meg felszedték azokat a fegyvereket, amiket az ávósok eldobtak. Ezeket a fiataloknak adták, akiket csoportokba szerveztem és megtanítottam őket a fegyverhasználatra. Gyakoroltuk, hogyan kell tankokat kilőni, kézigránátot használni, Molotov-koktéllal bánni. Ez az első lecke a Nemzeti Színház előtt volt. Onnan egy kanyarral, az orosz erők hatására, a Nagyvárad térre kerültünk. Ott erős páncélos egységekkel keveredtünk harcba, de akkor már nemcsak diákok voltak velünk, hanem munkások is. Itt kaptuk az értesítést, hogy a Kilián laktanyában és a Corvin közben csoportosuló szabadságharcosokat erős orosz páncélos egységek támadják, ezért az Egyetem tér környékére vonultunk vissza, mert tudtuk, ott a diákság segítségünkre lesz és komoly támaszpontot tudunk kiépíteni. A Baross utcán és a Kávin téren keresztül vonultunk vissza az Egyetem térre. Az volt a szerencsénk, hogy az oroszoknak csak tankjaik voltak, nem volt támogató gyalogságuk, így a szűk utcákon és tereken kitűnő célpontot alkottak. I- De ez már nem hu- szonharmadikán volt.- Nem, huszonnegyedikén. Huszonötödikén éjjel pedig, elég nagy veszteséget szenvedve, visszavonultunk a bölcsész kar alagsorába, ahol Ádám és Mérey professzor a legnagyobb szeretettel fogadott bennünket, bátor kiállásról téve tanúságot. Élelemmel láttak el, szállást, orvosi ellátást biztosítottak. Ott, az egyetemi forradalmi bizottság elnöke csatlakozott hozzánk.- Meddig harcoltak?- Huszonnyolcadikáig. Közben megalakult a nemzetőrség parancsnoksága, a főparancsnok Király Béla altábornagy lett. Ő nevezett ki Nagy Imre beleegyezésével a nemzetőrség főparancsnoksága hadműveleti osztályvezetőjévé, Marián István alezredest pedig vezérkari főnökké és mindkettőnket általános helyettesévé. Király Béla földim, Somogy megyei, 49 óta ismerem, így kerültem hozzá.- Ezek szerint Ön részt- vett a nemzetőrség megszervezésében. — Igen. És huszonnégy óra alatt nemhogy megszerveztük a nemzetőr-hálózatot Budapesten, hanem ez idő alatt egyetlen lövés a fővárosban nem dördült el, aminek a biztosítása az én feladatom volt. Emellett Király Béla utasítására meg kellett szerveznem a főhadiszállást, hadseregtörzset kellett létrehoznom. Tíz óra alatt együtt volt a törzs, a Zrínyi Akadémiáról, az osztálytársaimból. I- Mikor érezték úgy, hogy vége mindennek, elbukott a forradalom?- Ötvenhatban a forradalom fizikailag elbukott, de eszméi győztek. Mint ahogy Amerikában az egyetemen, az előadásaimban hangsúlyozni szoktam, az 56-os forradalom a kommunizmus bukásának az elejét jelentette, mert véglegesen megtörte a kommunista tábort. És bár fizikailag vérbe fojtották, de. eszméi tovább éltek és a többi kelet-európai országban is talajra találtak, elég ha csak az 1968-as cseszlová- kiai, vagy a hetven-hetvene- gyes, illetve nyolcvanas évek eleji lengyelországi eseményekre gondolunk. És mára a szovjet birodalom is összeomlott. Y - Köszönöm a beszélgetést. F. Kováts Éva Fotó: Dombai István A HIT VILÁGA .Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen." Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. ... az én házam neve imádság háza lesz Metodista imaházat avattak Szekszárdon A megtört szívüek vigasztalásának helye Béres Ferenc Tolnába m am jón A „Reformátusok Lapja” 1991. október 20-i száma „Kegyelmet és igazságot énekelek" címmel arról ad hírt, hogy Béres Ferenc Liszt-díjas énekművész hangverseny körúton vett részt Erdélyben ez év szeptemberében. Három hét alatt több mint harminc koncertet adott a Fekete-Körös felső medencéje, a Partium, valamint a Szilágyság falvaiban, városaiban. Erdély népe különösen nagy szeretettel és vágyakozással hallgatta a Béres Ferenc által megszólaltatott zsoltárokat, dicséreteket. A hangverseny körút gondolata nemes ügy érdekében született. A művész koncertjeinek bevételével- kívánt hozzájárulni a Királyhá- gómelléki Református Egyház- kerület azon szándékához, miszerint létrehozzák a kerületben a „Templom- és lskolaalap”-ot, a felújításra szoruló erdélyi templompk és iskolák támogatására. így válhat valósággá Reményik Sándor - mintegy