Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

4 PÚJSÁG 1991. július 6. TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VÁROSRÓL ÉS A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Környékbeli események Testületi ülés Egy arc - egy mesterség Révész Zoltánné és vállalkozása Csütörtökön délután testületi ülést tartottak a faddi képvise­lők. Döntés született többek kö­zött az első lakáshoz jutók tá­mogatásának rendjéről. Lekvárvásár Kiállítás és vásár lesz Tol­nán, a művelődési házban a paksi konzervgyár termékeiből. A 11-én 8-17 óráig tartó ren­dezvényre elsősorban a nagy- családosokat és a kisjövedel­műeket várják, hisz ígéretük szerint olcsó lekvárokat, kon­zerveket hoznak magukkal a paksiak. Családi hétvége A Mr Dombori és a Miss Dombori cím is gazdára talál azon a kétnapos rendezvé­nyen, amit a hétvégén tartanak az üdülőtelepen. Július 6-án és 7-én ugyanis Családi hétvégére hívják az érdeklődőket Dombo­dba. Sok szórakoztató, játékos, ügyességi és sportvetélkedő várja az odalátogatókat. Lesz sörivó verseny és lábte- nisz-kupa is. Ez utóbbi bajnoka 100 ezer forintot kap. Tolnán, a főutcán haladva útba esik jövet-menet a körül­belül 40 négyzetméteres helyi­ségből kialakított, ajándékot, lakásfelszerelést forgalmazó Forma üzletház. Révész Zol­tánná és férje (mivel alkalma­zottjuk nincs, ezért „magad uram, ha szolgád nincs”) a cél­szerűség, a jó ízlés követelmé­nyei mellett kínálják az árut. Révész Zoltánná elmondása szerint: - 1987-ben kezdtük e tevékenységet, lakásfelszere­lés - ajándék profillal. Eleinte voltak nehézségeink, mert min­den kezdet nehéz. Először is Szekszárdon szerettünk volna boltot nyitni, de mivel én tolnai vagyok, a férjem bogyiszlai, így véletlenül jött az ötlet: megpró­báljuk Tolnán. A körülmények úgy alakultak, hogy nem bántuk meg. A férjem és én is mond­hatjuk: a munkánk a hobbynk is. Nagyon szeretjük csinálni.- Manapság a helyiséget leg­többször bérlik.- Három évig béreltük, s most a tulajdonosi viszonyok úgy rendeződtek, hogy az idén megvásároltuk. Eleinte csak (amikor béreltük) 20 négyzet- méteres volt az eladótér. Most megduplázódott. így bővíteni tudtuk a választékot. Nemcsak munka-, de időigényes is, hisz az árukészítőket meg kell ke­resni. Végeredményben 98 százalékban kisipari terméket kínálunk a vásárlónak, vagyis általában olyan árut forgalma­zunk, ami állami cégnél nem kapható.- Az áruk közül melyik a ke­resettebb?- Mivel itt volt a ballagások időszaka - szól közbe a férj gyakoribb volt az ajándékozás. A legkedveltebbek a rézből, fá­ból, kerámiából, üvegből és bőrből készült tárgyak voltak.- Ajándékot adni, kapni öröm. De mégis a legtöbb vevő azért jön a boltba, mert meg­nyílt a barkácssarok. Boldog, aki sajátmaga állíthat össze polcokat, kisbútorokat.- Árulunk összeállított kiegé­szítő kisbútorokat, „bútoralkat­részeket’’. De egyedi bútorok beszerzését is vállaljuk. Köz­kedveltek a falipolcok, amelyek egészen kicsi dísztárgyak elhe­lyezésére szolgálnak. Különféle polcrendszerek kialakításához minden elem megvásárolható. S a bútor házilag könnyen, gyorsan összereakható. A bar- kácsrész teljesen új, három hete indítottuk, előreláthatólag nagy sikere lesz. Az emberek pénzszűkében élnek, maguk ügyeskednek. Beszereztünk ol­csó, barkácsoláshoz szükséges szerszámokat is...- És a tükrök?- Ezek olyan minőségi tük­rök, melyeket egyedi méretben, bármilyen fazonban be tudunk szerezni.- A réz alapanyag drága, mégis keresik? Napjainkban a legdivatosabb a rézből készült használati és dísztárgyak ajándékozása.- Visszatérő vásárlók? Nagyon gyakoriak. Szeret­nénk igényeiket kielégíteni, úgy érezzük, szükség van a mun­kánkra, a jelenlétünkre. Igaz, hogy Tolna kis város, de az emberek igényesek, szeretik szépen, esztétikusán beren­dezni otthonaikat.- Van olyan áru, amivel „mellé fogott”?- Mindig akad valami, ami kevésbé keresett. Ilyen most a Clips fotókeret. Rajzok, grafi­kák, fotók rögzítéséhez való. Hát nem aratott sikert a vevőkö­rökben. Ilyenkor leárazzuk a nem kelendő portékát, hátha olcsóbban elviszik. így a Forma üzletház „dolgo­zói” a családtagok segítségé­vel, állandóan kutatnak-keres- nek valami újat, hogy hozzáse­gítsék Tolna és a környék lakóit a modern otthon megteremté­séhez. -stier­Szabadságuk terhére... „ Vállalkozók” az ötszázötösből A szedresi iskola nyári diákjai Alig, hogy elcsendesültek a szedresi iskola tamtermei, újból diákok vették „kéz alá” azo­kat. .. Tesznek-vesznek. Néha egy-egy füttyszó, dallamfosz­lány, vagy a ketteslétra nyi­korgó kopogása jelzi, hogy ott dolgozik valaki. Ok az 505-ös szakiskola másodikosai, a festő-mázoló tanulók. Délelőtt van. Szakad, ömlik a meleg a hatalmas ablakokon. Minden teremben egy tanuló. Javítják a falak repedéseit, a lehullott, máló vakolatot pótol­ják. Sallai Antal oktató gyakran végiglátogatja valamennyi diák­ját: értékel, segít, útbaigazít, Csotár Attila vakol tanácsot ad. A tanulók pádig bólintanak rá, értik, tudomásul veszik szavait. Ellenőrző kör­útja után az oktató elmondja:- A nagy átalakulás meg­rázta az ötszázötöst is. Egyre nagyobb számban jelentkeztek a gondok, mert a hagyományo­san sok ipari tanulót foglalkoz­tató vállalatok egyik napról a másikra megszűntek, átalakul­tak, szakemberigényük minimá­lis, vagy szinte semmi! Ennek következtében tanulóink gya­korlati lehetősége nincs bizto­sítva. A váratlan helyzetet fel­oldandó, az iskola sokmin­dennel próbálkozott. Végülis olyan elhatározás született, hogy vállalkozási formában maga az intézmény biztosítja a nyári gyakorlatot.- Vállalkozási forma...?-Ez annyit jelent, hogy az is­kola kutatja fel azokat a lehető­ségeket, ahol a tanult elméletet gyakorlattal kiegészíthetik. Hála Istennek, már keresnek is ben­nünket! Á megbízó részéről eb­ben az az előnyös, hogy lénye­gesen olcsóbban dolgozunk, mint mások. Ezekkel a másod­évesekkel a szedresi iskola tel­jes mészfestését és az olajlá­bazat festését vállaltuk. Négy héten keresztül, napi nyolc órai munkában! Meg kell jegyez­nem, hogy ők még nem tudnak olyan gyorsan dolgozni, mint a profik. De nálunk nem is a mennyiségi mutatók a fontosak, Erdélyi János glettel hanem a minőség! Erre oktatjuk a gyerekeket, és ezt is követel­jük meg! Egy-egy ilyen jól elké­szült munka egyben referencia is: biztosíték arra, hogy más­hova is szívesen hívjanak ben­nünket! A majd tíz éve épülgető tor­nateremben is diákok sürög- nek-forognak. Készítik, csava­rozzák az állványokat, téglát hordanak, vakolják az ablakkö­zök betonoszlopait, deszkát fű­részelnek, a villámhárító alumí- niumöntyényeit tisztázzák, re­szelik. Ők is másodévesek. A jövő kőművesei, villanyszerelői, vízvezetékszerelői. Végzik a nyári gyakorlatot. Komolyan, ahogy egy „mesterhez” illik! Kcmrád László A mözsi példa Mikor építsünk új iskolát? Amikor „végre” a mözsi is­kola plafonja leszakadt - eg^ évvel ezelőtt —, elhitték az ill? tékesek, hogy jogos a kiáltás. Nem maradhat így tovább, sürgős segítségre van szük­ség.- Tavaly, tanévkezdéskor az intézmény három épülete is életveszélyes volt - mondta Dudái Ferenc iskolaigazgató. - Aztán elkezdődött az épít­kezés. Úgy döntöttünk, hogy ezt az egy évet végigcsináljuk így: nincs tornatermünk, nincs udvarunk, kilenc felé ­ilyen-olyan helyiségekben - tanítunk... Befejeződött az oktatás. Elvileg augusztus 15-én átadják az új, 8 tanter­mes épületet, és szeptember­től minden egy helyen lesz. Megszenvedtünk érte. Közben pénzt is nyertünk, a miniszté­rium pályázatán: az ez évi épí­tési költségünk 40 százalékát. Több mint 11 millió forintot. De, mint a közelmúltban ki­derült, nem biztos, hogy átad­ják szeptemberben az új isko­lát. Inflációs időket élünk. Az építő-vállalkozó is anyagi gondokkal küzd. Ha nem kap „több pénzt”, mint amennyi az eredeti megállapodásban sze­repel, képtelen befejezni a munkát. Rosszkor vágtak bele? Végülis mikor építsünk új is­kolát? Semmiképp sem akkor, amikor a másik már düledezik. Semmiképp sem akkor, ami­kor ilyen labilis a gazdasági helyzet. Na de akkor mikor? Megél­tünk-e, megélünk-e egyáltalán iskolaépítésre alkalmas, bé­kés, virágzó esztendőket? A tsz-ek jövője: az átalakulás Beszélgetés dr. Dobos Istvánnal A múlt héten fogadta el az országgyűlés a kárpótlási tör­vényt, amely nagyban érinti a tsz-ek sorsát is. Dr. Dobos Ist­vánt, a Tolna megyei tsz-szö- vetség titkárhelyettesét arról kérdeztük, hogyan látja a tsz-ek jövőjét?- Nem tudom még, hogy az elfogadott kárpótlási törvény mennyire végleges - mondta el dr. Dobos István. - Mivel faddi születésű vagyok és jelenleg is Faddon élek, nemcsak a mun­kám miatt látom emberközelből a tsz-ek helyzetének problémá­ját. Azt tapasztaltam, hogy vi­szonylag kevesen akarnak önállóan farmergazdaságokat létrehozni, az lehet a legfőbb oka. Mégpedig azért nem, mert nincs az embereknek megfelelő tőkéjük a vállalkozáshoz. Ennek ellenére a tsz-földek egy részét mindenképpen fel­osztják. Elsősorban a mező­gazdasági végtermékek érté­kesítésével vannak és lesznek nagy problémák. Ebből követ­kezően még az az ember is megáll gondolkozni, aki lát a farmergazdaságokban fantá­ziát, ugyanis a szerkezetváltás nem egyszerű dolog. Tolna megyében a hagyományos mezőgazdaság: a búza, kuko­rica, napraforgó termesztése vált uralkodóvá. A kertészeti kúltúra majdnem teljes egészé­ben visszafejlődött, viszont mindenki láthatja azt is, hogy most ez a fejlődőképes ágazat. A törvény szerint azok kérhe­tik ki a földjüket, akik a megmű­veléséről gondoskodnak és helyben laknak (harminc kilo­méteren belül). Ä volt tulajdo­nos egy kárpótlási jegyet fog kapni, amivel árverésen vehet részt, csak így tud földhöz jutni. A megmaradó földeken a termelőszövetkezeteket tulaj­donosi szemléletűvé kell átala­kítani. Ennek első lépése a va­gyonnevesítés, amellyel a meg­lévő szövetkezeti vagyon egy részét vagy egészét felosztják a tagság között. Mindenki meg fogja tudni, hogy a szövetkezeti közös vagyonból mekkora az övé. Ez bizonyára vállalkozói szellemet fog bevinni a szövet­kezetbe. A tulajdonosi és vál­lalkozói szellemű tagok élére­mindenképpen egy manager tí­pusú vezetőgárdának kell kia­lakulnia. Az, hogy ki mekkora szövetkezeti vagyonnal fog rendelkezni, valószínűleg a tsz- ben eltöltött évek és a jelenlegi keresőképesség kombinációjá­ból derül majd ki. A tsz-ek átalakulása termé­szetesen nem lehet egységes, ahány hely, annyiféleképpen fog megtörténni. Az, hogy há­nyán kérik ki a földjüket, első­sorban attól függ, hogy hány ember válik tartósan munkanél­külivé a falvakban. Azt, hogy hányán lesznek, még becsülni sem lehet, talán az ősszel már lesz erről is képünk. Semmi­képpen nem rázza meg azon­ban a szövetkezeteket a földek egy részének visszaadása, az a száz-kétszáz hektár elvesz­tése nem zsugorítja össze őket jelentősen. Én a saját lakóhelyemen, Faddon az emberek között járva azt tapasztalom, hogy akinek ma a tsz-ben van mun­kalehetősége, az bízik abban, hogy ott továbbra is meglesz a létalapja. Sárvári János Vegyes bolt - nem csak fiataloknak A héten új vegyes bolt nyílt Mözsön, a vasútállomással szemben. Az üzletet a helyi áfész üzemelteti. Vezetője: Fe­kete Zoltánné. Elmondta, hogy „nagyon rá­fért” már a környékre egy élel­miszerüzlet, mert a legköze­lebbi is igen messze - a GÉM-nél - van. Arra számít, hogy vevőköre elsősorban a közeli lakótelep fiataljaiból ala­kul. De természetesen nem csak fiatalokat vár a boltba. A pult mögött: Fekete Zoltánné Patika Bogyiszlói) Megérkeztek a bútorok! Még néhány hét, és kivált­hatják az első recepteket a helybeliek a bogyiszlói pati­kában. A település lakóinak régi vágya teljesül ezzel. Nem kell buszozniuk Tol­nára, Szekszárdra a bete­geknek, illetve azok hozzá­tartozóinak. Mint dr Sümegi Zoltántól, a falu polgármesterétől megtudtuk, a gyógyszertár­nak szánt épület belső át­alakítási munkái jó ütemben haladnak. Hamarosan a be­rendezési tárgyak is a he­lyükre kerülhetnek. A tervek szerint augusztus 1 -én sze­retnék átadni a patikát. Már a vezetőt is kiszemel­ték. Pilisi Istvánné lesz az, aki jelenleg az egyik tolnai gyógyszertárban dolgozik. Napi 2-3 órát tart majd nyitva a medicina-áruda, al­kalmazkodva a helyi körzeti orvos rendelési idejéhez.

Next

/
Thumbnails
Contents