Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám

1991. szeptember 28. PÚJSÁG TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VÁROSRÓL ÉS A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Környékbeli események Egy arc - egy mesterség Dohóczky János, a kovács Testületi ülés Tolnán A városházán képviselő-tes­tületi ülést tartanak hétfőn, dél­után 5-kor. Szó lesz többek kö­zött az anya- és csecsemővé­delem helyzetéről, valamint Tolna önszerveződő művelő­dési közösségeinek működésé­ről is. Német baráti kör Október 2-án 18 órakor tartja első őszi összejövetelét a né­met baráti kör a tolnai kultur- házban. Programjukon hagyo­mányőrzéssel kapcsolatos megbeszélés és daltanulás szerepel. Mesejáték „Az ördög lakomája” - cím­mel tart két előadást a buda­pesti meseszínkör a tolnai mű­velődési házban. Október 4-én 10 óra 30-kor az óvodások, 14 óra 30-kor a kisiskolások néz­hetik meg a darabot. Testületi ülés Faddon Hétfőn (30-án) délután 4-kor testületi ülést tartanak a faddi képviselők. Beszámolót hall­gathatnak meg a község első féléves költségvetésének telje­sítéséről, és megvitatják az adórendelet-tervezetet is. Helyi adók közül a kommunális, az iparűzési illetve az idegenfor­galmi jöhet számításba Fad­don. Kertbarátkor Szüreti előkészületekről, szü­retelésről lesz szó a Kertbarát­kor soronkövetkező összejöve­telén, 30-án, 18,30-kor, a tolnai művelődési központban. Szüreti felvonulás Mözsön Népviseletbe öltözött gyer­mekek közreműködésével tar­tanak szüreti felvonulást Mö­zsön. A rendezvény október 5-én délután 1-kor kezdődik. A menet a mözsi 1-es óvodától indul. Utána gyermekbál lesz, 3 órakor, a helyi művelődési ház­ban, majd a szülők, a felnőttek programja következik, 5-kor: a batyusbál Jazz-balett A Faddon tanító William Apembe oktatja jazz-balettra a tolnaiakat. A következő foglal­kozások október 4-én lesznek: kisiskolásoknak 14,30-J<or, fel­sőtagozatosoknak és középis­kolásoknak 15,30-kor. Míves, kovácsolt kerítés, a kerítésen tábla, melyen - utalva az ittlakó mesteremberre - vasszálakból a felirat: KO­VÁCS. Már hat éve, hogy itt él Mözsön családjával Dohóczky János, az ősi iparnak, a vas megmunkálásának mestere. Ismerősei, barátai csak Janinak szólítják. Már 1969-ben kita­nulta a szakmát, s Kölesden egy maszek kovács mesternél Egy faddi olvasónk Görög­országban járt. Mivel nem adta nevét a történethez, úgy sportszerű, hogy az utazási irodát se „reklámozzuk”, melyről nem túl hízelgőén nyilatkozott. — A buszra induláskor egy órát vártunk. Ráadásul nem is az a szuper jármű jött értünk, amit ígértek. Kiderült, hogy az utazási iroda vezetője azt köl­csönadta egy török útra, ezt meg most bérelte, gyorsan, va­lahonnan, Fehérvárról. Mind­inaskodott. Itt ismerkedett meg a vassal, s a mesterség szép­ségeivel. Amikor műhelyében megke­restük épp egy ekevas készült. Forrón izzott a vas ahogy a ke­mencéből kiemelte, aztán az ül­lőre tette, majd kalapáccsal tempósan néhányat ráütve adta meg a formáját. Pattogott a szikra, a fém hangja dobhár­tya-szaggatónak tűnt. A műve­egy, elindultunk, de nagy cso­dálkozásunkra nem Szabadka felé vettük az irányt, hanem Udvar felé. Ezen a határállo­máson egy árva lélek se vára­kozott. Már akkor is állt a bál a jugóknál, a túloldalon. Ráadá­sul defektet is kaptunk, már sö­tétedett, mikor továbbmehet­tünk, tankok között, Eszék irá­nyába. Féltünk. Nem sokkal ko­rábban lőttek bele ott egy nem­zetközi gyorsba... De hálisten- nek baj nélkül elértük Görögor­szágot. Kinn magunk szervez­let végeztével amint a vízbe mártotta a meleg vasdarabot, sercegve hűlt ki, „pihent meg” a megmunkált fém. A régi idők műhelyére jellemző fújtatóke­mencét mára már felváltotta a modern technika, felhasználva a villamosenergiát. — Nekem, laikusnak a ko­vácsmesterségről legelőször a ló, a patkolás jut eszembe. Ma már azonban nem gyakori az ilyen munka. Mivel foglalkozik