Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1991-09-17 / 218. szám
1991. szeptember 17. PÚJSÁG 3 Szőlő és bortermelők fóruma A liberális külpolitika Jó bor, jó szegénység Nem csak a szőlő savanyú! A mezőgazdaság válságágazata közé került a szőlő és bor is - derült ki e hónap elején, a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátnál tartott fórumon, melyet a Tolnabor Egyesület szervezett. Az országos helyzetről Németh László a Tolnabor elnöke keserű hangon szólt, hisz jelenleg 3,5 millió hektoliter bor van a tárolókban, ehhez még hozzájön az idei évre előrejelzett 5,2 millió hektoliter, mely együtt már szakmailag és főleg pénzügyileg kezelhetetlenné válik. A várható helyzetet időben jelezték az érdekképviseleti szervek, de a mai napig érdemben válasz nem érkezett az illetékes minisztériumból. A a jelenlegi feszültségek levezetésére legalább 14 milliárd forint kellené, ezzel szemben az F. M. illetékes képviselője 800 millió forintról beszélt, amiből jelenleg 500 millió a biztos, a 300 millió forintról a.parlament fog dönteni. A jelenlegi piac hiánya oly mértékben sújtja az üzemeket, hogy sokan egyáltalán nem tudnak felvásárolni szőlőt. Ha van olyan üzem, amely felvásárol az viszont fizetni nem tud. A helyzet tragikus voltát fokozza, hogy a szőlőterületek művelését 85-90 százalékban egyéni gazdaságban végzik, így ez a helyzet jelenleg közvetve vagy közvetlenül 1 millió ember sorsát súlyosan érinti. A Földművelésügyi Minisztérium tervezi, hogy támogatást biztosít a kistermelők részére, amennyiben a szőlőt nagyüzemnek adják át. Sajnos ennek a támogatásnak a kivitelezésére a módszer még hiányzik. Az országos helyzet értékelését követően Ferenc Vilmos az O. B. Á. területi felügyelője szólt az érvényben lévő rendeletről, illetve az új szabványokról. A továbbiakban beszélt a dél-franciaországi kedvező tapasztalatairól. Azon a területen a termésfelesleg megfelel a mi évi termésünknek, azaz ötmillió hektoliter, de mégsem vágják ki a szőlőt. Megtalálták a módját a borfelesleg felhasználásának is: a bor egy részét lepárolják. Minden faluban működik egy lepárló-berendezés, a must egy részét besűrítik, vagy szőlőcukrot állítanak elő belőle, amit különböző színezékkel megfestve nagyon szép kiszerelésben forgalmaznak. A megmaradt jó minőségű bort közösen tárolják, megfelelő érlelés után minőségtől függőén egy vagy több éven belül forgalmazzák, A fórum legjelentősebb napirendi pontja más években mindig a szőlő felvásárlási-árak bejelentése vojt. A most megjelent Kiskőrösi Állami Gazdaság, az Aliscavin Rt, a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát képviselői sajnos árakról és a felvásárlásról nagyon bizonytalanul nyilatkoztak. A jelenlegi alacsony mustfok és a magas savtartalom arra figyelmeztet: a szőlő jelenlegi érési ideje legalább 7-10 napot késik. Ezért arra kérik a szőlő- termelőket, hogy amennyiben a szőlő egészségügyi állapota megengedi, akkor érdemes kivárni a jobb minőségű bor érdekében a magasabb mustfokot. A jövő évben a túlságosan nagy kínálatból ugyanis csak a minőségi borokat fogják megvenni. SZDSZ: átgondoltabb stratégia? Interjú Podkoniczky Istvánnal Ha külpolitikáról beszélünk, nem mellőzhetjük a belpolitikai helyzet elemzését sem. Ezt a nézetet vallotta Podkoniczky István, az SZDSZ külügyi titkára, aki