Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-24 / 198. szám

PÚJSÁG

1991. augusztus 24.

Ötödikes koromban csodálkoztam a furcsa mondatokon. Makay Ida, a vé- méndi általános iskola magyartanára a nyelvtani példamondatokat is költőktől idézve diktálta. Hogyan lehet egy ilyen kis községben verset írni?

— Már te is ezzel kezded? Verset írni mindenhol lehet. Ha a világ végtelen, akkor bárhol lehet a közepe. Itt is van rádió, televízió, könyvek, és az emberek éppen olyanok mint az ókori Egyiptomban, vagy Görögországban. Az idő fikció, csak a mi véges létünkhöz viszonyítva osztogatjuk a végtelent.

— Azt mondjuk: mindig történik valami. /Születéshalál, ölelés-ölés. /Pedig nem történik soha semmi. Pedig csak mozdulatlanság van: születés-halál, ölelés- ölés,/ kezdettől örökös egyensúlya./ S mi növények, állatok, emberek, nullára redukált egyenletek a Föld összegyűrt füzetlapjain./ - szól egyik versed. Szerinted kik olvasnak ma egyáltalán verset? - kérdezem most, amikor éppen megjelent Hamu, márvány címmel a Jelenkor Magvető kiadónál gyűjteményes köteted.

— Fogalmam sincs és nem is fontos. Verset ma is azok olvasnak, akik eddig, vagyis nagyon kevesen, de ez nem baj. A vers önmagáért van, azért, hogy legyen. Tudomásul kell venni, hogy az esszé és a vers arisztokratikus műfaj.

— Szerinted mégis miért írnak az emberek?

— Valószínűig biológiai szükséglet. A másik motívum meg a hiúság, az ember bizonyítani akarja magának, hogy tud írni, aztán valahogy az útjára megy a vers és valamikor, valakik talán el is olvassák.

— Erről is van egy különös költeményed, a Költők szerelme. Az lesz majd a találkozás!/ Erre sohasem készülődünk./ ősz lesz, kihunyó ragyogás./ Már tiszta vegytan lesz belőlünk./ Képlet. Örök és személytelen./ Valaki régi könyvbe mélyed./ Por száll, s egy perc újra élünk:/ egymásba lobbant két idézet...”

— Igen, ennyi.

— Hogy ki a kedvenc költőd, azt mindenki tudhatja, például ebből: Mi mindany- nyian éhezők fölélünk./ S úgy szorítunk. Mert meg kell halnia,/ az öröklétbe fogódzik az ember. Éhesebben s gyötrőbben kivánunk,/ mint ahogyan a fogoly francia.

— Pilinszkyn kívül, aki szerintem korszakos jelentőségű,'iskolateremtő költő Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Orbán Ottó, Kátnoki László. A pécsieket nem tudom mondani, hozzájuk baráti viszony is fűz.

— Verseid bizonyos értelemben kemények. Szereted az embereket?

— Az embereket nem lehet általában szeretni, különben is a szeretet szóval mindig visz- szaéltek, valahogy olyan nyálas, meg nyúlós lett. A megértés az jobban tetszik. Az ember, ha kell akkor ad vért, meg átadja a helyét a buszon, segít az öregeknek, gyerekeknek, ez

természetes. Ez lehet tiszta önzés is, az ember azért szeret, hogy viszont szeressék. Az igazi szeretet egy elragadtatott érzés, azt nem szabad ráfogni mindenfélére, rokonszenvre, vagy segítőkészségre! A szeretet mostanában valami olyasmi lett, amit sokszor elgajdolnak, és meghamisítanak. Szeretet- ből égettek meg csomó embert, hogy üdvözöljenek. Szeretetből teszik boldogtalanná egymást az emberek. A megértés, az inkább intellektuális, sokkal inkább a belátáson alapszik, a türelmen, és gyakran az önlegyőzésen is.

— Te kit szeretsz a legjobban a világon?

— Szeretem a fiamat, az unokáimat és az Évikét, a fiam feleségét, és mindenekfelett anyámat. Már nyolcvan éves, iszonyat elgondolni, mi lesz, ha nem lesz, az már annyira más lesz, hogy nem is lehet azonos a mostani életemmel. Ez a lakás nélküle többé nem lesz otthon..

— „Hogy aki voltál rendületlen hűség/ hitszegés leszel. Minden árulása./ Mert elrejtőzöl fákban, csillagokban,/ Könyörgök majd. És nem maradsz velem./ Elérhetetlen leszel. Irgalmatlan./ Majd megkövülsz. Mint minden szerelem/ - így írsz erről.

— Oda kellene eljutni, amit a franciák mondanak, hogy mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani. Eerre kellene törekedni, kivéve az igazán nagy bűnöket, az emberellenes gonosztetteket. Arra kellene gondolni mások megítélése előtt - és én?. Any- nyi fájdalmat lehet okozni közönnyel, még hallgatással, egy vállrándítással is. Természetesen a kollégáim között is vannak, akik közelebb állnak hozzám, de nem mondom, mert akkor megsértődik a többi. Ma szeretetről szónokolni éppen olyan divat, amint a nyakbatett nagy köröszt. Mindenki nagyon szeret mindenkit, csak ne lépjenek a lelki tyúkszemére, mert akkor aztán kiderül az igazság!

— Beszéljünk egy kicsit a gyerekkorról, hiszen Pincehelyen születtél, ott jártál

. elemibe, majd a háború alatt az Orsolyáknál magántanuló voltál ott, aztán pedig Gyönkön érettségiztél.

— Kicsi és szegényes házunk volt, az egyik szoba földes, viskónak hívta a nagyanyám, a másikban apám árulta a textilt. Rendszeresen jártak vásározni, olyankor már éjjel kettőkor elindultak és egész hétfőn este nyolcig nem voltak otthon. A tanító nénitől féltem, bár sokat tanultam tőle. A legszebb volt a Kapos nyaranta, később is ott töltöttem a szünidőket. Olyan nehéz mézes illatú vizet azóta sem találtam, mint amilyen akkor a Kapos volt. Abba belemenni és úszni az olyan öröm volt, ami megismételhetetlen...

— Nem akarlak elkeseríteni, de a Kapos szaga most is megismételhetetlen. Most mitől félsz?

— Az öregségtől, a herva- dástól, ebben semmi szép és semmi jó nincsen, és mint mindenki, félek én is a haláltól, meg persze attól, hogy nem elég jó, amit írok. Fölsebeznek a fény pengéi./ A hajnalokból vér csorog./ Gyorsul az idő dobpergése./ Az egek sötétzárjában megőszültek a csillagok/.

— A verseid a szerelemről, az életről, a halálról szólnak, mit jelentenek ezek a szavak?

— Mit tudom én, amit ezekről tudok, azokat elmondják a versek, vagy nem mondják el. Nem az életrajzomat írom, hanem az életérzéseimet. Valaki egyszer azt mondta, hogy nem a szerelem biológiáját írom, hanem a szerelem liturgiáját. Ezt természetesen nem akartam, de örülnék neki, ha így volna, hiszen ez azért mégiscsak valamifél általánosítása annak, amit x, vagy y iránt érzünk. Milyen jól mondta Juhász Gyula, a mindig szelíd és alázatos költő, hogy Anna örök, mert Annát én szerettem. Az egész vers nem úgy születik meg, hogy én meg akarom írni az életet vagy a halált. Akarja a fene. Van egy kép, egy hangulat, amiről, ha nekem valamilyen asszociációm nem támad, akkor abból nem lesz semmi, ha meg támad, akkor az ember megcsinálja belőle a verset. Még az sem fontos, hogy az érzés akkor és ott igaz legyen. A versben legyen igaz. Ha valaki meg tud írni egy sosem érzett érzést versben, drámában, regényben, vagy lefest egy sosem látott tájat, akkor az van. Ez úgy van, ahogy Kosztolányi mondta egyszer egy ismerősének: — Kedves uram én elolvastam a versét, amelyben Ön arról beszél, hogy beteg és szegény, mellékelt hozzá egy szegénysségi bizonyítványt és egy orvosit, az állampolgárnak elhiszem, a költőnek nem, mert nem győzött meg. Ha egy vers erőtlen, akkor az nincs. Hogy mi megy át a műbe belőlünk, az függ az ember érdeklődési körétől, érzékenységétől, világképétől, életérzésétől, egész lényétől, korábbi életétől, korlátáitól, kitárulkozó képességétől, versírási gyakorlatától.

