Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-26 / 199. szám

1991. augusztus 26. PÚJSÁG 5 „Ha rosszat mertek írni...” „Edzéslesen” Dombóváron - engedély nélkül Az új edző bemutatkozik Vass István edző (a kép jobbszélén) nincs könnyű helyzetben Öttusa vb Három szám után élen a váltóban! Kedves fogadtatás. „Mit kerestek itt mindenféle beje­lentés nélkül?!... „Ha rosz- szat mertek írni rólunk, ak­kor ...” - szólt emígyen ciga­rettáján keresztül Tencz Ká­roly, a Dombóvári VMSE el­nöke. Fotós kollégámmal mondanánk, hogy előtte való nap szóltunk telefonon, de ő Pesten volt, meg különben is, mit kell titkolni egy edzésen? Talán már itt készül Drazsén Petrovics, a világsztár? Mi nem láttunk mást csak iz­zadó, taktikai feladatokat végrehajtó játékosokat, meg az új edzőt, Vass Istvánt. Mondanánk, ha hagyná. Pont most „minden rossz” a csapat házatáján és mi pont ilyenkor! Hű! Mi a rossz? - nézünk rá ér­tetlenül. Ezt már nem köti az or­runkra. Szerettem volna a veze­tőktől érdeklődni az egyesület gazdálkodásáról, közérzetük­ről, szponzorokról, gondjaikról. Ezek után viszont úgy döntöt­tem majd egyszer... Amikor engedélyezik... Zelnis Algimantas (Az eset után nem kis fegy­vertényként gondoltam arra, amikor Gallov Rezső, helyettes államtitkár, az OTSH elnöke, Papp László, háromszoros olimpiai bajnok, vagy mondjuk dr. Hammeri László, a sportlö­vők aranykovácsa első szóra nyilatkozott lapunknak. Bejelen­tés nélkül. És még csak nem is fenyegetőztek...) Jó félóra múlva, miután végétért az edzés, tanulva az előző esetből, illő tisztelettel somfordáltam Vass Istvánhoz, a szlovák edzőhöz. — Mester egy interjút, tíz percről lenne szó... Mégsem állíthatok vissza a szerkesztőségbe anyag nélkül. — Természetesen, üljünk le -felelte kedvesen. Alig akartam hinni a fülem­nek ... Kissé tört magyarság­gal beszélt, de határozottan. — Nálunk otthon eléggé el­terjedt név a Vass. Apám és anyám is szlovák volt, de ma­gyar iskolába jártak. Én már egy kicsit gyengébben beszé­lem ezt a nyelvet. Egyébként tizenhárom évig edzősködött a csehszlovák első ligában, és a svitieknél három válogatott játékosa is volt. — Ha megengedi, én egye­nest a közepébe vágnék. Góc­Varga Zoltán zán nem készül a csapattal, sokféle mendemonda kering a miértről. Vitáról beszélnek... — Nem volt vita. Aki itt túl soknak tartja a munkát, annak valami más sportot kell űznie, nem kosárlabdát. Ezzel a témát lezártnak tekin­tette, látszott nincs ínyére az ügy további boncolgatása. — Önt a keménykezű edzők között tartják számon. Ez Dom­bóváron sohasem jelentett „kis- pad-biztosítást”. — Szerintem Szolnokon is és máshol is dolgoznak. Persze nem tudom, hogy itt mi volt a helyzet az utóbbi években. Azt gondolom sokat kell edzeni és nem a kritizálással kell foglal­kozni. Kicsit úgy érzem, itt nem nagyon vannak katonák, min­denki tiszt akar lenni. Remélem ez azért változni fog. — Ha most állítaná össze a kezdőötöst, hogyan festene? — Molnár, Bosznai, Algi­mantas, Marijanovics, Kerényi. Sajnos nincs közöttük „magas” ember. — Pedig látok itt egy 215 centiméterre nőtt szovjetet, Si- lantievet. Nem fogta el boldogságro­ham a név hallatán. — Eddig keveset mutatott, sokat kihagyott és nehezen il­leszkedik be. Nem tudom mi lesz vele. Rajta kivül a már em­lített litván Algimantas érkezett, ő jó játékos, gyors és remekül védekezik. Magyarországról a PVSK-s Káldi Zsolt és az Oroszlány csapatából Varga Zoltán került ide. Amennyire én tudom még nincsenek leiga­zolva, de ezekbe a dolgokba nem nagyon látok bele. — Elégedett a feltételekkel? — Edzeni lehet, terem van, a régi játékosokat pedig mindenki ismeri. Kicsit öregednek ... Néhányan talán azért, mert túl régóta