ma egy kovács mester? — Mint az ősi szakma folyta­tója, a vas megmunkálása a legfontosabb feladat. Öregjeink idejében divat volt a kovács mesterséget kitanulni. Abban az időben sokan választották ezt a szakmát, de tudomásom szerint legtöbbje otthagyta. Hogy miért? Mint mindennek, ennek is meg vannak a maga zsákutcái. De én a munkámban megtaláltam, és ma is megtalá­lom az örömömet. Csináltam, ütöttem, ütöm a vasat „amíg meleg”. Korábban csak általá­nos kovácsmunkát végeztem, de ma már ezzel a lakatos- munka és a díszítőmunka is pá­rosul. Muszály volt bővíteni a profilt, továbbképezni magam. — Mi mindent készítesz? — Először is, javítok min­dent, ami vasból van, függetle­nül attól, hogy meleg eljárással tünk magunknak programokat. A beígért fakultatív kirándulá­sokkal senki sem törődött, pe­dig az egyik sofőr maga az uta­zási iroda vezetője volt. Azt mondta, remekül ismeri az utat, mégis alig talált ki Thessaloni- kiből, mikor visszafelé indul­tunk. Kétórás bolyongás után rábukkant a kivezető útra ... Akkor kaptunk két defektet, az­tán hazáig összesén hetet. Ma­gyar buszosokat állítottunk meg, azok segítettek a szere­lésben, mert a mi pilótáink nem készül, vagy lakatosmunka is társul hozzá. Ha dísztárgyat készítek, a saját fantáziám sze­rint formálom meg. Először magam elé képzelem, hogy mi­lyen is legyen egy gyertyatartó, virágtartó, vagy akár egy kan­dallókészlet, s csak aztán ve­szem kezembe az anyagot. Két egyforma darabot soha nem készítettem. — Emlékszel-e arra mi volt az első darab, amit elkészítet­tél? — Hát hogyne. Az is saját elképzelés alapján született. Mai szemmel nézve egy igen kezdetleges virágtartó volt, amit évekig használtunk is. Már ak­kor is azt tartottam szem előtt, hogy egyedi legyen, és ne szé­riamunka. — Ha van egy kovácsmes­ternek egyáltalán szabadideje, akkor azt mivel töltőd? — Nem is tudom, hogy volt-e ... Mostanában nem­igen. Ha kapok megrendelést, akkor rövid idő alatt meg kell csinálni. Ha volt is szabadidőm, próbáltam mindig hasznosan el­tölteni, de ezt is főként a mun­kám határozza meg. A ház kö­rül, a szőlőben teendő akad bő­ségesen, vagy ha annyira ráé­rek, az időmet a családdal töl­töm. - pusztai téri ­Fotó: Ótos Réka sok szaktudást csillogtattak. A gumik szabályosan elégtek. A végén rájöttek, hogy nem a ke­rekekkel lehet gond, hanem a fékpofákkal. Béig rád környékén olyan utak voltak, hogy szinte rettegtünk: mi lesz. (Előtte tör­tént az ausztriai buszkataszt­rófa.) Elfogyott a pénzünk, az ennivalónk, az ivóvizünk, míg végre, 34 óra alatt hazaértünk Természetesen visszafelé is a tankok útját választottuk: Ud­varnál léptünk magyar földre Túravezetőnknek nyilván itt is­merősek voltak a határőrök .. Cseverészett velük, kényelme sen lezuhanyozott, mi meg vár tunk rá a buszban. Nem hi szem, hogy bármelyikünk is mégegyszer befizet az ő útjaira Műemlékek és tankok között Kirándulás, sokkeréken közellenség a vízszint? Oktatási centrummá válhat a laktanya Hatosztályos gimnázium Tolnán? Elsőszámú Ha e kérdéskörben az elmúlt nyarak feszültségei vízzé vál­toznának, Domboriban lenne hazánk legbővizűbb holtága. A véget nem érő viták már kedzenek hasonlítani a hajós- kapitány és gépész viccbeli kérdésváltásához: mennyi? - mi mennyi? — De mi a véleménye erről dr. Bényi Máriának a Tolna me­gyei ÁNTSZ tisztiorvosának? — Lehet, hogy a kikapcsoló­dásra vágyók egy részének a víz színe és magassága az egyetlen mérce, azonban an­nak minősége számtalan té­nyező együttes hatásától függ. Kétségtelenül a vízszint is köz­rejátszik egy természeti egyen­súly létrejöttében, de ez csak egyik, hozzáteszem nem a leg­lényegtelenebb jellemzője a holtágnak. Hatása a víztérfogat és a meder alaktani jellemzői közötti viszony miatt érdekes. Apró élőlényei — növényektől a halakon át, a mikoroszerveze- tekig - különbözőképpen talál­nak, vagy esetleg nem találnak kedvező életteret maguknak. Ez a vízalatti elrendeződés ha­sonlatos a szárazföld életterei­nek domborzati viszonyoktól való függőségéhez, ez állítja be az igen kényes ökológiai egyensúlyt. — Ezzel azt is akarja mon­dani, ha az ember nem száraz­földi lény lenne jobban értene a vízbiológiához? — Nyilván - ahogy a filozó­fusok mondanák - antropomorf beállítottságunk határozza meg nézetünket környezetünkről. De visszatérve a vízszintre: ez csak közvetetten közegész­ségügyi probléma. Olyannyira, hogy vizsgálataink köre nem is tartalmazza. — Tehát nem az Állami Népegészségügyi és Tisztior­vosi Szolgálat akadályozta meg a horgászok, a sportolók és a. fürdőzők által szorgalmazott vízszintemelést a korábbiak­ban, a holtágba? — Ha a kérdést így fogal­mazza meg, akkor a válaszom határozott nem. De szinte va­lamennyi fórumon közvetlenül vagy közvetve az ÁNTSZ jog­elődjét vádolták a vízutánpótlás meghiúsításával. — Az ellentmondás látszó­lagos. Abban ma sem változott a véleményünk, hogy a folyó Dunából történő vízbakterioló­giai jellemzőit ezzel mintegy importálnánk a holtágba. Ennek hosszútávon jelentkező hatása nehezen becsülhető - de bizto­san negatív. Hiszen a Dunát nem csak egészségügyi szak­emberek nevezik Európa szennyvízcsatornájának. Szennyezettségére jellemző, hogy az áradások után rakpart­jait csak fertőtlenítés után te­szik szabaddá. De a mi felada­tunk nem a tiltás, vagy az en­gedélyezés. A népegészségü­gyi szolgálat a szükséges rend­szerességgel vizsgálja az ösz- szes, valamilyen módon embe­rekkel kontaktusba kerülő fel­színi vizet. Amennyiben annak minőségében határértékeket meghaladó változást észlelünk, kötelességünk éppen az embe­rek egészségének védelmében jeleznünk - szélső esetben az embert attól az immáron szá­mára veszélyt jelentő víztől akár tiltás útján is távoltartat­nunk. — Azaz kezdeményezni a fürdés letiltását. — Szándékosan kerültem a szót. Ugyanis a mi vizsgálata­ink irányát, módját és gyakori­ságát a hasznosítási igény há- tározza meg. Ha egy vizet pél­dául csak haltenyésztésre kí­vánnak igénybeveni, az érte­lemszerűen csak állategész­ségügyi felügyeletet igényel. Mindig a vizek gazdáinak kell eldönteniük mit akarnak, és ne­kik, illetve a kezelői jogokkal fel­ruházottaknak kell a jogszabá­lyokban is rögzített feltételeket biztosítaniuk. Sokan hajlamo­sak megfeledkezni arról, hogy a szabványok végsősoron jog­szabályok, melyek megsértése nem következmények nélküli. A vízminőségi szabvány figye­lembevétele nem csak a vizsgá­latokat végzőkre kötelező. Ott ahol nem biztosíthatók a sporto­láshoz, vagy fürdéshez szük­séges feltételek egyetlen esz­köz marad: a tiltás. — Tehát üzemeltethető a faddi szivornya. — Nem a mi hatáskörünk ebben a döntés. Ha egy vízilé­tesítmény tulajdonosa - legyen az állam, önkormányzat vagy magánszemély - üzemeltetni kívánja tulajdonát, ám tegye. De nyomatékkai kívánom hangsúlyozni: saját felelőssé­gének tudatában. — Az eddigi nyilatkozatokból nem ez volt kiolvasható. — Véleményünket ha bárki kéri, elmondjuk. Figyelembe veszik, vagy nem, az más do­log. Ha tiltatnák joggal vehetné azt bárki a hivatal packázásá- nak. Gyakran olvashattunk olyan megnyilatkozásokat, me­lyekben a sorok között intéz­ményünket marasztalták el más vonatkozásokban is. Ez szerte­ágazó problémakör, mely elve­zetne a lakosság és a megelő­zést szolgáló egészségügyi in­tézmények közötti információá­ramlás hiányosságaihoz. Gyak­ran érezzük úgy, hogy ugyan­azon cél érdekében különböző nyelvet beszélünk. A kapcsola­tok részleges hiánya miatt el­torzulva jelenhet meg állásfog­lalásunk a lakosság előtt. A kö­zeljövőben ezen változtatni szándékozunk. Ódry Károly Az í 992/93-as tanévtől kezdve a helyi gimnázium ve­zetése és tantestülete sze­retne fokozatosan áttérni a hatosztályos középfokú kép­zési szisztémára. Rengeteg kérdés merülhet fel ezügyben. Közülük szándékozunk a fon­tosabbakat, jelentősebbeket tisztázni - a nyilvánosság be­vonásával -, a középiskola igazgatójával és néhány taná­rával. — Miért tartják szükséges­nek változtatni az eddigi 8 + 4-es szerkezeten? — Két alapvető szempon­tot vettünk figyelembe - vála­szol Pirgi József igazgató. - Mindkettő elsősorban a gye­rekek érdekeit szolgálja. Ta­pasztalataink szerint a diákok egy része az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályá­ban nem tanul a képességei­nek megfelelő intenzitással. Tévedés ne essék, ezzel nem az ottani tanárokat szeretném minősíteni, hanem egysze­rűen az általános iskola okta­tási struktúrája eredményezi ezt. Azt szeretnénk elérni, hogy akik kiemelkedő ered­ménnyel végzik el a hatodik osztályt, azoknak a képzése folyamatos legyen. Másfelől a hatosztályos modellel olyan gimnáziumot tudnánk kialakí­tani, hogy a tehetségesebb gyerekek szülei ne kénysze­rüljenek az ország különböző városaiban beiskolázni fiaikat, lányaikat. így ezek a gyerekek minél tovább családjuk kör­nyezetében maradhatnak. — Ehhez annyit tennék még hozzá, hogy vélemé­nyünk szerint, a tanároknak mindent meg kell tenni, sőt kö­telességünk: azoknak a gye­rekeknek lehetőséget biztosí­tani, akik jobb feltételek között és minőségileg magasabb szinten szeretnének tanulni - mondja Farkas Ferenc tanár. — A szülők és az általános iskolák hogyan viszonyulnak az elképzelésekhez? — Több mint kétszáz kér­dőívet küldtünk szét Tolnán és a környező falvakban. A visz- szaérkező válaszok többsé­gükben magát a szisztémát jónak találták. Hatvanat is meghaladó azoknak a csalá­doknak a száma, akik jövőre beíratnák gyerekeiket az első osztályba. Az általános isko­lák magával az elképzeléssel egyetértettek, de érthető mó­don ódzkodtak attól, hogy meg kell válniuk a jó tanulók­tól. Kezdetben voltak egyezte­tési nehézségek, de mostanra sikerült tisztázni a vitás kérdé­seket. A folyamatos együtt­működés azonban a további­akban is szükséges - folytatja az igazgató. — Hogyan képzelik az át­menetet? — Úgynevezett felmenő rendszerrel. Ez azt jelenti, hogy a következő tanévben csak egy osztályt indítunk (bár a jelentkezők száma lehetővé tenné két osztály beiskolázá­sát is), kísérleti jelleggel. Te­hát ugyanúgy jelentkezhetnek azok a gyerekek is, akik a négyosztályos gimnáziumban szeretnének továbbtanulni - ez a rendszer, fokozatosan, öt év múlva szűnne meg telje­sen. — Milyen pluszt tudna nyúj­tani ezek után a tolnai gimná­zium? — Az első négy évben álta­lános képzés folyna, de az eddigieknél magasabb szin­ten. Erre épülve az 5-6. évfo­lyamban pedig, a továbbtanu­lási iránynak megfelelően, specializálódhatnak, jobban felkészülhetnek a tanulók. Biz­tosítjuk négy nyelvből (angol, német, francia, orosz) a sza­bad választást, és szándéko­zunk elérni, hogy minél több végzős nyelvvizsgát tehes­sen. — Egy ilyen iskolatípus működtetéséhez megfelelő­nek tartják a feltételeket? — A tantestület egybe­hangzó véleménye szerint a személyi és egyéb feltételek megfelelnek a kívánalmaknak. A gimnázium jelenleg tizenkét osztályteremmel, négy nagy­méretű előadóval, könyvtárral és hat kiscsoportos foglalko­zásra alkalmas helyiséggel rendelkezik. Persze kisebb átalakítások szükségessé válhatnak. Ezek a problémák tehát megoldottak. Másrészt felröppennek a városban olyan híresztelések (a hatosz­tályos gimnázium beindítása­kor természetesen nem ezekre alapoztunk), hogy a volt laktanyában egy minden igényt kielégítő középfokú ok­tatási intézményt lehetne kia­lakítani. Ennek megvalósulá­sát örömmel vennénk, hiszen egyben a város rangját is emelné, de ez nem rajtunk múlik elsősorban ... — Mint ahogy az sem, hogy a címben jelzett kérdőjel meddig marad? Reméljük, szeptember 30-án összeülő képviselő-testület méltányolja törekvéseinket... - fűzi hozzá befejezésül az elhang­zottakhoz Farkas Ferencné. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents