Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-11 / 239. szám

1991. október 11. TOLNAI , , _ _ tnÜPUJSAG 13 Egy úszómedencét ábrázolt a múlt heti feladvány. A helyes megfejtést beküldők közül ezút­tal a szekszárdi Kreiniker Anita nyert műsoros kazettát. Postán kapja meg. Most azt kell kitalálni, hogy mi látható Ótós Réka itt közölt felvételén. A megfejtéseket ok­tóber 17-ig várjuk. Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Törd a fejed! Hogy ne legyen túl egy­hangú, unalmas a játék, hama­rosan újfajta fejtörővel rukkol ki a Kis Generáció. Már vannak elképzeléseink, de szívesen el­fogadunk egy két korszakalkotó olvasói ötletet is! Versverseny A Tolnai Népújság ifjú­sági oldala, a Kis Generá­ció ezennel meghirdeti a Versversenyt, amatőr toll- forgatók számára. Amatőr- ség alatt jelen esetben az értendő, hogy csak azok vehétnek részt a nemes ve­télkedésen, akik még nem jelentettek meg önálló köte­tet, és rendszeresen nem publikálnak sehol. (Az, hogy valakinek itt-ott meg­jelent már egy-két verse, nem kizáró ok.) A versenyre 1-3 pálya­munkával lehet nevezni. Ezeket 3 példányban legé­pelve kell eljuttatni cí­münkre: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt F. tér 3. Versverseny. Beküldési határidő: 1991. november 30. Tájékoztatásul közöljük, hogy elsősorban 15 és 25 év közötti fiatalok írásait várjuk, de a verseny nyitott, gyakorlatilag bárki jelent­kezhet. Mindenki egy mezőny­ben indul, mert nincsen arra mód, hogy a versek tartalma vagy hangvétele, illetve az alkotók életkora szerint különféle kategóriá­kat határozzunk meg, és azokat külön-külön díjaz­zuk. Anyagi lehetőségeink tükrében a pályázat nyer­tese 1 db 1500 forintos, a második legjobbnak ítélt 1 db 1000 forintos, a harma­dik pedig 1 db 500 forintos vásárlási utalvány kap. S természetesen a díjnyertes munkákat közzétesszük. A sorrendiséget szak­avatott zsűri állapítja meg: Csányi László (elnök), De- csi Kiss János és László- Kovács Gyula. A nyilvános eredmény- hirdetésre karácsony táján kerül sor. (Ha sokan bene­veznek, és tovább tart az értékelés, akkor az ünne­pek után, ellenkező eset­ben az ünnepek előtt.) A pontos dátumot az érintet­tekkel időben közöljük. Aki elfogadja a játéksza­bályokat, ragadjon tollat! Kezdődjék hát a viadal! Bábszínház A budapesti Fabula bábszín­ház két előadást tart Szekszár- don a Gyermekek Házában. Október 17-én 10-kor (óvodá­soknak) „A tücsök meséi”, fél 3-kor (kisiskolásoknak) a „Ka­land a Csokoládé úton” - című darabot mutatják be. Heti cáfolat Nem igaz, hogy, miután G. József az önkiszolgáló bolt­ban telepakolta a kosarát, így szólt a kasszánál: — Pil­lanatnyilag nincs pénzem, de kérjünk fizetési garanciát a Közös Piactól! Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 1983. december 31. A fény. Csodálatos, ahogy minden reggel köszönt minket, derűt, kedvet, lelkierőt ad. Be­nyomul az emberek otthonába, elképesztő helyeken, réseken, csatornákon át, elképzelhetet­len, titkos zegzugokba surran. Terjed egyenesen, görbén, cikk-cakkban, bebújik a függö­nyök mögé, a fák odvába, a kéménylyukakba, rátalálunk a sublót mélyén, a dívány alatt, a pincében, a szénrakás mögött. Talán legszívesebben a