Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-05 / 156. szám

Bonyhád és környéke Aki a sikert feladatként könyveli el Aszfaltos piactér Interjú dr. László Antal bonyhádi rendőrkapitánnyal- Gratulálunk a kinevezé­séhez, mely július elsejétől szól, s a sors iróniájaként debütálása reggelén egy fel­tehetőleg gyilkosság áldoza­tául esett szituációhoz riasz­tották...- Ez lehet a sors iróniája is, mindenesetre azt mutatja, hogy ma igen kedvezőtlenül alakul a bűncselekmények száma, oly­mértékű az országban a bűnö­zés, hogy sajnos igen sok a tennivalónk.- Mindez mit jelent a gya­korlatban?- Természetesen azt, hogy messze másodlagosak a ha­talmi kérdések, s legrövidebben csak azt mondhatnám, hogy engem sem az életrajzom, ha­nem a munkám után ítéljenek meg. Rengeteg a feladat, min­den erőt ezek megoldására, a közrend, közbiztonság valamint a szolgáltatásaink (útlevél, személyi igazolvány, közleke­dési ügyintézés) színvonalának emelésére kell fordítanunk.- Sikerként könyveli el ka­pitánnyá válaszátását?- Egyértelműen feladatként könyvelem el, s igyekszem is ehhez igazodóan munkálkodni.- Ejtsünk szót a bonyhádi kapitányság anyagi és sze­mélyi bázisáról is! Közismer­ten kevesen vannak, anyagi lehetőségeik behatároltak...- Mint mindenütt máshol, úgy nekünk is hasonlóak a gondja­ink. Több emberre lenne szük­ségünk, jobb felszerelésre... de ezek közismertek. Ami lényeg, nekünk a meglévővel kell ellát­nunk a feladatinkat, a tőlünk telhető legjobb színvonalon. Pil­lanatnyilag létszámihánnyal küszködünk a járőri állomány­ban.- Ezt meg is hirdették az újságban. Meg tudják fizetni a jelentkezőket?- Úgy érzem megfelelő bére­ket tudunk kínálni.- Kaptak végre egy Volks­wagent is, s úgy tűnik, nem lesz belőle külön parancs­noki kocsi.- Egy kocsink cserére került, s e helyett kaptuk a korszerű, kisfogyasztású Volkswagent, s az a legtermészetesebb, hogy a munkatársaim is állandóan használják, mi több, többet mint én. Egy biztos, ideje nem lesz állni az autónak.- Mi az, amit tőlünk állam­polgároktól várna?- Mielőbb alakuljanak meg minden településen a lakos­sági, vagyonvédelmi csoportok. Igen komoly segítőink lehetnek.- Akár példával is tud szol­gálni?- Legutóbb a mórágyi boltbe­törőket fogta el egy négytagú, fiatalokból álló bátor kis társa­ság. Az autós bűnözők a lakatot lefeszítve jutottak be a boltba, ám Pintér Ferenc, Franek Gá­bor, Kerekes Ferenc és Sztojka Csaba már figyelték őket. Esős idő lévén, sikerült gépkocsival egy mellékútra kényszeríteni a nagymányoki betörőket Teleki Jánost és Müller Zsoltot, s így el tudtuk fogni őket, mert bera­gadtak a sárba. Akiket elfog­tunk korábban már betörtek a nagymányoki iskolába, a ruhá­zati szövetkezet papucsüze­mébe, a váraljai "Pokol presz- szóba” az óbányai italboltba, valamint a benzinleszívásokról is vallottak már. Ha minden te­lepülésen működne ilyen cso­port... a bűnelkövetők 40 száza­léka utazó műnöző, s a példa mutatja mit lehet tenni ellenük.- Mintha mi állampolgárok is figyelmetlenek lennénk...