parancsként hangzó - verssora „Nagyapáink, nagyanyáink, /szemükben biztatás, vagy vád:/ Ne hagyjátok a templomot, /a templomot, s az iskolát!” - írja a Reformátusok Lapja. Béres Ferenc sikeres erdélyi koncertsorozata után november 17-én Tolna megyébe jön, hogy énekes bizonyságtételével erősítse a vendéglátó gyülekezetek hitét, együvétartozását. Vasárnap délelőtt 10 órakor Szekszárdon, délután 15 órakor Ger- jenben és 18 órakor Duna- szentgyörgyön a református templomban hallgathatják az odalátogatók. Minden lelki épülésre vágyó érdeklődőt - felekezetre való tekintet nélkül - szeretettel várnak az említett gyülekezetek. L.Z. Figyelmes helyiek, látva a Munkácsy u. 1. szám alatti szorgos építkezést, egyre többször kérdezgették az utóbbi hónapokban: vajon mi készül itt, a Béla tér közvetlen szomszédságában? Mi lesz ez a toronyszerű kiképzéssel ellátott modern épület? A tetőcsúcson elhelyezett kereszt sejtetni engedte, hogy a létesítmény egyházi célokat szolgál majd. Valóban. A metodista egyház épített ide lelkészlakással kombinált imaházat Huszti Pál korszerű, ízléses tervei alapján. Az imaházavató istentiszteletre vasárnap délután került sor. Az ország szinte minden részéből egybegyűltek az udvaron énekeltek, majd a gyülekezet presbitere ünnepélyes keretek között átvette az épület kulcsát. Ezzel a szimbolikus aktussal a a jelenlévők birtokba vették az imaházat. Az istentiszteleten Gyurkó József helybeli metodista lelkész imádkozott és köszöntötte a termet zsúfolásig megtöltő jelenlévőket. Ismertette az imaház építés rövid történetét és hálával emlékezett meg mindazokról, akik valamilyen módon hozzájárultak a városképet is előnyösen befolyásoló kápolna kialakításához. Az ünnepi alkalmon megjelent és meleghangú köszöntőt mondott Kocsis Imre Antal, Szekszárd város polgármestere. A helyi egyházak képviseletében Petkó Tamás római katolikus káplán, Hafenscher Károly evangélikus lelkész, Szil- vássy Géza református lelki- pásztor és a dombóvári gyülekezet nevében Szuhánszky Gábor metodista lelkész fejezte ki áldáskívánását. A felszentelő imádságot dr. Hecker Frigyes szuperintendens mondta, aki megemlékezett az útról, amely az imaház elkészüléséhez vezetett. Henrich Bolleter, a régió svájci püspöke az Ézsaiás 57,15 alapján hirdette az igét: „Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az Ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatos lelkét, felüdítem a megtörtek szivét.” Bevezetőben a püspök röviden szólt a metodista mozgalom angliai kialakulásáról a XVIII. században. Arról, hogy Wesley János és társai miként prédikáltak, vigasztaltak, bátorítottak a társadalom perifériájára szorult szegénysorsú bányászok között. Miként evangélizáltak, amikor megerőtlenedett az igehirdetés az anglikán egyház szószékein. Vázolta a metodisták mai feladatait a világban, majd azt fejtegette, hogy miről is beszél ez a most elkészült imaház. „Mutasd meg a templomodat és megmondom milyen a te Istened” - hangzott a visszatérő gondolat. Azután a magasságban és szentségben lakozó Istenről beszélt, aki megismer- hetetlen, „de” mégis övéi közé jött Jézus Krisztus által, hogy megváltást, örök életet hozzon mindazoknak, akik hisznek benne. Legyen ez a hajlék a megtört szívüek vigasztalásának, lelki épülésének helye - fejezte be német nyelven elmondott igehirdetését a püspök, melyet dr. Hecker Frigyes fordított magyarra. Az imaházavató istentiszteleten közreműködött a miskolci gyülekezet ifjúsági kórusa. Verssel szolgált Nagy Mónika és Gál Tamás. Záró áldást mondott Sztupkai Mihály pécsi metodista lelkész. Az ünnepség a 367. ének hangjaival ért véget. Lemle Zoltán Elsőként az országban Katolikus gimnázium Kaposváron Katolikus gimnáziumban kezdte meg tanulmányait az idei tanévben - elsőként az országban - hatvankét diák. A két osztályban többek között két idegen nyelvet tanulnak és heti két órában hittant, valamint latint. A gimnázium Kaposváron, az irgalmas rendiek volt zárda épületében kapott helyet. Felvételünk az egyik hittan órán készült, amelyet dr. Barlai Szabolcs tartott.
