Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

1991. szeptember 21. PÚJSÁG 9 Béke honol a székely falvakban Kitéve a lassú enyészetnek Templomra nincs bontási engedély Izmény és Győré nem a múltján mereng, sokkal in­kább már a jövőjét formálja. Szócsaták dúltak évekig, el­lenérzéseket szítva a két kö­zeli település között. Bizton akadtak valós sérelmek is, de mostanában csend honol a két szomszédvár között. Az egyik helyen éppen az árkot tisztítják, a másikon azon tö­rik a fejüket, miképp lehetne a faluhoz méltó iskolára szert tenni. Nézzünk szét most elsőre Győrében. Az itteni gyerekek most szerte-szét szórt szükség- tantermekben kezdték az évet. A hivatalban várnunk kell a pol­gármesterre. Csorna József ta­névnyitó ünnepre ment. Itt ha­gyomány, hogy az első szep­temberi napon ünneppel kezdik a szorgalmi időt.- Nagyon sok szülő eljött az évnyitóra - mondja, majd arról mesél, hogy tizenhét ulmi diák töltött náluk három hetet.- Elvittük őket a Balatonra, voltunk a fővárosban, gyalogtú­rán a Mecsekben, horgásztunk a Sötétvölgyben ... egyszóval nagyszerűen éreztük magun­kat. A cserekapcsolat sokat se­gít nekünk a német nyelv okta­tásában és gyakorlásában. Se­gítsen is, ne legyen hátrány az, hogy falusi iskolába járnak a gyerekeink. Hátrány pedig most aztán van Győrében e téren, hiszen a volt orvosi rendelőben, a volt könyvtárban és a régi tanács­házán okítják a gyerekeket. Az elválás azzal is járt, hogy az izményi iskola most Győréből senkit sem vár.- Még egy táblánk sem volt, semmit nem kaptunk. Mostanra azért normál körülményeink vannak, a pedagógus gárda ki­lencven százaléka helybéli, il­letve akadnak a régiek közül is, akik Izményből jöttek át hoz­zánk tanítani. Templomiskola Ballagunk a falu csendjében az evangélikus templom felé. Csorna József egycsapásra meghökkent bennünket.- Az evangélikus templomot szeretnénk átalakítani iskolává. A Déli Evangélikus Egyházkerü­lettel megkötött szerződés alap­ján merem ezt mondani. Mosolyogva meséli, hogy amikor előállt ezzel az ötletével, kinevették. Aztán, hogy később is kitartott elképzelése mellett - mármint hogy a templomból is­kolát csinál - bátran kimondhat­juk, egyszerűen bolondnak néz­ték. Még ilyet... templomból iskolát! Bizarr ötlet, annyi szent, de ha valaki először megnézi a régi, lassan romosodni kezdő templomot, még az is lehet, hogy megváltozik a véleménye. Igaz, ahányan vagyunk, annyi­félét gondolunk, legfeljebb azt is jól titkoljuk. Mindez annak kapcsán jut eszembe, hogy ki így, ki meg amúgy ítéli meg a volt tanácselnök ténykedését. Akadt példa arra is, hogy egy­kori megyei vezetőink renitens magatartásáért szidták, osto­rozták, miközben- ma akad aki erre úgy emlékezik, mint az ál­lampárt kiszolgálására. Az még­iscsak bizonyít valamit, hogy ma is ő a polgármester. Erre mondaná dédöregapám:„Ő szakította, hát szagolgassa ...” Ami biztos, a faluért sokszor, s sokat tett. A nagy kitelepítések idején, 1945-46-ban sok györei sváb család került az akkori NDK-ba, s sokan voltak köztük az evan­gélikusok. Összesen 19 evan­gélikus vallású maradt a falu­ban, ma már csupán 11-en él­nek közülük. A templom hívek és gazda nélkül maradva a lassú enyészetnek kitéve várta évről-évre az új tavaszt. Mert az ötlet régi, a próbálkozás most megújuló. Ahol nem szól a ha­rang, ahol nem tartanak isten­tiszteletet, ott előbb-utóbb leom­lik a hit házának erős fala is.- Templomra bontási enge­délyt addig nem adnak ki Győ­rében, amíg én vagyok a pol­gármester - nyitja a láncon lógó lakatot Csorna József. Belépünk. Az oltár előtt még ott strázsáll a szenteltvíztartó edény, a míves munka nyomait mutató pár pádon (amit a múlt­ból a jövőnek mentettek át em­lékezetül ) árván hever egy an­gyal. A karzat fapallói még épek, az ablakon már könnyen jár-kél a szél. A méteres tégla­falak őrzik a múlt imádságos emlékeit.- Patkó Sándor megyei főé­pítész úgy ítélte meg, hogy nem támogatja az ötlet megvalósu­lását. Igaz, egyetlen alkalom­mal sem jött ki, hogy megnézze velünk a templomot, s ott mond­jon véleményt. A györeiek akkoriban még a „Glatz-minisztériumban” is jár­tak ez ügyben, s született két tanulmányterv a nyolctanter­mes iskola építésére. A dolog megrekedt, az elkeseredés vett erőt a lelkendezőkön, a temp­lomból iskola nem lett, s ennyi hívőnek már templom sem lesz. Eszi, rágja az idő vasfoga. Mál- lik, omladozik, kicsit be is ázik, s várja sorsának jobbra fordu­lását. Iskola kell Győrébe. Mi­csoda bajok forrása lett a rosz- szul megítélt kényszerű körze­tesítés?! Most, hogy a legki­sebb falu is a szabadulás bol­dogságából ocsúdik, vagy újjá­építi iskoláját, vagy újat épít, vagy megnyomorítja az oktatás színvonalát a tisztességtelen feltételrendszerrel. Nem szőnek álmokat sem A kilenc evangélikus maga is aláírta a papírt, épüljön az a ta­noda. A püspök úr, dr.Harmati Béla áldását adta az ötlet meg­valósítására, s a község kettő- százezer forintért megvásárolta az egyháztól az épületet. Név­leges érték, mert ha ezt egy vál­lalkozó szellemű, mai ügyes­kedő megkaphatta volna, csak a tetőanyagból kiárult volna több mint félmilliót, hisz a de­rékvastagságú gerendázat ép.- Egy alkalommal, csak úgy lejöttem ide a templomba - mondja a polgármester - s megdöbbenve látom, hogy két pallóra készítve már a földön pihen a harang. Kértem egy kis segítséget, s fölvittük a polgár- mesteri hivatal épületébe. Me­sélik, hogy még azon a héten éjszaka, egy kisteherautóval érkező csapat erősen károm­kodott, hogy a remélt zsák­mányt nem lelte. Az egyház kedvezően állt az ügyhöz, Lackner Aladár espe­res úr is közreműködött abban, hogy mára ott tartson a falu, hogy a megvásárolt cseréppel újra fedjék a templomot. Az át­alakítás, a hozzáépítés nyolc­millió forintba kerül majd, eny- nyibe kerül ma egy nyolctan­termes „templomiskola”. Sétálunk a szikrázó napsü­tésben az egyre ápoltabb be­nyomást keltő faluban. Beszél­getünk. Hamarosan gondok je­lentkeznek a bányászok jövője körül, a közeli szövődében már nem soká szövik a kelmét és az álmokat. Itt most hamarosan vágóhíd épülhet, s mi is van morbidabb mint az olyan halál, mely egyben jövőt, és munkát kínál, akár e formában is?!- A Glória Kft, amely a Sa- lamandernek dolgozik,- s köz­ismerten az egykori Botond Ci­pőgyárból kivált csapat- 50 fő­nek nyújt munkalehetőséget hamarosan. A tűzödében a györeieken kívül természetesen izményieket is szívesen látunk, s ha jól tudom, van is jelent­kező. A térségnek kell munka- alkalmat teremteni. Bajban van a téglagyár is, gondban sorra a téeszek... A békétlenség ideje lejárt, a volt kiskirályok (ha voltak, koro­nát vesztettek) hit és birodalom nélkül bujdokolnak. Csend ho­nol a székelyfalvak határán. Akkor meg miért szítani kialudt tüzeket? Szabó Sándor Fotó: Ótós Réka m A pádon árván hever egy angyal Krónika A dombóvári Szőlőhegyen álló Szent Anna kápolna legendája Minden év július huszonhatodikén Szent Anna - Mária éde­sanyja - névünnepét jelzi a naptár. Szűz Mária szülőházából már a IV. században templomot építettek a Bethesda-tó partján. Legelőször ennek a templomnak lett búcsúnapja Szent Anna ünnepe, amelyet Justinianus császár tett kötelezővé. A névün­nep kultusza Nyugat-Európa felé Magyarország közvetítésével terjedt. A ferencesek különösen jeleskedtek terjesztésében. Má­ria anyját, Jézus nagyanyját a keresztény család és gyermekál­dás patrónusaként tisztelték mindig. Szent Anna legendáját - több hazai kódexünk mellett - elsősorban Temesvári Pelbárt feldolgozásából ismerjük. Ő a védőszentje az asztalosoknak, a szabóknak és a kádároknak, valamint kiemelkedően tisztelt pat- rónusa a haldoklóknak. (A magyar néprajzban kifejezetten „ha- láljósló-nap is július huszonhatodika.) Szent Anna névünnepének - kevesen tudják megyénkben - van egy régesrégi dombóvár-szőlőhegyi legendája is. Ehhez a legendához kapcsolódik az itteni kis kápolna névadása és a ká­polna messze híres Szent Anna-napi búcsúja. A szőlőhegyiek évszázadokon át őrzött népi legendáját Szepessy László dom­bóvári költő is földolgozta a századforduló idején Szent Anna kápolnája versében. Egykori szép legendánk mostani fölidézé­sében ezért helyenként természetes segítőm lesz Szepessy versének néhány szakasza is. Az itteni szőlőhegyen élt valaha egy öreg szőlőpásztor, aki a dombóvári, szekcsői és pulai szőlősgazdák drága gyümölcs- és borkincsének közösen felfogadott mindenes őrzője volt. Tavasz­tól késő őszig - sőt télen: pincefeltörések és borlopások idején is - kémlelve s vigyázva járta naponta az öreg pásztor a Kapó­son túli hegyet. A hegy - vagyis: a domb - lábánál ősidőktől egy kristálytiszta forrás oltogatta az ittlakók s minden errejáró sző­lőmunkás és vándor szomját. Szőlőpásztorunk egy szép napon, amikor a hegyről a völgybe, a forrás irányába letekintett: látta: „Gyönyörű, bús asszony ül a kútnál s abba’ Kicsike kis leányát mossa-mosogatja. Nem fiatal asszony, de fényes arcára Rá van írva mégis a menyország bája. Haja már ezüstös, barázdás homloka, De orcája, mintha napsugárból volna." A hegy pásztora a fenti eset két szereplőjét rövid időn belül háromszor figyelhette meg a völgytalpi tiszta forráskútnál. Az asszony és kislánya harmadik megjelenésekor nagy kíváncsi­ságában: „Lesiet a pásztor... S a zengő kút mellett Kétcsövű puskája döfödi a földet. Bár puska volt nála, nem mert közel menni, Volt valami félős, valami mennyei.. Leveszi süvegét, haját simogatja Köszön, s a bús asszonyt illőn megszólítja: Lelkem, a kislányát minek mosogatja? Tiszta hiszen, mintha liliomszál volna. ’’ A megszólított „bús asszony” ekkor így felelt a szőlőpásztor­nak: „Leányom holttestén a szennyet csak én látom, Mit a bűn ken rá e hitetlen világon Mert e lány: Mária! Magam meg az anyja, ­Betlehem ringatott. Boldog nevem: Anna." Az elámult öreg pásztor reszkető testtel borult a megjelent szentek elé a szőlőhegyi földre. A bús asszony-anya: Anna föl­segítve az egyszerű pásztorembert, arra kérte, legyen hírvivő szószólója az általa háromszor látott szent csodának, s bírja rá a hegybelieket, hogy ezért „Közakadozásból erre a kis dombra Épüljön egy fehér kis kápolna S ha nyáron felragyog az én nevem-napja, Jöjjön el a vidék apraja és nagyjai És az ima s ének buzgó patakja Máriámra kent bűnt mossa, mosogassa. ” Az öreg szőlőpásztor hajdani látomásos történetében gyö­nyörködve oly annyira hittek a régi hegybeli gazdák, hogy a for­rás melletti kis dombon hamarosan állt is a kis Anna-kápolna. Régi idők óta ezért s így lett a dombóváriak, szekcsőiek és pula- iak közös búcsúnapjává Szűz Mária édesanyjának július hu- szonhatodikai névűnnepe. Pásztorunk látta „bús asszony” kí­vánsága a Szőlőhegyen így lett valósággá az idei nyáron is: „Amint nyáron fölsüt a Szent Anna napja, Jön a jámbor vidék apraja és nagyja. S e szép búcsújára közel Dombóvárnak Falvak, puszták zászlós körmenettel járnak. ” Simon Károly / Lelkisegély-szolgálat Félelem a magánytól... Az idei év első 4 hónapjá­ban csak Tolna megyében 22 ember érezte úgy, hogy nincs miért élnie, ezért önkezével véget vetett életének. Az ön­gyilkossági kísérletek száma kétszer ennyi volt. Az elem­zések szerint az elkövetők át­lagéletkora 55 év . A folyama­tot, az okokat amelyek az ön­pusztításhoz vezetnek, nehéz kívülállóként megítélni, hi­szen nem egyformák az éle­tesélyeink, nem egyforma a teherbírásunk és különböző módon élünk át a hasonló élményeket is. Megdöbbe­nünk a hír hallatán, ha isme­rőst érint: „pedig nem is lát­szott rajta ...” Azért, hogy ne így végződjön és azért, hogy visszafordítható lehessen az a folyamat, amelybe az ember élete során, saját, vagy má­sok hibájából kerül, megala­kult Szekszárdon az Egyén- és Családsegítő Szolgálat. Munkájukról Dér Miklósnéval beszélgettünk.- Hogyan született meg ez a nemes kezdeményezés?- Két évvel ezelőtt szervez­tünk a Babits művelődési ház­ban egy egy éves tanfolyamot humán szakemberek részére, ahol húszán el is végezték a kurzust. Akkor vetődött fel, ha már létrejött ez a kis közösség, amelynek tagjai ilyen jellegű munkára orientálódtak, hasz­nosítani kellene az ismeretei­ket. Idén januárban egyesületté alakultunk, most már önálló jogi személyként működünk. Tevé­kenységi körünkbe az S.O.S. telefonszolgálat, a társkereső szolgálat, a pszichológiai, sze- xuálpszichológiai, jogi és a gyermeknevelési tanácsadás is beletartozik.- Mikor hívható a lelkise­gély-szolgálat?- A hétvégén és ünnepna­pokon, valamint hétfőn este hattól reggel hatig. Az országos felmérések szerint ezek az úgynevezett kritikus napok. A hétvégék a magánytól, a társta- lanságtól való félelem miatt, a hétfő pedig az újrakezdések miatt. Egyre gyakrabban for­dulnak hozzánk nemzedéki konfliktusokkal, főleg fiatalok panaszkodnak, hogy szüleik mindenbe beleszólnak, mikor, kivel barátkozhatnak, mit és kit szerethetnek.- Milyen tanácsokat tudnak adni ilyen helyzetben?- Mi nem adunk tanácsot csak alternatívákat vázolunk. A telefonnak ezen a végén ne­künk a katalizátor szerepét kell betöltenünk. Úgynevezett éles hívások, amikor a telefonáló utolsó szalmaszálként próbál­kozik a segélyhívással, ritkán, évente egy-két alakalommal fordulnak csak elő. A hívásokat felkészült stáb fogadja, amely­nek tagjai folyamatos önképzé­sen is részt vesznek.- Említette, hogy egyesü­letté alakultak. Ez azt jelenti, hogy önfenntartók?- A tevékenységünk vállal­kozás és humán szolgáltatás együtt. Vannak olyan vállalása­ink, amelyek díjtalanok, nem a meggazdagodás lehetősége motivált bennünket amikor erre vállalkoztunk. Részben az ön- kormányzattól kaptunk anyagi támogatást, de emellett meg­próbálunk pályázaton is pénz­hez jutni. Az idén a társada- lomboztosítási igazgatóság, a Népjóléti Minisztérium és egy országgyűlési bizottság pályá­zatát nyertük el. Mauthner

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents