Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

1991. július 6. Bizonyítványosztás a Szekszárdi Dózsánál Tizenharmadik hely a megszűnés fenyegetettségében A BKV Előre elleni 5-1-es mérkőzésen igencsak kijött a lépés ból származó bevételek biztosí­Triatlon Érmek és értékes helyezések Kaposvárról Ha a „csóróvá” vált cirkusz sátrának kupolájában estén­ként úgy egyensúlyoz a kö­téltáncos, hogy alóla a sze­génység kilopta a biztonsági hálót, akkor csupa szorongás övezi a produkciót. A létért, a talponmaradásért folytatott idegőrlő előadások egyaránt megviselik a társulatot és a direktort is. Érzik, tudják: be­csületesebb lenne végleg le­bontani a sátrat. Csakhogy a publikum juszt se tágít, hol­nap is, jövőre is a porondra lépésüket igényli. Lenni, vagy nem lenni Huszonkét bajnoki esztendő, 719 mérkőzés a labdarúgó NB ll-ben! Tiszteletet parancsoló örökmérleg, ám ez sem szépíti meg a jelent, amelyben a Szek­szárdi Dózsa is egyre inkább háló nélkül egyensúlyoz a sportág második vonalában. Csűrhetjük, csavarhatjuk, a képlet azonos. Régebben nagy egyesületként éppúgy, mint mostanság egyszakosztályos fociklubként rá kellett döbbenni: a király meztelen. A megye- székhely reprezentáns csapata háza táján úgy állandósult a működést gátló pénzhiány, mintha csak kőbe vésték volna. Sőt, az 1990-91. évi bajnoki pontvadászat idején számukra a lenni, vagy nem lenni kérdést is felvetette. Ebben a megszű­nési fenyegetettségben végül a 13. helyen zártak a lila-fehérek. — Miként értékeled a mögöt­tünk hagyott bajnoki esztendőt? — kérdeztem Teszler Vendel ve­zető edzőtől. — Egyértelműen Tolna megye minőségi labdarúgásának leg­eredményesebb éve volt. Eddig ugyanis még nem fordult elő, hogy megyénkből három csa­pat biztosította magának a jo­got a Nemzeti Bajnokság má­sodik vonalában való szerep­lésre. A sikerek elsősorban a paksi csapatok nevéhez fűződ­nek: az ASE kupaszereplését, illetve a PSE bajnoki címét ér­tem ezalatt. Magunkról tulaj- donképpan azt mondhatom, hogy sikerült a szintentartás, ami az adott körülmények kö­zött megítélés kérdése, hogy sikernek avagy kudarcnak mi­nősíthető. — Az adott körülményeket aligha kell magyarázni: a Dózsa SE sorsa az őszi és a tavaszi rajtnál egyaránt megkérdőjele­ződött. — így igaz. Valójában az egyesület meglévő adóssága mellett a játékosok — Süveges, Varga L, és Szabó — eladásá­tották őszi szereplésünk lehe­tőségét. Tavasszal a Kalmár kölcsönadásáért kapott összeg, továbbá a városi önkormányzat támogatása és a BM „végkielé­gítése” révén tudtunk talpon maradni. Nem álltak kieső helyen — Mindezek ismeretében elé­gedett vagy csapatod éves összteljesítményével? Annál is inkább, hiszen ismét alattatok húzták meg azt a bizonyos kie­sési vonalat. — Összességében a bentma- radásunk közel sem volt any- nyira bizonytalan, mint mondjuk két-három évvel ezelőtt, ugyanis ebben a bajnoki esz­tendőben egyszer sem álltunk kieső helyen. Persze, mindez nem azt jelenti, hogy elégedett lennék. Több olyan mérkőzést is elveszítettünk, amelyek megnyerésére, illetve az azo­kon való pontszerzésre a játék képe alapján nagy esélyünk volt. Ha a táblázatra tekintünk, akkor egyértelmű, hogy négy pluszponttal már a 8. helyen zárhattunk volna. Az már más kérdés, hogy az állandóan vál­tozó személyi állományú és az NB ll-es kezdőlépéseiket ná­lunk próbálgató játékosok az adott pillanatokban a jó telje­sítmény ellenére sem tudják azokat a pluszokat felvonul­tatni, amelyek a kiélezett küzde­lemben eldönthetik a mérkőzé­seket. — Nem számított csapatod erősségének a hazai pálya. — Kétségtelen, ősszel idegen­ben több pontot szereztünk, ami korábban nem jellemezte csapatunkat. Ennek több oka van. Kiemelném a játékvezetés tisztulását, ugyanis korábban idegenben azokat a pontokat, amelyeket most bekasszíroz­tunk, bizony aligha gyűjthettük volna be. Ennek magyarázata, hogy régen a játékvezetők job­ban „respektálták" a hazai csa­patot. Most viszont egyenlő fel­tételeket biztosítanak általában a vendégek számára is. Kívülről jövő ingerek — Természetesen szakmai okok is közrejátszottak a hazai gyengébb szereplésünkben. Ma már minden csapat képes úgy védekezni vendégként —ez ránk is vonatkozik —, hogy leszűkítse ellenfele moz­gásterét a kapu előtt. Ennek fel­töréséhez olyan képzett, és ki­csiben is játszani tudó játéko­sokra van szükség, akik a pilla­nat tört része alatt gyorsan le­reagálják a mérkőzéshelyzetet, és azt meg is tudják oldani. A mi támadóinkra nem ez a jel­lemző, inkább kontrából válnak veszélyessé. A teljességhez tartozik, hogy sok esetben a hazai pálya görcsössé tette labdarúgóinkat. így aztán azt sem tudták produkálni, amire képességeik alapján realitásuk volt. Ebben közrejátszik: a szekszárdi közönségtől nem kapják meg azt a támogatást, ami egy-egy hibázást követően átsegítené őket a holtponton. Pedig tudomásul kell venni, eb­ben a játékban, s a mi labdarú­góink képességeiben is benne van a hibázás lehetősége, csak az nem mindegy, hogy a kívül­ről jövő ingerek további hibá- zásra vagy javításra késztetik őket. Megértem a türelmetlen szurkolókat, hiszen több siker részesei szeretnének lenni, ám a mi helyzetünkben hosszú tá­von bebizonyosodott: a maga­sabb célkitűzésekhez más fel­tételrendszer szükségeltetne. — Hogyan alakult a játékos­rangsor? — Senki sem okozott szá­momra csalódást. Az más kér­dés, hogy az egyéni képessé­gek határain belül egy-egy játé­kosunk gyengébb, vagy jobb teljesítményt nyújtott, illetve megfelelő ütemben fejlődött-e. Egész éves teljesítménye alap­ján dicséretet érdemel Varga, Mausz, Nagyfalusi, Kasza, Horváth Csaba és Farsang. Kalmárral is elégedett voltam féléves produkcióját tekintve. Kasza és Máté Tatabányán? — Nyílt titok: június 30-án ti­zenkét játékos szerződése le­járt. Elnézést, de ki fog itt ősztől focizni? — A lejárt szerződésű játéko­sok közül Kasza és Máté Tata­bányára, Horváth Csaba Duna­újvárosba, Varga pedig Kisdo- rogra jelentette be távozási szándékát. Bozsér és Szabó Tibor már aláírta az új szerző­dést, a többiek még nem nyilat­koztak. Kalmár visszatért a Vo­lán FC-ből, de ő is szerződés­hosszabbítás előtt áll. Tóth és Lubastyik augusztusban lesze­rel, attól kezdve velünk készül­nek. Pillanatnyilag 13 érvényes szerződésű játékosunk van. A felkészülés során öt ifjúsági korú játékos is a felnőttek kere­tével alapoz. Erősítésre