Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

4 PÚJSÁG TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VÁROSRÓL ÉS A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Környékbeli események Gyermek-aerobic Gyermekszínház-bérlet Standard rendezvényei (a táncház, a karate, a számító- gépes, a fúvós szakkör stb.) mellett mostantól egy új prog­ramot is indít a faddi művelő­dési ház: a gyermek-aerobic-ot. Az érdeklődők keddenként 16 és 17 óra között vehetnek részt a Rend Miléna által vezetett foglalkozásokon. Lomtalanítás Faddon Szeptember 24-én és 25-én (kedd, szerda) lomtalanítás lesz Faddon. Elszállítanak minden, a házak elé kitett ingóságot, hulladékot, törmeléket, de un­dort keltő anyagok, állati ma­radványok fuvarozását nem vál­lalják. A szekszárdi művelődési központ és a faddi általános is­kola gyermekszínház-bérletet ad ki óvodások és alsótagoza­tosok részére. A bérlet hét elő­adásra érvényes, melyek közül négy a szekszárdi, három pedig a faddi kultúrházban lesz. Első alkalommal a Holló együttes műsorát nézhetik meg a gyere­kek, szeptember 24-én, Fad­don. Nyárbúcsúztató A tolnai nyugdíjas klub tagjai szeptember 23-án fél 4-kor tart­ják következő összejövetelüket. Szalonnasütéssel egybekötött nyárbúcsúztatójuk a helyi mű­velődési ház udvarán lesz. Két tolnai fiatalember nagyot gondolt. Deák Zsolt és Liska Pál kerékpárszervizt nyitott a városban. Sok errefelé a bicikli, és orvosuk alig akad. Ezt felis­merve vágtak bele vállalkozá­sukba. Kaphatók náluk alkatré­szek és új bringák is, de fő pro­filjuk a garanciális és garancián túli javítás, szerviz. Nem hirtelen jött ötlet alapján nyitottak bicikliklinikát. Már ré- ges rég eljegyezték magukat a kétkerekű masinákkal, a kerék­pársporttal. Mindketten neves versenyzők voltak (Liska Pál többszörös országos bajnok), s most az „aktív korszakuk” után így folytatják a „kerékpározást”.- Wy- Fotó: KPM Bicikliklinika Egy arc - egy mesterség Marián Béla, városi képviselő Budapestről jött, mestersége címere: pszichológus. Marián Béla az SZDSZ színeiben in­dult, s jutott be Tolna város képviselőtestületébe. (Egyko- rúak lévén tegeződünk.) — Mikor és miért kerültél Tolnára? — Pesten egy egyszobás la­kásban éltünk a feleségemmel, s mikor a kisfiúnk megszületett, ’89-ben, úgy döntöttünk, hogy leköltözünk Tolnára. Itt üresen állt a nejem nagyszüleinek, a Méhn családnak a háza. A munkalehetőségek is jobbak voltak. A fővárosban pszicholó­giai, szociológiai adatfeldolgo­zásokkal foglalkoztam, ami bi­zonytalan kenyérkeresetnek számított, bár sok pénz hozott. Szekszárdon először a Tanu­lási Képességeket Vizsgáló Bi­zottsághoz kerültem, majd fél évvel később megpályáztam és elnyertem a főiskolán kiírt ta­nársegédi állást. Pszichológiát tanítok. És mellette politizálsz. Városi képviselőnek választottak Tol­nán, és az SZDSZ-ben minden­féle funkcióid vannak. Mik is? — Megyei szinten működik egy ötfőnyi egyeztető testüle­tünk; ennek tagja vagyok. Or­szágos szinten pedig részt ve­szek az SZDSZ Országos Ta­nácsának, illetve az országos tanács elnökségének munkájá­ban, és én vezetem az orszá­gos tanács politikai vélemény­elemző bizottságát. Ez utóbbi szakmai munka, a politikai dön­téselőkészítésben játszik jelen­tős szerepet e bizottság. — Mért pont az SZDSZ-t vá­lasztottad a pártok palettájáról? — Az indíttatás családi ere­detű. Apám '56-ban a műegye­temen a katonai tanszéket ve­zette, s mint ilyen, a forradalom egyik vezéregyénisége volt, a diákság élén. Életfogytiglanira ítélték, együtt ült Bíbóval, Gönz Árpáddal, és csak a ’63-as am­nesztiával szabadult. Ilyen „kö­zegben” én is idejekorán részt vettem a demokratikus ellenzék munkájában, a szamizdat-ter- jesztésben. Persze ne gondolj valami félelmetes konspiráci­óra: a Beszélőt juttattam el egyetemistáknak s más közös­ségeknek. A későbbiekben az, hogy a színre lépő pártok közül miért az SZDSZ-t választom, egyszerűen nem volt kérdés a számomra. Itt tudom magam politikailag megvalósítani. — Milyennek tartod a mai magyar politikai életet? — Számomra a politizálás gyakorlati etika. Törekvés, a morális szempontok érvényre-, juttatására. Mesterség, illetőleg mihamarabb azzá kéne válnia. Túl kellene már jutni a kezdeti bizonytalanKpdáson. Bár ez nem egy gyors folyamat. Nyu­gaton, a parlamentális demok­ráciákban, több nemzedék fel­nőtt, míg a mai helyzet kiala­kulhatott. Nálunk most az a fel­adat, hogy párton belül gyorsí­tani kell a profivá válás folyama­tát, kifelé pedig türelmet kell kérni a választóktól, hogy még „nem lendültünk bele”. — Ugyanez érvényes a „kis- politikában”, az önkormányzati szinten is? — Az önkormányzati munka ma tűzoltás, vagy jobb esetben: tűzmegelőzés. Folyamatos vál­ságkezelés. Ilyen helyzetben arra kell törekednünk, hogy ne „pártszerűen” működjön a kép­viselő-testület. Én igazán nem A Spes nem vész el, csak átalakul Rövid ideig csend honolt a tolnai Spes együttes házatá- ján. Ennek az volt az oka, hogy a csapat átalakult. Új nevük: Electric Soul (Elekt­romos Lélek). Tagok: Müller József - gitár, Mozbacher Zoltán - dob, Komjáthy Árpád - orgona, Király Attila - gitár, valamint Ulrich János - basz- szusgitár. Egyelőre tánczenét, rock­zenét játszanak, s terveik szerint, ha megfelelően ösz- szejön a csapat, ha már „tud­nak együtt játszani”, akkor sa­ját szerzeményeket is produ­kálnak. Rabja az agyagnak... Ódryné Horváth Krisztina szedresi kiállítása Tárgyak. Égetett agyagból. Egyik csak úgy pőrén, ahogy a kemencéből kiszedték, a másik csillogó zománccal bevonva, a A „Szomorkodó” harmadik megrepesztve. De mindegyik természetes. Magá­hoz vonzza a vizsla szemet, az érintő, simogató kezet, mert a kiállított kerámiák többsége „igényli” is, hogy ezáltal legyen a miénk! Almát tenni a gyümölcsös­tálra, megborzolni a Szomór- kodó kisfiú buksiját, jó szót mondani a Sírdogálónak, osz­tozni a Sikoltó kínjában-bána- tában, gyönyörködni a Testvé­rek pufók arcában, és kézbe venni a nagy, ősi Kavicsokat, melyeket a Duna vize görgetett évtizedeken, évszázadokon át, hogy a faddi parton elhagyjon egyet-kettőt. S innen már olyan, mint a mese ... Egy sé- táló-játszadozó kislány felvette, babusgatta, s elmélázott azon, hogy egyszer ő is megpróbál agyagot fúrni, formázni, meg­mintázni az örömet, a bánatot, az élet pillanatait. így indult a pályán Ódryné Horváth Krisztina, a keramikus. Nagycsaládból. Ahol úr volt a szükség ... Az álmok maradtak álmok, bár egyre gyakrabban visszatérő és kevésbé halvá­nyuló álmok. A kenyér, a min­dennapi előteremtése volt az elsődleges, így lett műszerész, majd bőrdíszműves. Lassan- lassan kialakul a nyugodt csa­ládi háttér. Alkotások születnek. Először csak önmagának s a családnak, majd a sikerülteb­beket a rokonoknak, a barátok­nak is megmutatta. Egyre több a bíztató szó, s egyre tágul a vi­lág. Megismerik a nevét, kiállí­tásokon szerepel. Olvas, kutat, tanácsot kér, tapasztalatokat szerez, fejleszti önmagát. A kis koksztüzelésű kemencéje nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de idővel eme gondja is megoldó­dik. Elektromos kemencéhez jut, mely megbízható hőt bizto­sít. Közben kitekint a világba: A „Testvérek” nyomon kíséri művésztársait, ősrégi technikák után kutat. Fel­fedezi a japánok ezeréves módszereit, megtetszik neki az indián kultúrák motívumgaz­dagsága is. Nem hagyja, hagy­hatja, hogy elrohanjon mellette az idő... Versenyre kel vele... Ódryné Horváth Krisztina a faddi keramikus, az alkotó, az agyag rabja, most elhozta alko­tásait Szedresbe. Tárlata még szeptember 26-ig megtekint­hető a helyi művelődési ház­ban. Konrád László Ódryné (szemben) az érdeklődök gyűrűjében vagyok ellensége a pártok kö­zötti tisztességes pengeváltá­soknak, de most, amikor Tol­nán például az a mindennapos gond, hogy hogyan tartsuk fenn a város működőképességét, nem időszerűek e csatározá­sok. Ahol szűkösek az erőfor­rások, ott nincs döntési sza­badság. Bárcsak már ott tarta­nánk, hogy éles politikai vitákat