Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-09 / 237. szám

PUJSAG Dombóvár és környéke Amiről szó lesz A város képviselőtestülete holnap 17 órai kezdettel tartja következő ülését, és úgy tűnik, megint alig megoldható fel­adatra vállalkoznak, ha válto­zatlanul fogadják el a napirendi javaslatot. Tizenkét napirend keretében, még ennél is több témával kapcsolatban kellene állást foglalni, véleményt mon­dani, illetve dönteni, az ügyek természetétől függően a város­atyáknak. Konszenzus kellene Több olyan téma is soron van, amelyben egyetértésre kel­lene jutnia a testületnek. Ezek közé tartozik a szervezeti és működési szabályzat, amely akár önmagában is kitölthetné egy hosszabb ülés időtartamát. A városban azt a megoldást vá­lasztották, hogy több részletben tárgyalják a szabályzatot, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a végén nem fogják egységben látni az egészet, illetve ez csak akkor lehetséges, ha minden képviselő kellő alapossággal felkészül a vitára. Újabb forduló? Ha a képviselőtestület úgy dönt, hogy visszatér a témára, akkor megint olyan ügyet vállal magára, aminek a megoldá­sára, illetve az egyetértés kia­lakítására kevésnek bizonyul­hat a délután. A városi televízió nézői ismerik a képviselőtestü­let és a rendőrkapitány vitáját. A legutóbbi ülés egyéni indítvá­nya az volt, hogy nézzék meg közösen az akkor közvetített műsort és ennek alapján for­máljanak véleményt. Ízelítő Csak néhány azok közül a témák közül, amelyek a város lakosságát, vagy egy részét közvetlenül is érintik, és ame­lyekben előbb-utóbb dönteni kell: a város állami tartalékterü­leteinek hasznosítása, a Fű­tőmű Részvénytársaság meg­alapítása, vezetőjének a kine­vezése. Szinte ugyanez a hely­zet a városi televízió ügyében, el kell dönteni, hogy mi legyen a városi televízió sorsa, jövője. Ha az önkormányzat azt sze­retné, hogy legyen és fejlődjön, akkor gondoskodnia kell műkö­désének jogi formájáról, az anyagi és tárgyi feltételekről. A televízió vezetőjére szóló pá­lyázatot már kiírták, a munkák beérkeztek, csak a döntés van hátra. Napirenden szerepel még egyedi ügyek elbírálása, és né­hány szóbeli bejelentés. Krimikrónika Sörétes gyilkos Sörétes lőfegyverrel ismeret­len tettes 1991. október 3-án éjszaka dombóvári szőlőhe­gyen lévő présházában agyon­lőtte Sonkoly János 51 éves, Dombóvár, Gyenis András utca 17. szám alatti lakost. Az emberölés bűntettében nyomozást folytató rendőrség kéri a lakosságot, hogy aki a bűncselekménnyel kapcsolat­ban bármilyen információval rendelkezik, illetve a kérdéses időpontban a szőlőhegyen ide­gen személyt látott, az értesítse a városi rendőrkapitányságot vagy a Tolna megyei Rendőr- kapitányság bűnüldözési osztá­lyát. Ez a rács nem rács Ez a rács nem rács, jutott a kézenfekvő következtetésre az a betörő, aki ablakrácslefeszí- tés és kirakatüveg-betörés módszerével hatolt be vasár­nap reggel virradóra Csibrákon az italboltba. Az ismeretlen el­követő cigarettát és csokoládé­féleségeket vitt el összesen 25 ezer forint értékben. Csaló kerestetik! Csalás bűntettének alapos gyanúja miatt folytat nyomozást a rendőrség Tóth János, Tékes, Petőfi utca 81. szám alatti lakos ellen. Nevezett alaposan gya­núsítható azzal, hogy a Bara­nya megyei Zöldért Vállalat Dombóvári Kirendeltségének bélyegzője birtokában csalás- sorozatot követett el. Tóth János ugyanis a bé­lyegzőt felhasználva 977 ezer 800 forint értékben vásárolt árut, de fizetni elfelejtett... A rendőrség csalás ügyében foly­tatja a nyomozást. Betörés Ablakrácskifesz ítésének módszerét