vannak Dombóváron ... A beszélgetést itt abbahagy­tuk. Nem erőltettem. Még baja lenne belőle. Az az érzésem. Krasznai Zoltán Fotó: Kispál Mária Az öttusázók váltó világbaj­nokságának második számá­ban „szárnyaltak” a magyarok a pástokon. Mind a kilenc ellenfe­lüket legyőzték, a megszerez­hető győzelmek 72 százalékát érték el. A harmadik számban, az úszásban, ahogy az már évek óta megszokott, a szovjet együttes szerezte meg a győ­zelmet. A magyarok kitűnő úszással megőrizték vezető pozíciójukat az összetettben. A három szám utáni össze­sítésben: 1. Magyarország 2149 pont, 2. Lengyelország 2046, 3. Bulgária 1972. Kajak-kenu vb A Pétervári, Gyulai kenu kettős is világbajnok Szombaton késő este, amikor kiürült a pálya, a színfalak mögött még folytatódott a 24. párizsi kajak-kenu világbajnokság küzde­lemsorozata. Előbb a versenybizottság, aztán pedig az öttagú nemzetközi zsűri foglalkozott a beadott óvásokkal. Végül is sza­bálytalan versenyzés, úgynevezett oldalvizezés miatt a K-2 1000 méteres számban a második helyezett franciákat, a C-2 1000 mé­teren pedig a negyedik helyezett románokat diszkvalifikálták. így aztán a magyarok mindkét számban egy helyet előreléptek. A Petrovics Béla, Angyal Ákos kajak kettes bronzérmes lett, míg a Pálizs Attila, Szabó Attila kenus duó a negyedik helyen végzett. Ez egyben azt is jelentette, hogy az összes kajakos számban a magyarok dobogós helyen zárták a rövid távú döntőket. A jó hír után jött a rossz. Boldizsár István, a szövetség elnöke vasárnap délelőtt rögtönzött sajtótájékoztatón jelentette be a ha­zai újságíróknak, hogy a szombaton 500 méteren világbajnoki cí­met szerzett Szabó Attila a késő éjszakai órákban bent, a fővá­rosban kissé belefeledkezett az ünneplésbe, az egyik kocsiról le­tört egy külső visszapillantó tükröt, s emiatt a rendőrségen kötött ki. Nem sokáig tartották bent, mert az álmából felriasztott, ágyából kiugrasztott Füleky András főtitkár társaságában visszaengedték a csapat szálláshelyére, a nemrég átadott Hotel Arcades-ba. Az ügy persze ezzel nem zárult le. A csapatvezetés úgy döntött, hogy felfüggeszti Szabó versenyzési jogát, s emiatt nem is utazhat a csütörtökön kezdődő előolimpiára, amelyet Barcelonától nem messze Castelldefelsben bonyolítanak le. Egyidejűleg azt is kö­zölték, hogy otthon Szabó ellen még fegyelmi eljárást is indítanak. A kenu ketteseknél újabb nem várt magyar siker született a Pé­tervári Pál, Gyulai István kettős jóvoltából. Bár sokáig csak a ne­gyedik helyen haladtak, de aztán maguk mögé utasították a szov­jeteket, s azonnal az előttük viaskodó francia és román egység nyomába eredtek. Hamarosan nemcsak elhúztak mellettük, ha­nem mintegy 50 méteres előnnyel elsőként eveztek át a célon, s szerezték meg a magyar küldöttség harmadik világbajnoki címét. Atlétikai vb Gécsek Tibor negyedik Tokióban , A 3. atlétikai világbajnoksá­gon, Tokióban szovjet sikerrel zárult a kalapácsvetés. A győ­zelmet Jurij Szedih szerezte meg honfitársa, Igor Asztapko- vics előtt. Gécsek Tibor másfél méterrel maradt le a dobogóról, a bronzérmes német Heins Weis (80,44 m) mötött 78,98 m-es dobással negyedik lett. Kiélezett küzdelemben dőlt el a világbajnoki cím sorsa a női maratoni utásban. A lengyel Wanda Panfil 4 másodperccel hamarabb ért a célba, mint a második helyzeti japán San- chiko Yamashita. Eredmények: Kalapácsve­tés, világbajnok: Jurij Szedih (Szovjetunió) 81,70 m, 2. Igor Asztapkovics (Szovjetunió) 80,94, 3. Heinz Weis (Német­ország) 80,44, 4. Gécsek Tibor (Magyarország) 78,98. Nők: Maratoni, világbajnok: Wanda Panfil (Lengyelroszág 2:29:53 ó, 2. Sanchiko Yamashita (Ja­pán) 2:29:57, 3. Katrin Dörre (Németország) 2:30:10. A 100 méteres férfi síkfutás döntője a várakozásnak megfe­lelően óriási küzdelmet, nagy versenyt és eddig soha nem lá­tott eredményt hozott Tokióban, az atlétikai világbajnokságon. Az olimpiai bajnok Carl Lewis 40 méternél még csak az ötödik helyen futott, azután kápráza­tos hajrával világcsúcsot javí­tott. A brit Linford Christie új Eu- rópa-csúccsal is csak a negye­dik helyet tudta megszerezni. Férfiak: 100 m síkfutás, vi­lágbajnok: Carl Lewis (Egyesült Államok) 9.86 mp, új világ­csúcs/régi: 9.90 Burrell (Egye­sült Államok) 1991, 2. Leroy Burrell (Egyesült Államok) 9.88, 3. Dennis Mitchell (Egyesült Ál­lamok) 9.91, 4. Linford Christie (Nagy-Britannia) 9.92 új Eu- rópa-csúcs, a régi: 9.97 Christie 1988. A női távolugrásban Jackie Joyner-Kersee megszerezte az Egyesült Államok második ara­nyérmét, Heike Drechsler 7,29 méteres eredménye ezüstöt ért Németországnak. Nők: távolugrás, világbajnok: Jackie Joyner-Kersee (Egyesült Államok) 7.32 m, 2. Heike Drechsler (Németország) 7.29, 3. Larissza Berezsnaja (Szovje­tunió) 7.11 Vasárnap bonyolították le a Forma-1-es gyor­sasági autós világbajnokság idei 11. futamát. A nagy formában versenyző brazil pilóták a Belga Grand Prix valóságos hőseivé nőtték ki magukat, hiszen Ayrton Senna megszakítás nélkül negye­dik alkalommal nyert Belgiumban, az utóbbi négy évben mindig az ő kocsija haladt át belga földön a célvonalon. (Hasonló bravúr 1962 és 1965 között a skót Jim Clarknak sikerült ugyanitt, ő is négy alkalommal nyerte meg megszakítás nélkül a Belga GP-t.) Sennához hasonlóan Nel­son Piquet is remekül haladt, harmadikként vég­zett. Az igazi meglepetésember a harmadik bra­zil autós, Roberto Moreno, aki az ismeretlenség homályából kibukkanva negyedik lett. A Belga GP után elégedetten dörzsölhette te­nyerét a McLaren-Honda istálló valamennyi mérnöke, hiszen Senna mögött a másik „hon- dás”, az osztrák Gerhard Berger érkezett a célba. Úgy fest, Senna behozhatatlan előnyre tett szert az összetett vb-pontversenyben.' A Belga GP emlékezetes marad az olasz Pat­rese számára, aki a 17. helyről indult neki a harcnak, és az ötödik helyen haladt át a célvona­lon. Az előzetes tippversenyben korántsem ezt a végeredményt várták a hozzáértők. Ám vasár­nap több nagy ász kényszerült kiállásra. Senna az első 14 körben ritka érdekes páros versenyt vívott a brit Mansell-lel. Ezt követően a brazil gyors kerékcserére távozott a depóba, s amikor visszatért a pályára, az ötödik helyen találta ma­gát. Ekkor Mansell diktálta a tempót, a francia Alesi előtt vezetett. Féltávnál azután Mansell ko­csijának motorja rakoncátlankodni kezett, és a brit pilóta ki is állt. Hasonlóan járt az olasz De Cesaris is, és mivel Senna nagy kitartással küz­dött, erőfeszítéseit első hely koronázta. Belga Grand Prix, végeredmény: 1. Ayrton Senna (brazil, McLaren-Honda) 1:27:17.669 óra 2. Gerhard Berger (osztrák, McLaren-Honda) 1.901 mp hátrány 3. Nelson Piquet (brazil, Benetton-Ford) 32.176 mp h. Az alsófokú oktatási intézmények diáksportjának helyzete Diáksport. Ha ezt a szót hall­juk -nekünk felnőtteknek- ön­kéntelenül a testnevelési órák vidám, játékos élményei jutnak eszünkbe, kinek-kinek alkata szerint. Kétségtelen tény, hogy a testnevelési órák száma, mi­nősége is befolyásolja a diák­sportot, mert alapot teremthet a további rendszeres mozgás­hoz, sportoláshoz. A versenyekre való felkészí­tés mégis inkább a diáksport foglalkozásokon történik. En­nek anyagi fedezetét az állam a Megyei Diáksport Tanácson ke­resztül biztosítja, más részét a helyi önkormányzatok vállalták magukra. Felismerve, hogy fe­lelősek a jövő nemzedékének harmonikus neveléséért. A diáksport alapfokú verse­nyein a megye közel 30 ezer tanulójából mintegy 6500-an vettek részt az 1990-91-es tan­évben. A sportágak közül az atlétika (3500 fő), a labdarúgás (1500 fő) és a játékos sportver­senyek emelkedtek ki jelentős létszámukkal. Van még tenni- való, ha azt akarjuk, hogy ez a 21 százalé­kos részvételi arány emelked­jen. Ehhez új szervezeti kerete­ket, versenyeztetési formákat, érdekeltségi rendszereket kell találni. Az alapfokú versenyekből ki­növő minőségi diáksport már kemény küzdelem a pontokért, a gólokért, a centiméterekért. Ez a munka nagyrészt az egye­sületekben zajlik, ezért ezek anyagi, tárgyi-és szakmai felté­telei (tornatermek, edzőpályák, mérőeszközök, sportorvosi hát­tér, stb.) nagyban meghatároz­zák a diáksport eredményessé­gét is. Megyénk egyesületei szegények, s.pár kivételtől elte­kintve a második, harmadik vo­nalban szerepelnek. Ilyen a di­áksportunk is. Annak ellenére, hogy néha a testnevelő-edző lelkes, fáradtságot nem ismerő munkája nyomán elcsípünk egy-egy országos bajnokságot. Tartósan magas szintű teljesít­mény asztaliteniszben és kosár­labdában várható. Ezek után tekintsük át az egyes sportágak helyzetét. ASZTALITENISZ: Hosszú évekig a tolnai 1-es és 2-es is­kolára épülő egyesületi munka hozta a minőséget. Újabban ki­sebb utánpótlásnevelő műhe­lyek vannak kialakulóban Duna- földvár, Dombóvár, Szekszárd és Bonyhád központtal. Ezek fejlődése stabilizálhatja a me­gye színvonalát. ATLÉTIKA: Az elmúlt évek­ben a dombóvári Gárdonyi és a szekszárdi 2-es iskola csatája fémjelezte a megyei diákatléti­kát. Az 1990-91-es tanévre be­érett bonyhádi tagozat felzár­kózása olyan jól sikerült, hogy rögtön országos bajnokságot is nyertek. Az utóbbi időben Pálfa is mindig ad egy-egy tehetséget a megyeválogatottba. Utánpót- lásnevelő egyesületi munka csak Dombóváron, Bonyhádon és Szekszárdon van. KOSÁRLABDA: Ebbben a sportágban találhatók a megye reprezentáns egyesületei, tehát az utánpótlás-nevelésnek is itt kell a leghatékonyabbnak lenni. A többi helyen - Bátaszék, Szekszárd 4-es, Bonyhád, Ka- posszekcső - testnevelő-edzők lelkes munkájának tudható be, hogy létezik ez a sportág. KÉZILABDA: Csak a ha­gyományosan kézilabdával fog­lalkozó iskolák vetélkednek, legtöbbször egyesületi háttér­rel. A legutóbbi tanév legjobban a dunaföldvári fiú és a nagymá­nyoki leány csapatnak sikerült. Igazi sikert a területi versenye­ken való eredményes szereplés jelentene. LABDARÚGÁS: A három korcsoport eredményességét tekintve a Dombóvár, Bonyhád, Paks, Szekszárd a vezető né­gyes. A megyei rangsorok évenként változnak, attól füg­gően, hogy melyik csapatban található éppen több tehetsé­ges tanuló, mivel a képzés minden iskolában nagyjából azonos szintű. Gyermekbaj­nokság Pakson és Szekszár­don folyik egyesületi háttérrel. RÖPLABDA: A Báta és a Paks hagyományos csatájához Dunaföldvár csatlakozott. Di­cséretes az iskolák erőfeszítése minden egyesületi háttér nélkül. ÚSZÁS: Dombóvár, Szek­szárd és Bonyhád városban foglalkoznak utánpótlás-neve­léssel. A legeredményesebb dombóvári úszók mellé már a szekszárdi és bonyhádi ver­senyzők is felzárkóztak. TORNA: A szekszárdi Gya­korló Iskolában működő torna szakosztály példája nyomán Tamási és Bogyiszló is foglal­kozik az utánpótlás képzéssel. Ez a látványos és szép sportág több támogatást, figyelmet ér­demelne. JÁTÉKOS SPORTVERSE­NYEK: Az első korcsoportosok versenyében többnyire Tamási és Szekszárd vetélkedik egy­mással, holott erre a feltételek máshol is adottak. Az iskolák közötti pontver­senyben az 1990-91-es tanév­ben a Bonyhád 2-es, a Paks 2-es és a Dombóvár Gárdonyi végzett az első három helyen. Borbély Viktor a megyei DST alelnöke Forma-1 „Brazil nap” Belgiumban

Next

/
Thumbnails
Contents