lenne lehetősgünk, hiszen az átigazo­lási tárgyalások során kaptunk több olyan játékosra is javasla­tot, akik csapatunkban erősítést jelentenének. Tudvalévő azon­ban, a vidékről érkezőket le kell telepíteni, ahhoz pedig lakás szükséges, ezzel viszont nem rendelkezünk. Pedig tudom, a szurkolók szívesen látnának új arcokat. Elképzelhető, hogy alacsonyabb osztályból is iga­zolunk, s abban is bizok, hogy a szerződésüket még meg nem hosszabbított játékosok közül többen a mi csapatunkban sze­repelnek. — Mikor kezdődik a felkészü­lés? — Július 8-án, hétfőn kezdünk Szekszárdon. — Az új idényre adottak az egyesület anyagi feltételei? — Nézd, mindez alapvetően a tőlünk távozó játékosokért járó összeg nagyságától függ. A ré­gen várt szponzor még nem kopogtatott egyesületünk ajta­ján ... Fekete László Lassan megszokhatjuk, hogy ahol megyénk triatlon verseny­zői rajthoz állnak, ott aranyé­rem is terem számukra. Ez kü­lönösen szép „fegyvertény" an­nak ismeretében, miszerint e kemény sportágat űzők szerény feltételek mellett, jóformán csak a megyei vízmű és néhány szülő támogatásával érik el jó eredményeiket. A Kaposvár szomszédságá­ban megrendezett viadalon a szekszárdiak valamint a dom­bóváriak képviselték színeinket. A 400 méter úszás, 12 kilomé­ter kerékpározás, 3 kilométer futás távon kiemelkedett Varga Zsuzsanna (Vízmű SE, Szek- szárd) teljesítménye, aki maga­biztosan győzött. A fiúknál a dombóvári Kiss István diadal­maskodott szoros versenyben. Ugyanezen a távon, váltóban a Módos, Acélos, Szabó hármas aratott biztos győzelmet az első korcsoportban. A második kor­csoportban a dombóvári Sipos, Nyisztor, Illés trió végzett az élen. Egyéni eredmények: Lányok: I. kcs.: 1. Kalocsa Nóra, III. kcs.: 3. Borsi Ágnes. Fiúk: II. Ügyes tinédzser. Most még hasonló utat jár, mint a ma is­mert Forma l-es gyorsasági vb-sorozát autós-versenyzői egykoron. A gokart kormánya mögött igyekszik minél több jár­tasságra szert tenni. S megrög­zötten hiszi, egykoron ő is csat­lakozhat a vb-menőkhöz, a Forma l-ben. Akárhogy is lesz, az álom szép. Annyi tény, hogy a kecs­keméti ifjabb Farkas Tibor nagy reménységű gokartos, a hazai mezőny egyik tehetsége. Mindössze 15 éves, így hát jogos volt az MTI munkatársá­nak első kérdése: mikor, miért és milyen körülmények között ismerkedett meg a minigépek­kel? — Lévén, hogy édesapám is gokartozott, nem volt nehéz is­meretségbe kerülni ezzel az iz­galmas sportággal - hangzott if­jabb Farkas Tibor válasza. - Kisgyermekként elkísértem a papát a viadalokra. Eleinte csendes szemlélőként figyel­tem mindenre, azután próba­ként én is beültem a volán mögé. 1986-ban már verse­nyeztem, 1987-ben és 1988-ban bronzérmek jutottak az úttörők országos bajnoksá­kcs.: 2. Sípos Zsolt, III. kcs.: 3. Osztrogonácz Ákos (mindany- nyian dombóváriak). Hatalmas küzdelmet hozott a rövidtávú verseny (1500 m úszás, 41 km kerékpár, 10 km futás), amely egyben ifjúság és junior országos csapatbajnok­ság, illetve válogató viadal is volt. Sportolóink remekül hely­tálltak. Az ifiknél Varga Béla a 8., Körösi Tamás a 13. (mind­ketten Vízmű SE), míg Varga Szabolcs (Dombóvár) a 23. he­lyen végzett. Ezekkel a helye­zések az ifjúsági csapatbajnok­ságban a harmadik helyet jelen­tették. A lányoknál Borsi Katalin a 9., a fiúknál pedig Gabi Géza a 45. helyen ért célba. Másnap a középtávú orszá­gos bajnokságon parádés küz­delemnek lehettek tanúi a né­zők. A 2500 m úszást, 80 km kerékpározást és 20 km futást magába foglaló versenyen Kropkó Péter ismét legyőzhetet- lennek bizonyult. Ezen a távon kiválóan szerepelt a szekszárdi dr. Szabó Péter, aki 12. lett. Di­cséretes abszolútban Póth Gá­bor 47. és Tálosi Zoltán 50. he­lyezése a rangos mezőnyben. gán. 1989 egy nagy váltás, ek­kor a juniorok A/100 köbcentis, sebességváltó nélküli gépekkel való versenysorozatának ré­szese lettem, ott indultam. Azóta is ebben a kategóriában küzdők, idén és tavaly bajnoki címet szereztem. — A sikerek titka? — A sok gyakorlás. S per­sze, enyém a földkerekség leg­jobb szerelője. Az édesapám. — Nemzetközi eredmé­nyek? — Kecskeméten (itt élek, sportolok) nagy hagyománya van a nemzetközi viadaloknak, 1986 óta rendszeresen kipróbá­lom felkészültségemet.Ha első helyet még nem is gyűjtöttem be, azért nagyszerű iskolázás­nak számítottak és számítanak ezek a viadalok. Álmom, hogy kijussak a juniorok Európa-baj- nokságára, s ha ott jól menne a „kartozás” talán a vb-re is utaz­hatnék. — Példakép? — Alain Prost... — Hogy megy az iskola? — Nincs gond. Kedvenc tár­gyaim a testnevelés és a rajz. Igen jó kiegészítő sportágnak tartom a futást, a kerékpározást és az úszást. Forma l-be vágyik... Cselgáncs Róma helyett Mátraháza Mint egy ippont érő dobás, úgy padlóra küldte a közel­múlt kellemetlen közjátéka a magyar válogatott cselgán- csozóit. Köztudott, hogy Han- gyási László, az Atomerőmű Sportegyesület vezetőedző­jének irányításával a váloga­tott tíznapos római edzőtábo­rozásra készült. A sors azon­ban közbeszólt: az utat lebo­nyolító szállítási vállalkozó­nak az utolsó pillanatban nyoma veszett. Kovács nem utazik a vb-re A judósok a kútba esett „római vakációért" Mátrahá­zán igyekeznek kárpótolni magukat, a válogatott hétfő óta itt edzőtáborozik, és ké­szül a július végén sorrake- rülő barcelonai világbajnok­ságra. Az IBV- győztes paksi ver­senyző, Kovács Antal nem kapott helyet a csapatban, súlycsoportjában, a 95 kiló­sok között nem lesz magyar induló. Klubtársa, Bán Zsuzsa sérüléséből felépülve a buda­pesti Termál Szállóban utó­kezelésen vesz részt. Talán a junior EB-re? A novemberben esedékes helsinki junior Európa-baj- nokságon Kovács Antal és Bán Zsuzsa is esélyes a ki­küldetésre, az augusztus végi belgiumi nemzetközi verseny tapasztalatai alapján jelölik ki a csapatot. Mészöllyel erről-arról Noha az augusztusra terve­zett olaszországi edzőtáboro­zás elmarad, Mészöly Kálmán, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya állandó „ügyeletet” tart az MLSZ-ben. Persze, van is miért, hiszen egyrészt az őszi felkészülési terv összeállításán fáradozik, másrészt pedig e héten több ismerőssel is találkozhatott, lé­vén, hogy csütörtökön az NB l-es, majd pénteken az NB ll-es bajnoki sorsolást készítették el a szövetségben. — Mi a véleménye arról, hogy — ez először fordul elő, amióta osztályozós rendszer szerint „cserélődhetnek” a csapatok a magyar futball első-és másod- osztálya között — egyszerre négy NB ll-es gárdával frissült az NB I mezőnye?-— Meglepett, noha a felkerül­tek reális tudása alapján talán várható, tippelhető volt ez a vál­tás — hangzott a kapitány vála­sza. — Azt viszont én személy szerint roppant módon sajná­lom, hogy az Alföldön hírmon­dónak sem maradt NB l-es, mert a DVTK-t mindennek ne­vezhetem, csak nem alföldi gárdának. A Haladás VSE, a ZTE felkerülése jelzi, hogy a Dunától nyugatra remek erők összpontosulnak. Majd meglát­juk, mire viszik ezek a csapatok a magasabb osztályban. — Még a kezdet is messze van, hát még az NB I. zárása! Most, július elején hogyan véle­kedik: állják—e majd a harcot a „friss élvonalbeliek”, tartaniuk kell-e az azbnnali búcsútól, a kieséstől? — Erre valóban korai lenne vá­laszolnom. Mert hát ki tudja, miként oldódik meg a diósgyőri edzőkérdés, Palicskó Tibor he­lyére tudnak-e megfelelő ké­pességű szakvezetőt találni? Azután az is fontos, sőt, talán alapvető, hogy milyen új szponzorokat sikerül megnyer­niük maguknak az NB ll-ből most felkerülteknek. Nem mon­dok újat azzal, mekkora jelen­tőséggel bír, van-e pénzügyi háttér, vagy nincs! Nagybani megközelítésből azt mondha­tom, hogy a DVTK játékereje tűnik a legtöbbet ígérőnek. Csakhát miként tudnak majd erősíteni az újonnan jöttek? Ez is sorsdöntő kérdés. — Egyáltalán: mit vár az új bajnokságtól? — Az ember mindig remé­nyekkel eltelve latolgat. A ma­gyar futball szempontjából jó lenne, ha olyan átlagszínvona­lat tudnának elérni a „tizenha­tok”, ami 1990 őszi küzdelmei­nek nívóját megütné. — Az Európa-bajnoki selejte­zők során gyakorlatilag már csak az „égiek” segíthetnek, szinte papíron sincs remény arra, hogy a válogatott eljusson a jövő évi svédországi nyol­cas-döntőbe. Hogyan tovább, milyen gondolatok foglalkoztat­ják a kapitányt? — Mitagadás, aligha jutunk el Skandináviába. A két hátralévő selejtezőnkön viszont ugyan­olyan erővel küzdünk, mint az eddigieken. Egyre többször for­dul meg a fejemben december 8-ika, és New York városa. — Nocsak, talán New York lett a kapitány kedvence? — Nem, a Madison Square Gardenben bonyolítják le az 1994-es világbajnoki döntő csoportselejtezőinek sorsolá­sát. Félig még az Európa-baj­noki feladatokra, félig már a vi­lágbajnoki kvalifikációkra „lesve” igyekeztünk olyan őszi riválisokat találni, hogy a három barátságos összecsapáson mi­nél jobban összekovácsolódjék válogatottam. — Ezek szerint Ön keresett edzőpartnert? —Igen. Telefax útján tájékozód­tunk, melyik szövetség képes szabaddá tenni nemzeti együt­tesét. így jutottunk el az írekhez (szeptember II.), a belgákhoz (október 9.) és a hollandokhoz (november 13.). Az ír csata a Szovjetunió elleni, a belga pe­dig a Norvégiával esedékes Eu­rópa-bajnoki selejtezőnk előtt kínál kedvező gyakorlási lehe­tőséget. Ami Hollandiát illeti, az a 90 perc a maga nemében egyfajta olyan felmérő, amely­ből lemérhetem: az év vége felé mire is képes az igazi „mélyvíz­ben” együttesem. — Csak nehogy úgy járjunk, mint legutóbb, amikor a hollan­dok lemondták a találkozót — fejezte be Mészöly Kálmán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents