Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-23 / 197. szám

4 PÚJSÁG Bonyhád és környéke 1991. augusztus 23 Panzió a 6-os mellett Dédnagypapa nyomdokain indulva A dédi a szabadkai vendége­ket szolgálta ki, az ükunoka pe­dig a bonyhádiakat. A vendég­látós ős, még Fiúméból is ho­zott haza szőlővesszőt, s ott­hon, Ófaluban, a szülőhelyén butellát működtetett. Bora a völgységi fővárosba Bonyhádra is eljutott, a leszármazottak meg egyenesen ott is laknak mára. Rittinger Márton vendéglátói­pari képesítést szerzett, s Bonyhádon (éppen tíz eszten­deje mindennek) vállalkozásba kezdett. A Fáy lakótelepen kis­vendéglőt nyitott. Kezdetben még bízott abban is, hogy a me­legkonyha, a vendég kiszolgá­lása, az igényes vendéglátás öröme ... majdcsak szolgálja a jövőt, de a gyakorlat nem őt igazolta. A kisvendéglőből így rövid idő alatt kocsma lett. Szimpla kocsma, mely mára egy a sok közül. Ebbe az ifjú tu­lajdonos semmiképp nem kí­vánt belenyugodni, s némi csa­ládi segédlettel, nagyobb hor­derejű vállalkozásba vágta fej­széjét. Amikor az önkormány­zat meghirdette a 6-os számú főútvonal melletti szabad terüle­tet, „ Szolgáltatást végző vállal­kozókat várunk”- jelszóval, kapva-kapott az alkalmon két vállalkozó. Az egyik Rittinger Márton, a másik Stoll László au­tóalkatrész kereskedő volt. Összefogtak egymással, és persze a bankkal is, mely kettő­jüket szép summával támo­gatta. Egy autószalont, no és ez esetben egy éttermet és panziót kezdtek el építeni, mely hamarosan a finiséhez érkezik. Az építkezés vélhetően októ­berre befejeződik, bár ez az ifjú tulajdonos szerint a terület csa­tornázásának elkészültétől is függ. Az étterem 180 vendég fogadására lesz alkalmas, s a főút mellett húsz szobás panzió várja majd vendégeit, melyből három apartman és a többi két­ágyas szoba. Ami még érdekes lehet, hogy - azon kívül, hogy újfent javul a szállóvendég-szolgáltatás kí­nálati oldala - a környékbeli üzemek dolgozói részére ebé­det is kínálnak naponta. Egy falusi vaskereskedés Walter, kit a jó ötlet tart el A Népbolt Vállalat évtizedek óta tart fenn érdekeltségeket Nagymányokon is. A nagyköz­ség sosem volt rossz bázisa a kereskedelemnek, a nép szor­galmas, s ahol dolgoznak, ott költenek is az emberek. Az öt főnél kevesebb dolgozót foglal­koztató üzleteket privatizálni kellett, s az alkalmat kihasz­nálva élt a lehetőséggel a Wal­ter család. A feleség előtte is a boltot vezette, most annyi a kü­lönbség, hogy a maguk lábára álltak, s a férj is otthagyta a he­lyi téeszt, ahol eddig mint szállí­tásvezető dolgozott. Vaskereskedést nyitottak, műszaki árut hoztak kínálatként az egykori vegyesbolt polcaira. Ma több mint 1500 féle termé­ket kínálnak, s ami emellett is igen lényeges újítás: a bolt bi­zományosi értékesítést folytat. Nem kell tehát ezentúl Szek- szárdra utaznia annak, aki el szeretné adni műszaki cikkeit, s annak sem, akinek újra nem te­lik, ám mégis vásárolna. Az árat maga az eladó szabja meg, s ha az reális, az áru hamar leke­rül a polcról. A fiatal házaspár azt vallja, az igazi üzletpolitikát maga a vásárló alakítja, mert nincs jobb reklámhordozó egy jó vevőnél, aki megelégedetten távozik vá­sárlás után. A kereskedés sok-sok utánajárással járó lecke, s e feladatnak a férj tesz eleget, s bizony hasznára van a szövetkezetnél szerzett szállí­tásvezetői ismeretsége is. A faluban már eddig is ko­moly igény mutatkozott egy jól működő vasboltra, így könnyen összetalálkozhat az eladó és vevő igénye. Az áru közvetlenül a gyártótól érkezik az üzletbe, így a nagykereskedelem kiikta­tásával olcsóbbak lehetnek, s ez ma igen fontos szemponttá vált. Walter János most készíti szakemberek közreműködésé­vel a start hitelre „ácsingózó” dolgozatát. Amennyiben a hi­telkonstrukcióban díjazzák az eddig ellátatlan területen folyta­tott, rövid idő alatt is színvona­lasra fejlesztett kereskedést, akkor még esélye is van arra, hogy bővítse üzletét. A „nincs” szót kitörölték szótárukból, he­lyére a „beszerezzük” került. A 6-os főút mellett épülő panzió Szép házak, rendes Barangolásaink során Bony- megjelenő oldalunkon mindig hádon és a völgységi települé- egyet bemutatunk. Szívesen seken nagyon sok szép hazzal, vesszük olvasóink javaslatait e nagyszerűen rendben tartott kérdéskörben, s akár azt is el- portával találkoztunk. Szándé- képzelhetőnek tartjuk, hogy az kunk szerint ezekből a hetente Önök által készített, és szer­porták... kesztőségünk címére beküldött fotót is közöljünk. Kérjük a borí­tékra írják rá a jeligét: „ Szép házak, rendes porták...” Címünk: Tolnai Népújság, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Felvételünk Bonyhádvarasdon készült Csak úgy firkálga- tok... Mostanában annyira megvál­tozott körülöttem a világ, hogy lassan be kell látnom, illik szi­gorú diétára fogni képzelete­met, mielőtt ezt a számomra kesze-kusza világot megsérte­ném. Ahogy a reggeli telefoná­lás kizsigerli az idegeket, az már szinte abnormális, hiszen könnyű rájönni, a hiba nem a vonalban, nem is a készülék­ben, nem is a hívott félben, de feltétlenül bennem van. Mert; - hívom a vasasmunkáiról híres (lassan a munkanélküliségtől hírhedt) vállalatot, keresem az igazgatót. Nincs itthon. Kere­sem a helyettesét. Ő az elnök­kel van. A főmérnököt. A fő­mérnök munka után kutyagol. Könyörgöm, nekem jó lesz a főkönyvelő is ... Igenám, de ő meg nem veszi fel a telefont. Akkor esedezem, legalább a titkárságot kapcsolja. Azt nem lehet, mert a hölgy most ment el a városba. Jó is, hogy elment, mert én ... Mit is merészel­nék?! Hívom inkább a másik céget, ahol már valamivel óvatosabb vagyok, s megelégszem a fő­mérnökkel. Igen, igen, csak­hogy ő szabadságon van, a he­lyettese nem nyilatkozik, az el­sőszámú vezető a fővárosba ment. Most mit hívjak? A men­tőket?! Miért a mentősökön verjem el a port, amikor a legnagyobb csúcsforgalom idején arra sem képesek, hogy a kórházig el­jussanak, mert az árokba for­dult kamiont, az ország egyik főútján, persze ilyenkor állítgat- ják talpra?! Fél kettő tájban, amikor az egyik busz befelé tart a megyeszékhelyre a dolgo­zókkal, a másik meg hazafelé, a már egyszer elfáradtakkal. Itt és most aztán legjobb e gondolasort megszakítani, s újra váltani. Mondjuk ekképp. Nehezemre esett végignézni - a kívülállónak tán kegyetlennek tűnő szituációt, amikor a lélek­ben megtört tulajdonos, a per­cekkel előbb elpusztult, sok tí­zezer foritot érő csikó bőrét nyúzta. S hogy közben néha-néha sírva is fakadt? Hát ez kérem benne van a pakliban. Mármint a kockázat. Csak ha az a fránya kockázat mást sem csinál, mint beköltözik egy igen agilis, sokra hivatott, szorgal­mas családba - és kiteszi a ne­gatív előjelet, amit majd egy éve nem változtat meg ... S ha ehhez hozzávesszük a mai magyar mezőgazdaság minden sajátosságát, a takarmányárak­tól, a patkolási díjon át a lu­cerna áráig, akkor mi is menten a gazda mellé guggolunk és sírva fakadunk. Mégsem ily szomorú a kép mint ahogy lefestem, legfeljebb egyedül én veszem észre, hogy a szomszéd már kétszer is felje­lentette régi cimboráját, - mondván, hogy gyanús. Gya­nús kérem, mert képzelje el a tisztelt hatóság, ez az ember csak úgy egyszerűen, pofátla­nul halad. Halad előre, a csa­ládjával egyetemben. Gyarap­szik a megátalkodott bestéje. Akkor, amikor a feljelentő fárad és izzad, hogy mindezt a ható­ság tudomására hozza. Mert ő törvénytisztelő ember. Meg munkatisztelő is kérem! Na­gyon tiszteli a munkát, félni sem fél tőle, mert ha kell, kérem ő mellé is mer feküdni. Akár he­tekre is. Aki nem hiszi, csak kérdezze meg azt a megátal­kodott, már többszörösen felje­lentett szomszédot, a családjá­val együtt. Mert milyen ország az kérem, amelyikben hajnali négy órakor nem a hőségtől nem lehet aludni, de a feljelen­tett szomszéd hajnali kamion­indításaitól?! S az még más­fél-két percig is el szokott tar­tani, ami ugye tűrhetetlen ... Ezért mondom, ideje lesz, ha békét kötök a világgal. Igaz, ha az ember szereti a békességet, akkor sem biztos, hogy békén hagyják. „Névjegykártya ” Templomfelújítás Bonyhádon A bonyhádi evangélikus templom tornyának lemezbur­kolata az idők során tönkre­ment, s mint azt Krahling Dániel lelkésztől megtudtuk az 1,2 mil­lió forintos felújítás munkálatai e hónap végére várhatóan be is fejeződnek. Az új rézlemezborítás elké­szíttetésének finanszírozója Jung János, aki 1937-ben Bonyhádon született, és két esztendősen a szüleivel együtt kivándorolt Németországba, majd Svájcba. A jóhírű német üzletember mintegy „névjegy- kártyaként”, udvarias gesztus­ként ajánlotta fel az egyháznak és ezzel a városnak is a segít­ségét, s egy ilyen jellegű „be­kopogtatást” követően remélhe­tően könnyen talál megfelelc tőkebefektetési lehetősége: magának és cégének. A temp lom tornyát 1865-ben teljes egészében lesodorta a hatal­mas vihar, s ekkor újjáépítették, majd a következő átépítésre 1910-ben került sor, mert ek­korra megrozsdásodtak a le­mezek és a faszerkezet is el­korhadt. A mostani felújítás so­rán is kicserélték az elkorhadt, elöregedett faszerkezetek egy részét, valamint új vörösréz le­mezborítást kapott a torony. A két bonyhádi mesterember,- Kuhl Márton és Melcher János - szép munkát végzett ismét a felújítás során. Rézlemez borítást kapott a torony Közhírré tétetik Útépítés Polgárőrség Több mint másfélmillió fo­rint értékben építenek utat a nagymányoki Szigligeti és Kossuth utcában, melynek munkáit a pécsi közúti építők végzik el. Mint a hivatalban megtudtuk, az erre fordítható keret szűkössége miatt az ütem lassúbb a kívánatosnál. A nagyközségben az a hír járja - s ezt a jelenlegi ké­szültségi fok is igazolja -, hogy nem készül el a vízmű a kitűzött szeptember 30-i ha­táridőre. Életmód klub A váraljai Életmód-klub a tavaly benyújtott és sikeres­nek bizonyult közművelődési pályázaton elnyert támogatás felhasználásával, a közös­ségnek hangszereket vásá­rolt, ezzel is segítve a klubéle­tet. Önvédelem A bonyhádi polgármesteri hivatalban megbeszélést tar­tottak a hónap közepén, me­lyen Oroszki István polgár- mester, a városi rendőrkapi­tány, dr. László Antal, a köz­rend-közbiztonsági bizottság tagjainak részvételével városi önvédelmi csoport létrehozá­sának lehetőségeiről, formái­ról tárgyaltak. A közrend és közbiztonság javítása, a rendőri munka ha­tékonyságának segítése ér­dekében harmincfős állandó csoportot alakítottak Váralján, polgárőrség címen. Közös hasznosítás Az egykori nevelőotthon je­lenleg használaton kívül lévő épületének felújításával, ket­tős hasznosítású tornacsar­nok építése kezdődik Nagy­mányokon, mely közművelő­dési célokat is szolgál a spor­tolási lehetőség mellett. Je­lenleg a tervek készítése fo­lyik. Alapítvány Közművelődési alapítványt hoztak létre a nagymányoki képviselő testület tagjainak ~ határozata alapján, mely nyi­tott, így segítő szándékával ahhoz bárki csatlakozhat. Városi lap Információs hetilap jelent meg 1991 augusztus 19.-én hétfőn, „ Bonyhád és a Völgy­ség” címmel. A bemutatkozó számban, nemzeti érdekeket szolgáló, politikamentes ol­vasnivalót kínálnak a szer­kesztők, a Hétfői Hirdető mel­lékleteként.

Next

/
Thumbnails
Contents