a liberális külpolitika lényegét megfogalmazva aláhúzta: egy párt - jelen esetben a szabaddemokraták - általános felfogása a gazdaságról, társadalomról, kultúráról mind-mind tükröződik a külpolitikában is. — Nyilvánvalóan más-más nézetet vallanak a liberálisok, a konzervatívok és a szocialisták, de ami a lényeg: a nemzeti konszenzus - mutatott rá Podkoniczky István. - Tehát ez egyebek mellett azt jelenti, hogy óvakodni kell a látványos konfliktusoktól, a belső vitákat pedig szerencsésebb otthon tisztázni. Mindez nem jelenti azt, hogy egyes akciókat illetően ne különbözött volna a véleményünk a kormány álláspontjától. Tehát a szükséges konszenzus ellenére nem értek egyet azokkal, akik szerint a kormány minden külpolitikai lépését hallgatólagos beleegyezésünkkel kellene támogatni. — Néha az a vád éri a szabaddemokratákat, hogy nem támogatják kellőképpen a hangsúlyozottan magyar külpolitikát ... — Magyarország külpolitikájának elsősorban hazánk érdekeit kell képviselnie. Ha a jelző ezt jelenti* akkor ezzel nincs semmi probléma. Ám ha valami öncélú, nacionalista megközelítésről van szó, az már más kérdés. Az utóbbi időben egyébként szerencsés módon a külpolitikában is teret nyert a gazdaság, megszűnőben vannak a régi típusú titkos diplomáciai manőverek. Persze, ha a mindenkori kormány határozza meg, hogy mi a nemzeti érdek, s annak alapján képviseli a külpolitikát, akkor azt nem tartom elfogadhatónak. Hiszen mindegyik parlamenti párt az állampolgárok véleményét, érdekeit kell, hogy képviselje, s ezek a vélemények nem szükségképpen egyeznek meg. — Miként vélekedik egy másik vádról, mely a kormánnyal szemben hangzik el gyakorta: nevezetesen az, hogy elmérgesítette a környező országokkal való viszonyunkat? — Nem szabad egy kalap alá venni ezeket a viszonyokat. Először is Ausztria is szomszédunk, s ezzel az országgal gyakorlatilag nincs semmi problémánk. Ami a többi országot illeti: a negyven éves szovjet béke, a „Pax Sovjetica” ezt a témát is egy fedő alá szorította, s létrejött egyfajta látszat-testvériség. A kapcsolatok az elmúlt időszakban teljesen átértékelődtek. A mi gondjaink ki- mondva-kimondatlanul a nemzetiségi kérdéssel függenek össze. Az igazán konfliktusve- széíyes ügyek a régi problémákból, az ismét felszínre kerülő nacionalizmusokból, a múlt felhánytorgatásából származnak. Jugoszlávia esetében ez az ellentét tragikus méreteket öltött. — Ön elképzelhetőnek tartja azt, hogy hazánk belesodródik a jugoszláv konfliktusba? — Erre nem is gondolok. Ezt a lehetőséget minden eszközzel el kell kerülni. Úgy vélem, hogy a magyar kormány az utóbbi időben valóban megfontoltan járt el, s ugyanez vonatkozik a hadseregre is. — Ha netalán az SZDSZ állna a kormányrúd mögött, akkor mit tenne másképpen a külpolitikai vonalon? — Az alapgondolatokkal - mint például az európai integráció, a Közös Piac felé történő törekvés - az SZDSZ is egyetért. Mindenesetre az illúziók kergetésével semmit sem szolgálunk - gondolok itt arra, hogy felelős kormányvezetők az Európai Közösséghez való gyors csatlakozás lehetőségét villantották fel a választók előtt, s most, a francia vétó után sokakat ért csalódás. Egy SZDSZ kormány a külpolitikájában vélhetően nagyobb hangsúllyal kezelte volna a Szovjetunióhoz fűződő viszonyt, tartózkodott volna bizonyos kijelentésektől, . s átgondoltabb lenne a stratégiája. A felfogásbeli különbségek nyilvánvalóak, bár azt azért hangsúlyoznám: tény, hogy a kormány is rájött néhány hibájára, s ahol szükségesnek látta, megpróbált javítani. Szeri Árpád Fotó: Kispál Mária Csak úgy firkálgatok... Pénz nélküli mutatványok Délidőben, Debrecenben Debrecen, 1991 augusztus utolsó vasárnapja. Déli tizenkettő múlt pár perccel. Az ember azt hinné, már valamelyest el is késett az étteremből, s csak hosszas várakozást követően érkezik a pincér, a nagy ünnepi tülekedésben. Nosza, erre fel máris asztalunk mellett terem az elegáns pincér —, maga az étterem kong az ürességtől. A habfehér abroszok, a friss virág a vázában, a precíz teríték mindhiába. Nincs vendég rajtunk kívül. Mit is beszélek... A fiatal és elegáns pincér boldog örömmel hallja, hogy ebédre vágyunk, így a következő renkívül izgalmas párbeszédet folytatjuk le egymás között: — Ebédelni szeretnénk. — Örömmel hallom, állok rendelkezésükre. — Kérnénk szépen az étlapot. Netán nincsen ?! — Étlap még csak van uraim, csupán egy árva vendég sincsen, így lassan egyszerűen elfelejtem kihozni azt. Ne haragudjanak, elnézést kérek. Az étlap pillanatokon belül megérkezett. Rövid idő alatt választottunk a kifejezetten jól összeállított étlapról, s örömmel konstatáltuk magunkban az aránylag szolid árakat is. Az ebéd egészen kiváló ízletes volt, az italt lehűtötték, a pincér már-már szinte kényelmetlen helyzetbe hozott: kényeztetett bennünet. — Fizetni szeretnénk kérem. .. — Az annyi mint 472 forint 50 fillér - mondta és átnyújtotta a számlát. — Tessék egy ezres... — Bocsánat uraim, de egy pillanat türelmet kérek ... Elviharzott. Annyi első pillantásra is látszott, hogy a hatalmas, fekete pincérbukszában akarom mondani briftasniban egyetlen árva papírpénz sem leiedzett. Talán a saját zsebéből visszaad, és majd kipótolja ... - gondoltuk, de fölöslegesen. Kiderült, hogy egyszerűen nem volt sem neki, sem a pincértársának, de még a szakácsnak sem összesen ötszáz forintja. Mi több, ennél is tovább megyek, hármuknak összesen nem volt annyi, amennyi a visz- szajáró pénz, az ötszáz forint lett volna. Ez történt augusztusban, vasárnap, délidőben Debrecenben 1991-ben ...- Szabó S. Mi az ára a függetlenségnek? Még nincs is olyan távol az az időszak, amikor a kormányzó párt - pardon, akkor csak egy párt volt -, illetve az általa létrehozott intézmények érezték magukat annyira felkészültnek, hogy meghatározzák a divatot hajhosszúságban, zenében. Tették ezt rendszerint 40 feletti, magukat 18 évesek szerepébe beleélő „örökifjak”. A társadalmi vonatkozású dalokat, publikációkat megszűrték, nehogy az ifjúság szocializmusba vetett hite idejekorán csorbát szenvedjen. Sikerült is az „ifjúság" szót devalválniuk, hiszen volt itt Magyar Ifjúság, Világ Ifjúsága, no meg a változatosság kedvéért Ifjúsági Magazin. E lapok voltak hivatottak mutatni az utat, és mivel monopoljelleggel működtek, igen magas példányszámot értek el. Ennyit a hősidőkről. Ma már az üzletemberek vették kézbe a dolgokat, ami bizony a legtöbb zenei, illetve egyéb fiatal-divatra figyelő lap „rosszlányságához” (ó, bocsánat) vezetett. Igyekeznek mindenkit „Szandiban” vagy „tűzpiros autóban” járatni. Nem eredménytelenül, hiszen a nóták 90 százalékában éppen egy szerelmi történet kellős közepébe csöppenünk - ezt pedig mindig el lehet adni. Szóval Ízlések és pofonok... Mivel én szeretem a függetlenséget - pártoktól is és másoktól is - egy független zenei lapot (Indie 16) néztem ki magamnak, kicsit elcsépelt szóhasználattal élve, alternativot. Elégedett voltam vele, tetszett, tehát elő is fizettem rá. Úgy tűnik hiába, ugyanis kétszeri megjelenés után most az augusztusi (!) számra várok. Tartok tőle, hogy mint annyi „másságot” vállaló kezdeményezés, ez is befulladt. Szóval ezért mondom azt, miszerint a függetlenségnek is ára van, ráadásul a jelek szerint magas ára. Azért holnap megnézem a postaládámat... KRZ Felszáll-e a fehér füst Bonyhádon? Újabb kísérletet tesz a bonyhádi képviselő-testület, hogy megválassza a város alpolgármesterét. A csütörtökön délután öt órakor kezdődő ülésen többek között tárgyalnak még a város foglalkoztatási helyzetéről, Bonyhád közműhálózatáról, valamint szó esik a városi kórház további üzemeltetéséről és a második világháborús emlékmű felállításának ütemezéséről. A képviselők arról is döntenek, mi legyen a város központjában lévő - meglehetősen rossz állapotú - nyilvános WC-vel. „Pro Oppido Dombóvár” Ezzel az elnevezéssel díszpolgári címet alapítottak az elmúlt hónapban Dombóváron, amelyet a csütörtökön a 17 órakor kezdődő önkormányzati ülésen ítélnek oda. A fórumon szó lesz még a testület szervezeti és működési szabályzatáról valamint az alpolgármesterek tiszteletdíjáról. A képviselők néhány egyedi ügyben is döntenek: ápolási díjat vizsgálnak felül és rendszeres szociális segélyt állapítanak meg. Napirendre kerül még a szeretetotthon céljára átadott ingatlan, és a volt szovjet laktanya lakásainak értékesítési ügye. Székek, helyek és pénzek A pénzügyi terv. első féléves teljesítéséről és annak módosításáról tárgyalnak a dunaföld- vári városatyák a szeptember 19-én, délután kettőkor kezdődő ülésükön. Szó lesz a Béke téri fizetőparkolóról is, valamint a volt városi könyvtár sorsáról. A képviselők zárt ülésen döntenek arról, hogy kinevezik-e az általános iskola igazgatójának - a tantestület több, mint hatvan százalékának támogatását élvező - Lóki Istvánnét. Ugyancsak zárt ülésen esik szó a művelődési központban a közelmúltban lezajlott pénzügyi vizsgálatról. A négyökrös szekér nyomában Petőfi-emlékhelyek országos találkozója lesz szeptember 28-án Sárszentlőrincen. A rendezvényen - melyet a Petőfi Társaság és a helyi önkormányzat hívott életre - többek között a költő nemzetközi megítéléséről és sárszentlőrinci éveiről hallhatnak előadásokat a résztvevők, valamint sor kerül egy kirándulásra is, mégpedig „A négyökrös szekér” nyomában. Gyermekszépségverseny, 1991. Ortner Tibor Kanczler Enikő Póta Zsolt István Czáp Petra Bakonyi Bianka Pincehely, Kisfaludy u. 24. Pusztahencse, Dózsa u. 47. Bogyiszló, Dobó köz 3. Dunakömlőd, Hegy u.89. Szakály, Széchenyi u. 141/3. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebbnek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszépségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik vissza szerkesztőségünkbe. Sokan érdeklődnek, mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Legközelebb, csütörtökön a simontornyai Szabó Sándor, a tengelici Takács Edina, a nagymányoki Illés Erzsébet, a pincehelyi Imre Attila, a szakályi Szenczi Ferenc fényképét közöljük.
