Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1991-09-20 / 221. szám
1991. szeptember 20. PÚJSÁG 13 G Kis---------+ e neráció ^ Ifjúsági oldal Törd a fejed! T orzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 19. Kissé körülményes leírni, hogy mit is ábrázolt a múlt heti felvétel. Egy gépkocsi hátsó ülésén „sült el” a fényképezőgép, és a képen az első ülés háttámláját, meg a kormány egy darabkáját láthattuk. A megfejtés nem volt olyan nehéz, mint amilyen hosszú. Sok helyes válasz érkezett. Beküldőik közül a hőgyészi Törő György számára marad legemlékezetesebb e fejtörő, mert ő nyerte a műsoros kazettát. Mostani feladványunk: mit ábrázol Ótós Réka itt látható felvétele? A megfejtéseket úgy kérjük postára adni, hogy legkésőbb csütörtök délig érkezzenek be! Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. 1983. december 4. Harmincas gyógyszerésznők, tisztes családanyák, mindketten. Gondolták, elugranak Leningrádba b....ni. A szőke engem szemelt ki, a fekete Józsit. De, mivel Jóska beakasztott, nem akasztott be neki. Örömmel betöltötte viszont a megüresedett állást (posztot, státuszt) H.P., volt katonatársam - kicsi a világ! aki szintén befizetett az IBUSZ-útra. A szőke üzent, hogy menjek. Nem volt k. csak kalandra vágyott. A félreértések elkerülése végett az ágyban várt. Félreértettem. Felhörpintettem egy pohárka konyakot, és nem feküdtem mellé. Szépen elbeszélgettünk, mintha az önkiben ülnénk két tányér bableves mellett. Aztán elmentem csicsikálni. Reggel, miközben a gépre vártunk, megdicsért: milyen rendes vagyok, hogy nem rohantam le. Ha tudnék parabola pályán ser- cinteni, szembe köptem volna magam. December 5. Mindent le kéne cserélni újra, újra. Cipőket, ruhákat, lakásokat, emberi alkatrészeket. Talán lényünk lényegét is: a kikapós kis kurvákat szende szüzekre, a megrögzött, maguknak való agglegényeket sokgyermekes családapákra, nőfaló, bohém gazfickókra. Hadd élvezzük a változatosságot magukban is, másokban is. Én mi lennék, ha lehetnék? Díjbírkózó, liliomtipró vagy bálnavadász? December 6. Tündérek közelednek. Homlokon csókolnak. Nekik ennyi elég: a mai jótétemény kipipálva. Teljesítménybéresek. Béresek közelednek. Szorosan a nyomukban a bérből és fizetésből élők, majd néhány hosz- szú-orrhosszal lemaradva a té- esznyugdíjasok. Mindenki közeledik. Hosszú tömött és rövid laza sorokban. Fenyegetően vagy kérlelve, gesztikulálva vagy rezzenetlen arccal. Én távolodok magamtól, és mintha örülnék annak, hogy bánkódok. December 7. Meg kéne örökíteni az életemet. De van-e jelentősége? Érdekel-e, érdekelek-e valakit most, vagy bármikor? Fogalmam sincs. Lassacskán oda jutok, hogy nemcsak az irogatás, művészkedés, de a lét, a létünk jelentőségéről, fontosságáról, szükségszerűségéről sem vagyok meggyőződve. Fenntartjuk magunkat és szaporodunk. Elérjük vagy lekössük a vonatokat, ami aztán elégedettséggel vagy bosszúsággal tölt el bennünket. Kedvelünk különböző ízeket, illatokat, színeket, személyeket - másokat megvetünk, másokat megveszünk. Éldegélünk kicsikét. December 8. Vajon az ember - az erőteljes önszuggeszcióra alkalmas ember - képes-e megváltoztatni arcvonásait, fizimiskáját? Nemcsak egy mosoly erejéig, hanem úgy: alapjaiban...? Szerintem igen. Sőt, gondolatait, gondolkodásmódját, világ- szemléletét, viselkedését, modorát is. Úgy, hogy az már nem „viselkedés” lesz, hanem „ő”. Hogy érdemes-e, illik-e átformálnunk eleve-adott lényünket, arról vitatkozhatunk. Egy biztos: Ha tetőtől talpig, kívül-belül szebbé-jobbá-nemesebbé varázsoljuk is magunkat, valami lényeg, valami belső mag, valami érinthetetlen szubsztancia mindig megmarad. A bölcsőtől a koporsóig. December 9. Mikor jön jókor egy szerelem? Zöldfülű diákkorban, az ábrándok és illúziók világában, mikor nemcsak környezetünk történéseiről, de saját érzelmeinkről sincs még képünk? Vagy később, éltesedve, mikor már ide-oda pislantottunk, látva, hogy semmi sem örök, s mégis harcolunk, szenvedünk, reménykedünk, reménytelenül? Vagy egy végig bohémkedett, végig korhelykedett élet alkonyán, mikor ránk szakad a magány és saját könnyelműségünk súlya? Mikor jön jókor egy gyötrelmes, eszeveszett, féktelen, rettenetes szerelem? December 10. Kortársaim apukák és anyukák. Felemelik a hangjukat, ha a gyerek kilöttyinti a teát, vagy ha az üzletben eléjük tolakszik valaki. Napközben dolgoznak, este a ház körüli teendőket végzik, gyakran összekapnak. Már nem strapálják magukat a másik megnyeréséért - mi a francnak? Én is ide jutok? - mocorog bennem a kérdés, és megválaszolatlanul hagyom. December 11. Ne haggy el! Haggy el! Szólj! Ne szólj! Farkaséhség és étvágytalanság, letargikus tehetetlenség és bivalyerő, tökéletes fizikai és lelki zűrzavar a szervezetben és az azon belüli, azon kívüli burkainkban. Ez a szerelem. Honnan, kitől kaptuk ezt az ajándékot? Ki és miért mérte ránk ezt a csapást? E gyönyörűséges zaklatottságot? E lelketlen lelki kényszert? Mit vétettünk? Mivel szolgáltunk rá? Az élet megéri, ha az élő megéli az igaz, mély, keserves gyönyört? Megéri élni, ha megszenvedünk érte? December 12. A XX. század emberének gondolatai - melyek a napi monoton munka után teljesen spontán módon előbukkannak nem túlzottan kihasznált, mégis fáradt agyából - szinte mind anyagi gyökerűek. Azért, mert a megszabadulást a szerzéstől reméli, és a szerzéshez pénz kell. (Ha lesz házam, kocsim, telefonom, kitörök a hétköznapi szürkeségből.) Nagyjából átlátja feladatait, mégsem hajtja okosan a verklit. Vagy túlpörgeti magát, vagy lazsál, ábrándozik. Mert a rohanás remek drog, nincs idő a hülye filozo- fálgatásra, álmodozni meg, bár haszontalan, mégis édes, kényelmes és kéjes. (Folytatjuk.) LÁP PÁL ★ Várunk további naplókat! Jim Morrison és az ajtók Heti cáfolat Nem igaz, hogy Tolna megye ki akar lépni Magyar- országból, és Gemencia néven független Duna-parti bérkilövő köztársaságot kíván létrehozni. Zsirai László: Koraősz Sárguló falombok, koraősz. Szőlődombok hátán jön a csősz. Mosolyognak érett szemekkel a fürtök, beléjük a gondviselés mézaranyat töltött. Göbölyös N. László - egyébként a Kurír újságírója - kitünően időzített, legalábbis azok számára, akik szeretik az objektív, vagy affelé inkább közelítő életrajzokat előbb olvasni, mint a szinte szükségszerűen - ó, bousiness - kicsit negédesebb filmsztorikat látni. Ugyanis a „Az ajtókon innen és túl, Jim Morrison” című nemrég megjelent könyve már a piacon van, míg az Oliver Stone által rendezett „The Doors” film csak a közeljövőben kerül bemutatásra Magyarországon. Elöljáróban annyit: néhány életrajzi indíttatású alkotás már volt a kezemben, de Göbölyösénél alaposabb, magávalragadóbb írással még nem találkoztam e műfajban. Kicsit morbid ugyan leírni, viszont igaz: Morrison a James Dean, Jimi Hendrix, Janis Joplin „halálvonal” egyik, de nem utolsó láncszeme volt sokak szemében. Mindannyian a fiatal, önpusztító száguldást jelentették. Egyfajta példaképként lebegve nemzedékek szemében, a megalkuvást és konformizmust tagadó, inkább az elégést választó életmódjukkal. Rengeteg követőjük akadt mindig - így ma is -, hogy ez jó vagy rossz dolog, azt döntse el mindenki maga saját szájaíze szerint. Nagy erénye a könyvnek, hogy a szerző Morrisonból nem próbál mítoszt, földöntúli lényt faragni. Megtudhatjuk, miszerint napi három doboz Marlboro volt az adagja, és az utolsó időkben bizony mindent megivott, legyen az vodka, gin vagy éppen sör. Énekesként, színpadi emberként fantasztikus volt - ha a kedve úgy tartotta. Na meg az állapota... Göbölyös nagy teret szentel Jim Morrisonnak, a költőnek. Nem véletlenül, hiszen a „sárkánykígyó” mindig is poétává akart válni, szerette volna, ha ezáltal ismerik el. Egyébként a könyvben a „The End” című Doors számot valóságos verselemzéssel is nyomon követhetjük. Neki is volt múzsája Pamela személyében, aki Morrison korai halálát sohasem tudta megemészteni. Három évvel később ő is sírba szállt... Az említett részleteken kivül még rengeteg mindent megtudhatunk a Doors-ról, illetve a hatvanas évek Amerikájának művész-életéről Göbölyös N. László kitűnő könyvéből. A szerző elsőként írt magyarul Jim Morrison Párizsban található sírjára, amely még ma is a jó zenét szeretők és az álmaikat keresők találkozóhelye. KRZ Franciaországi nyár I. Lanesteri és simontornyai gyerekek, kísérőikkel A simontornyai általános iskolának 3. éve van kapcsolata az Atlanti-óceán partján fekvő kisvárossal, Lanesterrel. Autóbuszunkkal július 20-án érkeztünk meg Párizsba, a Notre-Dame mellé, ahol már vártak bennünket, tavalyi ismerőseink. Megnéztük a nemzeti múzeumot, körbejártuk a Louv- reot, felmentünk az Eiffel toronyba. Este sétát tettünk a kivilágított Párizsban. Éjjel tovább utaztunk Lanes- terbe, ami 600 kilométerre van Párizstól. Lakóhelyünk a Pi- age-nak nevezett szabadidő- központban volt. Igaz, távol a várostól, de saját stranddal, mini állatkerttel. Ebben az időben a város vendégei voltak: lengyel, bolgár, német, algériai, palesztin, szovjet és magyar gyerekek. Ami ebben a frucsa: honnan tud a polgármesteri hivatal ennyi pénzt előteremteni, ennyi gyerek nyaraltatására? Naponta kífcnböző programokból választhatott 12 gyerekünk: vitorlázás, kajakozás, motorcsónakozás, strand, uszoda, lovaglás, számítógépes játékok, tenisz, asztalitenisz. Nem beszélve az esti közös programokról. A polgármester és az elöljárók külön fogadáson látták vendégül a csoportokat. Érdekes kirándulások tették színesebbé nyaralásunkat: Monte St.Michel, Port Louis, Carnac. Másik kedvelt program volt az ebben az időben zajló Cel- tic-fesztivál, mely a lakosság Írországhoz való kötődését, hagyományát hivatott bemutatni. Régebben ezen a területen főleg bretonok laktak, a lakosság nagy része nem is beszélte a francia nyelvet. Alkalmunk nyílt személyes barátságokat is kötni francia családokkal. Itt képet kaphattunk arról is, hogy náluk is sok nehézséggel küszködik a társadalom. Három emberből általában egy munkanélküli. Nagyon sok fiatal nem talál munkát, hiába van szakmája. Akiknek van munkahelye, az sem dolgozhat állandóan, csak az év 5-6 hónapjában, mert egy állásra 2-3 ember vár. Mégis sokat költenek az ifjúságra, oktatásra, a szabadidő hasznos eltöltésére. A kisváros, ahol éltünk, 7-8 szabadidőközpontot tart fenn. Reggel 9-re hozzák a szülők a gyerekeket és délután 5-6 óráig foglalkoztatják ott őket. Különböző programok várják a gyerekeket - 3-tól 12 éves korig. Rajzolnak, festenek, báboznak, sportversenyeken vehetnek részt. A szülők ezekért fizetnek, de keresetük arányában. A gyerekek napi háromszori étkezést is kapnak, mely a mi menzai ételeinket jóval felülmúlja. Rengeteg gyümölcsöt, süteményt, tejterméket fogyasztanak. Háromheti kimerítő program után augusztus 10-én indultunk vissza Párizsba, majd haza. Gyerekeink rengeteg élménynyel gazdagodtak. A továbbiakban külföldi kapcsolatainkat szeretnénk kivőví- teni lengyel, bolgár, német városokkal. Legyenek a mi gyerekeink is széles látókörű, európai polgárok! Bereczki Sándorné ELMErengés Mottó: Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme. Plagizátorok. Ezzel az összefoglaló névvel illethetnénk azokat a szerzőket, akik ma jutnak szóhoz az ELMErengésben. Nem felhőtlen örömmel adjuk közre írásaikat, de ha már megszülték őket, üsse kő .. Egyik-másik egészen szórakoztató. P.E. Paksról: Lám megmondtam Rúzsa Sándor, ne menj az Alföldre, mert ha mégis odamegyel, balhé lesz belőle! [A „megyei” szócska roppant eredeti, bizonyára a nép ajkán termett. Te találtad ki?] ❖ Pepe, szintén Paksról (lehet, hogy ugyanaz a penna): Most kéne baromi merészen az elmúlással szembenéznem, és hosszan fartó, gigászi haraggal, elszívni egy jó szivart - magammal. [Valahol mintha már olvastam volna hasonlót... Ki is volt az a nagy szivaros? Haming- way! Igen: „Az öreg halász pöfékel"-című versében ír így.] ❖ Ano Nimus következik, Szek- szárdról. Kiléte titok. (Talán még egyszülő anyja előtt is.) Disznópásztor fiúk! Disznópásztor lányok! Adjátok már föl a disznópász- torságot! Rátok vár a csendes vasmű, a szép bánya, hol légkalapácsok érzelmes dalára meg haj szó It szívetek nyugalmat találna. [A mű, túl azon, hogy csak átiratként kezelhető, nem vesz figyelembe egy jelentős momentumot. Azt, hogy mostanság erőteljesen megcsappant a kohászat és bányászat munkaerőfelvevő képessége.] ❖ Korhely ll/A József, a Duna bal (7) partjáról: Hálót sző az est, a nagy barna pók, kocsmába mentek az aratók. [Isten tudja! Olyan túl sok pluszinformációt nem nyújt ez a vers(?)...] Az utosó plagizáció szerzőjére elég nehéz lenne rábukkanni, ugyanis förmedvénye alá ezt íra: Sehonnai, sehonnan. Cipőm orra véres, Hitvesem már sáros, Nem ad nekem hitelt A sarki kocsmáros. Amott jön a Jeanne d'Arc, Fickóktól követve, Int, kacsint, hogy rám is Lenne neki kedve... [Ragyogóan tárod elénk a kisemmizett, megalázott, félredobott ember sorsát, aki kénytelen agyonrugdosni a nejét, mert nem ihatik. De amilyen ihletett a szerzemény eleje, olyan közönséges a vége. Miért kellett a nagy mártírt belemártani?] Táncverseny A 15. évetévüket betöltött fiataloknak táncversenyt hirdet a dunaújvárosi művelődési központ. Jelentkezni október 10-ig lehet, a Munkásművelődési Központ és Könyvtár igazgatóhelyettesénél, Szántó Péternél (2400 Dunaújváros, Apáczai Cs. J. u. 9-11. Telefon: 25- 23710, 25-23952) vagy a Magyar Táncművészek Szövetsége megbízottjánál, Ledniczky Beánál (Telefon: 1-429865, 1-211120) A modern táncok eme országos bajnokságára október 26- 27-én kerül sor. A versenyre, a Magyar Divattánc Szövetséggel egyetértésben, az alábbi kategóriákban fogadnak el nevezéseket: disco, show, break, mambó, lambada, electric boogie, nagycsoportos show, boogie woogie, swing, sztep, liscio 1-2 és argentin tango.
