Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-23 / 197. szám

1991. augusztus 23. PÚJSÁG 13 G Kis-------­e neráció ^ Ifjúsági oldal Törd a fejed! T orzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 15. Az írógép és az ő betükarjai. Ezt ábrázolta a múlt heti fény­kép. Könnyű volt kitalálni úgy látszik, mert sok helyes megfej­tés érkezett. (Minden idők leg­több helyes megfejtése.) A leg­szerencsésebb beküldő, Ger­gely József tolnai olvasónk mű­soros kazettát nyert. Postán fogja megkapni. E heti kitalálandóságunk itt látható. A kép nem beszél ma­gáért, ezért beszélünk helyette egy kicsit, amikor segítségül el­áruljuk, hogy olyasvalamit áb­rázol, amiből cipő is, kabát is készül. A megfejtéseket augusztus 29-ig várjuk. Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Törd a fejed! 1983. október 31. Szeretném tudni, hogy miféle politikai elítéltek vannak nálunk. Hogy jogosan vagy koholt vá­dak alapján tették félre őket. Hogy akadnak-e akik diliházban vagy más zárt intézetben ten­gődnek. És vannak-e segítőik, földalatti szervezetek, amelyek ilyen-olyan eszközökkel szaba­dasukra sietnek. Mit vallanak? Verik-e, etetik-e őket? Vagy Magyarországon ilyesmi nem létezik? Minden, és mindenki pang, aki moccan, magára ma­rad? Kényelmüket a kedves ba­rátok nem áldozzák fel egy hü­lye cimboráért? Jók ezek a szó­lamok, minek akarnánk másmi­lyeneket? Inkább a söröcske mellett döntenek? Szeretném azt is tudni, milyenek a politikai disszidensek. Azok, akik nem pénzszerzésért, jobblétért hagyták el az országot, hanem más világnézetük, meggyőző­désük miatt. A kőkemény ellen­zékiek. .. Tavaly jártam nyuga­ton. Meghallgattam a szokásos sztorikat: ki hogyan dobbantott. Egyik a fejére kötözte a ruháit, és egy éjjel Triesztnél átballa­gott a tengeren. A másik öltönyt öltött, s remek angol nyelvtudá­sának köszönhetően egysze­rűen kiutazott Svájcba, egy expresszel, elkábítva a sze­mélyzetet is, a vámosokat is. A harmadik gyűjtőtáborban dek- kolva kezdte Édenbeli életét. Stb. Beleolvastam egy-két kint megjelenő magyar nyelvű lapba is. Nem voltam tőlük elragad­tatva. Sértett emberek sirámai, káromlásai. Még Faludy is így írt: tanuld meg ezt a versemet, mert nem viheted haza, He­gyeshalomnál elszedik. Azt nem értem, hogy mért teszünk úgy, mintha nem léteznének? Félünk, hogy mások is „kedvet kapnak”? Mért nem beszélge­tünk velük, érvek és ellenérvek felsorakoztatásával, mint ahogy értelmes emberekhez illene? Mért tartunk a nyilvánosságtól, más ideológiák, nézetek, mást valló emberek bemutatásától, ha nekünk van igazunk? November 1. Itt vannak. Rajzanak. Néha noszogatnak, néha óva intenek. Adnunk kell nekik és kérhetnek tőlünk. Méltányolják vagy elíté­lik hasoncsúszásunkat, meg­becsülik vagy megtörik kemény gerincünket. Minden tőlük függ, és ők a Mindentől függenek. Pi­cik vagyunk, s rendezetlenek. Se magunkkal, se magunkért nem tehetünk semmit. Ez a sorsunk. A változtatni-erőtlenek sorsa. A szerelemben-bizonyta- lanok sorsa. Az erre az éltre ítéltek sorsa. November 2. Elütöttünk egy nyulat. A szü­letésnapomon, 5-én, ünnepi vacsorát készít belőle Ica néni a telepen. Lövünk hozzá még fácánt is. Igaz, én nem sokat lövök a lövéshez. A seregben is golyóstollbetéttel lyukasztgat- tam ki a céltáblát, mielőtt lead­tam a találatösszesítő főmufti­nak. A nyuszit sajnáltam. Sanyi brillírozott