Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-12 / 214. szám

2 PÚJSÁG 1991. szeptember 12. Sajtóhadjárat és politikai hisztéria? „A Kónya-elemzés nem szorul védelemre” Interjú Kulin Ferenccel Viharos jeleneteknek lehetett tanúja az, aki figyelemmel kí­sérte az Országgyűlés hétfői munkanapját. Ekkor került ugyanis a plénum elé Kónya Imre sok vitát kiváltó elemzése, melyet az ellenzék egyértel­műen elítélt, ám amelyet maga az érintett - azaz Kónya Imre - szenvedélyesen a védelmébe vett. Ám nemcsak ő tett így: a nemrég Szekszárdon járt Kulin Ferenc, az MDF elnökségi tagja hasonlóképpen nyilatkozott a 22 oldalas munkáról. — Miután módom volt ösz- szehasonlítani a sajtóban kö­zölt citátumokat a tanulmány egészével, azt kell mondanom, hogy a Kónya-elemzés nem szorul védelemre, az megvédi önmagát - vélekedett Kulin Fe­renc. — Az a hisztéria, ami a sajtóban keletkezett a Kó- nya-cikk részleteinek közlése után, az kifejezetten politikai hisztéria. Azok a fejezetek, me­lyek az én tevékenységi terüle­temet érintik, nevezetesen a rádió és a televízió ügyei, a kor­rekt és pontos szavakkal jelle­mezhetők. Kónya egyfelől arról beszél itt, hogy az MDF kor­mányzati pozícióinál fogva nagy lehetőségeket kapott arra, hogy meghatározza a rádió és a televízió szellemi arculatát és műsorpolitikáját. Nos, ez a Ko­nya-gondolat úgy értelmeztetett a sajtóban, mint nyílt bevallása a kormányzati törekvésnek, mely a tömegkommunikáció bir­tokbavételét jelentené. — Ezek szerint erről szó sincs? — A kormányzati pozíció előnye semmi mást nem jelent a mi megítélésünk szerint, mint azt, hogy egy éppen készülő­ben lévő - egyébként kéthar­mados - sajtótörvény megalko­tásánál a kormánypártok sza­vazatainak meghatározó sze­repe lesz. A Kónya-tanulmány ennek a gondolatnak minden félremagyarázását cáfolja, il­letve kirekeszti a félreértési le­hetőségeket, tudniillik a nem idézett részletekben egyértel­műen szó esik a sajtószabad­ság elvének tiszteletben tartá­sáról, a pártatlan, elfogulatlan tájékoztatás kötelezettségéről, vagyis azokról az elvekről, me­lyek éppenhogy nem engedik a kormányzat diktatúráját, cen­zori beavatkozását a sajtó és a tömegtájékoztatási eszközök vi­lágába, ahogy nem engedik meg azt az ellenzéknek sem. — Ami a be nem avatko­zást illeti, az megnyugtatóan hangzott. Viszont szavaiból az derült ki, hogy mintha egy­fajta célzatos hajsza indult volna meg az MDF ellen. Va­jon miért? — Az a kommentárözön, ami megjelent a sajtóban, a rádió­ban, az önkényesen kiváloga­tott részletekre támaszkodik, s egyértelmű a célzatos, manipu­lált értelmezés. Nem véletlenül történik mindez akkor, amikor az MDF támogatásával az Al­kotmánybíróság elé került a rá­dió és a televízió alelnökeinek az ügye. Nyilvánvaló, hogy a nyilatkozóknak, a kommentáto­roknak megfordult a fejében: az egybehangolt, elítélő reagálás valamilyen mértékben befolyá­solhatja az Alkotmánybírósá­got. — A számtalan elítélő rea­gálás nem élezi ki az MDF-en belül az ellentéteket? — Semmivel több belső el­lentét nem lesz a Magyar De­mokrata Fórumban a Kó- nya-cikk után, mint a Kó- nya-cikk előtt. — Végezetül engedjen meg egy félig-meddig szemé­lyes jellegű kérdést. Ön ko­rábban lapszerkesztő volt. Ebből kiindulva mennyire áll önhöz közel az MDF hetilapja, a Magyar Fórum? — Nem titok az, hogy jóma­gam az MDF-en belül ahhoz a szárnyhoz tartozom, amelyik nem publikál a Magyar Fórum­ban. A magam gondolatait, tö­rekvéseit nem olyan modorban szoktam megfogalmazni, mint ahogy azt ez a hetilap teszi. Szeri Árpád Fotó: Ótos Réka Szabad az út a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány előtt Ünnepélyes keretek között aláírták tegnap Budapesten az Eu­rópai Közösségek Bizottsága, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a helyi vállalkozói központok képviselői között kö­tendő keretszerződést. A helyi vállalkozói központok között— Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Jász-Nagykun-Szolnok, So­mogy valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mellett ott voltak Tolna megye képviselői is. Nem koppant a kalapács Flímzett pruszlik, fekete- fe­hér tévékészülék, bőrcipő, ezüstkanál, Singer varrógép és porcelán mosdótál. Mindemellé fehéringes, csokornyakkendős kikiáltó. Gondosan számozott székek. A falon papír, rajta a li­citálás módja. Minden adott volt szerdán kora este, az egykori pártszékház második emeletén, a Kalapács BT. által megren­dezett első árverésen Szek­szárdon, érdeklődő mégis ke­vés volt. Pedig eddig több mint 100 ezer forintot fordított a Fenyvesi Jenő és Vas Gábor ál­tal alapított társaság reklámra. Eredetileg augusztusban lett volna a debütálás, de kevés volt az árualap. Most áru van, licitáló viszont egy sem, pedig már 2oo forintért hozzá lehetett volna jutni alpakka vajkanálhoz és cukorfogóhoz. Kérdésünkre, miért éppen Árverőházat nyitottak, a tulaj­donosok szinte egybehangzóan a következőt válaszolták. — Azért, mert keresni aka­runk, de úgy, hogy ne kelljen sokat invesztálnunk. Utoljára ilyen árveréseket a háború előtt rendeztek Magyarországon. Pesten már van egy hasonló társaság, de azért másodiknak lenni, sem rossz dolog. Kérdőjelek A kérdésre - igazi platform-e a legnagyobb kormánypárt par­lamenti frakcióján belül meg­alakult 26 tagú csoportosulás - az élet adja meg a választ. De hibázik az, aki eleve abból indul ki, hogy az MDF program plat­formjának megszületésével nem történt semmi érdemleges. Mi változott? Egy dolog bizo­nyosan. Az elmúlt hetek soro­zatos vihart kavaró eseményei -pártváltások, ide-oda ülések a képviselői padsorokban, párto­kon belüli és pártok közötti, par­lamenten belüli és kívüli, he­lyenként Európához méltatlan hangú viharok, hatáskör-meg­kérdőjelezések - legalábbis in­dokolttá tették, hogy felmerült a gyanú: alkotmányos válság irá­nyába csúszik az ország. Ez pedig csak nagyon keveseknek volna érdeke. Megállíthatja ezt a platform? Alapítóinak nyílt óhaja e folyamat megfékezése. Az elhatárolódás a szélsősé­gektől, a diktatórikus hajlandó­ságoktól, a tekintélyuralmi tö­rekvésektől. Ez a platform jel­zésnek tűnik mindazoknak, akik politikával foglalkoznak korá­nyoldalon épp úgy, mint más parlamenti padsorokban. Sőt, a Parlamenten kívül is. Ugyanis a józanság jellemzi. A józanodás pedig jobb, mint a kijózanodás, (FEB) Beszélgetőpartnerünk: a külügyi államtitkár (I.) Somogyi Ferenc a baltikumi nagykövetségek felállításáról, a magyar diplomáciai kapcsolatok továbbépítéséről Egyelőre csak gesztus értékű, de mindenképpen nagy léptékű esemény volt a diplomáciai kapcsolatok felvé­tele a balti államokkal. Az már inkább afféle külpolitikai kuriozi­tás, hogy ezzel 151-re emelke­dett a velünk diplomáciai kap­csolatban álló országok száma, s így „számszakilag” már-már a 159 tagállamot tömörítő ENSZ közelébe kerültünk. Ez a fajta összevetés csupán játék a számokkal - a hazánk és a kül­világ közötti politikai, diplomá­ciai és gazdasági szálak gyara­podása azonban ígéretes és fi­gyelmet érdemlő realitás. Egyebek között erről beszélget­tünk Somogyi Ferenccel, a Kül­ügyminisztérium közigazgatási államtitkárával. Kapunyitásunk a Baltikum felé nemzetközileg is nagy visszhangot váltott ki. Most azonban a hétköznapok követ­keznek- milyen gyakorlati lé­péseket teszünk e kontaktusok tartalommal való megtöltésére? — A napokban lezajlott dip­lomáciai aktus voltaképp annak kifejezése volt, hogy készek vagyunk a normális államközi kapcsolatok teljes körében megtenni a szükséges lépése­ket az együttműködés előmoz­dítására. Ennek természetesen mielőbb meg kell teremteni a megfelelő személyi, tárgyi, in­tézményes kereteit. Elsőként - s ezt rövid távú megoldásnak tekintjük - a földrajzi közelség­ben dolgozó nagyköveteink kö­zül akkreditálunk mind a három országba magyar diplomatát. Egyidejűleg biztosítjuk annak feltételeit, hogy e balti országok kellő formában képviseltethes­sék magukat Budapesten. — Ezt követi a közeljövőben mindhárom helyen - általános gyakorlatunknak megfelelően kis létszámú - magyar nagykö­vetség felállítása. Ehhez olyan „prózai” feladat is társul, mint megfelelő helyen megfelelő épületek biztosítása, ami nem is ígérkezik egyszerűnek, hi­szen föltehetően egy hullámban országok egész sora jelentke­zik az észt, a lett és a litván in­gatlanpiacon a mieinkhez ha­sonló igénnyel. Törekvésünk, mindenesetre az, hogy a tech­nikai részleteket még az idén megoldjuk, s 1992. elejétől már fizikai jelenlétünk is demonst­rálja kontaktusunk új minősé­gét. — Mit ígér a külügyi prognó­zis? Várható-e, hőgy tovább bővül a hivatalos államközi kapcsolatok köre? — Ezzel magától értetődően számolnunk kell, már csak a je­lenlegi politikai változások eset­leges eredményeként is. Itt azonban megjegyzem: a balti országokat ebből a szempont­ból - éppen a történelmi előz­mények, a korábbi hagyomá­nyos kapcsolatok alapján - kü­lön kategóriának tekintettük. A függetlenné váló, s talán éppen szomszédságunkban létrejövő egyéb országok ese­tében a körülményeket egyen­ként mérlegelve tesszük majd meg a szükséges lépéseket, természetesen kelő időben. — A mi szemszögünkből másik kategóriát alkotnak azok az országok, amelyek ugyan hosszabb ideje függetlenek, de bizonyos meggondolásokból nem került sor az államközi kapcsolatok kiépítésére. Ebből az egyébként nem nagy körből minden bizonnyal rövid időn belül fölvesszük a diplomáciai kapcsolatokat Szaud Arábiával. Noha a megállapodást még nem írtuk alá, az a benyomá­sunk, hogy erre a készség mindkét fél részéről adott, s az időzítés csupán politikai döntés kérdése. Bajnok Zsolt Ferenczy-Europress Konvertibilis forint? (Folytatás az 1. oldalról) Tökéletesen igaz az, hogy a konvertibilitás sok eleme már ma is létezik, az állampolgárok, a vál­lalatok viszonylag szabadon juthatnak külföldi devizához, aránylag szabadon gazdálkodhatnak vele. Mégis, a teljesen szabadon átváltható forint bizonyos félelmeket is ébreszt, különösen ha a jugoszláv dinár sorsát tartjuk szem előtt. Fia a hazai valuta nem elég stabil, ha gyorsan inflálódik, a külföldi valutákkal szemben rendsze­resen leértékelik, akkor a teljes konvertibilitás esetén megkezdődhet a menekülés tőle, elve­szítheti pénzfunkcióit, melyeket egy-két erős kül­földi valuta vehet át. Ez ment végbe Jugoszlávi­ában a dinár-konvertibilitás bevezetésekor. A hazai valutától való szabadulás tovább lendíti az inflációt, hiszen a pénz látványosan veszít érté­kéből. Azonban nemcsak a pénzügyi szférában, ha­nem a reálgazdaságban is megvannak a világ- gazdaságra való teljes nyitás feltételei. Megfe­lelő árukínálat és -készlet például, ami a kelet­európai országok közül hazánkban áll leginkább rendelkezésre. Ez azonban önmagában nem elégséges, általában véve ütőképes gazdaság­gal kell kiállni a világpiac fokozódó kihívásainak, s ezzel már korántsem rendelkezünk. Először is megfelelő szerkezetben kell termelni, tehát mo­dern kor követelményeinek megfelelően nagy tudás és kreativitás tartalmú termékeket kell fel­kínálnunk anyag- és energiaigényes termékek helyett. A konvertibilitás kedvez a külföldi tőke bejöve­telének, ám nem mindegy, hogy milyen tőke jön be. • Fia a Nyugaton leépülő, konzervatív, környe­zetszennyező, energia- és nyersanyagfaló ága­zatok települnek át Magyarországra, akkor semmit sem nyerünk, hiszen folytatódik elavult gazdaságszerkezetünk konzerválása. Az ilyen tőkének a bejövetele éppen nem kívánatos. Másrészt bejöhet egy nyerészkedő tőke, amely nem a hosszútávú gazdasági kapcsolatokat tartja szem előtt, hanem a minél gyorsabban ki­sajtolható extraprofit reményében lép be, hogy amint elérte célját, rögtön ki is vonuljon. A hazai vállalatok áronaluli elkótyavetyélése, sajnos, egyre gyakrabban tetten érhető jelenség. Azt sem szabad megengedni, hogy az értékesített magyar vállalatok adósságállományát a költség- vetés vállalja magára. Olyan ez, mintha lakásvá­sárláskor valakinek nem kellene átvállalnia az OTP-tartozást, mert azt a költségvetés, vagyis az adófizető állampolgárok állnák. Bizonyos kedvező jelek érzékelhetők a gazda­ságban, mint például a költségvetés egyen­súlyba hozatala, a. devizatartalékok feltöltése, azonban ezek még mindig nem lényegi változá­sok. Fliába dicsekszünk azzal, hogy Kelet-Euró- pában mi kapjuk a legtöbb külföldi működő tőkét, ha ez a tőke még mindig elenyésző a megol­dandó feladatokhoz képest. Sokkal inkább azt tartom biztatónak, hogy ko­molyan szóba kerül ma már a gazdaság egykori szent teheneinek a felszámolása, mert ez a va­lós struktúraváltás első szele. Gazdag László Harcok, megállapodás Horvátország számos körze­tében újabb harcok voltak szer­dára virradóra, Eszéken újabb robbanások okoztak károkat, a lakosság ismét a pincékbe hú­zódott. Összetűzések voltak Gospicon, Glinában, Okucani- ban és Kostajnicában is. Henri Wijnaendts holland nagykövet, az Európai Közös­ségek különmegbizottja máso­dik nekifutásra már sikerrel járt Kninben, ahol végre alá tudta Íratni a külön fegyverszüneti megállapodsát Milan Babiccsal, a helyi szerbek „miniszterelnö­kével”. A megállapodás szerint a szerb fegyveresek nem nyit­nak elsőként tüzet a körzetben, s jelentik az esetleges össze­csapásokat a megfigyelőknek. Wijnaendts a megállapodásról úgy nyilatkozott: a következő napokban derül majd ki, meny­nyit is ér. Horvátországban egyébként a köztársasági bel­ügyminisztérium összesítése szerint a szeptember 2-án aláírt tűzszüneti megállapodás óta 149 súlyos összecsapás volt, s ezekben a belügyi erők és a horvát gárda 49 tagja meghalt, 169-en megsebesültek. PC-BER a tökéletes bérszámfejtő program / Teljeskörű bórsxámfejtés, adóvégelsxámolás, SZTK, személyzet-munkaügy, teljesítménybérexés TÖBB MINT 200 REFERENCIAHELY! Tel:202 0973, 201 8361 201 2011 7 671,658 Cím: 1027 Bp. Fő u. 68. bemutató:621 -es szoba Kaposváron forgalmazza a SZÁM-ADÓ BT. Tel.:82-13111/166 (96)

Next

/
Thumbnails
Contents