választotta az az ismeretlen személy is, aki szep­tember elseje és huszonhar­madika között a dombóvári szeszfőzde épületébe behatolt és onnan egy lemezvágógépet tulajdonított el. Az okozott kár értéke 85 ezer forint. Kocsifeltörések Szinte menetrendszerűen az elmúlt hétvége is „meghozta” a soros gépkocsifeltöréseket. Ezúttal némely tulajdonos is hi­báztatható, mivel elfelejtette bezárni az autóját. Zarándoklat Máriagyűdre zarándokol­tak a dombóvári hívők Far- kasdi András esperes-plé­bánossal kedden. Az úthoz Varga Gyula térítésmente­sen biztosított autóbuszt. Mi a véleménye? Szigethy István, vállalkozó, alpolgármester Az alpolgármester a törvény erejénél fogva lett az önkor­mányzat tagja. Már alpolgár­mester, amikor belép a Magyar Demokrata Fórumba. — Ez volt az ára az alpol- gármesterségnek? — Ezt nem mondja komo­lyan, már legalább huszon­nyolcszor elmondtam, hogy semmiféle politikai alkuról nem volt szó! — Miért most lépett be az MDF-be? — Mert egész eddigi éle­temben azok mellé álltam, aki­ket mindenki bántott. — Ezt meg Ön nem mondja komolyan. — Miért, nem így van? A Fó­rumot most most divat szidni. A párt dombóvári politikája fogott meg és a személyiségei von­zottak. Kezdettől kapcsolatban voltam velük, alapító tag is le­hetnék. A dolognak egyébként hosszú története van. Először az MSZP keresett meg, hogy szerepeljek a listájukon, nem is az utolsó előtti helyen, nyilván a KISZ-es múltam alapján. Ké­sőbb alapító tagja lettem a Pol­gári Körnek, de szerepet ott sem nem vállaltam, aztán a jött a Vállalkozók Pártja, természe­tesnek vettem, hogy ott a he­lyem, hiszen vállalkozó vagyok, bár soha életemben nem ké­szültem annak. Más kérdés, hogy nem termett a párt szá­mára babér. Utána kért fel a Demokrata Fórum polgármes­terjelöltnek. Ezt vállaltam, de végül távollétemben 13-6 arányban vesztettem — Több képviselő is azt mondta, azért nem szavazott Önre, mert el sem jött az ülésre. — Úgy látszik fordítva mű­ködik az agyberendezésem eb­ben is. Azt gondoltam jogom van elmenni nyaralni életemben másodszor. Ha megakarnak vá­lasztani nem kell nekem itt nyü­zsögni az ülésen. Tévedtem. Aztán a kereszténydemokrata polgármester kért fel alpolgár­mesternek, de később ezt va­lamilyen meggondolásból, vagy nyomásra visszavonta. — A váltakozónak mi az előnye az alpolgármester- ségből? — Ha csak hátrányom nin­csen! Azóta egyetlen új vállal­kozást nem indítottam, mert nem tartanám etikusnak. — Mégis miért érdemes ma Magyarországon köz­funkciót vállani? — Ez lehet, hogy furcsa kér­dés, de a misszionárius miért megy el Afrikába? — Biztosan azért, hogy a hitéről másokat is meggyőz­zön. — Kimondta, amit én csak gondoltam. — Miben hisz? — Abban, hogy van kiút! Ha dolgozunk, csináljuk, lesz vál­tozás. Hiszek abban, hogy az egyén boldogulása nem mond ellent a közösség gazdagodá­sának. Biztos ebben is fordítva gondolkodom, de talán egyszer megfordul a világ, és akkor már nem kell nekem a fejemen áll- nom. Addig is szükség van a tudatformálásra. — Jézusom, ez most na­gyon "bolsevikül" hangzott. — Végig sem gondoltam ho­gyan fogalmazok, de én az előző negyven év gyermeke vagyok, hogyne hagyott volna nyomot bennem a stílusa, szel­lemisége. Az azért biztos, hogy változnia kell az emberek szem­léletének, s most már azt lega­lább tudjuk, hogy ez nem megy rövid idő alatt. — Mi a feladatköre? — Az én feladatom nem na­gyon hálás, mert kifelé nem lát­szik mindaz ami történik. Nem az ügyintézés a dolgom, bár sokszor ezt is meg kell tenni, hanem a koncepciók kidolgo­zása, a jövendő gazdasági vál­tozások előkészítése, ezek fel­tételeinek a megteremtése. Tárgyalunk a fűtőműről, kábel- televízióról, a telefonfejlesztés­ről, a szennyvíztisztítóról, egy rakás kisvállakozásról. Majd ha jönnek az eredmények, akkor kiderül, mit végeztünk, és hogy érdemes volt-e. — Család? — Két gyerekem van, a fiam a vállalkozásomban dolgozik, a lányom gimnazista Kaposvá­ron. Ihárosi Ibolya Az utókor is megtekintheti Kőtárba kerül a régi címer A mai önkormányzat, a /volt városi tanács/ épülete előtt, mint valami oltár díszelgett a kőből faragott városi címer. A múlt héten kerítettek sort rá, hogy eltávolítsák. Szerencsére Dombóvárott nem úgy gondolkodnak, hogy minden le kell rombolni, ami a múltra emlékeztet, vagy vonat­kozik. Azt is tudják, hogy a múl­tat "retusálással", nem lehet megváltoztatni. Inkább épít­kezni szeretnének, nem pedig rombolni. Ez az oka annak, hogy a mű­alkotásnak ugyan nem tekint­hető régi városcímert, az azt tartó fallal együtt, mint helytör­téneti dokumentumot, a gimná- zum "kőtárában" helyezik el. Nem dicséri az akkori építő­ket, hogy a belülről meg nem erősített téglafal, amikor a da­ruskocsi kiemelte - az alapo­san körbeásott, és a vigaszta­lanul zuhogó esőben még le is ázott betonalapot - már elkez­dett repedezni. A lebontott régi helyére nem kerül új városcímer, ehelyett zászlórudakat állítanak. Levegőben a régi címer fotó: Ótós Az olvasó írja Vesztes vállalkozók Tisztelt Szerkesztőség! Az „Újra a piacról” című cik­kükhöz szeretnék hozzá­szólni, mivel én is egyike va­gyok a piactéri 10 részes pavi­lonsor tulajdonosainak. Sietek kijelenteni, az épüle­tek nem építési engedély nél­kül épültek! Legjobb tudomá­sunk szerint építési engedély volt az építkezés előtt, volt az egész építkezés alatt, csak valahogy az átadásra, hogy úgy mondjam, „hatályát vesz­tette”. Az egész herce-hurca 1990. augusztusában kezdő­dött, amikoris előszerződést kötöttünk a leendő építési vál­lalkozóval, kinek birtokában volt az aláírt, hiteles, érvényes építési engedély, melyet a Vá­rosi Tanács arra felhatalma­zott dolgozói írtak alá, hogy egy üzlethelyiséget megve­szünk. Ezért akkor fizettünk százezer forintot, az átadási határidő 1990. október 15-e volt. Szeptember elején két hétre leállt a munka, akkor még alig a földmunkáknál tar­tottak, hogy azt a VB-ülést megvárjuk, amelyen szóban is engedélyezik az építkezést. Az épület kisebb akadályok miatt csak 1990 november végére készült el, akkor mi befizettük a maradék 200.000 forintot, megkaptuk a végle­ges szerződést az építtetőtői, hogy mienk az épület, csak az átadást kell megvárni. Igen ám, csakhogy időközben megtörtént a a „NAGY RENDSZERVÁLTÁS”. A Vá­rosi Tanácsból Városi Ön- kormányzati Hivatal lett, nagy­jából ugyanazon személyek­kel. Viszont az az aláírás, ami régen jó és szabályos volt, most „fekete mumusként” hat a papíron, már nem jó, nem érvényes. Csoda, ha a tulajok - úgymond - zaklatják az Ön­kormányzati Hivatalt, a Kor­mánymegbízottat és minden illetékesnek vélt szervet eb­ben az ügyben? Miért nem vi­lágosítottak fel bennünket kel­lőképpen akkor, amikor az építési engedélyt aláírták, vagy később, a VB ülés alatt, illetve után, hogy arra a helyre nem tervezett a város piacot, csak lakóépületeket? Miért ne lehetne olyan komromisz- szumra jutni, hogy az üzletsor maradna, üzemelne, elvégre egy lakótelepre elkél egy ilyen is! Csupán csöppnyi jóindulat és egy kis megértés kellene az Önkormányzat részéről. Vagy tán olyan gazdag az or­szág, hogy egy 3 millióért fel­épült épületet minden további nélkül a földdel lehet egyen­lővé tenni, ugyanis egy éve nem lehet benne csinálni semmit, olyan, mintha nem is lenne. Mindenhol a vállalko­zókról zengedeznek, meg hogy mennyi a munkanélküli! Nos, itt munkanélküli vállalko­zókról van szó, olyan embe­rekről, akik keservesen ösz- szekuporgatott forintjaikat fek­tették ebbe az üzletsorba. Az indulásra szánt tőke egy év alatt lassan elfolyt, feléltük, így a tulajok vállalkozónak már túl szegények lettek, munkanélkülinek viszont túl „gazdagok". A huza-vona 1990 novembere óta folyik. Lassan eltelik egy év, s az ügyben semmiféle döntés nem született. Ha akkor en­gedélyezik az üzlet megnyitá­sát, akkor a tulajdonosok a tervezett lebontásba is köny- nyebben nyugodtak volna bele, mivel a befektetés rész­ben vagy egészben megtérült volna. Na, de így? A Polgármesteri Hivatalnak úgy tűnik megülte a gyomrát ez a pavilonsor, mely színesí­tené a városban a silány vá­lasztékot és bevételt jelentene az Önkormányzatnak, ráadá­sul csökkentené a leendő munkanélküliek számát. Név és cím: a szerkesztőségben. 1991. október 9. Múlt idő Kutatjuk a többszáz, több­ezer évvel ezelőtti esemé­nyeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti tör­ténések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásol­ják, mintsem azt gondolnánk. Az alábbiakban szemelvé­nyeket bocsátunk közre Dombóvár 1969.december 1. óta vezetett krónikájából. 1981. december Városunk fejlesztése az 1981 - es esztendőben. A szerényebb anyagi lehető­ségek ellenére az év folyamán számos olyan kisebb beruhá­zásra és felújításra került sor, melyek előmozdították a várto- siasabb kép kialakulását. Az év folyamán befejeződött a Szakmunkásképző Intézet felújítása és egy sor szociális kulturális intézmény korszerűsí­tése. Fokozódott a városiaso­dás azzal is, hogy 146 lakás ke­rült átadásra, igaz ezek fele családiház volt, de a többi épü­let a városias központot gyara­pította. Az új házak körül 9600 négy­zetméter parkolásra és közle­kedésre egyaránt alkalmas burkolat készült el. Átadásra került a Berzsenyi utca és a Ki­nizsi út felső szakasza, vala­mint a KPM beruházásában a 61-es bekötőút bevezető sza­kaszának négysávossá történő átépítése is. Mintegy ezer mé­ter aszfaltborítást kapott az En­gels út és a Hunyadi tér nyugati oldalán lévő egyirányú útsza­kasz is. Az új épületek körül járda és közel 4300 négyzetmé­ter alapterületű parkosítás is történt. Megoldódott az Allende úti lakótelep közvilágítása és a kertvárosban az új házhelyeket energiahálózattal látták el. A lakosság jobb ellátása ér­dekében megyei támogatással került átadásra az áfésszel kö­zös beruházásban épülő új ABC áruház az Ady Endre ut­cában. A nagyobb választék biztosítása érdekében létesült a Hunyadi téren a Népbolt Válla­lat keretében működő hangula­tos szaküzlet is, sajnos kis alap­területtel. Fejlődést jelent a Patyolat Gyorstisztító szalonja és a bonyhádi Cipőgyár szalonja. A szolgáltatás javítását segítette elő a kisiparosok és kereske­dők tevékenysége is. Az egészségügyi ellátás terén je­lent komoly előrelépést a Hu­nyadi téren megnyílt körzeti és gyermekfogászati szakrendelő átadása. Ugyancsak az év folyamám adták át a gunarasi gyógyfür­dőnél a Camping éttermet és tovább gyarapodott a hétvégi házak sora is. Az év során tör­tént kisajátítások pedig megte­remtették a következő év épí­tési lehetőségeit. Eredménye­sen folytatódtak az év során a nagyobb beruházások is. 1982. május 27. Az MSZMP Politikai Főiskola 1982-ben végző hallgatóinak bejegyzése. Az oldalt szerkesztette: F. Kováts Éva

Next

/
Thumbnails
Contents