Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1991-09-23 / 223. szám
(tolnai) NÉPÚJSÁG Szekszárdi Szemle 1991. szeptember 23. Különvélemény Levélváltás bolsevik-ügyben Sikerült megúszni a szekszárdi képviselőtestületnek az első botrányos ügyet. Az alábbi levél szerzője, Csikós Mihály kiharcolta, hogy javaslata nem egyéni indítványként, hanem előterjesztésként került a testület elé, a képviselőknek kiküldték, tehát ettől a perctől kezdve az önkormányzati ülés nyilvános anyagának része. Mint ilyen kikerült a kezéből, és bármely szekszárdi polgár számára hozzáférhető, így nyilvánosságra is hozható, külön hozzájárulása nélkül. Csáki Béla a szocialista frakció tagja ezt, mint ügyrendtől eltérőt kifogásolta is, és javasolta, hogy kerüljön le a napirendről. A polgármester a formai hibát elismerte, és megsza- vaztatatta 'az ügyrendi javaslatot. A jelenlévők döntő többségének tartózkodása mellett 4-2 arányban lett érvénytelen a szavazás, ezért a napirend maradt. Ekkor Németh Zsolt a Fidesz képviselője zárt tárgyalást kért. Ezt először elfogadták a képviselők, majd mégis nyilvános ülésen beszéltek a témáról. Nézzük először, hogy miről. 127. sz. előterjesztés Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Képviselő-testület Másfél évvel a rendszerváltás utcatábláinkon még mindég ott éktelenkednek a bukott rendszer „hősei”, akik között egyaránt akadt köztörvényes és politikai bűnöző, sőt gyilkos is. Forradalmunk és Köztársaságunk kikiáltásának méltó megünneplése lehetne, ha október 23.-ára eltűnnének városunkból a bolsevik mihasznák nevei. Kérem a Testületet, bízza meg a Kultúrális Bizottságot az utcanevek felülvizsgálatával, és, hogy tegyen javaslatot - a helytörténészek véleményének kikérésével - az új utcanevekre. Tisztelettel: Csikós Mihály Szekszárd, 1991. szeptember 12. Tisztelt Képviselő Társaim! Csikós Mihály képviselő 127. sorszám alatt jegyzett indítványának stílusa arra kényszerít, hogy hozzászólásomat írásban nyújtsam át - elkerülendő a félreértéseket, vagy félrehallásokat. Képviselőtestületünk eddigi működését - tévedéseink és bizonytalanságaink ellenére is - jobbító szándék és az ehhez szükséges hangvétel jellemezte. A rendszerváltásért ki-ki annyit tett, amennyit tehetsége, lehetősége, szándékai - és nem is oly régen bátorsága - szerint tenni tudott. Egyszer ez is történelmi vizsgálódás tárgya lesz, éppúgy, mint távolabbi múltunk. Most csak remélem, hogy nem múló indulat, hanem a felkészültség és tudás lesz zsinórmértéke az ítélkezésnek. Jogállamban szeretnék élni. Számomra ez azt is jelenti, nem érzem illetékesnek magamat bárkiről kimondani, hogy „köztörvényes”, „politikai bűnöző” vagy „gyilkos”. És mert műveltségem és neveltetésem szerint ezt komolyan is gondolom, csak részvéttel és sajnálattal tudom szemlélni azokat, akik ezt „másként" gondolják. A város közterületei elnevezésének felülvizsgálatát egyébként szükségesnek tartom és támogatom. Kérem, hogy ezeket a hozzászólás helyetti soraimat a jegyzőkönyv szó szerint rögzítse ugyanúgy, mint Csikós Úr indítványát. Szekszárd, 1991. szeptember 14. Csányi László képviselő A zárt ülés megszüntetése után Németh Zsolt azt javasolta, hogy - megelőzendő a személyeskedő vitát - bízzanak meg bizottságot - összhangban a képviselőtestület kotábbi döntésével - és vizsgálják felül a város utcaneveit, kikérve a városszépítők és a lakosság véleményét is. A körültekintő és higgadt döntést, a botrányt mellőzve, a képviselők elfogadták.-II— Rejtett értékeink Szederfa az Arany János utcában Szívem szerint eperfának nevezném, de ehhez a dunántúli fül nem szokott, marad hát szederfa. Mostanában, amikor újra becsülni kezdik, érdemes megemlékeznünk mindarról, amiről ez a képen látható száztíz esztendős (!) fa mesélhetne. A XVIII. századi kezdetek után a reformkorban vett nagyobb lendületet a selyemhernyó-tenyésztés, amelynek lelkes apostola volt Bezerédj István és Széchenyi is. Az egyik legelső népszerűsítő mű szerzője felső- rásztokai Matauska József evangélikus lelkész, saját költségén adta ki könyvecskéjét 1843-ban, s már a címoldalon megjegyezte: „A jövedelem a szederfák szaporítására van ajánlva”. Az Oktatás a szederfa és selyembogár tenyésztéséről több mint harminc oldalon keresztül magyarázza el, hogy miként lehet magból szederfát sarjaztatni, nevelni, gondozni. A magot áprilisban, az utolsó dér után vetették, de előtte két hétig csíráztatták. Az első évben napkelte előtt és napnyugta után öntözték, a gaztól kigyomlálták, télire száraz levéllel vagy szalmával betakarták. Ha már az első évben lúdtoll vastagságúra erősödtek a csemeték, jól szántott, trágyázott faiskolába kerültek, egy-egy sor fél ölnyire egymástól. Ezután kétféle bánásmód volt: vagy csak az oldalágakat metszették, nyesegették, vagy tőből lemetszették az addigi növényt. Ez utóbbiak általában több hajtást hoztak, amelyből a legerősebbet hagyták meg, az előbbi esetben, ha a két métert meghaladta a törzs magassága, a tetejét lecsípték, hogy a törzs erősödjék. (Ezeket hívták nálunk suhángoknak.) Legeredményesebben az öt-hat éves suhángot lehetett kiültetni. Ha mi is ezzel számolunk, éppen 110 éves ez a fa, hiszen tudjuk, hogy Bezerédj Pál 1885-ben a Prométheusz park helyén állott selyempete-vizs- gáló környékét és a Dunáig vezető Gemenci (ma: Keselyűsi) utat szederfával ültette be. Ez utóbbi egy részét ugyan megtizedelték, de nem járt jobban a város területén a többi fa sem: mindössze ez az egy maradt meg, s ennek aligha-Prométhe- usz volt az oka ... Hivatalos számítás szerint egy 80-100 éves fa 800 ezer-1 millió forintot ér - eszmei értékben, mert ennyi ráfordítással lehet előállítani elméletileg. Inkább ne számoljuk össze, mennyi ment veszendőbe a „parkrendezéskor”. A szederfáknak főleg a levelét hasznosították eleink. Ma- tuska könyvében azt tartja, Portugália folklórfesztivállal Lisszabonban körülrajongták az őcsényieket Lisszabon Rossio nevű főtere Portugália területét és lakosságát tekintve egyaránt hasonlatos Magyarországhoz. Ám az ibériai-félszigeten található kis ország számos vonatkozásban különbözik is hazánktól. Mindezt közel két hét erejéig alkalma volt a közelmúltban megtapasztalnia Körtés Józsefnek, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola tanárának, aki az őcsényi népi együttest elkísérve vett részt egy Portugáliában rendezett folklórfesztiválon. — Badajoznál léptük át a spanyol-portugál határt - eleveníti fel élményeit Körtés József. — Az első benyomás nem ért váratlanul: azt láttam, ami a spanyol, illetve portugál filmekből már ismert volt számomra, azaz a jellegzetes, lapostetős, mediterrán épületekkel találkoztam. Ami viszont kissé meglepett: meglehetősen szemetes az ország, pontosabban az utak, a sztrádák mentén mindenütt szeméthegyek, üvegek és műanyag flakonok csúfítják a környezetet. Ami az üvegeket és a flakonokat illeti, talán nincs is mit csodálkozni azon, hogy a portugálok ilyen könnyelműen el- hajigálják azokat. Hiszen - derül ki Körtés József szavaiból - a bennük lévő tartalom még a magyar viszonyokhoz képest is meglepően olcsó. Portugáliában az escudo a fizetőeszköz, s a másfél literes ásványvíz ára átszámítva nyolcvan forintot tesz ki. Egy üveg sör nyolcvan escudo, azaz negyven forint. Az éttermi árak kétszáz-négyszáz escudo között váltakoznak, s ezt megfelezve máris a forint értékhez jutunk. A kép élesebbé tételéhez persze szükséges valamit tudni a portugál átlagfizetésről is, ez az összeg húszezer-negyvenezer escudora tehető. Az őcsényi csoport első állomásként a fővárossal, az Atlanti-Óceán partján található Lisszabonnal ismerkedett meg. — Az Inatel elnevezést viselő külvárosban szállásoltak el bennünket, úgy húsz-harminc méterre a tengertől - folytatja Körtés József. — Meg is mártóztunk a hullámokban, s bár a szeptember már utószezonnak számít Portugáliában, nekünk, magyaroknak tökéletesen megfelelt a harminckét fokos meleg .. . Lisszabon egyébként igazi világváros, számos keleties jelleggel. Hatalmas főútját obeliszkek és diadalívek szegélyezik, itt volt egyébként a nemzetközi folklórfesztivál megnyitója is. A kelet-európai országok közül gyakorlatilag mindenki, a nyugati államok közül pedig a dánok, skótok, olaszok, spanyolok s természetesen a hazaiak képviseltették magukat. Örömmel mondhatom, hogy az őcsényiek óriási sikert arattak, nemcsak táncaikkal, hanem ruházatukkal, a sárközi népviselettel is. A fellépést követően az őcsényi csoport immár egy másik városba került, tehát alkalom adódott több helyen is megismerkedni a portugál mindennapokkal és az emberekkel. — Az árubőség nyugat-európai szintű, minden kapható a hatalmas szupermarketekben és a boltokban. Éppen leárazáskor érkeztünk, pólókat kétszáz-háromszáz forintért, bőrcipőket már ötszáz forintért vásárolhattunk. Az emberek barátságosak, barátkozóak, s meglehetősen gyorsan beszélnek. A portugál nyelv engem érdekes módon a románra emlékeztetett, egyébként nem sokra mentünk a nemzetközi szavakkal, egyedül a café volt az, amit mindenki és ismert. Illetve még valami. Örvendetes módon nem volt ismeretlen Portugáliában Magyarország neve sem. — Amint meghallották valahol, hogy magyarok vagyunk, mindenhol üdvrivalgással köszöntöttek bennünket. Tisztában vannak azzal, hogy az elmúlt időszakban nagy változások következtek be nálunk, s ezt mindenki tudja, még az egyszerű emberek is. Szeri Árpád Karácsonykor szalmakalap Ismerek egy lakodalmi rikkantóst, amely így szól: „Igyál egy kis ecetet, hadd lobogjon az eszed!” Elemezni soha nem jutott még eszembe, most is csak az ilyenkor szépszámú lakodalmak miatt idézem, mint esetleges mentséget. Szekszárdon nem lehet ecetet kapni, azazhogy lehet, csak az éppen almából készült és az egészséges táplálkozás fáradhatatlan prófétái javasolják fogyasztásra. Arra nincs még prófécia, mit használjanak a háziasszonyok, ha a télire szánt savanyítások évadán csak savanyú arcokkal találják szembe magukat boltjainkban és maguk is orcájukra savanyodott csalódással vonulnak haza. Konstatálni, hogy van ugyan nekünk miért savanyú pofákat vágni reggeltől-estig, de még ez se jelenti a zenitet. Minden fokozható. Fokozódik is rendesen, mert Ijizony úgy van az, hogy szüretes időben csak az remél az üzletekben például pincegyertyát találni, aki annyira optimista, hogy már kezeltetnie kellene magát. Sok egyébbel is így vagyunk: ami időközönként hiánycikk, az özönével jelenik meg idényen túl. Van, aki nem akarja megszokni, van aki beletörődött már, hogy télen óriási a szalmakalap kínálat és strandidőkben fürdőruhák helyett világszínvonalú a kalucsni-kínálat. Node ... ecet nincs. Rámtelefonált valaki, hogy írjam meg. íme. Ám zárszóként adnék egy jó tanácsot: T. Háziasszonyok! Időben, lehetőleg év elején tankoljanak ecetet, hogy loboghasson az ész és savanyításkor se a bosszúság epei zű könnyeivel kellessen próbálkozniok! -//hogy a fehér szeder levele jobb a hernyók táplálására, mert finomabb és hosszabb szálat eresztenek a gubókészítéskor. Aki foglalkozott e piciny, de falánk állatokkal, tudja, milyen fantasztikus mennyiséget képesek megenni. Ha pedig nem jól táplálják őket, a fonál minősége sínyli meg a hanyagságot. Valaha éppen a legjobb időben adott munkát és pénzt a szekszárdiaknak ez a foglalatosság. Május-június fordulóján már a szőlő virágzott, az aratás még nem kezdődött el, az előző év tartalékai pedig fogyóban voltak. Ha valaki ügyesen bánt az ingyen kapott selyempetékkel, amelyeket előzőleg már gondosan a tenyésztésre válogattak, szép keresethez jutott. Most, amikor a műszál helyett ismét szeretnék meghonosítani a természetes selymet, s városunkban is nagyszabású programba fogtak, fontos lenne, hogy a hajdani fénykor jószerivel páratlan bizonyítékát, ezt az Arany János utcai fát megóvjuk. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótos Réka E heti kérdésünk: Milyen elismerést kapott Bezeréjd Pál 1909. december 30-án Szek- szárdtól? Augusztus havi kérdéseink megfejtése: 1. A Garay téri iskola főkapuján egy oroszlánfej látható 2. A völgy neve: Tatai-völgy 3. A Garay Gimnázium első igazgatója: Wigand János 4. Az 1865 szeptember 8-i remetei búcsúban Liszt Ferenc vett részt. Augusztusi nyertesünk Schneringer Jánosné, az ötszáz forintos vásárlási utalványt postán küldjük el lakására. Metália Az a kopaszodó, negyvenesnek kinéző úr, igen szigorú szemekkel méregetett minket: valóban az újságtól vagyunk vagy csak potyázunk? Pocakjára feszülő Moby Dick pólója ellentmondást nem törően jelezte hovatartozását. Persze megértettem én a menedzser úr aggodalmas pillantásait, hiszen a közönség nehezen akart gyűlni. A sportcsarnokban valósággal elveszett az általam rendkívüli kedvezménnyel kétszáz főre felkerekített rajongótábor, amely egy kis trash-re várt, a Paranoidtól és a Moby Dick-től. Az átlagéletkor úgy 15-16 év körül mozgott, és legtöbben a korunk metalistáira oly jellemző „edzőcipőhosszú- hajszűknadrág" egyenruhában vonultak fel. A rendőrök divatirányzatát sajnos nem tudtam meghatározni, amikor kutyáikkal elfoglalták posztjaikat ... A zenészek rázták a hajukat, néha támadóállást vettek fel, a hangerő a fellegekben járt, a gitár torz volt, mint az elvarázsolt kastély tükreinek képe, s peregtek a számok egészen a kifulladásig. Akinek tetszett vigye, egye. Nekem viszont végig az járt az eszemben, hogy a magyar zenekarok valahol ott vannak, mint a magyar foci: a csapatok ugyan szürkén és középszerűen muzsikálnak - mély tiszteletem a kivételnek -, de a közönség - ki tudja miért? - mégis hétről-hétre kimegy a meccsekre. Ótós Réka felvételei a szekszárdi sportcsarnokban és annak környékén készültek. KRZ
