Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-14 / 190. szám

I ULNAU , , 2 NÉPÚJSÁG 1991. augusztus 14. A bányász szeme A tragédia utáni reggelen ragyogóan sütött a nap. Ko­rán léptem ki az ajtón, és megláttam bányász ismerő­sömet, aki lakásuk erkélyén magába roskadva ült. Éppen csak fogadta köszönésemet, látszott a szemén, hogy most nem beszélhetünk: gondolat­ban egészen máshol jár. Ta­lán a bánya járataiban: hallja a robbanást, rohan, hogy se­gítsen. Ott volt, amikor három társa a rögök között lelte halá­lát. Látszik rajta, hogy nem aludt azóta, sokadik cigarettá­ját szívja. Szemében elkese­redett düh, tiltakozás az ellen, hogy menetrend szerint em­berek halnak mások hibája, a kapkodás, a figyelmetlenség, az ósdi berendezés miatt. A hivatalos jelentések legtöbb­ször az „eleve elrendelést" je­lölik meg okként. Az aláe- reszkedők pontosan tudják, hogy ez mikor nem igaz, mi­kor, ki adott utasítást a sza­bálytalan robbantásra . . . A mélybe szállókat nem vi­gasztalja a Bányásznap jaci- konyhás csinnadrattája. Ők a munkájukból nemcsak meg­élni, élni is akarnak. Olyan nagy kérés ez? Szabad a bányász sze­mébe nézni és válaszolni. Nem könnyű állni a tekintetét.- háj ­Szöul lemondja a gyűlést Szöul elállt annak a diáktalál- egyesülését követeljék. A gyű- kozónak a megrendezésétől, lésre augusztus 15-e, a japán ahol észak- és dél-koreai megszállás alóli felszabadulás egyetemisták gyűltek volna évfordulója alkalmából került össze azért, hogy a két ország volna sor. Megszólal a kormány képviselője is: Indokolatlan a szakszervezetek minimálbér követelése Nem egy alkalommal foglal­koztunk már az Érdekegyeztető Tanácsban folyó vitával^ amelynek középpontjában je­lenleg a szakszervezetek köve­telése áll: emeljék fel 8000 fo­rintra a minimálbéreket. Most megkérdeztük a kormányzati oldal szakértőjét: mi az állás­pontja e vitában? Popper László, a Munkaügyi Minisztérium bérmegállapodá­sok főosztályának vezetője el­mondta: az előzetes elképzelé­sek szerint csupán augusztus­ban lett volna időszerű a mini­málbérek emelésének idei má­sodik lépcsőjét szóbahozni, eh­hez képest a szakszervezetek már júniusban felvetettték a kérdést az emlékezetes sztrájk - fenyegetés alkalmával. Ta­valy abban állapodott meg a három oldal - a munkaadók, a munkavállalók és a kormányzat -, hogy az idén a minimálbérek reálértékének megőrzésére tö­rekednek, vagyis a legkisebb bérek a mindenkori árváltozá­sokat igyekeznek majd követni. Ezért nem volt indokolt, hogy a kérdést hónapokkal korábban már napirendre tűzték, sem pe­dig az, hogy mindjárt ezer fo­rinttal akarták megemeltetni ezt az összeget: az árak az elmúlt félévben nem növekedtek a tervezettnél nagyobb mérték­ben. A minimálbérek további eme­lésének leghevesebb ellenzői azonban a munkaadók - állítja a szakértő -, akik közül sokan már a legutóbbi emelést sem tudták kigazdálkodni. Mivel a kormányzat - helyzetéből adó­dóan - szintérvellát munkáltatói feladatokat, álláspontja az ÉT- tárgyalásokon a munkaadói ol­dalhoz áll közelebb. A szűkös anyagi források ugyanis mind­két oldalon behatárolják a bér­emelések mértékét. Gondot okoz az is, hogy a költségvetési intézmények - csakúgy, mint a gyárak, vállalatok - már az év elején elköltötték a bérfejlesz­tésre szánt összegek nagyré­szét, így a további emelések forrását csak központi keretből, vagy az önkormányzatoktól várhatnák. Ez pedig elviselhe­tetlen terhet jelentene mind a költségvetésnek, mind a már most is pénzhiánnyal küzdő önkormányzatoknak. Ezek szerint a hónap végén kezdődő újabb tárgyalási fordu­lón éles, hosszú vita várható, amelynek eredménye