kedve­sem arcán ücsörög, mikor pillái még zárva vannak, és - remé­lem - rólam álmodik. Keserves vagy gyönyörteli, de minden­képp súlyos szerelmet görget az idő. Minden megíratott, vagy majd alakul. Teljesen értelmet­len a tervezés, az előrelátás. Adott két ember, akik sokmin­dent akarnak, meglehet, hogy egymást is ... Egy lány valami­kor ’79-ben azt írta az emlék­könyvembe: „... azt csináld, ami jó neked, és addig, amíg jó neked!” Megpróbálom. Csak­hogy a szervezetem teherbírá­sát is figyelembe kell venni. Lelki energiáim úgy tűnik, nem ehhez a satnya burokhoz adat­tak. Összegeznem kell, kom­penzálnom és cselekednem. Helyesen cselekednem, 1984-ben! 1984. január 1., Húszán szilvesztereztünk együtt Tiszajenőn, a tanyán, a sparhelt mellett. És most elvál­tunk. Hány napját töltöttem zsengécske életemnek vajú­dással, kínlódással, a búcsú okozta testi-lelki tehetetlenség keserűségeivel szívemben! De most nem fogok elkámpicso- rodni! Többé nem szánhatok időt a nyavalygásra, esemény, eseményt kell, hogy érjen hét­köznapjaimban, energikus jó­kedvvel, munkára fel! Január 2. Ez nem az ifjúkor vége, ha­nem a felnőttkor kezdete. Új, mostfelfogott filozófiám nyu­godt, ugyanakkor kellően moz­galmas életvitelt biztosít szá­momra. Alaptétele: A búcsú nemcsak elmúlt dolgok végét, de jövendőbeni történések kez­detét is jelzi. Tehát, nem búsla­kodni! Tervezni, szervezni, vá­rakozó izgalommal, tettre ké­szen, s ha végképp nem megy másként, tetteket tettetve, előre! De kell, hogy menjen rá­játszás nélkül is! Kell, hogy bol­dogítson a lét! Január 3. Hát ilyen lelkibeteg utoljára 5 éve voltam, első szerelmem gyötrelmes bizonytalansága idején. Mit tett velem ez a Xéni nevű csodalény?! Nem jött el szilveszterre, nem jött el máso­dikára, s egy háromszavas táv­iraton kívül eddig semmi hír fel­őle. (A távirat: nem tudok menni.) Energikus jókedvemet, mellyel nekiiramodtam az esz­tendőnek, azonnal derékba törte a letargia. Tisztázni kell a dolgokat, kiismerni végre ezt a furcsa paksi lányt és furcsa paksi munkarendet. Hiszem, hogy aki a szilvesztert szolgá­latban tölti, az előbb-utóbb kap egy szabad napot... Január 4. Zászlós elvtárs gyakran eszembe jut. Moha bácsinak neveztük. Nyugdíj előtt álló kis- öreg, aki szemrebbenés nélkül kihúzta a kopaszokat a kimenő­füzetből. (Ez nekünk csak akkor kezdett tetszeni, amikor már nem mi voltunk a kopaszok.) Zászlós elvtárs úgy lett zászlós elvtárs, hogy miután Rákosi alatt letöltötte a 3 évet, a lesze­relése napján behívatta a fel- jebbvalóság. Akar-e tovább­szolgáló lenni? - kérdezték tőle. Nem akar, mondta. No, akkor menjen be abba a szo­bába, és gondolja meg a dol­got! Bement, kijött, még akkor se akart. Gondolkodjon tovább! így ment ez kétszer-háromszor. A végén már éhes is volt, szom­jas is, pisilnie is kellett, a kény­szerítő körülményeknek en­gedve vállalta hát a hadbanma- radást. Egy életen át. A ruhák, cipők, ágyneműk, körletek tisz­taságának felelősége az ő vál- lain nyugodott. Január 5. Elkezdtem a „Feljegyzések szökőévben” - című füzetemet. Ez tulajdonképpen mentés. Csonkok, töredékek, gondolat­cafatok mentése, gatyába rá­zása. Idegesít, hogy néhány fel­jegyzésemet eldobni is, befe­jezni is képtelen vagyok. Olyan ép torzók, olyan egész szeletek ezek, amelyeket egy megismé­telhetetlen pillanat varázsolt elém, és hiába várom az ihlet visszatértét, hogy verssé vagy viccé kerekítsem ki őket. .. Minden újabb „hozzányúlás” csak ront rajtuk. Magukban, mint a mozaik egyes kövei, nem valami élvezhetők, ám az összhatásuk minimum: csodás. 