Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-24 / 249. szám
1991. október 24. PÚJSÁG 3 A magánegyetemről diákszemmel Tudást ad - diplomát még nem Dunaföldvár testvérvárosi kapcsolatot létesít A dunaföldvári képviselőtestület döntött arról, hogy felveszi a testvérvárosi kapcsolatot a németországi Weikers- heimmel. A közelmúltban delegáció járt a Tauber megyei kisvárosban. A tapasztalatokról és az együttműködés építésének lehetőségeiről a dunaföldvári polgármestert, Kiss Jánost kérdeztük. A Miskolci Bölcsész Egyesület három évvel ezelőtt egyedülálló vállalkozásba kezdett: magánegyetemet alapított. Jelenleg 1400 diák tanul az intézményben, melynek oktatási színvonala már sok dicsérő jelzőt kapott. Egyetlen „kis” bökkenő van csak, egyelőre hivatalosan elismert diplomát nem ad, nem adhat az iskola. Vagyis a minisztériumi „igen" még várat magára. Varga Zoltán nyáron végzett a szekszárdi tanítóképző főiskolán, s úgy határozott, hogy a szóban forgó intézményben folytatja tanulmányait. — Milyen feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy valaki ennek az iskolának a tanulója legyen? — Elvileg semmiféle komplikáció nincs. Éppen ez az egyik fő vesszőparipája az egyetemnek: azt a beteges felvételi rendszert, amely jelenleg Magyarországon működik, teljes egészében felszámolta. Mindenki bekerülhet, aki képes egyetemi tanulmányokat folytatni. Nincs írásbeli, szóbeli, meg a szokásos pontgyüjtöge- tés... — Viszont a tanulóknak fizetniük kell. Ez tőlünk nyugatabbra teljesen megszokott dolog, nálunk azonban még az újdonság erejével hat. — Félévre 25 ezer forint a tandíj, e mellett a kollégium 2000-2500 forint havonta. Az iskola ebből tartja fenn magát. Az is igaz, hogy az órákra az úgynevezett „nagyágyúkat” hívják meg, tehát igen neves tanárokat. — Vagyis, akinek van pénze, az minden további nélkül bekerülhet az egyetemre? — Valahogy így. Olyanok is, akiknek pénzük ugyan van, de ész-ügyben nincsenek annyira eleresztve. Más kérdés, hogy ez előbb-utóbb ki is derül. Egyébként itt létezik a nulladik év is, aki nem érzi magát eléggé felkészültnek, az jobb, ha ezzel kezdi. A pszichológia és a színháztudományi szakon - az utóbbira járok én is - egyenesen kötelező a nulladik év, hiszen ezekkel középiskolában nem foglalkoztunk. — Tudomásom szerint 24 szakon folyik az oktatás. Talán mondani sem kell, ez a magyar átlagot jóval meghaladó számadat. — A legnépszerűbbek a nyelvi szakok, de van itt népzenei, újságírói, könyvkiadói, írásszakértői és még ki tudja milyen szak is. Mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Az idegen nyelvekre rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek, nekem például nyolc spanyol órám van hetente. E mellett később még egy nyelvet kell választani. Megpróbálják újraéleszteni azt a régi keletű - általános műveltséghez egykoron hozzátartozó - hagyományt, hogy latinul legalább írni-olvasni tudjunk, ezért egy évig latint is tanulunk. — Manapság van olyan - nem is túl szűk - réteg, amely nem tud a zsebéből félévente 25 ezer forintot előrángatni. Lehet, hogy elitiskola alakult 1988-ban? — Biztosan vannak az újgazdag családok gyerekei közül is az egyetemen, de túlnyomó részt nem ez a jellemző. Inkább a hét végi munkavállalás és a kuporgatás az általános. Én például egész nyáron mosogattam. Ezzel együtt mindenki reménykedik, hogy hivatalosan is elismernek minket. Közben az egyetem a tudást egyfolytában adja. KRZ — Régebben a testvén/árosi kapcsolatokat azért szokták bírálni, mert többnyire az történt, hogy aki „közel volt a tűzhöz”, az utazott, a többiek pedig „nézték". — Örülök, hogy ezt említi, mert épp arról beszéltünk Háf- ner úrral - ^veikersheimi kollégámmal -, hogy nem az a cél, hogy a két polgármester találkozzon, jól érezze magát, barátok legyenek - persze ez sem baj —, ám a fontos az, hogy kijussanak minél többen a város polgárai közül: a pedagógusok, az orvosok, a tisztviselők vagy egyszerűen a családok. — Miért éppen német kapcsolatra gondoltak, és ha német, miért ez a város? — Úgy gondolom, hogy a németektől akár a közigazgatás, akár a gazdaság területén sokat tanulhatunk. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni azt az érdeklődést, amelyet ők tanúsítanak Magyarország iránt, különösen hálásak hazánknak a német egyesítés során játszott szerepéért. Azon kívül a német nyelvnek vannak hagyományai hazánkban: elég, ha a háború előtti időszakra gondolunk. Korábban volt kapcsolatunk - a kézilabdán keresztül jött létre - egy lengyel várossal is, amit szintén szeretnénk feleleveníteni. A „német kapcsolaton” sokat lendített, hogy Tauber megye és Tolna vezetői a közelmúltban írták alá az együttműködésről szóló megállapodást. Weikersheim is ebben a németországi megyében fekszik, mintegy hétezer lakosa van. Az aláíráson jelen volt a város polgármestere, és mikor itt járt, megtekintette Dunaföldvári is. Megtetszett neki, és javasolták, hogy a két megyei vezető védnöksége alatt legyen egy vi- szontlátogatás, hogy én, mint Dunaföldvár polgármestere be tudjak számolni a testületnek arról, mi is vár ránk, ha barátkozunk a weikersheimiekkel. — Mennyiben volt protokolláris az Ön látogatása, és mennyiben jelzi azt, hogy mi várható a két város együttműködésétől? — Nagyon örültem, hogy úgy fogadtak, hogy abból kitűnt: nem rájuk erőltetettnek tekintik ezt a kapcsolatot. Természetes, hogy megadták a tiszteletet - a megyei közgyűlés elnökével mentem de a fogadás nem volt protokolláris jellegű. Egyébként ott a polgármestereknek valóban van tekintélyük. Nyilván ezt itt, Magyarországon nekünk, polgármestereknek kell kivívni... A hivatalos aktuson túl meleg, emberi fogadtatásban lehetett részünk, ami annál is inkább meglepett, hogy a németek általában eléggé tartózkodók. Találkoztunk a testület tagjaival, a frakcióvezetőkkel, és ami a legmeghatóbb volt, és a legnagyobb élményt nyújtotta: ottani magyarokkal. — Mutatkozik-e máris valamilyen lehetőség a közös tevékenységre? — A közigazgatás kölcsönös tanulmányozásától azt reméljük, hogy jobbá, gyorsabbá tehetjük majd az ügyintézésünket. Művészeti csoportok és sportolók csereutazása is szóba került már. A tervezett utazásokról egy „naptárt” is összeállítottunk jövő szeptemberig, amiből hadd említsek egy kuriózumot: a weikersheimi várkastélyban - amit akár „kis Versailles-nak” is nevezhetünk - egy zeneiskolához hasonlatos műhely működik, ahol évente hétezer hallgató fordul meg, a legkisebbektől a felnőttekig a világ minden tájáról. Máris ígéretünk van arra, hogy a legtehetségesebb dunaföldvári gyerekek ebben a jó- hírü intézményben tanulhatnak majd: a nyári szünidőben néhány hetes tanfolyamon vehetnek részt. Fantasztikus élmény lehet az számukra, ha Európa legnevesebb zenepedagógusai foglalkoznak velük, és ez hatással lehet további pályájuk alakulására. Mi azt szeretnénk, hogy ha a gyerekeken keresztül a családok is megismerkednének egymással. Az sem titok, hogy a sokkal fejletteb német gazdasági életből is szeretnénk meríteni. Azonban nem egyszerűen úgy, hogy mi állandóan kérünk, ők pedig adnak valamit, hanem úgy, hogy azt próbáljuk kifürkészni, hogy ők hogyan érték el az eredményeiket. Ez azonban nem zárja ki, hogy ne tudnának nekünk konkrét, „dologi” segítséget nyújtani. Itt említhetem az önkéntes tűzoltó egyesületet vagy az egészségügyet. Bizony, az a helyzet, hogy például az őnáluk már letett orvosi műszereket nálunk még igencsak tudják használni. A lényeg azonban, hogy minél több dunaföldvári jusson el Weikersheimbe, és hogy sok mindent hozzanak haza, no nem a bőröndjükben, hanem inkább a fejükben, -hangyáiTestületi ülés Dombóvár város képvi- selő-testülete október 24-én, ma, délután öt órakor tartja soron következő testületi ülését a városháza kistanácskozójában. Ezen többek között szó esik a pénzügyi tervről, az 1992. évi céltámogatások önkormányzati forrásairól. Terítékre kerül a polgármesteri hivatal konyhájának, étkezőjének vállalkozásba adása. Az egyebek napirendi pontban a kommunális szolgáltató vállalat igazgatójának bérrendezési ügyét tárgyalják meg a képviselők. Német színházi csoport Dombóváron A németországi Insel-Bühne színházi csoport október 17-27-e között vendégszerepei Magyarországon. A hazánkban élő német anyanyelvűeknek, valamint a német nyelv és kultúra iránt érdeklődőknek egy Hans Sachs-darabot, illetve német népzenei műsort mutatnak be. A magyarországi körúton lévő együttes október 26-án este hat órakor lép az érdeklődő közönség elé a dombóvári művelődési ház színháztermében. Az előadásra mindenkit szeretettel vár a Dombóvári Német Kultúr- egyesület és a városi művelődési ház. Tapasztalatcserén Tapasztalatcsere-úton vett részt ezen a héten a dombóvári polgármesteri hivatal néhány munkatársa a németországi Kernenben. Az út célja az volt, hogy a dombóvári hivatal munkatársai szociápolitikai ügyekben és ügyviteli-számviteli téren tapasztalatokat gyűjtsenek testvérvárosukban. Gyógyszertár lesz az iskola helyén? Döntésre várnak a gyógyszerre várók Hosszú ideje üresen áll Szekszárdon, a Csatári torokban az egykori általános iskola épülete. A ház egyik felében lakók vannak, másik felének gazdátlanságát a derékig érő gaz és a letiport kerítés mutatja. Ez utóbbi rész felújítása pár éve, még a tanácsi rendszer idején megkezdődött. Akkor új ablakokat, ajtókat kapott a házrész, de ezzel befejeződött a megújulás, a közösségi háznak szánt épület azóta magára hagyatva áll.-Mi lesz a sorsa az egykor jobb napokat látott csatári iskolának? - kérdeztük a polgár- mesteri hivatal illetékesét, Sze- leczky Józsefet.- Annak idején a városi tanács kultúrális célokra szánta az épületet, fiók-könyvtárat, klubokat tervezett kialakítani itt. Később módosult ez a terv, ugyanis egy lakossági fórumon felvetődött, legyen inkább gyógyszertár az épületben, mivel ilyen szempontból ellátatlan ez a városrész. Ennél a koncepciónál maradtunk, az épületet a Gyógyszertári Központ kapta meg. Birtokba venni az ingatlant, az átépítést elkezdeni viszont addig nem lehetett, amíg nincs csatornázva a ház, az utca. Ez most ősszel elkészült,- kaptuk a választ Sze- leczky Józseftől. A kérdés ezután önként adódott, ha van gazdája a háznak, akkor miért ilyen elhanyagolt? Válaszra Papp Ferencet, a Gyógyszertári Központ igazgatóját kértük. — Bejelentettük az igényünket az épületre, mivel minden szempontból megfelelne egy közforgalmú patikának, - mondta Papp Ferenc - Mire eldőlt, hogy mi kapjuk meg a házat, közbejött a privatizáció, a gyógyszertáraké is. Jelenleg az a helyzet, hogy több vállalkozó lenne, aki gyógyszertárat nyitna itt, de a mintegy másfél, kétmillió forintba kerülő átalakítási költségeket senki nem vállalja. Mi, a Gyógyszertári Központ vállalnánk ezt a beruházást, de kérdés, érdemes-e, amíg ilyen tisztázatlan a helyzet. MindenÁtalakításra várva esetre vezetőség elé fogom vinni a kérdést, majd a kollektíva dönt, hogy mit csináljunk. Gyógyszertárra szüksége lenne ennek a városrésznek, hiszen hiába vannak itt körzeti orvosi rendelők, ha a betegeknek a városközpontba kell menniük a felírt gyógyszerért. Mint hallottuk, pénz lenne, hely szintén. Már csak dönteni kellene, de lehetőleg minél előbb. F. Kováts Éva Fotó: Ótos Réka Választások után A tamási Liberális klubban az önkormányzatok helyzete egy évvel a választások után témakörben lesz előadás október 25-én 16 órakor. Az előadás helyszíne a tamási diákcentrum, s aki az előadást tartja: Fekete János, az Önkormányzat Szakértői Iroda vezetője. Nyugdíj korengedéllyel A dunaföldvári képviselő-testület a múlt csütörtökön megerősítette azt a szeptemberi határozatát, amelyben 1991. december 31-i hatállyal „közös megegyezés alapján” korengedéllyel nyugdíjazza Götzinger Károlyt, a Közművelődési Intézmények igazgatóját. Mindkét döntés zárt ülésen született. Gyermekszépségverseny, 1991. Rottár Adrienn Erlich Anett Szabó Gergely Filó Gábor Johanovics Nikoletta Bonyhád, Mónus I. u. 38. Szekszárd,Herman O.u.29/2. Nagyszokoly, Ady u. 400. Tamási, Szabadság u. 75. Fácánkert, Tolnai u. 27/1. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebbnek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszépségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik vissza szerkesztőségünk címére. Sokan érdeklődnek, mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Legközelebb, szombaton a paksi Lippai Flóra, a bonyhád-börzsönyi Bencze Ildikó, a dombóvári Bányai Katalin, a bonyhádi Rottár Ákos, az ozorai Császár Edina fényképét közöljük.