— Azt mondod, hogy a versírás technika, gyakorlat dolga is?

— Természetesen, de ha nincsen benne az ember létérzésének megfogalmazott tapasztalata, akkor nem műalkotás, akkor naplóba, magánlevélbe való közlemény. A kilincsről is lehetne verset írni, de annak is többnek kéne és össze- foglalóbbnak kellene lenni, mint a kilincs. Lehetne a zár, a börtön, a hűség, vagy az anyag, a fény, a keménység, a hidegség, a könyörtelenség, de valami olyannak kellene kijönni belőle, ami nem a puszta leírása a tárgynak.

— Mivel fejezzük be?

— Egy olyan verssel, ami neked is tetszik.

— Akkor csak három sor egy nekem nagyon sokat mondó vers végéről: Nem ölelte az ormot az ég se már./ Mikor a Hegyre ért az öregasszony,/havazni kezdett lassan a halál.

Ihárosi Ibolya

A HIT VILÁG A

„Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14, 10.

Ismerjük meg a Bibliát (10.)

Az ember és az élet sorskérdései

Az Ószövetség könyveinek önálló csoportja az un. böl- csességi irodalom. Ide tartozik a Jób, a Példabeszédek és a Prédikátor könyve. A katolikus és ortodox egyházak közéjük sorolják a Bölcsesség és Sirák fia könyvét is, két olyan művet, amelyet a zsidóság és a reformáció egyházai nem vettek be a Bibliába, a szent könyvek gyűjteményébe. Az izraelita bölcsességtan tapasztalati tudás, „életbölcsesség”, amely az élet konkrét eseményeinek vagy jelenségeinek megfigyelésén alapul. Az így szerzett tudást közmondásainkhoz hasonló, rövid, képekben gazdag kijelentések formájában fejezi ki. Jellemzője, hogy az egyén sorsával foglalkozik.

Az ószövetségi bölcsesség

Ez a típusú bölcsességtan és irodalma megtalálható szerte az ókori Keleten, Mezopotámiában és Egyiptomban egyaránt. Fókuszai azok az iskolák voltak, amelyekben írástudó és közigazgatáshoz értő hivatalnokokat képeztek. Ezekből kerültek ki a bölcsességtan művelői, akik az isteni eredetű és változatlan érvényű világrendet keresték, és gyakorlati tanácsokat, erkölcsi eligazításokat adtak, hogy az ember miként igazítsa életét a megismert világrendhez. A bölcsességi irodalom Salamon uralmával (Kr.e. 965-926) veszi kezdetét Izraelben. Salamon a környező országok mintájára szervezte meg országa közigazgatását, képzett hivatalnokokkal, írástudókkal (1 Kir. 4,2 köv.), és maga is a bölcsességi kultúra kiemelkedő művelője volt (1 Kir. 5,9 köv.). Ezért később őt tekintették Izrael legnagyobb bölcsének és az izraelita bölcsesség védnökének.

Az ószövetségi bölcsesség Izrael hitével áll szoros kapcsolatban. Az ember cselekvési

normáit Izraelben is a világ rendjében keresték, de ezt a rendet végső fokon Isten akaratával, a világ rendjében és az élet minden területén érvényes isteni törvényekkel azonosították. Az igazi bölcsesség ezért Isten félelme (péld 1,7, 8,13) stb. A bölcs ember meggyőződése, hogy a világ rendje és a vallási-erkölcsi rend oksági összefüggésben állnak. Az ember jó vagy rossz cselekedetei eldöntik, hogy ■'életének külső feltételei miként alakulnak. Az igaz ember sikeres, a bűnös bukásra ítélt.

Ezt az oksági kapcsolatot Isten teremti meg, aki ily módon szerez érvényt az erkölcsi rendnek. A bölcs ismeri ezt az összfüggést és ennek megfelelően cselekszik. Keresi azokat az isteni törvényeket, amelyeket követve jó sorsát biztosítja. Az Ószövetség valamennyi bölcsességi könyvének ez az alapgondolata. Az egyes írások abban különböznek egymástól, ahogyan az erkölcsös cselekvés és a sors jó vagy rossz alakulásának összefüggését tanítják vagy kérdésesnek látják.

Miért kell az igaznak szenvednie

A Példabeszédek könyve az élet különböző területein (pl. családi élet, embertársi kapcsolatok) ad tanácsot a helyes viselkedésre. Meggyőződése, hogy a bölcs cselekvés forrása és adományozója Isten, aki az igazak jó sorsát biztosítja, a gonoszokat kudarcra ítéli. Sirák fia könyve olyan korban keletkezett, amikor Palesztinában hellenizmus szelleme és erkölcse kezdett hatni, főként a vezető rétegre. A szerző tollat ragadott, hogy megerősítse hit- sorsosait Izrael hitének értékéről. Az igazi bölcsességet az Istentől kinyilatkoztatott mózesi Törvényben találják, ezért nincs szükségük arra, hogy az idegen

eszmeáramlatban keressék, írásában tanítást ad az egyéni és a társadalmi élet különböző eseteire.

Az életben gyakran ellenkezője történik a bölcsességtan alapelvének: „A bűnösöket üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák” (Péld 13,21). Erre utal Jób könyve is, amikor azt kérdezi, hogy miért kell az igaz embernek szenvednia, hiszen boldog életet érdemelne cselekedetei alapján. A mű főhőse a feddhetetlen életű, de a sors csapásaitól és betegségeitől sújtott Jób, aki végül Istennél keresi igazát. A Prédikátor könyve az emberi sors értelméről elmélkedik, és az élet egészének mérlegét akarja megvonni. A jót és gonoszát egyaránt érintő múlandóság, az életben tapasztalható igazságtalanság cáfolja, hogy a világ rendjében isteni igazságosság érvényesülne. A Jób és a Prédikátor könyvének szerzői a kételyek ellenére is megőrzik hitüket Izrael Istenében.

Vallják, ha az ember nem is tudja megérteni a szenvedés és az élet igazságtalanságainak értelmét, van megoldásuk Isten gondviselésében. A bölcsesség könyve tovább lép. Tanítása szerint az igazak Isten kezében vannak, és jutalmukat a próbatételekben is bizonyított igaz voltukért haláluk után kapják meg. A halhatatlan élet ajándékában részesülnek Istennél, míg a gonoszok élete végleg elenyészik.

Az Ószövetség bölcsességi könyvei maradandó értékű etikai alkotások. Erkölcsi tanácsaik eligazítást nyújtanak ma is az embernek. A szenvedő ember sorsának ábrázolásában Jób könyve pedig kiemelkedő irodalmi alkotás.

Rózsa Huba

a róm. kát. hittudományi egyetem tanára

Évközi 21. vasárnap

„Botránkoztok rajta?”