- így igaz. Itt a példa rá Györgye Anna bonyhádi több­szörösen bűntett előéletű lakos esetében. A Mikes utcában be­surrant egy nyitott lakásba, ahol otthon voltak és az aranyárut el­lopta. A megjelenő házigazda láttán a zsákmányt a szájába kapta. A-gazda a szó igaz ér­telmében mintegy „kirázta” be­lőle az ékszereit, de amíg a rendőrre vártak, a bűnöző egy gyűrűt újra ellopott és azt le­nyelte. Ő tagadott, a gazda állí­totta, hogy lenyelte, a röntgen a figyelmetlen házigazdát iga­zolta. Bizony lenyelte. Meg kell várni, amig a gyűrű a természe­tes úton elhagyja a szervezetet. S mindez csupán két illusztrá­ciós példa volt. Közösen többre megyünk! Az állampolgároknak is érdeke a tulajdonvédelem, s a legjobb e terén a megelőzés. Régi igény valósul meg a kö­zeljövőben, hiszen megkezdték egy városhoz méltó piactér kia­lakításának munkáit. Az idei költségvetésben szereplő be­ruházás során zúzott kőágyra aszfaltburkolatot készítenek, 800 négyzetméteren, költségei megközelítik a 800 ezer forin­tot. Örömteli a dologban az is, hogy a tervezés során figyeltek arra, hogy a korábban elültetett fákat meghagyják, a hiányzókat Esélyt a gyógytornának A polgármesteri hivatal hat­hatós segítségével a Mozgás- sérültek Bonyhádi Egyesülete irodához jutott, amelynek be­rendezési tárgyait is úgy kapták az érdekeltek. Igaz, nem a legi­deálisabb, hogy éppen a moz­gáskorlátozottaknak kell egy Az önálló egyesület irodája magasított küszöbön bejutni a helyiségekbe - amit a Komplex kisszövetkezet kifestett - de a megoldás vélhetően átmeneti. Mint ahogy remélhetően az az iroda mögötti áldatlan állapot is, ahol a dzsungelsűrűségű, va­don burjánzó növényzet, elha­nyagolt környezet rontja az összhatást. Az egyesület tervei között szerepel a Soros alapítványhoz benyújtott - és az általuk elfo­gadott kérvény alapján - a nagyszoba berendezése, ahol gyógytornász-sarkot, és a sza­badidő kultúrált eltöltésére al­kalmas részt kívánnak kialakí­tani. A bonyhádi egyesület a polgármesteri hivataltól 10 ezer forint támogatást is kapott. A Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalától pedig egy válaszle­velet, melyben a következő áll: Az Elnök úr nevében megkö­szönöm megtisztelő felkérésü­ket alapítványuk fővédnöki tisz­tére. Felhatalmazás alapján kö­Egy minipark mennyivel job­ban illene az épület mögé zölhetem, Önökkel hogy az El­nök úr kérésüknek szívesen eleget tesz, s elvállalja a Bony­hádi Mozgássérültek alapítvá­nyának fővédnökségét. A levél alján az aláírás: Regéczy-Nagy László. Az oldalt írta és szerkesz­tette Szabó Sándor. Az ol­dalon megjelent fotókat Ötös Réka készítette. To­vábbra is várjuk kedves ol­vasóink érdeklődő leveleit, kérdéseit. Megyei horgásztábor Váralján Pompás hadrendben sora­koznak a sötétponyvás, vado­natúj katonai sátrak a váraljai parkerdőben, - hétfőtől a me­gye különböző pontjairól érke­zett ifjú horgászpalántáknak adnak otthont, meghitt pihe­nésre helyet. Nosza elő azokat a csodaúszókat, villantókat, Shakespeare orsókat meg csontkukacokat és reszkesse­tek parkerdei halak ... S hogy van minek reszketnie, annyi bizonyos, hiszen nem ritka a tavakban a tízkilós busa, a nagy ponty, az amur, és per­sze a rablóhal, a harcsa sem. A környezet ideális, a helyi hor­pótolják. A piacot ideiglenesen áttelepítették a szemben lévő üres telekre. Amikor az egyik piaci árus ezt kedden reggel meglátta, szörnyűlködve csapta össze a kezét : - „Jézusom, ennyi len­gyel jár a bonyhádi piacra... ?!” Mint képünkön láthatják, nem erről van szó. Míg elkészül az aszfaltos piactér, nagyszerűen megteszi az Aranyoroszlán előtti árnyas fák töve is. Találkozás a múlttal Fényes, szép esküvő volt. A fia­talok csinosak, mi több szépek voltak. A násznép mind egy szálig eleget tett a meghívás­nak. A falu kiváncsi volt, sokan álltak ki a kapuba megnézni az ifjú párt, végigmérni a rokonsá­got. A barátom lánya ment férj­hez, s ebből konzekvensen kö­vetkezik: öregszik a. barátom lánya. Tetszenek látni, azóta már férjnél is van ...! A templomból kijövet hárman összeverődtek egy kis beszélgetésre. Mind­hárman a templomot nézték. A társaság legidősebb tagja még a szemüvegét is levette. Nézte a környéket, szemlélte-mére- gette a templomdombot. Ke­ményen ötvenesnek nézhette bárki. Még nem őszült, járása is ruganyosnak tűnt. Megélt egy háborút, vitték hadifogságba, és hegedült a templom tornya alatt. Igen, még ’56-ban volt, amikor egy ifjonc, nyakában a géppisztollyal, nótára kérte. Hát ő húzta neki. A korban a középső, még fia­tal embernek tűnt. Halántékán ugyan már őszülő tincsek, hom­lokán már itt-ott gyérülő haj. Elegáns, divatos öltönyének nem sok kopnivalót enged, amit kézfogása éreztetett. Kemény, jómarkú ember, akin csak ün­nepen marad meg a nyak­kendő. Ö is fölnézett a templom tornyára. Nézte, s eszébe jutott milyen jó pénzt keresett társai­val szombat-vasárnapon, ami­kor beállványozták a tornyot. A harmadik templomnéző még arrébb is lépett kicsit. Lené­zett a kisdomb aljára, mére­gette a távolságot, majd a temp­lom falához lépett. Eszébe ju­tott: itt vette élete első kollegiá­lis leckéjét, egy testnevelő ta­nártól. Mert milyen a falusi tor­naterem ? Mint a csillaggarázs, ahol a bordásfalat keresni kell, s bizony jól jön egy templomfal, amikor a kézenállás fortélyait tanítja az ember. Aztán mindhárman elvegyül­tek az ünneplő seregletben. Egyikük sört ivott, a másik vö­rösbort kólával, míg a fiatalos, kinézésre jó ötvenes úr, fehér­bort. Tisztán. Közhírré tétetik Plusz egy busz A Székely Szövetség a nagy érdeklődésre való tekintettel újabb autóbuszt indít Bukovi­nába, így két busz viszi a je­lentkezőket, akik még július 10-ig a művelődési központban bejelenthetik részvételi szán­dékukat. A jelentkezők fordul­hatnak még Höfler Lajosnéhoz vagy Fábián Gergelyhez. Faluünnep Július 7-én, vasárnap nagy­szabású faluünnepre kerül sor Lengyelben, ahol fél tízkor há­laadó misét tartanak a római katolikus templomban, majd fél tizenegykor emlékünnepségre kerül sor a művelődési ház ud­varán, ahol a falusi hagyomány őrzés tiszteletére emlékoszlo­pot is állítanak. Ugyanekkor nyitják meg azt a helytörténeti kiállítást is, mely a későbbiek során állandóan látogatókat fo­gad majd Lengyelben. Délután az ünnepi műsorban fellépnek az al-dunai, székelykevei, te- veli, hőgyészi, nagmyányoki, lengyeli székely és sváb ha­gyományőrző csoportok is. gászegyesület éppen most tisz­tította ki a felső tavat, s sok a kiváló horgász a faluban. Az egyik váraljai vállalkozó pedig naponta kihúzza a parkerdőbe azt a lakókocsit, melyből üdítőt, sört és a nyáron oly közkedvelt jégkrémek egész kavalkádját kínálja az odalátogatóknak. A pihennivágyók á megmondha­tói, mint szolgáltatás ez nem is éppen elhanyagolható tényező. Ez a a tórendszer, a romanti­kus vidék változatlanul a hor­gászok kedvelt helye. Hidasi táblaparádé S ha már tábla ... legyen nehezen érthető?! Amennyiben pályázatot írnának ki, javasolnék egy másik változatot. Valahogy így hangozhatna: Kézikocsival a kihajtás gyorsan!

Next

/
Thumbnails
Contents