Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-20 / 221. szám

Bonyhád és környéke 1991. szeptember 20. Emlékmű bronzba öntve Októberben kertépítés, tereprendezés A második világháború áldo­zatainak méltó emlékművet állít a város, melyet a pártok, egy­házak és a képviselő-testület felhívás formájában tett közzé. Ebben arra kérték a város la­kóit, nyújtsanak segítséget a pontos és biztos adatgyűjtés­hez, s lehetőségeikhez mérten támogassák az emlékmű épí­tési költségeit. A külön e célra elkülönített számlán természe­tesen a város és városkörnyék üzemeinek, gyárainak, szövet­kezeteinek és vállalatainak, no és természetesen vállalkozói­nak az adományait is várják, s aki teheti, magánemberként is hozzájárulhat. Eddig mintegy 250 név került számítógépes nyilvántartásba, s a névsort pontosítás és ki­egészítés céljából a város több hirdető tábláján is kifüggesztet­ték. A tapasztalat az, hogy az Erdélyből és Bukovinából me­nekült családok nem jelezték, hogy szeretteik nevét meg kí­vánják örökíttetni az emlékmű­vön, ezért a székelykor közre­működését kérték újfent. A tes­tület júliusban döntött, így Ber­talan Sándor és Szatmári Ju­hos László tervei alapján az emlékművet a Rákóczi utca-Táncsics utca sarkán levő zsinagóga előtti téren 1992 pünkösdjéig felállítják. Az em­lékmű építésének főbb ütemei a következők: a tervezést októ­ber 15-ig befejezik, a kertépí­tési és tereprendezési munká­kat október 20-ig elvégzik. Az emlékmű alapozását november közepéig, a mészkő elemek gyártását a hónap végégig megoldják. Ezt követően készül az öntőforma és a bronz levele­zőlap öntése még az idei év­ben, majd májusban kertépítés, burkolatok építése következik. A tervek szerint a haranglábat és harangot május közepén ál­lítják végleges helyére, s a helyszíni munkákat május utolsó napjára befejezik. Az avatás várható időpontja június 7. Az előzetes költségszámítá­sok alapján az emlékmű 3 millió 150 ezer forintba fog kerülni. Az ajánlatokat a Pannon Márvány Ipari Rt, a Szobor és Színesfém Kivitelező Kft, a Pécsi Tervező Vállalat és az alkotóművészek tették. Vigyázat, büntetnek! Az elmúlt héten csinos kis tábla jelent meg Bonyhádon a Fáy és az Alpári (bocsá­nat, Mátyás király) utca sar­kán. A „várakozni tilos har­minc méter hosszon” telje­sen indokolt, hisz a keresz­teződés közelében parkoló járművek már többször okoztak „meleg pillanato­kat” az arra közlekedőknek. Csakhogy ... Kérdés, hogy hol állítsák meg jár­műveiket a környék lakói és a hozzájuk érkező vendé­gek, ha az elvett terület he­lyett nem kínálnak másikat? További kérdés, hogy miért nem toleránsabb egy ici-pi- cit a rendőrség? A táblát ugyanis egyik nap kitették, s másnap „an­nak rendje és módja sze­rint” megjelentek a biztos urak és kaszíroztak. Teljesen jogosan - te­szem hozzá hamarjában, mielőtt még azzal vádolná­nak, hogy szabálytalan­ságra bíztatom a polgárokat -, mert a szabály az sza­bály. Azonban épp az arra gyakran közlekedők nem fi­gyelnek az új táblákra - tet­szik vagy nem: rutinból ve­zetnek -, és gyorsan befut­nak a csőbe. Nem ártana talán előbb csak figyelmeztetni a sza­bálytalankodókat és csak „a türelmi idő” után büntetni. —/7áy— Német vendégekkel közösen A szemléletformálás az első ... Möcsényi levél Örömmel vesszük olvasó­ink észrevételeit, kéréseit, melyet akár levél formájá­ban, akár telefonon tesz­nek. Ilyen levelet hozott a postás Mőcsényből. Az el­keseredett hangú levelet a szőlészeti dolgozók írták, akik sérelmesnek érzik az eljárást, ahogyan velük bánnak. írtak a szövetkezet vezetőjének június 18-án, s benne felsorolták kérdései­ket, félelmeiket. Az ügy részleteivel jövő héten fog­lalkozunk, az érdekeltek meghallgatását követően. Azt vallja a környék egyik leg- megszállottabb sportpedagó­gusa, soha ilyen megítélése nem volt az iskolai testnevelés­nek és sportnak társadalmunk­ban, mint amire ma a jelek utal­nak. Ónodi Szabolcs, a bony­hádi Petőfi gimnázium testne­velő tanára a Pedagógiai Inté­zethez benyújtott pályázat alap­ján elnyerte a megye testnevelő szakértői beosztását, mely alapján mind az általános, mind a középiskolai testnevelést és diáksportot felügyeli és támo­gatja. — A kormány anyagi támo­gatása minden várakozást fe­lülmúl, az OTSH hozzáállása mintaszerű. A legnehezebb munka mégis ránk, testneve­lőkre marad, s ez a szemlélet- formálás - mondta. S, hogy minderről a leghaté­konyabb módon úgy lehet tenni, ahogy azt a bonyhádi gimnazisták teszik, arra álljon itt a követendő példa. Kétnapos kirándulásra viszik valamennyi tanulójukat Váraljára. Onnan 7-14 kilométeres éjszakai túrá­val juthatnak a diákok szállás­helyükre. S ami további érde­kessége: a gimnázium német diákokat fogad a napokban, akik szintén részesei lesznek e túrának. Csütörtökön tanítás nélküli munkanap keretében nevelési értekezlet volt, majd buszokkkal indultak Váraljára, ahol közös sportprogramokra kerül sor. Este tábortűz, majd discó, stílu­sosan a kézilabdapályán. A profi túravezetőkkel induló éj­szakai túra izgalmasnak ígér­kezik, s kulcsosházakban lesz a szállás. Kinek van szüksége... rá?! Reszketeg még e téren európaiságunk tavaly volt negyedszázados jubileuma ... Mai állapotában siralmas látványt nyújt, s mivel senki sem mer a közelébe menni, ennél részletesebb in­formációval nem is rendelkezik róla még az sem, akinek a szó valódi értelmében szüksége lenne... rá. Mármint a városi nyilvános illemhelyre. Az Aranyoroszlán előtt évek óta álmát alvó épületnek mára már szinte szaga sincs, nem­hogy takarítója. Az egykori lép­csőlejárók az ideiglenesen és gyorsan magukon könnyíteni kívánóknak a „vizeldéje” lett. Tavalyra majdhogynem termé­szetessé vált, hogy a természet törvényei alapján oda igyekvő­ket senki sem fogadta. A sze­mélyzet kiöregedett, a csator­nadíjak megugrottak, a betérők száma nem kecsegtetett jó üz­let reményével. Bezárta a Költ­ségvetési Üzem. Mára ki tud ebből is aranyat teremteni?! Nagyon úgy néz ki, hogy senki. Márpedig egy 15 ezres városba, melynek a von­záskörzete durván is legalább 40-50 ezer ember, kell egy il­lemhely. Nem valószínű, hogy európainak ítéltetik egy város ilyen műintézmény nélkül. A vá­rosi költségvetést számos gond tépázza, ráadásul a „közklotyó” lepusztulása nem varrható a mai testület nyakába, még ak­kor sem, ha azt néhányan szí­vesen megtennék. Pénz nélkül pedig a jelek szerint nem csu­pán mulatni bajos, de a mulat­ságot követő szorító szükséget sem lehet elvégezni. Hacsak a Le... vele? jámbor vándor be nem tér egy vendéglátó egységbe. S ha ott sem talál nyugat-európai szín­vonalat, legfeljebb szagvonalat, már haza sem biztos, hogy elér... Egyszerűen nincs pénzünk. S ha lenne, akkor is kétségbe vonom, hogy képesek lennénk e nagyon fontos egészségügyi kérdésben rövid időn belül könnyíteni, mert elnézést - de székrekedése van még a ma­gyar társadalom jelentős ré­szének higiéniai vonatkozás­ban. Ha ezen formálni akarunk, bármilyen pénztelen is e világ, valóban európai színvonalú nyilvános illemhelyet alakítunk ki a város szívében. Amikor a wernaui testvérvá­rosban megtudták, hogy a vi- szontlátogatásra két busznyi magyar kerekedik fel, a város- központban egy előregyártott elemekből álló illemhelyet állít­tattak fel. Nekik is sokba került ez, még akkor is, ha sokkal több a pénzük, mint nekünk. Nekik viszont van egy varázs­szavuk is ehhez, ami valahogy eképp hangzik: MENTALI- TÉT... Ami igaz, az igaz, két évvel később is épp oly tisztán áll a helyén, ahová állították. S erre határozatot sem lehet hozni. A központban áll és vár Itt sem dolgozni kell tudni... A Hód Fa-és Építőipari Kissszövetkezet a harmadik át­alakulás utáni napjait éli. Az egykorvolt anyacég, az Építői­pari Kisszövetkezet már a múlt homályában, a Piramis volt a következő név, mely e csapat egy részének nevet és munkát biztosított, amit a Hód követett. A hírek szerint most éppen pénzügyi revízió folyik a Hód­nál. Nem lehet panasz arra, hogy itt unalmas az élet, hiszen augusztusban váltak meg az elnöküktől, dr. Samu Lajostól, aki mindhárom átszervezésnek részese volt, most pedig azt vizsgáltatják, nincs-e valami turpiság a tavalyi mérlegben. A kettévált cég kettévált terü­lete előtt László Márton talics­kát tol, ami felettébb furcsa, hi­szen immár 22. éve dolgozik a cégnél, átélt minden kisebb és nagyobb vihart, s eddig jobbára csak teherautón ült mint anyagbeszerző. Mi a csuda tör­tént, hogy ekkora a pálfordulás körülötte ? — A palota előtt talicskázom, csákányozom a földet. Itt a kul­túrpalota előtt, amit annyit hir­dettünk, hogy eladó, de vevője nem akadt. Mi van itt? Süllyed a hajó, de szentségesen! A Samu elvtárs fölvette a nagy kölcsö­nöket, a nagy prémcsiket, és most lemondott. Vagy lemon­datták. Revizorok vannak itt, vagy mi a fene .. .Itt egyvalami biztosan nincs: jövő! Nyugdíjba hogyan menjen az ember 52 évesen? Meg én tevékenykedni szeretek. Most kubikusgyakor­nok vagyok a cégnél. Nevet. Kicsit megkeseredet­ten. Társa, Kurilla István az asztalosműhelybe igyekszik. Ő sem repdes a boldogságtól, azt mondja, a Németországba gyártott fűszerpolcokhoz nem ilyen felemás műhely kellene. Ő asztalos brigádvezető, szerinte kiemelt is a bére, mert 12 ezret visz haza havonta. Abban ha­mar megegyezik a két munkás véleménye, a Hód el van adó­sodva, csőd fenyeget. Az iro­dában dolgozó hölgy nem ad­hat engedélyt arra, hogy föl­menjünk a műhelybe. Az új el­nök vidéken van, az elnökhe­lyettes, Schaub János a mű­helyben. Kérem, hívják le. Egy szóra megteszik telefonon, de csak nem jön le. Újra próbálta- tom tíz perc múlva, de nem sok sikerrel. A kötelezően előírt fél­órás várakozás után már értem, nem másra, az újságíróra nem ér rá! Rendben, hisz ezt is tu­domásul kell vennem. S, hogy kedvemet ne veszít­sem, kérnek, két hét múlva jöj­jek vissza, akkor már azok is nyilatkozni fognak, akik ma hallgatnak, vagy felém sem jöt­tek. Megígértem. Kifelé menet ki­derül még, itt nem jól kell dol­gozni, itt jól kell helyezkedni, s azt mondja László Márton két taliga föld hordása közepette, hogy itt nagyon rosszul kezd el­sülni a peresztrojka. — Amikor a parasztot invitál­ták a téeszbe, kérdezték tőle, mit szól az új párthoz, mire azt felelte: a vájú maradt, fiam, csak a disznó változott meg. Szóval akkor két hét múlva... Szép házak rendes porták . . . Barangolásaink során Bony­hádon és a völgységi települé­seken nagyon sok szép házzal, nagyszerűen rendben tartott portával találkoztunk. Szándé­kunk szerint ezekből, a hetente megjelenő oldalunkon mindig egyet bemutatunk. Szívesen vesszük olvasóink javaslatait e kérdéskörben, s akár azt is el­képzelhetőnek tartjuk, hogy az Önök által készített és szert- kesztőségünk címére beküldött fotót is közlünk. Kérjük, a borí­tékra írják rá a jeligét: „Szép házak, rendes porták”. Címünk: Tolnai Népújság, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Felvételünk Izményben készült Közhírré tétetik Bölcs(ődei) döntés A képviselő-testület májusi döntését követően a meg­szűnt bölcsődei csoport he­lyén 21 férőhellyel óvodai csoport kezdte meg működé­sét a Fáy lakótelepi intéz­ményben. A bölcsődei lét­számból hat főállású munkae­rőt helyeztek át, küldtek el. A TESZ-irodáról A Társadalmi Egyesületek Szövetsége bonyhádi irodá­ját, mely a régi községháza emeletén működött, a megál­lapodás értelmében átadta az önkormányzatnak. A helyisé­gek újbóli hasznosítása a Ke­reskedelmi és Hitel Bankkal kötött szerződés szerint már meg is történt. Tűzről-vízről Januártól szeptember kö­zepéig 31 tűzesethez, 5 köz­úti balesethez riasztották Bonyhádon a tűzoltókat. Mi­vel az önkéntes tűzoltók közül csupán EGY(!) rendelkezik te­lefonnal, a gyors riasztás le­hetetlen, így állandó ügyeletet szerveznek. Útépítésekről Lakossági hozzájárulással szilárd burkolatú utat kap a Marx, a Mónus (még folyik a tárgyalás, ki, mennyit fizes­sen .. ,),a Fáy, a majosi ll-es, Xl-es, Xll-es, és Xlll-as utca, valamint a Fáy lakótelep 8-9-10, 16-17, és 18-19-20 számú társasházakhoz ve­zető szakasz. A Hódnál pénzügyi revízió folyik?

Next

/
Thumbnails
Contents