Nem a farizeusok vagy a szadduceusok botránkoznak Jézus kijelentésein, hanem a Jézusban hívők, a Jézust keresők. És mert a kezünkben lévő evangélium nemcsak történeteket ad elő, hanem a jövőbe látva prófétikus kijelentésként is kell sorait olvasnunk, azért a jövőbe vetítve is érvényesek megállapításai. Ez azt jelenti, hogy mi is ki leszünk téve a bot- ránkozás kísértésének. Sajnos, erről gyakran megfeledkezünk. Abban a hiszemben ringatjuk magunkat, hogy hitünk elve- szíthetetlen. És hogy az olyan örökség, amit őrizni lehet szívünk mélyén, mint az elrejtett kincset. Holott Jézus nem győzi hangsúlyozni, hogy a hitért szinte nap mint nap meg kell küzdenünk. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” - figyelmeztet apostolaival együtt minket is az Úr (Mk 14,38). Még keresztelő Jánost is óvta, mikor a messiási működését jelző csodákat megüzenve így zárja szavait: „Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!" (MX 11,6) Kellett is figyelmeztetni Jánost, mikor hírül kapja, hogy az Isten uralma beállott, a vakság, a bénaság, a némaság s a halál bilincsei lehullanak az emberekről, csak az ő kezéről nem szakadnak le a bilincsek. Bennünk is éppen

(Jn 6,61-70)

ezek teszi próbára hitünket: hogy miért nem rendeződnek el a mi ügyeink, s miért nem szűnnek meg a mi bajaink is, ha Isten uralja a világot.

Jézus nem hagyott bennünket kétségben aziránt, hogy nem az élet napsugaras oldalain vezeti népét. Mikor életprogramját elmondja a hegyi beszédben, azzal zárja szavait, hogy felrántja a jövő fátyolát és ezt mondja: „szakad a zápor, ömlik az ár és süvít a szélvész és nekizúdul a háznak...” (Mk 7,24). Jézus tudatában volt annak, hogy az ember számára érthetetlen és megmagyarázhatatlan titkokat hozott. Azt is tudta, hogy az emberi okoskodás fönnakadhat ezeken. De kérte és számított arra, hogy hívei megőrzik iránta való sze- retetüket, és ez a szeretet átsegíti őket minden megpróbáltatáson.

A modern teológiában sokszor elhangzik: az Isten-probléma voltaképpen Krisztus-probléma. Ha igazán felismerjük és megszeretjük az Urat, minden kételyünk vagy fennakadásunk eloszlik. Úgy, mint ahogy az apostolokban is ez a szeretet oszlatta el. „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.”(Jn 6,68)

Pápay József

A pápalátogatás egészségügyi gyorsmérlege- A több hónapos előkészítő munka eredményeként a pápa- látogatás minden helyszínén zökkenőmentes, zavartalan volt az egészségügyi ellátás - közölte a Népjóléti Minisztérium gyorsmérlegének ismeretében dr. Csaba Károly főosztályvezető-helyettes, a minisztérium pápalátogatást előkészitő bizottságának titkára. Az események helyszínein sem haláleset, sem komolyabb sérülés nem történt. Az orvosi segélyhelyek forgalma kisebb volt a vártnál, ami a tervezettnél kevesebb résztvevővel magyarázható. A segélyhelyeken ellátottak száma így nem érte el a hatszázat. Az Országos Mentő- szolgálat az öt nap alatt 180 gépkocsival teljesített szolgálatot; a mentősöknek csupán 80 zarándok kórházba szállításáról kellett gondoskodniuk, ezek az esetek sem voltak azonban súlyosak. A szektorokban szolgálatot teljesítő elsősegélynyújtóknak is kevesebb munkájuk volt a vártnál, az 1000-1100 főre jutó egy elsősegélynyújtó elégnek bizonyult.

Az egészségügyi szolgálatoknak a nagyobb helyszíneken több volt a munkájuk: a rosszul- létek mintegy kétharmada Má- riapócson és a Hősök terén történt. Ezért igen jó szolgálatot tett a népjóléti tárca által a má- riapócsi helyszínre telepített kórház.

Minek a lélek balga fényűzése?

. A vers arisztokratikus műfaj

Hét végi beszélgetés Makay Ida költővel ;