Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-05 / 234. szám
1991. október 5. PÚJSÁG 3 Arad, 1849. október 6. „... egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani ... A lázadók minden főnökét fel kell akasztani. ... Mindazokat az egyéneket, akik a felkelők sorai közt harcoltak ... - agyon kell lőni”. FELAKASZTANI, AGYONLŐNI - ezek a szavak gyakran szerepeltek Haynau 1849. _.augusztusában írt leveleiben. Őt a császári kormány egyetlen eré- lye miatt választotta ki teljhatalmú magyarországi főparancsnoknak. Több mint ötszáz magyar honvédtiszt kivégzésével próbálta kiirtani a forradalom gyökereit Magyarországon. Hogy a „vértanugyártás” nem Haynau tervei szerint alakult, abban része volt Görgey Artúrnak is. Helyesen számítva, a kisebb rosszat választotta, és az oroszok előtt tette le a fegyvert. A nagy orosz „Medve” előtti megadásnak más jelentése is volt. A függetlenségért harcoló magyar hadat a túlerő leverte, de semmit nem adott fel a szabadságharc eszméiből. A bécsi udvar és főleg Schwarzenberg kormányfő és külügyminiszter megfelelő hátteret nyújtott a táborszernagy úr kisded játékához. Nem vették figyelembe az igen erőteljes nemzetközi tiltakozást. Nem akarták elfogadni az egyes európai hatalmak amnesztiára és megbékélésre felszólító javaslatait. Ilyen előzmények után került sor a szabadságharc tábornokainak perére. Alapvetően koncepciós perről volt szó. Célja a legyőzött ellenfél megalázása, a megtorlás és a győztes erejének fitogtatása volt. Szűklátókörű és kicsinyes politika volt ez, hiszen az Osztrák Császárság Oroszország segítsége nélkül nem tudta volna a magyarokat térdre kényszeríteni. Sőt, nagyhatalmi állását - ezt is világosan látták a korabeli európai hatalmak - csak a magyar királyságra támaszkodva tudta és tudja majd megtartani. 1849. október 6-án - stílszerűen Latour gróf halálának évfordulóján - került sor a honvédtisztek és tábornokok kivégzésére. Aulich Lajos, Damjanich János, Knezic Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly tábornokokat felakasztották. Kegyelemből „csak” agyonlőtték Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József tábornokokat, Lázár Vilmos ezredest. Hasonló „kegyelemben” részesült gróf Batthyány Lajos mi- niszternelnök is. El akarta kerülni a szégyenteljes bitófát, s ezért a kivégzés előtti napon tőrével sebet ejtett a nyakán. Mivel azonban hóhérainak mindenféleképpen tartaniuk kellett a nevezetes dátumot, az ő életét is golyók oltották ki. Az október 6-i aradi kivégzések felszínét jelentették a megtorlásnak. 150-nél is többre tehető azoknak a politikai és katonai foglyoknak a száma, akiken a halálos ítéletet végrehajtották. A győztesek mérhetetlen bosszúvágyát jelképezi 36 külföldre menekült vezető jelképes kivégzése. Köztük találhatjuk a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnököt, gróf Andrássy Gyulát és a Tolna megyei Per- czel család két tagját, Perczel Mórt és Perczel Miklóst. Aradi Gábor Szózat, tükör előtt Politikusokkal, színészekkel, sportolókkal és újságírókkal csak nagyritkán foglalkozom, hisz ők „szerepelhetnek” eleget. Őket szolgálja valamennyi közszolgálati média, csakis az ő, dicső vagy dicstelen tetteikről zengede- zik a tévé, a rádió, a sajtó. Most mégis az újságírókról fogok szólni, mert egy gondolatot szeretnék tisztázni, megvilágítani, kifejteni - magunkról. Ugyebár az az ország célja, hogy eljusson a fejlett nyugati demokráciák szintjére, aholis a dolgozók dolgoznak, az apparátus tevékenykedik, a politikusok meg - a szabad választások következményeként - jönnek-mennek. Ott, emiatt, kétfajta újságíró van: az apparátus-tipusú és a politikus alkat. Nálunk is célszerű lenne, ha kialakulhatna, és békésen működhetne e kétféle zsurnalisztika. Az apparátus-tipusú tollforgató a szakmájának él. Ha X. párt van hatalmon, akkor annak a minisztereit, ha Y., akkor annak a funkcionáriusait interjúvolja meg, dicséri vagy szorítja sarokba a kérdéseivel. Nem azért, mert elvtelen, hanem azért, mert sehova se húz. Nem csapattag, hanem becsületes közvetítő. A nézők megbízottja. A politikus alkat viszont akkor becsületes, ha nemcsak a tündöklést, de a zuhanást is vállalja. Jóban-rosszban kitart választott egyesülete mellett. Megkockáztatom, bár lehet, hogy indulatokat vált ki: Talán nem olyan’ jeles tollforgató, mint a másik, talán nem az írás számára a minden. Sokszor az eszmeiség, az elvek, a haladás, a hit nehezen kalitkába zárható madarait kergeti. De ez nem baj, amíg nem töri meg túlzott mértékben az erdő csendjét, amíg nem csörtet át másokon. Hagyjuk játszani, hagyjuk létezni - egymást! Wessely Gábor Egy iparág eltűnik a hazai gazdaságból Interjú Steindl Károllyal, a BHG igazgatójával Minden törvényes lehetőséget megpróbáltunk A BHG jelenéről Steindl Károly igazgatóval beszélgettünk.- Milyen a vállalat jelenlegi helyzete?- Amikor egy évvel ezelőtt ugyanezt a kérdést feltették nekem, azt válaszoltam: rossz. A helyzet csak annyiban változott, hogy most azt mondom: na- gyon-nagyon rossz. Szokássá vált ezt azzal magyarázni, azért van ez így, mert a KGST-piac- nak minden vacak árút el lehetett adni. Ez hamis állítás. A Szovjetunióban nemcsak a sínek mennek szélesebb vágányon, mint Európában. Ott speciális igények vannak. Azért vittünk olyan árút, mert arra volt igény, és igenis, jó minőséget szállítottunk. Náluk, a Nyugat- Európában már nem használt, cross-bar rendszerű telefonhálózat van kiépítve, és 2000-ig nem is lesznek abban a helyzetben, hogy ennél fejlettebb technikát befogadnának. Hiányzik a drót a földből, ehhez van meg a szakembergárdájuk, ezt tudják javítani, és erre van ma is igénye a Szovjetuniónak.- Akkor mi a probléma, hiszen a legfontosabb piacuk megmaradt?- A szovjet fél rendel, de nem fizet. Ha egy nép élelmiszer-gondokkal küszködik, a telefonkérdés a sokadik helyre csúszik vissza. Több száz üres postaépület várná a berendezéseket. Átlagos évben kétmilliárd forintos értékben szállítottunk. A szovjet piacot a politikai körülmények is befolyásolják, ez azt jelenti, hogy a parancsuralmi rendszer felbomlásával a termékek nem oda kerülnek, ahová kellenének. Nem tisztázott, adott területen ki az illetékes, és marad-e még akkor is, amikor fizetni kell. A BHG termékeinek 40 százalékát lekötötte a szovjet piac, és az eddig hatalmasnak sejtett gépipari vagyonunk ócskavasnak tekinthető, ha a termék kicsúszik alóla.- Mi akkor a teendő, van-e kiút?- A BHG-nak kellene egykét év, hogy ne kelljen leselejteznie a gépeit, ezt az időszakot akár a magyar piac is le tudta volna kötni, de a Magyar 'Távközlési Vállalat olyan fejlesztést hirdetett meg, amelyhez a Siemens és az Erikson cégben találta meg a megfelelő partnert. Mindkét vállalat magas színvonalú elektronikát, világszerte elismert termékeket mondhat magáénak. Az általuk biztosított szolgáltatások sokkal többet tudnak, mint amennyit Magyarországon használni lehet belőle. De ha nem tudom Szekszárdról felhívni Szegedet, mert hiányoznak a kábelek, nem érdekel a plusz szolgáltatás.- Ha jól értettem, ezzel azt akarta mondani, a BHG kizárása a magyar piacról elhibázott döntés volt?- Amit a Siemens és az Erikson csinál, mégegyszer mondom, a lehető legmagasabb színvonal, 15-20 évvel járnak előttünk. A BHG-nak végül is mindegy, hogy ki nyerte a MATÁV fejlesztési programját, egy biztos, ezzel a magyar távközlés, amelynek 120 éves híradástechnikai előélete van, eltűnik a magyar gazdaságból, vele egy iparág is megszűnik, és tízezer ember kerül az ut- sára. Nézze meg a németeket, a többség nem vesz más zenegépet vagy autót, csak németet. Ez a nemzet becsüli saját magát.- Szekszárdon, a BHG-ban, hány embert érintenek a gazdasági nehézségek?- Tavaly 1200-an dolgoztak jtt, most 600-an vagyunk, a héten az is eldőlt, hogy nem kapunk hitelt, és további 300 embert kell évvégéig elbocsátani. Közben 800 millió forint körüli érték fekszik a földön, és várja a szovjet fél pénzét. Ebben az évben már két hullámban volt elbocsátás. Minden törvényes lehetőséget megpróbáltunk, hogy a legemberibb módon rendeződjön ez a senkinek sem könnyű helyzet. Aki tudott, már elment korkedvezménnyel.- Az időben elkezdett privatizáció nem segített volna a munkások helyzetén?- A BHG mindig nagy beruházásokat valósított meg, a tv- átjátszók vagy a telefonközpontok szerelése nem a szórakoztató elektronikához tartozik, éppen ezért más a vásárló köre is, ezért nem egyszerű a váltás. Szakembereink már 20 évvel ezelőtt felismerték, ha a fejlesztésekkel nem tudunk lépést tartani, lemarad a hazai híradástechnika. 1975-ben hirdetést írtunk ki a saját fejlesztésünkre, 83-ban pedig a Nordhem Telecom kanadai céggel kötöttünk licenc vásárlására szerződést. Helyzetünket rontotta az 1988. januárjában bevezetett áfa, az árúinkat visszasorolták úgy, hogy a 100 forintból 88 lett, és erre tették rá az áfát. Emiatt 12 százalékkal csökkent az árbevételünk, és a 7 milliárdos vállalatból 6 milliárdos lett. Ezután került sor a gazdasági szabályozók változtatására, aminek a következménye, az egymilliárd 70 milliós nyereségünk 380 millióra esett vissza. A licenc- vásárlás miatt felvett egymilliárdos hitelt a régi nyereségből nem volt gond törleszteni, de az új helyzetben ez tragédiát jelentett. A 18 százalékos hitelkamatok közben 30 százalékosra módosúltak. A vállalat pedig egyik pillanatról a másikra veszteségessé vált, és gyakorlatilag összeomlott. Hoztak ide szak- tanácsadókat is, de a problémát nem tudták megoldani. Az adósságunk eléri a termelőeszközeink értékét. Tőke, termék és piac kellene a talponmara- dáshoz. Ekkora vállalat nem kell senkinek, kisebb egységekre bontva talán még találnánk partnert, ez a BHG nagy- vállalat végét jelenti.- Még nincs vége, hiszen naponta bejárnak dolgozni, a jövő évben is maradnak háromszázan. Mi lesz azután?- Azt hiszem, ennek a vállalatnak meg kell semmisülnie ahhoz, hogy itt újból nőjön valami. A tulajdonos, vagyis a magyar állam megbízásából kellene valakinek eljárnia, a privatizációt megindítani. Ha nem történik külső, ésszerű beavatkozás, a 300 embert is leépítik, végül a maradékot is. A változásokat csak az igazi tulajdonosi szemlélet tudná felgyorsítani, ehhez pedig az egyenlőtlen fejlődés törvényének kellene érvényesülnie. Mondok egy példát: Szabolcsban olcsó a munkaerő, de ma még onnan utaznak fel Pestre az emberek, pedig mindenhol a világon az az észszerű, ha a tőke költözik oda, ahol megéri neki. Mauthner Ilona Előadás, tanácsadás a kárpótlásról Dr. Hadházy Árpád földművelésügyi főfelügyelő, a Kisgazdapárt megyei elnöke hétfőn, október 7-én, este 6 órakor a fácánkerti művelődési házban tájékoztató előadást tart a kárpótlási törvényről. A tájékoztató célja, hogy pártállástól, munkahelytől függetlenül, minden érdeklődő a lehető legtöbb információhoz jusson a kárpótlással összefüggő kérdésekben. Kiállítás Fácánkertben A fácánkerti általános iskola előcsarnokában október 7-én, hétfőn nyílik Beda László, az ART '999 tagjának festményeiből kiállítás. A bemutatott anyagot október 11-ig tekintheti meg az érdeklődő közönség. Hangverseny diákoknak A Szekszárdi Művészetek Házában Barangolás Zeneországban címmel a zenetörténet nagy virtuózaival ismerkedhetnek meg a középiskolások az október 7-én 12,45-kor és 14,45-kor sorra kerülő hangversenyen. A műsorban Geiger György (trombita), Gyarmati Vera (hegedű), Krausz Adrien (zongora) működik közre. A hangversenyt általános iskolások is meghallgathatják ezen a napon 13.45-kor és 16 órakor. Zenés istentisztelet Az alsónánai evangélikus templomban október 6-án délután fél négy órai kezdéssel zenés istentiszteletre kerül sor. A műsorban barokk német mesterek — Zachow, Frohber- ger, Krieger, Tündér, Murscha- user, Pachelbel művei szerepelnek. A műveket Győrffy István főiskolai tanár előadásában - orgonán - hallgathatják az isten- tiszteletre ellátogatok. Köszöntötték az időseket Az idősek világnapja alkalmával csütörtökön köszöntötték a szedresi időseket. A polgármesteri hivatal nevében Honti Sándor jegyző kedves szavakkal, és egy-egy szál virággal, a diákok verssel fejezték ki tiszteletüket. Az ünneplést közös ebéd követte. Gyermekszépségverseny, 1991. Péter Gábor László Anett Juhász Károly Presinszki Tünde Dani József Bonyhád, Bacsó B. u. 45/D. Kakasd, Ifjúság Itp. 498. Felsőnána, Rákóczi u. 23. Bonyhád, Alkotmány u. 7. Grábóc, Rákóczi u. 74. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebbnek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszépségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik vissza szerkesztőségünk címére. Sokan érdeklődnek, mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Legközelebb, keddi lapszámunkban a bonyhádi Daradics Károly András, a bátaszéki Bihari Tímea, a szekszárdi Mitrovics Medea, a tolnai Makó Erik, a grábóci Dani Zsuzsanna fényképét közöljük.