366 röpke ötlet, a lírai horrortól a filozofikus trágárkodásig. Iro­dalom, az ezredfordulón. Január 6. Azt hiszem, az a legnagyobb hibám (vagy legbosszantóbb emberi tulajdonságom), hogy ami van, az nem lelkesít, nem tölt el örömmel, sőt, ingerel, bosszant. Az mozgat meg, az foglalkoztat, ami lehetne. És ripsz-ropsz el akarom érni, s ha nem jön be, dühít, ha bejön, már nem is érdekel. Élmény­hajszoló vagyok, akár a töb­biek. Jóskának volt egy meg­kapó kiszólása, mikor Lenin- grádba indultunk, és felbőgtek a repülőgép motorjai: „Végre, évek óta először, valami felkelti az érdeklődésemet!” A számból vette ki a szót... Január 7. Kerekes Géza bácsi vak. Ő az egyetlen igazán nekemvaló ember Szolnokon. Csak e két apróság - a harminc év korkü­lönbség és a vakság - akadá­lyoz bennünket abban, hogy felkutassuk, felhajtsuk e város hasonló gondolkodású hölgyeit, urait. Micsoda társaság lenne az, micsoda csődület! Géza bácsi 11 évesen vesztette el végleg a látását. Addig is szemüveges volt; tanúja lehe­tett a saját, fokozatos megvaku- lásának. Az érettségire már fel­olvasások alapján készült. De, amilyen memóriája van, kitű­nően vizsgázott. Nyelveket be­szél, több hangszeren játszik, ír, olvas és sokmindent gyűjt. (Betéve tudja például, hogy az utóbbi 40-50 év magyar bélye­gei közül melyik mit ábrázol, mi­lyen színű, milyen címletű, pe­dig legtöbbjét soha sem látta.) Lakásában patikai rend van. Persze, mert egy kinnfelejtett sámlin, nemes egyszerűséggel keresztül esne. (Folytatjuk.) LÁP PÁL ELMErengés Mottó: Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme. A rettenetes kaland, Egyed Johanna szépséges szép szer­zeménye, az „egyedi mű” foly­tatódik: Egy skót kastély békés hétköznapjai (2.) (Csak erős idegzetűeknek!) De másnap megint benn volt a szekrényben. A csövivel együtt. És bejött a Sarolta: „Mit keres az olvasószemüvegem a lovadon?” Mert azt hitte, hogy ott a Robert. De a Robert nem volt ott. A hippi berakta a bár­szekrénybe. Mert kivette a piát, és nagyon üresnek találta. A bárszekrényt. A Robert meg til­takozott. Mert a piát kiakarta vinni a Saroltának. Meg a ló­nak. Erre a csöves leütötte, a szobalány meg becsomagolta. Most meg bejött a Sarolta: „Azt kérdeztem, hogy került az olva­sószemüvegem a lovadra!” Erre a hippi nagyon elszomoro­dott, mondta: „Csókolom, mi a virslit szoktuk lónak hívni!” Erre a vénlány berakta a vámpírfog­sort. A csöves még jobban el­szomorodott és elkezdett sírni: „Jaj, a néni úgy emlékeztet az anyukámra!” Erre a nyanya a keblére ölelte, mire a Robert el­kezdett jajgatni a bárszekrény­ben. Biztos féltékeny volt. De lehet, hogy szorította a csoma­golás. De kiszedték. És a nya­nya megkérdezte a csövit: „Hát ki a te anyukád?” Erre a csö­ves: „Majd meg tetszik látni”. És meg is látta. Mert másnap eljött a mama. És együtt kávéztak. De a szobalány mindig a Sa­rolta nyakába öntötte a kávét. Ezért a Sarolta kiakarta dobni az ablakon. De a csövi mamája nem hagyta, mert ő egy állat­védő egyesületnek a tagja. És elővették a kártyát és játszottak százfontos alapon. És valaki csengetett. A Robert nyitott aj­tót. Es látta, hogy egy rendőr van ott. Kis híján becsinált ijed­tében. Mármint a Robert. És a rendőr azt mondta: Scotland Yard. Mert csak ennyit jegyzett meg a rendőrakadémián. És megmutatott egy cetlit. Az volt az igazolványa. És benne volt a fényképe. Az úttörőkori fény­képe. Fejjel lefelé beragasztva. És mondta: „Maguk rejtegetnek egy nemzetközi kémet. Aki na­gyon veszélyes és nagyon hír­hedt. Ki van a szobában?” És elkezdett szimatolni. Mert a ku­tyája éppen szabadságon volt. Felvett egy ujjlenyomatot a földről, megkóstolta, de nem ízlett neki. „Azt kérdeztem, ki van a szobában!” Erre a Robert nagyon felháborodott, és mondta: „A szobában két tiszte­letre méltó idős hölgy bibliát ol­vas. Az ördög bibliáját”. A rendőr mondta: „Tényleg?” Ak­kor elnézést”. Már majdnem kiment. De az ajtóban gyanút fdgott. És nem engedte el. El­kezdett hallgatózni a szoba aj­taján, és ezt hallotta: „Idesüss barátocskám!” ezt a hippi ma­mája mondta „Most felveszem ezt a dámát és romi! Enyém.a száz font! Erre a rendőr elordí­totta magát: „De hiszen ez ma- dám Rózenberg Tyutyu, a hír­hedt és veszélyes kémnő!” És berontott a szobába. „Ä, maguk itten illegális kártyabarlangot tartanak fenn! Talán még hero­int és technokolt is találok!” Erre mondta Sarolta. „Én abszolút vegetáriánus vagyok!” És meg­ivott egy tubus Farmer ragasz­tót. „Mdám Rózenberg Tutyu, maga le van tartóztatva! Egy hatósági közeget nem lehet be­csapni!” Erre a csöves mamája nagyon barátságosan mondta: „Közegkém, tudja mit, jöjjön és sakkozzunk!” És elővették a sakktáblát és sakkoztak hár­masban. De a rendőr meg­mondta, hogy csak egy partit, mert utána viszi az egész bűn­bandát a rendőrségre. Aztán a rendőr sakkot kapott. És sokkot kapott. Mert bejött a ló és meg­kérdezte: „Robertkám, kölcsön- vehetem ' az úszósapkádat?” Pedig nagyon kulturáltan kér­dezte meg. (folyt, köv.) Egy esős kirándulás emlékei A szekszárdi II. Számú Álta­lános Iskola valamennyi ne­gyedik osztályos tanulója az elmúlt héten egy esős napon Baranyába látogatott. Erről számolnak be a gyerekek szí­nes fogalmazásai. Látogatás a siklósi várban Sajnos szakadó esőben ér­keztünk meg Siklósra. Először a kínzókamrát néztük meg. Ott láttuk a képeken, régen hogyan végezték ki és kínozták meg az embereket. A börtöncellákban vettük észre, hogy milyen ma­gasak és vastagok a várfalak. Az ablak kicsi volt, és három rácsot lehetett látni rajta. Jár­tunk a pincében is, ahol ágyú­golyók voltak. Megnéztük a régi divatos ruhákat és kesztyűket, a régimódi varrógépeket. Haza­felé jövet szerencsére már nem esett az eső, szépen sütött a nap. Cserák Ágnes 4. oszt. tan. A mohácsi csata emlékhelyén Az emlékhelyen sok kopjafát láttunk. Ott volt II. Lajos és Szo­limán szobra. Hátul egy nagy kereszt állt, a harcosok emlé­kére. Közben az eső is meg­eredt. Anyunak elő kellett venni az esernyőt, de a szobrokat to­vább néztük. Ica néni meg­mondta, hogy négy fafaragó készítette őket, mindegyik más stílusban. Lehetett látni virág­mintásat és sok másfélét. Visz- szafelé megnéztük a térképe­ket. írásokat is olvastam és anyu megmutatta, milyen lehe­tett Magyarország a mohácsi csata idején. Mikor mentünk ki, vettem egy képeslapot és meg­vásároltam Baranya megye tér­képét. Nagyon jól éreztem ma­gam. Mészáros Ágnes 4. oszt. tan. Viharos séta az ördög­szántotta hegy oldalában A gesztenyével telt szatyro­kat beraktuk a buszba, és indul­tunk harmadik állomásunk Vil­lány felé. Már messziről meglát­tuk a kúp alakú hegyet. Lankáin szőlők zöldelltek. A falu főutcá­ján rendezett pincesor juttatta eszünkbe, hogy híres borvidé­ken járunk. Felfelé menet viha­ros szél kerekedett, majdnem levitt bennünket esernyőstől, mindenestől. A szoborparkban nekem legjobban a szőlőfürtöt ábrázoló márvány tetszett. Egyre szaporábban kezdett esni az eső, így hát vissza kel­lett menni a buszhoz. Még messziről láttuk a kopár csú­csot, a monda szerint maga Belzebub fia szántotta fel. Kisantal Orsolya 4. oszt. tan. Lélekharang az emlékhelyen (Kisantal Orsolya rajza) Micsoda buli! Egy név: Boogie A fiatalok körében igen nép­szerű bonyhádi zenekar. Aki még ennek ellenére sem hallott róluk, most megismerheti őket. Előéletükről annyit: Pesten játszottak az Arany János utcá­ban, a Club 60-ban. Négy évvel ezelőtt egy amatőr fesztiválon harmadik díjat szereztek a Lá­bamba című dallal. Mi kell még a sikerhez? Talán az, hogy a mi vidékünk ifjúsága is jobban megismerje őket. Jelenlegi fel­állásukban fél éve játszanak. Ismerkedjünk meg a fiúkkal: Pap Gábor - ének, szólógitár, zongora; Faludi Sándor - rit­musgitár, ének; Brauer László - dob; Poller Balázs - szaxofon; Poller Roland - basszusgitár. A Boogie célja: „Zenéjükkel megpróbálják megváltóként új­jávarázsolni Bonyhád és kör­nyéke tizenéveseinek feszült­ségekkel teli, mégis szürke hét­köznapjait.” Újraidézve a rágó­gumi, a Coca-cola, az országúti cirkálók korát. A kockás zakó, a jampi frizura és a kenguru cipő divatját. Elvis Presley, Buddy Holly zenéjét, Jerry Lee Lewis, Little Richard fergeteges kon­certjeit. A rock n’roll, a twist, a cha-cha-cha, a hully-gully és a limbo táncőrületeit. Bulik: Minden második szombaton a bonyhádi művelő­dési házban. Szekszárdról a rendezvényekre külön buszjá­ratot indítanak a Skála parkoló­jából, fél 10-kor. (Visszautazás: éjjel fél 2-kor.) A következő buli holnap, 12-én lesz. Belé­pés csak jó hangulatban! Magánélet: Szigorúan titkos, de ennek ellenére némi infor­mációval szolgálhatok. A zene­kar tagjai közül ketten az Ofo- tért dolgozói, de van közöttük maszek látszerész, szakács, sőt újságíró is, aki mellesleg fo­tózással foglalkozik. Távlati elképzelések: Eddig a zenekar két táncoslányt foglal­koztatott. A következő bulikban már négy go-go girl emeli a műsor hangulatát. De nem is akárhogyan ... A közeljövőben Mohácson játszanak majd egy sétahajón. Közös fellépéséket szerveznek a szintén bonyhádi Ex együttessel is. Stúdiófelvéte­leket is szeretnének készíteni, bár ezek lérehozásához még támogatókat, szponzorokat ke­resnek. - bébé ­G Kis------+ e neráció ^ Ifjúsági oldal «•* Törd a fejed!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents