Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-30 / 229. szám

1991. szeptember 30. A Hivatal hírei Szekszárd Város Képviselő­testülete az 1990. évi LXV. tör­vény 13 paragrafusa, valamint a Szervezeti és Működési Sza­bályzat 32. paragrafusa (1) be­kezdése alapján 1991. október 15-én 17 órakor a Szekszárdi Művészetek Házában közmeg­hallgatást hirdet meg: a köz­meghallgatás tárgya a helyi adók bevezetésével kapcsola­tos vélemények megismerése, illetve a közérdekű ügyek, ja­vaslatok felvetése. A közmeg­hallgatásra minden érdeklődő szekszárdi polgárt várnak. A Déli Autópálya KFT igen nagy érdeklődés mellett Mező- berényben tartotta soros tag­gyűlését. A KFT tagjainak száma meghaladja a 150-et, törzstőkéje (92 millió forint), il­letve vagyona (116 millió forint) is emelkedett. A következő taggyűlés decemberben Szek- szárdon lesz. Szeptember 24-25-én Pé­csett volt az V. magyar-finn testvérvárosi konferencia, me­lyen Szekszárdot Kocsis Imre Antal polgármester és Mohai András irodai titkár képviselte. A konferencia fő célja: a meg­lévő kulturális kapcsolatok mel­lett a testvérvárosi együttműkö­dés segítse a gazdasági kap­csolatok fejlesztését is a két or­szág között. Egyébként 36 ma­gyar városnak van finn testvér- városi kapcsolata. A városházán szeptember 24-én megalakult a „Második vi­lágháború hőseiért és áldozata­iért egyesület”. Az alakuló ülés Turcsányi György tanárt válasz­totta meg az egyesület elnöké­nek. Dr. Pataki Gábor alpolgár­mester és Szeleczky József irodavezető tárgyalást folytatott az „Ausztria System Müll” kép­viselőjével a szeméttelep rekul- tiválásáról és esetleges további hasznosításáról. Most repül a kismadár! Két úr a déli tömkeleg fi­gyelmének a peremén - az 50-es és a nyomda közötti szakaszon - autótól-autóig haladva fotózik a Széchenyi utcában. Nézzenek oda! Talán autó­börze nyílt itt, csak elfelejtet­ték reklámozni? - kérdezi csodálkozva és némi rosszal­lással a gyalogfutó, mérsé­kelve soha se ráérős lépteit. Közben az urak már végez­nek itt, lencsevégre kapva egy méregzöld Skodát és máris egy másiknál teremve nem kérnek barátságos arcot, az­tán a harmadiknál is elmarad a műtermekből jól ismert hó­kuszpókusz. Nem kiáltják, hogy most repül a kismadár. Csak kattintanak, kattintgat­nak. Összegyűjtvén így tucat­nyi rendszámtábláról készült fotót. Emlékbe? Úgy sejtem, inkább emlékeztetőül. Az ötlet ünneplést érdemel, mert ha nem csak ejnye-bej- nye következne a „sztárfotók” után, hanem drága iskola­pénzzel egyező zsebbenyú- lás, talán-talán meg tudjuk őrizni a belváros nem parko­lásra szánt területeit a vad­parkolóktól. Természetesen a forgalom és a gyalogosok számára. Nem akármilyen szempont ám ez! Egyébként, csütörtökön tűnt fel a Kispipa vendéglő előtti járdán egy nagyobb és egy kisebb furgon, egyik ele­gánsabb, mint a másik. Talán ezért is felejtették ott őket. A Tisza Cipőbolt előtt - ezektől kicsit távolabb, pénteken - egy Trabi dacoskodik a jár­dán. Ha beszélni tudna, bizo­nyára azt mondaná, hogy amit Jupiternek szabad, azt bizony neki se tilos. Hát, majd meglátjuk. Én pedig megírom, ha tévedtem volna és a rendszámtáblákról készült felvételek legjobbjai- ból kiállítást rendeznek, még a világnak is vége lehet.-li­Szakmunkásképzés Tomioban? A Hivatal hírei című rovatunkban már közzétettük, hogy miként erősödnek a magyar-finn kapcsolatok. Ennek bizonyítására arról is számot adhatunk, hogy a kapcsolatok fejlesztésében a megye- székhely is élen jár. Péntek délelőtt ugyanis Szekszárd finn part­nervárosából, Tornioból három fős delegáció érkezett a polgár- mesteri hivatalba. Aho Antti Aatami, a küldöttség vezetője, a tor- nioi tanács végrehajtó bizottságának alelnöke, felesége, Aho Lilia Marjatta, valamint Pohjola Jooni Antera, a végrehajtó bizottság tagja ismerkedett Szekszárddal, s emellett természetesen komoly tárgyalásokat is folytatott a város vezetőségével. Finn barátaink nem kevesebbet ajánlottak fel, mint segítségüket a szakmunkás- képzésben. Ez azt jelenti, hogy több szekszárdi diáknak várha­tóan lehetősége nyílik Tomiéban szakmát szerezni, ott ugyanis két hatalmas iskola is rendelkezésre áll erre a célra. A felek meg­állapodtak abban is, hogy kicserélik a saját vállalataikra vonat­kozó információkat, mely tevékenység előnyös hatása a gazda­ság terén is megmutatkozhat. (tolnai) NÉPÚJSÁG Szekszárdi Szemle Istennel való közösség A Hit Gyülekezete A hazaérkezésről, a bűnről és az élményvadász világról Mottó: „Ez az írás nem akar bizonyítani semmit, nincs célja, ahová elérjen, hogy az­után diadalmasan körülpil­lantson vagy fájdalmasan le­rogyjon ..(Esterházy Pé­ter) * „Az 1979-ben hét fős ima­csoportból mára tízezernél több tagot számláló egyház jött létre, melynek Magyarország számos városában, községében van­nak már helyi gyülekezetei”. (Aktuális információk a Hit Gyü­lekezetéről). Tegyük hozzá a római katolikus, illetve a kariz­matikus keresztény mozgalom hatására fejlődött ki ez az irányzat, majd idővel független keresztény közösség lett. Szekszárdon is van egy kö­zel 50 főből álló csoportjuk, ők készséggel hozzájárultak hitük megismertetéséhez. Egyrészt a Hit Gyülekezete szekszárdi csoportjának vezetője, Feny­vesi László által adott interjúval, másrészt azzal, hogy fényké­pezőgépünket beengedték az egyébként zártkörű imádsá­gukra. Tehát következzék az in­terjú. * — Hogyan lesz valakiből a Hit Gyülekezetének tagja, il­letve, ha elmondanád ezzel kapcsolatos személyes élmé­nyedet is. — Nyilván nem veleszüle- téssel, hanem úgy, ahogy a Bib­lia tanítja, hogy hogyan lehet Is­tenhez közeledni. Itt nem első­sorban gyülekezeti tagságról beszélünk, inkább Istennel való közösségről, az Istennel való közösséghez pedig a megtérés ,Milyen nagyok a Te tetteid által jut az ember, ami egy személyes ügy. A Hit Gyüleke­zetének egyik alappillére a személyes közösség Istennel. Az egyházba való bekerülés szabad akaratából történik. Sa­ját megtérésem, mint olyan, nagyon meglepett, bár én előtte vallásosnak hittem magam - valójában inkább vallásosnak neveltek - és muszájból mond­tam el imákat, pont ezért soha nem találtak meghallgatásra. A megtérésemkor is szintén egy imát mondtam el emberek ve­zetésével, és azt gondoltam, hogy ennek nem lesz különö­sebb hatása, de rövid idő eltel­tével Istennel egy szellemi ta­lálkozásom volt. Nem láttam Őt, nem volt egy elragadtatás a mennyben - bár ilyen is lehet­séges megtéréskor -, viszont azonnal egy békesség, egy öröm költözött a szívembe, úgy éreztem hazaérkeztem. Ahitat Fenyvesi László — És ezt azóta folyamato­san így érzed? — Igen, ez folyamatos ma­rad, ha az ember folyamatosan keresi Istent. Ha a megtérést nem követi további Isten kere­sés, akkor ez az élmény elhal­ványul és általában meg is sza­kad az élő kapcsolat Isten és az ember között. Vagyis a megté­rés csak a kezdet. — Általában minden vallási irányzatnak meg van a maga szertartása. Nálatok miből áll egy ilyen összejövetel? — Szertartásban, mint olyanban, nem hiszünk, nincs szigorúan előre meghatározott jellege az összejöveteleknek, bár az istentiszteleteknek ter­mészetesen vannak azonos pontjai: imádkozás, Istennek szóló dicséret, ami zenés di­cséret és rendszerint hangos is. Vidám, oldott hangulatú zenére kell gondolni, általában mai ze­nére. Ugyanis szerintünk bár­melyik stílussal lehet Istent di­csérni. Az összejövetelek köz­ponti része az igehirdetés, te­hát Isten igéivel való tanítás. — Tapasztalatod szerint, mi­lyen arányban maradnak tagjai a Hit Gyülekezetének a megtér­tek? — Ez egy nagy kérdés, hi­szen manapság divatossá vált a kereszténység, valamint az emberek is eléggé felszínesek. Sokan csak az élményért jön­nek, mert valójában élményva­dász világban élünk. Az él­ményt megkapják, de utána nem akarják elhagyni bűneiket, pedig, ahogy a Biblia mondja: Isten a bűnt és az ünneplést nem szenvedheti együtt. — Mi is voltaképpen az a bűn, milyen az általatok bűnös­nek ítélt élet? — Isten igéjével való ellen­szegülés. Tulajdonképpen min­denki bűnös életből jön, Jézus Krisztuson kívül ugyanis egyet­len egy ember sem született igaznak. — Szerelem, szex... — Mi a bibliai álláspontot követjük, és a szexuális életet nem szükséges rossznak tekint­jük, hanem Isten áldásának, de csak házasságon belül. Azon kivül paráznaságnak, bűnnek tartjuk. — Alkohol, cigaretta, drogok tilosak a gyülekezeti tagok számára? — Nincs tiltva, de rombolják az emberi testet - amelyről úgy beszél a Biblia, mint a Szentlé­lek temploma valljuk, hogy az Úr segítségével ezektől meg lehet szabadulni. A Biblia alap­ján az alkohol nagymértékű fo­gyasztása, s az ehhez hasonló kötöttségek bűnök. — Kötelező-e valamiféle tagdíj vagy tized fizetése? — Nem, itt mindenki a tehet­sége és saját hitbeli álláspontja szerint fizet annyit, amennyit akar. Alapvetően ebből tartjuk fent magunkat. Istentisztele­tekre a helyiséget béreljük ... — Az utolsó kérdésem a po­litikával lenne kapcsolatos. Igaz-e, hogy a gyülekezet SZDSZ-párti? — Valóban így volt, főleg a választások során. Az új egy­házpolitikai törvények kialakítá­sában nagy segítséget nyújtott a gyülekezet. Viszont az MDF-fel és a Fidesz-szel is jó kapcsolatot alakítottunk ki. Vannak tagjaink a különböző pártokban, de politikai szerve­zetektől függetlenül működünk, nem támogatunk egyértelműen egyet sem, s egyet sem vetünk el. Szeretnénk, ha ezek a szer­vezetek együtt harcolnának az emberek könnyebb és jobb éle­téért. * Közben egyre többen érkez­nek, néhányan kezet fognak ve­lünk: „Az Úr áldjon téged.” Egy kicsit zavarban érezzük ma­gunkat ... Megkezdődik a zárt­körű imádság, amely egy kívül­álló számára nem sokban em­lékeztetett a hagyományos is­tentiszteletre. Az igehirdetés alatt a hallgatóság soraiból mormogás, dünnyögés hallat­szik, néhány fel-feltörő hallelu- jával. Aztán a színpadra pör- dülnek páran és Istent dicsőítő énekekkel, gitárszóval ünnepük az Urat. Néhány perccel ké­sőbb már mindenki áll, valami félelmetes hittel a szemükben, miközben fotós kollégámmal egyre inkább kiverekedünk. Távozunk. Hazafelé menet is, majd másnap is sokat beszéltünk a Hit Gyülekeztéről. Hogy mit, az hadd maradjon a mi titkunk. Magánügy, mint ahogy termé­szetesen az is, hogy ki miben hisz... KRZ Fotó: Ótós Réka Rejtett ertekemk Mutschenbacher Ödön ostorfája Ha az autóbusz-pályaudvar felől a város központja felé igyekszünk, de még nem lép­tünk a patakon átvezető hídra és jobb felé tekintünk, egy Nyu­gati ostorfa (Celtis occidentalis) magasodik magányosan az ég felé. Megvan még a fényképso­rozat öt egykorú társáról is, amelyek fél évtizede estek ál­dozatul a barbár pusztításnak és a hivatali bölcsességnek, de ne vágjunk a dolgok elébe. A Nyugati ostorfa leírása dr. Jávorka Sándor és dr. Csapody Vera Erdő-mező virágai című könyve szerint honosított fa, „levele ferde vállú, hosszan ki­hegyezett, alul később kopasz.” Ezt néhány másikkal együtt Mutschenbacher Ödön kertjé­ben a tulajdonos és az itteni kerthelyiség bérlője, Pernitz Jó­zsef ültették 1886 táján, s ha akkor körülbelül öt évesek le­hettek a suhángok, ez ma ép­pen száztizedik évét éli. Akkoriban az alig pár éve megnyílt vasút közelében ma­gasodott ki a megyeszékhely első kerthelyisége, amely még Babits Mihály Halálfiai című re­gényében is szerepel. Talán azért, mert kedvelt szórakozó­hely, érettségi bankettek szín­tere volt a századfordulón, ak­kor még távol a lakóházaktól. Mutschenbacher a Tolname­gyei Közlöny 1899. július 9-i számában leírja, hogyan küz­dött meg a néhány évvel előbbi felhőszakadáskor a hömpölygő árral, amely „a sekély medrű patak partján túl lépett és ker­temet teljesen elöntötte .. Levele megírása előtt egy hét­tel ismét olyan zápor zúdult le a patakon, hogy árja a híd fölött zúgott el, a víz pedig „tévestől vitt élőfákat és gerendákat”. Ezektől azonban sikerrel óvta meg a vasúti munkások segít­ségével kertjét. Később, amikor fakereskedést rendezett be ugyanitt, sohasem jutott eszébe, hogy útban lehetnének az árnyat adó Nyugati ostorfák. Leszármazottai, akik közül az egyik festőművész, a másik sír­kőkészítő lett, szintén csak el­jártak óvatosan az egyre vasta­godó törzsek mellett. Egy évszázadot megértek már a fák, amikorra elkészült az új autóbusz-pályaudvar terve. Az alkotó mérnök igen okosan gondoskodott arról, hogy csöndben halálra ítélhesse e növényeket: már az eredeti ter­ven sem tüntette föl, hogy itt öt, egyenként egy millió forintnál többet érő fa áll. Ez még nem lett volna baj, hiszen a kötelező terepbejáráson észre kellett volna vennie az engedélyező hivatalnak: a valósággal nem egyezik a holt papír. Húnyt szemmel jártak, nem vették észre... így történt azután, hogy Stihl-fűrésszel döntötték ki a sokat látott fákat azok, akiknek felajánlották, hogy az övék lesz a faanyag, ha elvég­zik ezt a munkát. Utólag azzal védekeztek: a fél méter földet, amivel fel kellett volna tölteni a talajt, nem bírták vona ki a nö­vények ... Az sem kisebb fin­tora a sorsnak, hogy a néhány fa helyére ismét fát terveztek. Akkoriban azt mondták, azérl nem lehet úgy építeni az új pá­lyaudvart, hogy a Sédet lefed­jék, mert ez méterenként száz­ezer forintba kerülne. Ha meggondoljuk, legalább ötven méterre futotta volna, ha nerr pusztítanak. Természetesen soha senki nem kapott még egy szigorú ejnyebejnyét sem a faír- tásért, Mutschenbacher Ödör Nyugati ostorfája pedig immái egyedül hallgat és tanúskodik. Dr. Töttős Gáboi Fotó: Ótos Rékí E heti kérdésünk: Muts- chenbacher leszármazottá közül ki lett más néven fes tőmüvész: Szabó Dezső, T Nyitray Lajos vagy Miklós Ödön?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents