Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

4 PÚJSÁG Tamási és környéke 1991. október 29. A békességet választották Sikerült a vagyonmegosztás Ami legelőször föltűnik a kisszékelyi faluközpontban, nem más, mint az, hogy rend­ben van a községháza - úgy mondja odabenn Pály Dezső jegyző: kisebb finomítás még ráfér - , no és az is szembe tű­nik, új épületben van a posta. A duruzsoló kályha mellett ülve tudjuk meg a jegyzőtől, hogy a postahivatal áttelepítéséhez a község adta a helyet, a Posta pedig több mint százezer forint­tal járult hozzá az átköltözés­hez. Ezt majd lelakják. A települések különválásánál nagyon sok helyen gond a va­gyonmegosztás, ami Kisszé­kelyben és Simontornyán nem gond. Egyezségre jutottak, s így a nagyközség két részlet­ben - '92-ben, illetve '93-ban ­1,5 millió forintot átad Kisszé- kelynek a közös vagyon fejé­ben. Ehhez még kell a képvi­selő-testületek jóváhagyása, de az remélhetőleg meglesz, hi­szen az önkormányzatok tár­gyaló képviselői úgy gondolták, nem viszik bíróságra az ügyet, úgymond, nem akarják, hogy az ügyvédek gazdagodjanak. A békességet választották, a megnyugvást, mert nem akar­tak gátat emelni a további em­beri kapcsolatok elé. Ebédidőben Fürgédén A járdán egy gumicsizmás, zakós, sapkás, ősz halántékú férfi lépked. Baljában szatyor, jobb kezében ételhordó. Egy adjon Istennel megállítjuk és szóra bírjuk Vincze János tsz nyugdíjast. — Tán csak nem ebédért megy? — Nem, kérem, az már megvolt. Az óvodánál főzik, 24,50-et kell érte fizetni. Na­gyon jó a kaja, változatos, bő­séges. — Mivel foglalkozik nyugdí­jasként? — Van, akinek van egy kis jószága, de nekem nincs más, mint pár szem baromfi, mert az egészségi állapotom nem en­gedi. Most is vissza kell majd mennem a kórházba. — Mi a baj? — Hát, hogy is mondjam . .. Nem tudom a nevét . . . Olyan férfi betegség. — Az bizony nagy gond, ha beteg valaki. — Bizony nagy - néz ránk - hizlalnék disznót, de kire bíz­zam? Senkim sincs. Tudják, itt a faluban két-három éve több disznót tartottak, mint mostan. Jelenleg meglátszik az, hogy a tavasszal kifogyasztották. Bi­zonytalanságot szült az ala­csony ár, meg az, hogy nem vették át. A múltkor 67 forintért vitték kilóját - úgy hallottam, ke­resi a húsipar, de válogat is, a 140 kilósakat vissza kellett haj­tani -, ez nem egy magas ár. Azt mondják, a malacot 1200-ra tartják. Szóval az a tavaszi do­log bizonytalanságot szült - is­mételi -, kifogyasztották. — Aztán most hova lesz a menet? - váltunk. — Bemegyek ide a kocs­mába - int a fejével -, meg­iszom egy sört az ebédre. — Egészségére! Ozorai történések — Jó, hogy jöttek - mondja üdvözlésünk után az ozorai községházán Schranz Istvánné polgármester -, mert már régen jártak erre. Köszönjük a jó szót, s hallgat­juk az információt, amire a fo­gadtatásból számítottunk. Meg­tudjuk, új orvosi körzetet kapott a község, három napot rendel helyben, kettőt pedig Fürgédén az orvos és ellát majd 1300-1500 embert. Az állást december 1 -jével szeretnék be­tölteni, de az attól függ, mikortól finanszírozza a Társadalom- biztosítás. Készen van már a rendelő, csak fel kell szerelni. Erre a célra igényeltek támoga­tást, de mivel azt jövőre kapják meg, úgy megpróbálják előte­remteni a költségeket. — A jövő évre is készülünk - közli a polgármester, s aztán arról beszél, megemlékeznek Illyés Gyula születésének 90., halálának 10. évfordulójáról. A kis iskolánál mellszobrot avat­nak majd, amit Gulyás József szobrászművész készít el. Eh­hez a Képzőművészeti Lektorá­tus százezer forintot ad, mel­lette pedig még több helyről is kapnak támogatást. Elismerés­sel szól Takács Máriának, a si- montornyai vár igazgatójának nagy segítségéről is. Koránt sincs vége az ozorai történéseknek. Az egyház beje­lentette igényét a nagy iskolára és szeretné visszakapni a le­gényegyletet, valamint a döb- röntei iskolát. Tessék csak fi­gyelni! Szó sincs a jelenlegi pe­dagógusok elzavarásáról, el­lenkezőleg, őket továbbra is al­kalmazzák, s az az elképzelés, hogy 1998-ban kerüljön az egyház kezelésébe. Azt mondják - így van ez na­gyon régen már most van a búzavetés ideje. Ebből az apropóból kukkantottunk be a pincehelyi Vörösmarty Mgtsz irodájába, ahol Sóhajda András elnökkel beszélgettünk. — A talajelőkészítéssel ké­szen vagyunk - kezdte Sóhajda András hatszáz-hatszázöt- ven hektár búzát vetünk. Körül­belül kétszáz hektár lesz az őszi árpa - ez negyven hektár kivételével földben van - és hatvan hektár rozsot vetettünk . — Ha az ember a mezőgaz­daságban dolgozókkal beszél­get, mellette pedig figyeli a rá­diót, a televíziót, az újságot, ak­kor azt hallja, csökken a vetés- terület. Ennek több okát is el-. mondják. Önöknél mi a hely­zet? — Mi is így vagyunk. Búzá­ból például százötven-kétszáz hektárral kevesebbet vetünk. Ez egyrészt azért van, mert számítunk a terület kimérésére - konkrét megkeresés még nem volt, de becslések szerint háromszáz-ötszáz hektár lesz, amit visszakérnek aztán meg a piac is meghatározó. — Bocsásson meg a közbe­szólásért, de meg kell kérdez­nem: az igénylők saját maguk akarják a földet megművelni vagy a tsz-re bíznák azt? — A válaszom: is-is. Amihez szakértelem kell, azt inkább a tsz-re bíznák. Itt az a helyzet, a közös gazdaság évek óta nem ruház be gépekre, így viszont a kapacitást bővíteni nem lehet. — Az idén gond volt a piac­cal .. . — A kormányt a mezőgaz­daság nem érdekli, pedig az volt a húzó ágazat. Majd ha a Közös Piac nyilatkozik, gondo­lom, akkor a tárca is meghozza az érveit. Nem lehet kiindulni abból, hogy az államtitkár kije­lenti: ha nem lenne szerződés a kezében, nem vetne. Aztán meg ha a tavasszal kérdezné a vetésterületet, akkor azt mon­daná, szabotálunk. A földet meg kell művelni, ebből lehet megélni. — Ez a bizonytalanság ho­gyan hat az emberekre? — Elkedvetlenedettek, vár­ják, hogy mondjunk valami biz­tatót. Kérdezik, biztosított lesz-e a megélhetésük, de mi­vel az eltartó képesség csök­ken, jónéhánynak hamarosan új munkahely után kell néznie. Közmeghallgatás Véget ért a helyi adók beve­zetésével kapcsolatos rendelet- tervezet bizottsági vitája, a pénzügyi ellenőrző, a városfej­lesztési, az ipari-kereskedelmi és idegenforgalmi, valamint az ügyrendi bizottság véleménye, illetve az általuk közvetített külső javaslatok lapján össze­állt a tervezet végleges szö­vege. Mielőtt a képviselő-testü­let döntene az ügyben, novem­ber 11-én 18 órakor közmeg­hallgatást tart a diákcentrum­ban, amelyre ezúton is meghív­ják az érdeklődőket. Régen hallottunk, írtunk rriár a pári üdülőfaluról. Most egy biztató hírt kaptunk róla. Az eredeti terveknek megfelelően megkezdik az első, ezer méter mély melegvizes kút fúrását. Még két „vizes” hír. Egy nagyhírű német cég refencia- munkaként egy hidegvizes kút fúrásáról tárgyal a vízmű illeté­keseivel, a vízforrás elképzelt helye a tamási termálfürdő terü­letén lenne. A másik - ígért - hír: a fürdővendégek sokat pa­naszkodnak az ülőpados me­dencék „huzatossága” miatt. Az elképzelések szerint ezen segí­tene az a szélfogó, amelynek a tervei - vízmű beruházásban - már elkészültek. Jelenleg az engedélyeztetési eljárás folyik. Végezetül álljon itt még egy jó hír: elkészült és átadták a forgalomnak az átriumos lakóte­lepen, ami nem a tervezés csú­csa - a Károlyi és a Könyves Kálmán utcában - a szilárd burkolatú utat. A takaró és a nyújtózkodás A községháza mellett fiókgyógyszertár és húsbolt készült A cím olvastán nemcsak az juthat eszünkbe, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a ta­karónk ér, hanem egy másik bölcsesség is, ami szerint: ki sokat markol, keveset fog. E két közmondás figyelembe vétele lehetett, volt az alapja a szaká- lyi önkormányzatnak a felada­tok tervezésénél és mivel mindkettő igazságát jól ismerik, így nem maradhatott el az eredmény sem. Úgy tűnik - ezt Mózesné Kincs Adrienn jegyzőtől tudjuk - a terveket meg tudják valósí­tani. Az utakra, a járdákra, az óvodára, az új külsőt kapott is­kolára, a rendbe tett községhá­zára, a hagyományosan sike­res, értékteremtő fafaragó tá­borra, a Kapos menti fiatalok ta­lálkozójára gondolunk itt első­sorban. Van azonban más is, amiről még eddig nem nagyon szóltunk, vagy legalábbis nem tudtunk új információkat közölni róluk. Kész a községháza szomszédságában a gyógy­szertár - a hőgyészi fiókja lesz -, és most már nagyon várják az Országos Gógyszertári Köz­ponttól az engedélyt, mert an­nak birtokában nem kell el­utazni vidékre a különböző me­dicinákért. A gyógyszertár mel­lett alakíttatták ki a húsboltot, október 1-jétől már üzemelteti az önkormányzat és a tsz, de nem sokszor tartják nyitva, hi­szen kényszerűségből tele vannak a családok hűtőládái. Úgy gondoljuk, az okát most nem kell hangsúlyozni. Ha valamiről elmondhatjuk, hogy több funkciót is betölt, ak­kor ezt az előbb említett épület­tel kapcsolatban megtehetjük. Ugyanis a gyógyszertár és a húsbolt mellett, annak az udvari részén alakították ki a Panteon temetkezési kft lerakatát. Már megvan a boltvezető, de még a koszorúkötővel nem tudott - önhibáján kívül - szerződést kötni az önkormányzat. Igye­keznek azonban. Egy kis beszélgetés Kisszékely központjában Megszűnt a társbérlet, más helyen van a posta Vincze János, ebédből jövet Foto: Gottvald Károly A városházán | hallottuk A földet meg kell művelni

Next

/
Thumbnails
Contents