a volánnál, jelenté­keny sikerélménye volt, de én tudtam, hogy gyilkoltunk. Üve­ges szemekkel, vérző orral, fos- tos s....gel rezgett a platón a ro­zoga tetem (oda tettem), s talán vádolt, vagy hálálkodott. November 3. Ahol régen valami belevaló, agilis földesúr élt, ott más a vi­dék. Századeleji gesztenye, hárs és tölgyfákat látni a szá­zadeleji műutak mentén. (Se ezekhez, se azokhoz nem nyúlt azóta sem javítgató, karban­tartó szándékkal az utókor. Legföljebb a fákat kivágta, az utakat eldózerolta.) Az emberek pedig nyíltszivűbbek. Nem gaz­dagabbak, mégis takarosabb házakban laknak, tetszetőseb­bek a kertjeik, szorgalmasab­bak, mint más falvakban. Volt kitől tanulniuk, létezik számukra követendő példa. Nem úgy, mint ma. (A darvasi párttitkár, mikor arra jártunk, szedett-ve- dett göncben, papuccsá „átala­kított” gumicsizmában ivott a kocsmában. A község első­számú vezetője.) November 4. Eseménytelen napokon elő­mereng és visszamereng a sztorikra éhes ember. Tegnap Nagymágocsra gondoltam. Ez az a hely, ahol még ma is érez­hető, hogy valamikor (Horthy alatt) gazdája volt. A kastély ma szociális otthon. Körülbelül egy évvel ezelőtt néztünk szét benne. Fogtunk egy mérősza­lagot meg egy térképet, a por­tásnak lazán azt hazudtuk, hogy légifényképező repülés lesz a környéken, ezért kell pár ellenőrző mérést végeznünk, és bementünk. Az udvaron pávák bóklásztak, kihúztuk a szalagot, időnként számokat kiabáltunk, és araszoltunk egyre beljebb. A „mérést” az épületen belül is folytatuk. Mindenhova beku­kucskáltunk, szép képeket, fa- ragványokat, intarziákat láttunk, és rábukkantunk a szentélyre is, a fehér márvánnyal borított kis kápolnára. Aranytárgyak őrizetlenül, sehol egy lélek. Szellemeskedtünk is, mindad­dig, míg be nem nyitottunk a közösségi terembe. Itt körülbe­lül 50 öregember ült, és várta a halált. Senki nem beszélgetett senkivel, a belépésünkre sem figyeltek fel, a köszönésünket sem fogadták, csak üveges szemekkel előremeredtek. Hű de jó volt kijönni! November 5. Nem érzem jól magam, bár egyedül rajtam múlik. Viselked­hetnék másképp is. Csakhogy most tehernek érzek mindent. A döntés szabadságát, jogát, kényszerét: a helyes viselke­dési forma kiválasztását, csiná- lását. X. nem jött el. Összejött viszont egy társaság. Engem ünnepelnek. Ajándékokat is kaptam. Kösz. Boldog szünna­pot? Vinnem kellene a hangula­tot. Átengedem másoknak. Nincs erőm, energiám, akara­tom. Száll az ének. Egyre távo­labbról hallom. Megszöktem, de csak tőlük. (Folytatjuk.) LÁP PÁL A Várunk további naplókat! Blue System story! Dieter Bohlen, a Modern Talking szétválása után még keményebben dolgo­zik. Blue System nevű együttesével rendszeresen szerepel a slágerlistákon. A tavaly nálunk koncertezett sztár sikeres műsort adott az itteni rajongók számára. Bohlen más sztárokat is visszahozott a süllyesztő­ből, pl: Les McKeant, Ricky Shayne-t, Eigenberget, és Chris Normant. Ezek a sztá­rok, énekesek mára már túl vannak az arany, illetve pla­tinalemezeken is. Több mint 200 dalát énekelték fel ed­dig lemezre, a siker soha nem maradt el. írt filmzené­ket is, például a Tetthely bűnügyi filmsorozat egyik epizódjának zenéjét ő sze­rezte. (A filmben is szere­pelt mint taxisofőr). To­vábbá a Rivald de Rembard német (NSZK) tv-filmsoro- zat zenéjét is ő komponálta. Most megjelent nagyle­meze a Seeds