Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1991-09-17 / 218. szám
1991. szeptember 17. (tolnaiv , , _ tüpujsag 5 Ecsettel írt hétköznapok „Nem akarok izmusokat követni” Évfordulók jegyében nyílt meg Szekszárdon Cseh Gábor festőművész legújabb kiállítása, hiszen most ünnepelte 50. születésnapját, már huszonöt éve van a pályán és a mostani a 70. önálló kiállítása. A most bemutatott képei nekem az őszt elevenítik meg és nem csak azért, mert szeptember közepében járunk. A Gemenc, a Régi utca emléke, a Hazafelé, az Eső után, a Pusztuló fák, színeiben és témájában is a szomorúságot, az elmúlást idézik. Új képein a víz, a sár és a kopárság visszatérő motívumok, - csak a tájat festette le a művész, kihagyva róluk az embert. Aki a képeit ismeri, tanúsíthatja, hogy Cseh Gábornál meghatározó a valóság feltétlen tisztelete, csupán az esetlegességeket halványítja el, azt is csak azért; hogy más jegyekkel, a kifejezés pontossága érdekében megteremthesse a szerkesztett rend igazi összhangját. A kiállítás megnyitását barátai, tisztelői körében maga a művész is izgatottan várta, hiszen a kerek évfordulók az összegzésre is lehetőséget adnak. — Most készült el az a katalógus is, amely az alkotásait gyűjtötte össze. De mindjárt az első oldalon öt szponzor nevét is megemlíti... — Sajnos a mai világban a művészet fenntartásához szponzorok kellenek. Az állami támogatás megszűnt, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy alkotásaikból megéljenek. Nekem szerencsém van, mert a képeimet szeretik, vásárolják és a szponzoraimnak is sokat köszönhetek. A napokban készült el a KSZE támogatásával az a 40 perces film rólam, melynek címe: „Ecsettel írt hétköznapok”. — Miben látja festményeinek a sikerét? — Amit festek, őszintén érzem. Nem akarok izmusokat követni. Képeimet az egyszerű emberekről és az egyszerű embereknek készítem. Egyszer egy parasztbácsi eljött a kiállításomra és egyik képen felismerte a saját tanyáját, hosszan nézte a majd azt mondta, 30 éve, hogy naponta elmegyek előtte, de hogy ilyen szép, még sosem vettem észre. 1955 óta élek Szekszárdon, szívemhez nőtt ez a város és az itt élő emberek. — Olajjal fest, de különleges technikával... — Tíz évvel ezelőtt kísérleteztem ki ezt e technikát, a homokkal kevert festékkel így a térhatást és az önárnyékot is ki tudom fejezni.- mau Kepek es érdeklődők A megnyitón: Bánffy György és Cseh Gabor Beszélgető partnerünk: a színész Dózsa László a nyárról, az üzletről, és a világot jelentő deszkákról Hírességek nyugvóhelye Tulajdonképpen annak rendje és módja szerint elhelyezték röviddel 1982 karácsonya előtt a Genf közelében levő Versoix csendes temetőjében az Arthur Rubinstein hamvait tartalmazó urnát. Mégis, valahányszor a világhírű zongora- művész tisztelői felakarták keresni Rubinstein végső nyugvóhelyét, hasztalan botorkáltak a sírok között. Mi is történt hát? Mivel kívánságának megfelelően elhamvasztották, amit a zsidó hagyomány tilt, ezért az izraeli hatóságok eleinte nem voltak hajlandók teljesíteni Ru- binsteinnek azt az óhaját, hogy Izrael földjébe temessék. A hamvakat tehát a Genf melletti Versoixban helyezték el, ahol azonban mindössze egy hónapig maradtak. Azután - adják meg a felvilágosítást a temetői hatóságok a kiváncsi érdeklődőknek - a család elvitte a hamvakat tartalmazó urnát Varsoixból, azzal az indoklással, hogy mégis elhelyezheti Jeruzsálemben. Ezzel szemben nem soká kell keresni annak az embernek a sírját, aki nemcsak Nyu- gat-Svájc társadalmi életére nyomta rá bélyegét. Genf kul- túrtörténetileg különösen vonzó temetőjében, az egyik síron a „J. C.” betűk Jean Calvin-t jelölnek, aki hosszú időn át élt és alkotott a Rhone menti városban. Az 1564-ben elhunyt Kálvin sírja a legrégibb sír az egész temetőben. A tó fölött fekvő, festői szépségű Celigny temetőjében nyugszik Richard Burton, akinek egyszerű gránitlappal fedett sírját a világsajtó nem egyszer találta „gondozatlannak és elhagyatottnak”. Ismeretes, hogy élete utolsó éveit a Lac Leman partján töltötte Charlie Chaplin. A tóra néző temetőben nyugodott 1978-ig, amikoris koporsóstól elrabolták, hogy zsarolhassák a családot. Miután megtalálták, feltörhetetlen betonkriptában helyezték végső nyugalomra. Úgy tartják, a nyár a színész életében a feltöltödésé, a pihenésé. Vannak, akik ilyenkor világot járnak, elvonulnak egy csendes vízparti házba, ahol semmiről sem akarnak tudni, csak a halakról, és persze olyanok is akadnak, akik valamelyik nyári színház deszkáit koptatják még a legmelegebb nyárestéken is. — Önnek mivel telt a nyara? — Egyszerűen nem tudok hátat fordítani a színpadnak és erre a két hónapra még azt is elfelejteni, hogy télen milyen utcában keresem a kenyerem. Harsányi Gabi Karinthy Színházában nincs nyári szünet, a Sztriptíz bár a Cityben most is telt házak előtt ment, minden hétvégém azé a bravúros kettős szerepé volt, amit Gabi kifejezetten rám írt. — De a hétköznapok szabaKórushangverseny Szolnokon Az őszi-téi zenei évad nyitányaként nemzetközi kórus- hangversenyt rendeztek Szolnokon. A műsorban a több mint százéves múlttal rendelkező Szolnoki MÁV Munkáskórus lépett színre Beethoven, Casco- lini és Kodály műveivel, majd a gimnázium kórusa szólaltatta meg Bartók, Kodály, Debussy és Vavrinecz egy-egy alkotását. Az ünnepi kórushangverseny fénypontja a hazánkban vendégszereplő olasz „Corale Poli- fonica Marcellinense” vegyeskar fellépése volt. A negyventagú együttes az olasz dalkultúra, kórusművek gazdag tárházából adott ízelítőt. Repertoárjában több római és más olasz népdal, nápolyi tarantella, velencei karnevál és gregorián ének is elhangzott. dók voltak. Vagy más nyári darabban is fellépett? — A színházon kívül van más is az életben ... — Mire gondol? — Üzleti ügyekre. Összehoztam egy autóalkatrész kereskedést, szabadidőmben anyagbeszerzéssel, adóügyekkel és más hasonló Ínyencségekkel foglalkozom. Kifejezetten élvezem, felfrissít két szereptanulás között. — Csupán hobbi ez a „másodállás”? — A színészet - mint egzisztencia - kilátástalan. Élvezem, szeretem, de az üzlet nagyobb biztonságot ad. Ősztől a Madáchiban játszom, nyolcezer forint alapfizetéssel szerződtettek, amihez még az előadás-pótlék jön. — Miért fordított hátat a Nemzetinek? — Nem nagyon vállogathatA Zeiss név világszerte ismert márka az optika- és finommechanika területén. A jénai Zeiss gyár ma is működik és öregbíti hírnevét, amelyet alapítójától kapott. Carl Zeisi 175 éve, 1816. szeptember 11-én született, Goethe városában, Weimar- ban. Apja műesztergályos mester volt. Iskolái elvégezése után 1834-től 1838-ig az udvari szállítócégnél, Dr. Friedrich Körner optikusnál volt inas. Harmincéves koráig ismerkedett finom- mechanikával és 1846. november 17-én váltotta ki a 6000 lakosú Jénában iparengedélyét, amely arra jogosította fel, hogy mechanikai műhelyt nyisson, műszereket és optikai eszközötam a szerepekben. A volt igazgató mindent megígért, aztán mondatokat osztott rám. Elegem lett ebből. — Kerényi Imre szívesen fogadott, annak idején együtt végeztük a főiskolát és azt hiszem a politikai nézeteink is közel állnak egymáshoz. Ő az a színházi vezető, akit nem valamelyik párt állított a posztjára. És még valami: főiskolás koromban is ott játszottam, ott kezdtem a pályát. Kicsit hazamentem. — Szerepet is ígértek? — Szirmai professzort alakítom majd a Liliomfiban. A többit pedig majd meglátjuk. — Ha az idő engedi, szörfözők a Velencei tavon. Nem régen vettem egy újat, be kell járatni ... két javítson, készítsen és árusítson. A kis üzem kezdetben csak a jénai egyetem részére készített és javított orvosi műszereket, készülékeket, nagyító lencséket. Rövidesen ismertté vált a szakmában egyszerűen összeállított mikroszkópjai révén. Az elsők között volt, akik felismerték, hogy a tudományos kutatómunkának döntő szerepe van a termelésben. Ennek érdekében 1866. július 3-án társként bevette a jénai egyetem fizika- és matematikaprofesszorát, Dr. Ernst Abbét, aki később így nyilatkozott társáról: ...... szinte túlzo tt serénységgel úgy j§irt közöttünk, mint városunk legegyszerűbb polgára, de azokSzémann Béla Ferenczy-Europress 175 éve született Carl Zeiss Az optikai és finommechanikai ipar úttörője Tévénapló Marie Antoinette A forradalom alatt és utána is sokáig elmondták mindennek, a franciák egyébként is utálták, ő volt a gyűlölt osztrák nő. A múlt század már mártírt látott benne, szerencsétlen áldozatot, akit lefejezett a csőcselék. Az igazság valahol középütt van, Mária Terézia legkisebb lánya nem volt démon, velejéig züllött teremtés, de szerencsétlen mártír sem. Csinos volt, könnyelmű, butácska, akinek alamuszi férjet rendelt a sors, pedig a történelem határozott embereket követelt, olyanokat, mint a forradalmárok voltak, bár igaz, hogy azok is a nyaktiló alatt végezték. Marie Antoinette 15 éves volt, amikor a dauphin , a későbbi XVI. Lajos felesége lett. Házassága boldogtalan volt, Párizs viszont elkápráztatta, hajnalig bálozott, kártyázott és szórta a pénzt. Mária Terézia aggódó levelekben figyelmeztette lányát királynői kötelességeire, Marie Antoinette azonban nem sokat törődött anyja, vagy szigorú bátyja, II. József intelmeivel. Életének egyetlen érzelmi fellángolása Axel Fersen svéd grófhoz fűződő gyengéd szerelme, fennmaradt levelezésük valóságos felüdülés ebben a korban, amely alig ismerte a tiszta szerelmet. Monique Énekeli és Caroline Huppert filmje idézi fel a könnyelmű királynő történetét, látványosan, helyenként, hatásosan, de végtére leegyszerűsítve. A forradalmat megelőző évek roppant mozgalmasak, a királynő körül pedig nyüzsögnek az udvaroncok, szélhámosok, intrikus udvarhölgyek. Beaumarchais épp úgy jellemző a korra, mint a filozófusok vagy a szédelgő Cagliostro és Casanova. Marie Antoinette nevéhez fűződik a nyakláncper botránya, amiről Szerb Antal írt kitűnő regényt, s feltarthatatlanul közeleg a forradalom, amit a király azzal próbál megállítani, hogy maga is kokárdát tűz kabátjára. .Mindebből alig látunk valamit ebben a nagyigényű filmben, egy tetszenivágyó, felszínes asszonyka csacsog, kártyázik, divatot csinál, s amikor felismeri a veszélyt, már késő. 1791. júniusában a királyi család megpróbál menekülni, de Varen- nes-ben felismerték őket, s nem sokkal később bezárul mögöttük a Temple kapuja. 1793. 16-ára virradó éjjel kimondták Marie Antoinette-re a halálos ítéletet s az is bűnei között szerepelt, hogy saját fiával folytatott viszonyt. A források azt mondják, emelkedett hangon tiltakozott s a sansculotte-ok szitkait is némán tűrte, amíg a vesztőhelyre vitték. A szépséges királynő a börtönben egy-két hónap alatt teljesen megőszült. Tragikus sors, kétségtelenül, nem szolgált rá ilyen végre. A filmből azonban ez nem derül ki, a királynő itt olyan gondtalan, mint akit nem fenyeget semmi veszedelem. Latinovits Most lenne hatvan éves és tizenöt éve halott. Építészmérnök volt, író, festő, rendező és mindenek előtt színész. Nagy színész, számomra O'Neill Amerikai Elektrájában felejthetetlen, amit annak idején a három részt egybefogva játszottak a Vígszínházban. A veszprémi színház Töredékek a töredékről címmel emlékezett meg róla, írásait idézték, néhány hozzá írt levelet, Nagy László versét. A cím elgondolkoztató: töredék ez a pálya? Illyés így búcsúzott tőle: Rendjén úgy lett volna, hogy amikor (szembe-szöktél, düh-köpésként, a vonatnak:) az hátrál meg ... Tudjuk, nem hátrált meg a vonat, s a kerekek alatt véget ért egy legenda és elkezdődött egy új. Mert életében is legenda övezte, ő volt az örök elégédetlen, aki mást akart, többet és jobbat, a színházban és az életben. Sokan azt mondják, ösz- szeférhetetlen volt, mások szerint a kor nem voltméltó hozzá. A kettő nem zárja ki egymást, az is igaz, hogy a kor csodát várt s vár ma is, művészetben és közéletben, tehát természetes, hogy új legenda kezdődött és tart még sokáig. Latino- vitsra pedig mindig lehet hivatkozni. Tehetségére is, sorsára is. Lehet rá mondani, versmondásában néha én is érzem, hogy modoros volt, de kivételes tehetségét elvitatni nem lehet. íróként is a jobbak között lehetett volna a helye. Emlékszem naplószerű feljegyzéseire, amiket a Vigilia közölt; elegáns ötletek, gördülékeny stílus. Ez is töredék maradt, de élete talán így egész, a sok töredékből egy zseniális ember arca bontakozik ki, aki tovább él a filmkockákon és a legendában. Csányi László hoz a kiválasztottakhoz tartozott, kiknek életműve magába zárja egy termékeny gondolat csíráját és megvalósulását, akiknek ezzel megadatott, hogy létüknek maradandó nyomát hagyják hátra. Mindaz, amit ma Jénában látunk, Carl Zeiss munkássága nyomán jött létre.” A korszerű üzem fokozatosan gyárrá alakult, s társult a neves Dr. Ottó Schott üvegtechnikussal. Zeiss idősebbik fia, Roderich is belépett a gyárba, és a négy nagyszerű szakember most már mind a kutatás, mind pedig a gyártás területén olyan hírnevet szerzett a gyárnak, hogy Németország határain túl is ismertté vált. Egyszerű mikroszkópjai egyre korszerűsödtek. Lencséi, távcsövei egyre ismertebbé váltak világszerte. A fényképezés elterjedése után fotóobjektívjei jelentenek új piacot, de kiváló optikai-fizikai műszerei is híressé váltak. Carl Zeiss 72 éves korában, 1889. december 3-án halt meg Jénában. Az akkor már több ezer dolgozót foglalkoztató gyárat, melyből fia, apja halála után kilépett, Ernst Abbe és Ottó Schott, a állam, a jénai egyetem és a gyár dolgozóiból alakított testület tulajdonába adta. Az alapítvány statútuma - korát jóval megelőzve - kilenc- órás munkanapot, minimálbért, táppénzt, fizetett szabadságot, nyereség-részesedést és nyugdíjat biztosított a dolgozók részére. 1945-ben az egységes alapítványi tulajdon szétesett, és tulajdonképpen két Zeiss-gyár létesült. A régi jénai gyár maradt a helyén, és a baden-wür- tenbergi Oberkochenben új gyár létesült a régi jénai gyár vezető szakértői és az amerikai csapatok által kimenekített gépekkel. A két gyár a névhasználatért évekig harcolt. A német egyesítés után tárgyalások folynak a két gyár egyesítéséről is. Pap János