valószí­nűleg mégis csak az lesz, hogy mintegy hét-nyolcezer forintra emelik a minimálbéreket. Egy biztos: a tárgyalásoknak ezt a fordulóját legkésőbb szeptem­berben be kell fejezni, mert ok­tóberben már a jövő évi béral­kuk kezdődnek. Riói környezet­védelmi világértekezlet A világ száz országának és háromszáz nem államközi nemzetközi szervezet képvise­lőinek a részvételével Genfben háromhetes tanácskozás kez­dődött annak a környezetvé­delmi világértekezletnek az elő­készítéséről, amelyet Rio de Janeiroban tartanak 1992 júni­usában. A küldöttek megvizs­gálják a környezetvédelemmel összefüggő összes kérdést, s munkájuk eredményét „Agenda 21” néven kulcsdokumentum­ként terjesztik majd a világkon­ferencia résztvevői elé. Az „Agenda 21” a XXI. szá­zadra utal és elveket, akció- programokat tartalmaz az em­beriség környezetének védel­méhez. A genfi előkészítő ta­nácskozást az ENSZ környe­zetvédelmi és fejlesztési szer­vezetének (CNUED) keretében tartják. Tízmillió forint feletti kár (Folytatás az 1. oldalról) A baleset bekövetkeztéért Kozma Orbán, a mezőgazda­sági vontató vezetője okolható, mivel ittasan vezette a járművet és a jobbratartási kötelezettsé­geknek nem tett eleget. Gergelics Zsóka Fotó: Gottvald Károly Kamion az árokban A traktor csak ennyire serült Kérdőjelek Ki segíthet? A helsinki folyamatban résztvevő országok hétvégi prágai tanácskozásán is ki­derült: az újjászülető föld­rész segítene a vajúdó Ju­goszláviának. De igazában nem tudja, mivel. Mert érzi, a legnagyobb kárt azzal okozhatja, ha rosszul segít. Ami Ionosképpen érvényes ránk, magyarokra: ország­ként, államként, kormány­ként és külön-külön egyé­nenként is. Mivel segíthet Európa? Tapasztalatokból fakadó tanácsokkal. Megfigyelők­kel, mert több szem tényleg többet lát. Békéltető felhí­vásokkal, hátha hallgat va­lamelyikre valaki. Okos közvetítő javaslatokkal (ahogyan azzal például a magyar delegáció sikerrel próbálkozott) kiderülhet, hogy mondjuk, Jugoszlá­vián belül is ésszerűnek tartják az irreguláris fegyve­res erők politikai kontrollját. Aggódó kérdésekkel, pél­dául a nemzetiségek biz­tonságával kapcsolatban. Ez nem kevés. Mivel nem segíthetünk? Minden európaira kötelező a Prágában is megerősített közös vélemény: a Jugosz­láviában kialakult helyzetet senki sem oldhatja meg a jugoszlávok helyett. Ez alaptétel. De hol vannak a jugo­szlávok? Egyre inkább úgy tűnik, mintha tőlünk délre csak szerbek, horvátok, szlovénok stb. élnének. Csak mítosz lett volna, hogy oly sok közük van egymás­hoz? Nehezen hihető. Kocsis Tamás Ferenczy Europress „Szükségállapot” egy amerikai atomerőműben „Szükségállapotot” rendeltek után a vezérlőterem kijelzőinek el a New York állambeli Nine hibája miatt le kellett állítani a Mile Point atomerőműben, mi- kettes számú blokkot. Amíg a pápa misézik: Ügyeletet tart a lelkipásztori szolgálat Hetek óta az újságok első ol­dalain szerepelnek a pápaláto­gatás világi előkészületeinek hí­rei. A katolikus hívek és a pa­pok lelki felkészülése az ese­ményre már hónapokkal ezelőtt megkezdődött. A pápalátogatás helyszínein - a plébánosok szervező munkájának eredmé­nyeként - a családoknál, illetve magukon a plébániákon is számos odalátogató hívőnek sikerült alkalmi szállást találni. Máriapócsra például ahol a Szentatya görögkatolikus misét celebrál, nagyon sok szlovák, erdélyi és kárpát-aljai hívőt várnak, akiket szívesen fogad­nak majd a helybeli és kör­nyékbeli lakosok. Az egyházi szervek megállapodtak a hatá­rőrség képviselőivel, hogy a misére igyekvő külföldieket gyorsított ellenőrzéssel bocsát­ják át a határátkelőkön. A par­kolási díj kifizetését is sok he­lyen magukra vállalták a plébá­niák. Budapesten a vendégeket a város több pontján - köztük a három központi pályaudvaron - információs szolgálat fogadja majd, idegen nyelveken be­szélő lányok és fiúk vállalták magukra az érdeklődők útbai­gazítását. Az egyes miséken a Szenta­tyának akár több száz helybeli lelkipásztor is segíthet. Hogy ezt megtehessék, elöljáróiktól erre a napra felmentést kaptak az egyéb lelkipásztori szolgálat alól. Halaszthatatlan ügyekben (utolsó kenetért, stb.) az ügye­letes paphoz kell fordulni. Mint megtudtuk, az egyes is­tentiszteletek más-más jelleget öltenek majd. Az augusztus 16-ai, esztergomi szentmisét a papoknak, a szerzeteseknek és a szerzetes nőknek celebrálja Őszentsége, a rendezvényre minden lelkipásztor és szerze­tes meghívást kapott. Az ő részvételüktől függően a Bazili­kában akár ezernél több papra is számítani lehet. Másnap, Pé­csett és augusztus 19-én Szombathelyen a nemzetisé­gek összefogásának gondolata jegyében lép a hívők elé a pápa. Augusztus 18-án Debre­cenben, a Nagytemplomban ökumenikus istentiszteletre ke­rül sor. A Hősök terén augusz­tus 20-án tartandó mise lesz a látogatás hivatalos záróaktusa. domi-somfai Ferenczy-Europress A németek is újratemetnek Mi Kohl szerepe Nagy Frigyes sírjánál? (Folytatás az 1. oldalról) A nagy feltűnést azonban nem az kelti, hogy halálának 205. évfordulóján teljesítik a po­rosz uralkodó, II. Frigyes véga­karatát és Potsdamban, Sans- souci-ban újból eltemetik. Tör­ténelmi vitákra még mindig a nép által „vén Fritz”-nek neve­zett király 46 éves uralkodása szolgál okot. Nem kevés politi­kai találgatásra pedig az ad le­hetőséget, hogy az éjféli cere­mónián Potsdamban Helmut Kohl is részt vesz, sőt a szűk családi körön kívül csak ő lesz jelen. Tény viszont, hogy ma­gánemberként, a Hohenzollern család barátjaként, tehát nem Németország kancellárjaként. A magát filozófusnak tartó II. Frigyes (1712-1786) már halála előtt 34 évvel kelt végrendele­tében kikötötte, hogy minden pompa, ceremónia és bebal- zsamozás nélkül temessék el, holttestét ne tegyék közszem­lére, hanem egy szál fáklya fé­nyénél, kíséret nélkül, éjfélkor helyezzék a sanssouci kastély teraszán jobb oldalon abba a kriptába, melyet életében még ő készíttetett el. Az utód nélkül elhalt király végakaratát azon­ban nem teljesítették: állami szertartással, fényes külsősé­gek közepette helyezték apja mellé a potsdami helyőrségi templomba. A szomszédait többször kegyetlenül lerohanó, országát lángba borító és romba döntő, ugyanakkor azonban vallás- és sajtósza­badságot, 10 évvel a francia forradalom előtt egyenjogúsá­got hirdető és a kínvallatásokat megszüntető II. Frigyes nyu­galmát először 1933 március 21-én zavarták meg. Hitler Nagy Frigyes sírja és Hinden- burg előtt mélyen meghajolva „hidat vert” a Második Császár­ság és a Harmadik Birodalom között. A második világháború vége felé a sokak által a porosz és német militarizmust megteste­sítő uralkodó koporsóját az an­gol-amerikai bombázásoktól és a közelgő szovjet csapatoktól tartva, Nyugatra menekítették. 1945-ben amerikai megszállók találtak rá - apja maradványai­val együtt - 563 méter mély­ségben a föld alatt, egy kálium­bányában. A koporsókat ezután egy marburgi templomban he­lyezték el, majd a Hohenzollern család feje a ma 83 éves Lajos Ferdinánd herceg 1952-ban a Hohenzollern várba, Hechin- genbe szállíttatta azokat. Akkor fogadta meg, hogy amikor Né­metország békében ismét egyesül, visszaviteti őket Pots- damba. Igaz, az NDK annak idején nem is tartott igényt a császár maradványaira, bár - a porosz történelmi hagyomá­nyok ápolásának jegyében - Nagy Frigyes lovasszobrát a 80-as években újból felállították az akkori kelet-berlini Unter den Lindenen. Az újratemetés napi politikai vonatkozása - s ebből a szem­pontból Kohl részvételének jel­lege - nagyon is gyakorlatias. Sokan azt kifogásolják, hogy a 20-30 000 márkát felemésztő ceremóniát az adófizetők pén­zéből fedezik, mások viszont Németország nemzetközi poli­tikai tekintélyét féltik. Vannak, akik 100.000-es tömegű Fri­gyes-rajongótábortól, köztük neonáciktól, skinheadektől, Vilmos császár gárdájának első világháborús egyenruhájába öl­tözött aggastyánok hadától tar­tanak. Igaz, a német történelem egyik legjelentősebb hadvezé­rének tiszteletére rendezendő immár sokadik búcsúszertar­tásra akár irodalom - és zene­rajongók seregét is várhatnák. Nagy Frigyes ugyanis, aki töb­bet háborúzott, mint Bismarck, II. Vilmos vagy Hitler - majd 100 fuvoladarabot komponált és többet írt, mint Goethe: iro­dalminak szánt munkái 31 kö­tetben jelentek meg. Itt a Vadkelet (Folytatás az 1. oldalról) A napokban nyilvánosságra hozott tervezetben először mondatik ki, hogy az állampol­gárnak joga van fegyverrel is megvédeni magát. Elemzők szerint ez az új gondolkodás egyik kézzelfogható jele, hiszen mostmár nemcsak az állam, de a polgárok biztonsága is fon­tossá vált. Kilenc csoportot ál­lapít meg a dokumentum: kato­nai, szolgálati, vadász, sport, jutalom, gyűjteményes, imitá­ciós, házi és önvédelmi fegyve­rek. Mindegyiket beveszik az ál­lami nyilvántartásba, amelyet két részre osztanak: titkos és nyilvános. A titkosak közé csak a hadsereg által használt, il­letve az államtitkot képező fegyverek adatait sorolják. Nem elhanyagolható apró­ság: a tervezet nem zárja ki, hogy a hadsereg számára ké­szülő, illetve a szolgálatinak minősülő fegyvereken kívül a többi típust a köztársaságok sa­ját felügyelete alatt álló üze­mek, vegyesvállalatok vagy magáncégek is gyárthatják, ha előzetesen megszerzik a li- cence-t. Igencsak mindennapi jelentősége van annak a pasz- szusnak, amely elismeri a kü­lönböző önvédelmi eszközök, például a gázsprayk, gázpiszto- iyok, ütő- és vágóeszközök tar­tási és használati jogát. Ezeket kijelölt szaküzletekben veheti meg a polgár, a tervek szerint 16 éves kortól. Megállítható-e a fegyverke­reskedelem? - kérdezik az ag­gályoskodók, akik a tervezet azon részére utalnak, amely így fogalmaz: „az állampolgárnak joga van lakásán kívülre vinni önvédelmi fegyverét”. Sokan ezt egyenesen a szabad keres­kedelem hallgatólagos engedé­lyeztetéseként értelmezik. Az egyik belügyi vezető szerint csak egy szűk réteg, a jómó­dúak érdekei kerülnek előtérbe lehetőséget kapnak saját ma­guk védelmére. A lakosság túl­nyomó többségétől nincs mit el­lopni vagy ha lenne is, nem ké­pes megfizetni a védelem árát. A fegyveres önvédelem jo­gának elismerését egyébként régóta követelik - és nemcsak a gazdagok. Egy nyugdíjas őr­nagy például szövetséget ver­buvált e jog mielőbbi megszer­zése érdekében. Egy szintén nyugdíjas rendőr szenvedélyes hangú levelet írt a minap az Iz­vesztyijának, s abban azzal in­dokolta a fegyvertartás jogos­ságát, hogy volt „kliensei” ál­landóan életveszélyesen meg­fenyegetik, mert annak idején fellépett ellenük. Itt van hát a törvénytervezet, vitája elkezdődött. Sikere azon múlik: pontosan szabályozza-e az önvédelem körét, a fegyver­kereskedelem kereteit és a gyártás feltételeit. Ha így lesz, jövőre - akkorra tervezik elfo­gadását - talán sikerül fékezni a gyilkosságok, rablások, betö­rések, gépeltérítések ijesztő hullámát. Ha nem, úgy ezt a la­vinát a törvény szigora sem ké­pes megállítani.

Next

/
Thumbnails
Contents