rendezhetnénk! — Számítottatok ilyen nagy­arányú győzelemre a helyható­sági választásokon? — A mi várakozásainkat is fölülmúlóan szerepeltünk. Fon­tosnak tartottuk azt, hogy hite­les személyiségek kerüljenek a listánkra. A polgármester-jelöl­tek között például Keszthelyinél jobb induló nem volt. Sajnos azonban a későbbiekben a la­kosság elfordult a politika-csiná- lóktól. Köszönhető ez a kor­mányzat által hozott önkor­mányzat-ellenes döntések so­rozatának. Ami értelmezhető úgy is, hogy a kormány Nymo­don bünteti a választókat azért, mert „rosszul” szavaztak. — Eléggé „benne vagy” a közéletben. Nem csinálhatnád ezt főállásban? — A közhiedelemmel ellen­tétben az SZDSZ nem egy gazdag párt. Tolna megyében összesen két „fizetett embere” van, a többiek - mint én is -, anyagi ellenszolgáltatás nélkül teszik, amit tesznek. Legföljebb az útiköltségünket megtérítik. Nézetem szerint a jövőben ezen változtatni kell, mert a dolgok előbb-utóbb óhatalanul egymás rovására mennek. Az túlzás, ami a pártállam idejében volt, hogy minden faluban, min­den munkahelyen függetlenített titkárokat fizettek, de megyén­ként néhány - legalább mellé­kállású pártmunkásra - igenis szükség van. — Ha úgy adódna, hogy vá­lasztanod kellene, politikus vagy pedagógus lennél? — Jelenleg pedagógusokat képzek pszichológiára, ami szükségszerűen politikai tevé­kenységet is jelent. De a közé­leti munka is tartalmaz pedagó­giai elemeket. A kontrasztok tehát nem kifejezetten élesek. Ha már ott tartanánk, ahová ezt az országot szeretnénk eljut­tatni, akkor inkább a pedagó­gusi, de pillanatnyilag inkább a politikusi pálya vonz. Wessely Fotó: KPM Fórum Doniboriban Kedden mini falugyűlésnek adott helyet a faddiak által ős- Domborinak nevezett település- rész. A jegyzőn és az üdülőhe­lyi gondokságvezetőn kívül egy sajátos helyzetben lévő önkor­mányzati képviselőt is faggat­hattak a szép számban megje­lent helybéliek. A sajátos hely­zet oka, hogy Fenyvesi János a faddi termelőszövetekzet veze­tőségének is tagja -, így azok­ban a kérdésekben amelyek­ben a falu és a téesz érdekei különböznek, nehéz össze­egyeztetnie munkakörét társa­dalmi megbízatásával. Ilyen gondot jelent az a még tanácsi bélyegzővel ellátott szerződés, melyben üdülőtel­kek árusítására vásárolt a jog­előd földterületet. A közművesí­tésre szánt ingatlanokért nem tolonganak a vevők. így a ké­sedelmi kamat és nem a bevé­tel növekszik. De nem csak erről az immá­ron jogászokra bízott problémá­ról kaptak J<orrekt tájékoztatást az érdeklődők. Még ebben az évben tiszta ivóvízhez jutnak az itt élők. A hálózatbővítés és a vastalanító véget vet a korábbi áldatlan ál­lapotnak. Senki sem vitatkozott azzal a felszólalóval, aki „mos- lék”-nak minősítette a boylere- ket is károsító folyadékot. Az üdülőhely szezonális jellege miatt az itteniek télen a munká- bajárás mellett minden alap­szolgáltatásért utazni kénysze­rülnek. Ez már azért is baj, mert a Vglán egyre ritkítja járatait. A megoldatlan tej- és kenyérellá­tásra a polgármester vállalko­zók megkeresését ígérte. A jegyző tárgyalásokat kezdett a valamikori egyházi kezelésű is­kolaingatlan önkormányzati tu­lajdonba vételének lehetőségé­ről. Nemcsak kisboltot lehetne itt üzemeltetni. Szükség lenne nyilvános telefonállomásra is. Az épület megvédené a készü­léket az időjárás viszontagsága­itól - megspórolva a fülke költ­ségeit. Mácsik László postás örömmel szegelne levelesládát az épület falára. Természete­sen szó esett a holtág vízminő­ségéről is. A polgármester a vízvizsgálati eredmények figye­lembevétele mellett voksolt. Szükségesnek tartotta a felszíni víz tulajdonviszonyainak mie­lőbbi rendezését, mert a sport-üdülés-horgászat hármas hasznosításból jobban profitál­hatna az önkormányzat. A be­vételekből ésszerűbben lehetne a környezetvédelemre áldozni, és megszűnnének a vadkem­pingezésből, a tiltott helyen való fürdőzésből származó gondok is. Ódry Tévé tévé hátán, gond gond hátán

Next

/
Thumbnails
Contents