Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

(tolnai)

8 tüpujsag

1991. szeptember 14.

Ha az Orion V. számú, egyben első vidéki gyáregységének történetét kutatjuk, akkor jól elkülöníthető fokokat ismerhetünk meg. Az 1967-ben alapított részleg „honkongi” bérért felszívta a mezőgazdaságban felszabadult munkaerőt, részben a központban foglalkoztatta azokat, részben pedig még náluk is alacsonyabb fizetségért otthoni bedolgozóként. Döntő fordulatot hozott a tranzisztoros technika, ami a szalagszerű termelést, korszerű műszerparkot, képzett szakembergárdát, saját gyártású készterméket is jelentett a gyáregység életében. Az újabb csúcspontot pedig a számítógép vezérelte transzformátor tekercselő gépek bevezetésétől számítják .. . Aztán jött a mélypont:

1991. július 1 -jétől a valamikori 580-ról 265-re apadt dolgozó számára megkezdődött a visz- szaszámlálás, a„ mérgezett egerek” korszaka, mivel az Orion összevont igazgató tanácsa június 24-én úgy döntött, október 1-jével felszámolja a tamási üzemegységet. Az ok gazdasági-közgazdasági: a vállalat a jelenlegi létszámmal, az ismert piaci viszonyok, a technikai színvonal elmaradottsága mellett nem tud gazdaságosan termelni. A döntésből azonban nem derül ki, hogy mi köze a tamási munkásnak a romláshoz, de az tény, a gyáregység megmaradt dolgozói nem hagyják magukat kisemmizni. Itt jegyezzük meg, 1991. január 1-jétől augusztus 31-ig 109 dolgozót „kiléptettek”, jelenleg 197-en vannak és közéjük tartozik még az 53 kismama, illetve a katonai szolgálatukat töltők. De fel kell mondani minMérgezett egerek

denkinek. Kétes értékű öröm fogad bennünket, hiszen csak egy a lehetőség: világgá kürtölni a sértettséget, a megalá- zottságot, a kisemmizettséget, mivel munkahelyet teremteni - sajnos - az újságíró sem tud. A kapunál Berkes Ferenc azt mondja, még szerencse, hogy a kisebbik fia időben talált munkahelyet, s „lelépett”, így „csak” négyen lesznek munkanélküliek az öttagú családból. Vissza a szakmába? Boltossal vizet lehet rekeszteni Tamásiban . . .

Az emeleten Kovács Lajosné és Horváth András irodájában ülünk le.

— Nyolcán augusztus végén, ötvenhatan pedig a héten kapták meg a felmondásukat - kezdi Kovácsné. - Egy hónap múlva újabb 56-tól válik meg a cég, aztán még egy hónap után a többitől. Kísértetüzem marad.

— Hogyan képzelik el, hogy máról holnapra megszüntetnek egy üzemet? - háborog Horváth András. - Ki szereli le a gépeket? Vannak olyan dokumentumok, amiket ötven évig őrizni kell. Nem lehet elhelyezkedni sehol sem, hiszen munkahely szempontjából Tamási körzete országosan is a legrosszabb helyzetben van. A város az ipartelepítés miatt rengeteg fiatalt vonzott, aztán most itt állunk - gondolkodik el hangosan. - Azok a ygerekek nem

Lovas Janosne: Elképzelésem sincs, hova menjek

mennek vissza parasztnak. Aztán meg kinek adja el a tamási lakását?

— A héten már a harmadik álmatlan éjszakám volt - kesereg Kovács Lajosné. - Ha bemegyek a műhelybe, azt nézik, hol akad meg a szemem, mert azt hiszik, az lesz a következő, aki megkapja a munkakönyvét. Borzalmas, az egész idegrendszerem odavan.

— El kell menni mindenkinek, végkielégítés pedig nics, a vezér megtagadta - summáz Horváth András, nekünk pedig az jut eszünkbe, amit a bejáratnál hallottunk. Hírlik, kellene az oroszoknak bariéiként 300 ezer televízió és hozzá tartalék alkatrész, no meg a többi hazai

Polecsák Ferenc:

— Az anyavállalat egy ideig elvegetál majd

készülékhez is, akkor ezer embernek lenne munkája, de úgy tűnik, nincs a „magasságos minisztériumban” olyan, aki rátegye a pecsétet.

A tamási orionosok kénytelen-kelletlen tudomásul vették, veszik ugyan a gyáregység megszűnését, azt, hogy továbbra nincs szükség rájuk, de ném maradtak tétlenek. Azt kérték, követelték a Németh Csaba vezérigazgatónak, illetve a Vas-, Fém-, és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségébe küldött, 265 aláírással ellátott levelükben, hogy adjanak számukra végkielégítést, a gyeden, gyesen lévőknek, illetve a katonai szolgálatukat töltőknek ne mondják fel a munkaviszonyát és ne kelljen visszafizetni a lakásépítési kölcsönt.

Nos, a kérdőjel ezután kitehető, cte jobban kívánkozik az előző kettő után. lássuk ezek közül - mivel arra válaszolt azt illetékes - a kollektív szerződés részeként szereplő, 1991. április 1-jétől érvényes megállapodást, ami a visszavonásig érvényes. „Létszámleépítés által érintett dolgozónak a kollektív szerződésben - felmondás esetére - meghatározott juttatáson felül, kéthavi átlagbérének megfelelő végkielégítést fizet a vállalat abban az esetben, ha a munkaviszony megszüntetésére a vállalat kezdeményezésére, közös megegyezéssel kerül sor.”

Tessék csak figyelni, csavar van benne! Lássuk, mit mond erre a „vezér”! „A tamási üzemegység bezárásával kapcsolatban a vállalatnak nem áll módjában a dolgozók munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntetni, ezért az adott esetben végkielégítés kifizetésére sem kerülhet sor.”

Mit lépett a levélre a szak- szervezet? Személyes konzultációval igyekezett segíteni. De erről később.

— Mint a mérgezett egér, olyan mindenki - próbálja szemléletessé tenni a helyzetet

A csarnokban már csak munkaimitációt lehet látni

Szűcs Ferenc: Ki vesz fel a nyugdíj előtt?

Kovács Lajosné. — Teljesítmény nincs, műszakpótlék nincs, jellemző az állásidő -így Horváth András.

— Ki dönti el, hogy ki megy el?

— A művezető - mondják -, de mindig figyelembe veszi, kinek kínos. Van köztük olyan, aki azt mondja, kalapba teszi a neveket, aztán kihúzzák, ki kapja meg a munkakönyvét .. .

Nemcsak az előadók, a munkássá vált megmaradtak is tudják, ha végkielégítést fizetne a gyár, az a pesti központ pénzéből menne el, de így most még egyet rúgnak a vidéki üzemen. Persze más lenne a helyzet, ha áz országgyűlés megalkotta volna a jogszabályt az elmúlt héten, s nem veszi azt le a napirendről. így nemcsak a tamásiakat, de másokat sem vígasztal a szociális érzéket|enség.

Végigmegyünk az üzemen. A bevezetőben említett csúcs- technika áll, Horváth András viszont gondolkodik.

— Ezeket a gépeket csak szétszerelve lehet kivinni innen, de mit várjunk azoktól, akiknek a zsebében van a felmondólevél?

A kérdés költői.

— Bizonytalanságban vagyunk, kisemmiznek bennünket- vélekedik a .szerelő RC-ben 23 éve dolgozó Lovas Jánosné.- Elképzelésem sincs, hogy hova menjek 8 általánossal, hiszen a környéken nincs munkahely.

Szűcs Ferenc 39 éve van az Orionnál, Pestről jött Tamásiba, segítette az indulást. Ha marad a fővárosban, akkor állása van, de most utcára kerül. Még korkedvezményes nyugdíjra sem számíthat két társával egyetemben, mert nincs pénz. Igaz, Pesten többet is

elengedtek . . . Mihez kezd?

— Fogalmam sincs - mondja. - Ki vesz fel nyugdíj előtt álló szakembert?-- keserűen legyint.

— A felszámolás azért van, hogy az anyavállalat egy ideig el vegetáljon még, a fent lévő urak pedig megtömik a zsebüket - vélekedik Polecsák Ferenc. - A végkielégítésre nincsen törvény, de kérdés, akik elmentek, azok miért kaptak. Amikor sejteni lehetett, hogy nem adnak, akkor nem engedték el az embert. Nem igaz, hogy nincs rá pénz - állítja -, mert elszámolásnál jelentős

Ifj. Somogyi Jánosné: — Teljes az elkeseredés

összeg folyik be. Durván 30 ezer lenne egy főre a végkielégítés - 2 hónap + felmondási idő - és a jelenlegi létszám 6-8 milliót venne igénybe. Csökken a termelés, ezzel együtt a bér, s ez lesz az alapja a munkanélküli segélynek . . . Akik elmentek, kaptak, akik maradtak, nem. Velünk aztán jól ki . . . Fogalmazd meg szépen! - mondja.

Nem mosolygunk, s ugyanúgy nem erőltet a nevetés akkor sem, amikor Orbán Jánost halljuk:

— Veszelődünk, mint szegény ember a gazdag városban . . .

Végh Gyula egy volt munkatársával együtt a küszöbbe hegesztette a nevét. Ragaszkodását akarta kifejezni ezzel, mondja a Pestről hazajött alapító.

— A vállalat könnyen elintéz

bennünket, még azt sem mondják, köszönöm - gondolkodik el. - Vállalkozzunk? Pénz nélkül? Hogyan? Nekünk semmi kezdenivalónk nincs. Megyünk lopni, betörni - nevet kesernyésen -, mint ahogy mostanság nálunk mondják. Reméljük, a kormány nemcsak beszél, hanem egyszer már lép is a munkahelyteremtés érdekében . . .

Egy üzemrésszel odébb volt falubelim, ifj. Somogyi Jánosné hangja állít meg:

— Mihozzánk be sem jöttök?

— Mit lehet hallani itt a hangszóró műhelyben? - állunk meg az asszonyok között.

— Semmi jót-felelik.

— Teljes az elkeseredés.

— A papír után csak kilátás- talanság van.

— Két-három ezerrel

kevesebbért várják el ugyanazt a munkát, mint régen - bosszankodik Somogyiné Jánosné.

— Nincs normális anyagellátás - panaszkodik Mauer Jó- zsefné - és nem mindegy, hogy 80 százalékos bérezéssel vagy a megszokott 130 százalékkal kerülünk a munkanélküliek közé.

Takács Sándor gyáregységvezető is pontosan tudja mindazt, amit a dolgozóktól hallottunk.

— Rossz a fogalmazás - magyarázza -, nem végkielégítésről, hanem felmondási időről + két hónapról van szó. Mióta kivették a gyáregységvezető kezéből a jogot és az igazgató tanács hatáskörébe utalták, azóta nem garantált, hogy megkapják a dolgozók a pénzt. A legnagyobb gond, hogy nem tudok munkát adni - sóhajt Takács Sándor -, hónapok óta csak munkaimitáció folyik, romlik a munkafegyelem, egyre vékonyabb a boríték és 1 -2 hónap múlva menni kell. Vannak érdeklődők a gyár és a technika iránt, de kevés a remény arra, hogy más név alatt megy tovább.

— A végkielégítésre igényt tartunk - állítja Höffler Györgyné szakszervezeti főbizalmi. - Nem bánjuk, ha épületeladásból származó pénzből, jelzálogkölcsönből vagy akármiből fizetik is ki. Értéktöbbletet termeltünk az Orionnak.

A szakszervezet tartja a szavát. Gerlei Ferenc, a Vasas Szakszervezet Elektronikai Tagozatának titkára és dr. Petheő Gábor jogtanácsos Tamásiban jár, hogy segítsenek a dolgozóknak. Petheő doktor szerint a kollektív szerződés fentebb idézett melléklete ellentmondásos, kétféle jogcímet - a vállalati felmondást és a közös megegyezésen alapulót - kever össze. Ha a vállalat ezt követeli, akkor a dolgozó hozza létre ezt a felemás állapotot - tanácsolja a jogász -, és ha nem fizet a cég, akkor munkaügyi döntőbizottsághoz kell fordulni. Nem lehet felmondani sem a kismamák, sem a katonák munkaviszonyát, hiszen nem a vállalat, hanem a termelés szűnik meg. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a lakástámogatást vissza kell fizetni - összegez Petheő doktor. Némi reménysugár felcsillan ugyan Tamásiban, de jó lenne már felfigyelni erre a térségre is, hiszen a helyzet meglehetősen aggasztó.

Ékes László Fotó: Gottvald Károly

A küszöbbe írt név a ragaszkodást fejezi ki