of Heaven névre hallgat. Erről a nyár egyik sikere a Lucifer nevű kislemez, ami elég nép­szerű Németországban is. De nem csak saját együtte­sével foglalkozik hanem más sztárokkal is, akiket a siker csúcsára segít. Következő nagylemeze decemberben várható. Si­kereinek titka a lágy, fülbe­mászó szövegek kellemes zenére írva. t Arany Zsolt Heti cáfolat Nem igaz, hogy Gorba­csov a jövő héten ismét sza­badságra megy. Le a szívküldivel! Megdöbbenve olvastam egyik pénteki számukban a szívküldi rovat második üzene­tét. A véleményem a követ­kező. Az illetőnek nincs köze ahhoz, hogy a sofőr kivel be­szélget és mit. Hogy hallja a társalgást, mindig előre kellett ülnie, vagy csak egy beszélge­tés hallatán általánosított? És miből következtet arra, hogy a hölgy könnyűvérű? Csak a be­szélgetések) alapján? Üzene­tében az enyelgés szót hasz­nálta. Szerintem ez a kifejezés nem helyénvaló. Nem hiszem, hogy más(ok) fülehallatára ké­nyes témákról beszéltek volna. Az illető által megadott adatok könnyűvé teszik a felismerést, és kellemetlen helyzetekbe ke­rülhetnek az érintettek. Ha nem tetszett a hölgy viselkedése, miért nem beszélt vele négy- szemközt? Ehelyett feladott egy üzenetet az újságban, melyről mindeni megtudhjatta a dolgot. Véleményem szerint a hölgy tud a sofőr családi állapotairól, ezért felesleges volt külön fi­gyelmeztetni. Az illető arra nem gondol, hogy ártatlanokat is meggyanúsíthat, és családi bé­kék elromlásához járulhat hozzá. Az ilyen magatartást mélységesen elítélem. Egy bonyhádi olvasójuk ** Éljen a szívküldi! Tisztelt Szerkesztőség! Tet­szik a Népújság, különösen a péntekenként megjelenő Sza­lonképes szívküldi. Szerintem több ilyen kellene, ahol a fiata­lok fórumot kaphatnak, megis­merhetik egymás gondját, ba­ját, örömét. Egy lány, Gyünkről v Bírálat és dicséret volt, van, lesz. A meglehetősen ellent­mondó kritikák után a szív- küldi-vonat tovább zakatol. Bihari Szilviának, Tevelre:- Én félek a lányoktól? Te be­szélsz, mikor úgy kellett min­dent harapófogóval kiszedni be­lőled? Lucifer K.L-nek, a legfinomabb mecha­nikusnak:- Ne szégyelld Lali! Herr Hen­kel is silanizál! Zs. aki nem volt, és nem lesz a dalos pacsirtád Az iskola elkészült Mözsön Hosszas huzavona után a tanévkezdésre elkészült az új mözsi általános iskola. A életveszélyessé nyilvánított régi épületet lebontották, s he­lyén már ott az új létesítmény. Ézzel jóidőre megoldódik a vá­rosrész gondja: megfelelő kö­rülmények között végezhetik itt munkájukat a nevelők, s a kis­diákok is kellemesebben érez­hetik magukat a „frissen me­szelt” falak között. A nyolctantermes oktatási in­tézmény műszaki átadására szerdán került sor. Jelenleg a bútorokat és az iskolai felszere­léseket költöztetik. Az ünnepélyes avatás au­gusztus 27-én (kedden) délután 3 órakor lesz. Sárvári fotó: Kispál Olvasói levél A rock fesztivál - belülről A Népújságban olvastam a szekszárdi Csörge-tón meg­rendezésre került rockfesztivál­ról. Kissé lehangolt ugyan a kri­tikus stílusban fogalmazott, az ijfóságról kissé elmarasztalóan szóló írás, .*de annyira nem, hogy ne vegyek tollat a ke­zembe. Örömmel tölt el, hogy én is részese lehettem ennek a tényleg nem mindennapi ren­dezvénynek. Már magában az ötlet is rendkívül nagyszerűen hang­zott, s azt hiszem, sok fiatalnak egyszerre pattant a szikra, va­lahol belül, egészen a mélyben, s várta, hogy ez a parázs lángra kaphasson, égjen és lobogjon, perzseljen irtózatosan, csapjon a sötét égbe, s világítsa át a merev sötétséget, aztán ha vége és mindent látott, szép csendesen alább szálljon, en­gedjen az enyhülésnek, s a nyugodalmas kihűlésnek. Ami­kor az ember messze vágyik, talán nem is a nagy távolságot kívánja, nem az elérhetetlen messzeséget, az álmok világát, hanem egyszerűen ki a sza­badba, ahol úgy érezheti, hogy minden gátat ledöntött ahol nincsenek szabályok, ahol nin­csenek törvények, ahol nincs ki­tagadás, nincs félelem s bilincs sincsen és vasrácsok. Igen, néha úgy érzi az ember, hogy a város, ahol él, s ami oly sokszor nyújt védelmet, szép lassan börtönné válik, s bambán és bu­tán néz a várost körbezáró kerí­tés rácsain keresztül, vágyna a szabadba, de a szabadulás ké­sik. Olykor igenis szükség van arra, hogy megnyíljanak a ka­puk, s az őrjöngő tömeg kitom- bolásra éhezve megkapja amire vágyik. Ennek adott most helyet a Csörge-tói rockfeszti­vál is, ahová az ország számos részéből eljöttek. Igazán kár, hogy nem volt rendesen propa­gálva, sajnos kevesen tudtak róla, megérdemelt volna egy nagyobb hírverést. Igen, szük­ség van a mai világban is a fia­taloknak a lazításra, az újabb ismeretségekre, egyszerűen szükség van ilyen rendezvé­nyekre. Magát a 60-as éveket idézték a zeneszámok, az öl­tözködés, a stílus, a hangulat. Az emberek általában el­mennek egymás mellett, szere- tetre méltóak, nem akarják be­vallani, hogy szükségük van egymásra, szerepet játszanak, közömbösek, érdektelenek, szürkék, közönyösek, csak ön­magukra figyelnek, a pénzre és a sikerre koncentrálnak, idege­sek, ingerlékenyek, agyonhaj­szoltak, nehezen fogadják el a változásokat, az újat, feszültek, idegesítőek... S ebből a szürke hadseregből kiválni és megelevenedni, tarkává és szí­nessé lenni, valami fantasztiku­sát jelent. Amikor nem idege­nek között vagy, mert az egy­begyűltek egy óriási családot alkotnak, amikor nem kell kö­römcipőt venned és pléh pofát vágnod: amikor énekelni vágysz, nem mondják, hogy hagyd abba, mert hamisan nyi­korogsz, hanem veled együtt éneklik ugyanazt a dallamot, amikor tombolsz, mert úgy ér­zed, így megszabadulsz min­den rossztól és gonosztól, ami eddig oly gyorsan felgyülemlett benned, amikor a zenét hall­gatva és a többiekkel társa­logva rájössz, hogy nem vagy egyedül, hogy másoknak is ha­sonlók a problémái mint neked, akkor, akkor fellélegzel, azt sut­togod magadnak, hogy de hi­szen ez az egész fantasztikus! Úgy érzem, ilyen fantasztikus volt a Csörge-tón is!!! Amikor a sűrűsödő sötétben egyre több gallyrakás kapott izzó életet a tűzről, s a füst merészen teker- gett a magasba, jó erősen te­kinthettünk fel a vékony fátyo- lon át, a ránk mosolygó szelíd csillagokra. Szeretném, ha nem hinnék rólunk, mai fiatalokról, hogy csak az alkohol édes mámorában érezhetjük jól ma­gunkat. Ez igazságtalan állítás. Gazdagabbak lettünk új élmé­nyekkel, s mindent összevetve, gyönyörű három napot köny­velhettünk el magunknak. Igaz, talán aki csak kívülállóként, tá­voli szemlélőként volt jelen, nem érezhette mindezt. Most végre jól esően köny­velhetjük el, hogy Szekszárd is megtette az első lépéseket. Értünk és Velünk. B. E. egy lelkes résztvevő ... és egyéb üzenetváltások Szalonképes szí*küldi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents