Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-30 / 177. szám
4 PÚJSÁG Tamási és környéke Alakul a hivatal A városházán hallottuk Kezd kialakulni a polgármesteri hivatal új szervezeti rendje, mivel az osztályvezetői állások betöltésére kiírt pályázatok elbírálása megtörtént. Egy osztályt összevontak a titkársági osztállyal, így a közművelődési és sportügyek osztálya a titkárságon belül önálló csoportként működik ezután. Leválasztották a gondnokságot a pénzügyi osztály mellől, és azt is a titkársághoz csatolták. Ezzel az épület üzemeltetése, a hivatal anyagi ellátása és a városi tulajdonú épületekről való gondoskodás egységes irányítás alá került. Lényeges változás a hivatalban, hogy a családi iroda az igazgatási osztályhoz kapcsolva működik tovább - igény vana munkájukra valamint átgondolt, megfontolt intézkedésre vall az, hogy a szociálpolitikai ügyintézést megerősítették. A hivatal életében bekövetkezett mozgások azt jelentették, a nyugdíjba vonultak helyét belső szabad munkaerővel töltötték fel, s a feladatokban bekövetkezett változások miatt inkább átcsoportosították a munkaerőt. Bár két munkahely még nincs betöltve — erről már írtunk —, azért megtudtuk és most közzé tesszük az új osztályvezetők nevét. Dr. Andrásné dr. Molnár Ágnes az igazgatási, Barkóczi Ferenc a városüzemeltetési, Radovics Józsefné a titkársági, Csík Jánosné pedig a pénzügyi osztály vezetője. Pihenő Tölösben A haragoszöld kukoricatábla szélén két autó parkol. Az egyiknek nyitva a csomagtartója, s benne jóféle étel, ital. Az autó mögött napbarnított emberek tízóraiznak: gusztusos házisonka és zöldpaprika, no meg üdítő és hideg sör kerül elő a hűtőtáskából. Nagykónyi határában, a tö- lösi dűlőben vagyunk, s Ba- laskó Károly és felesége, valamint apósáék, Ferencz Vincéék szíves invitálását hallgatjuk. Látszik, nemcsak a falat esik jól, hanem a szó is. Rövid időn belül megtudjuk, most vannak harmadszor a „hibridben”, először kapáltak, aztán idegenel- ték, jelenleg meg címereznek. Úgy tervezik, még két hétig ki kell járni, hogy ami véletlenül elmaradt vagy bennszakadt, azt is eltüntessék. Eddig nem nagyon térült meg a befektetett energia — mondják, de most megvan a remény arra, hogy bejöjjön a számításuk, a tizenkétezer négyzetméteres kukoricatábla azt adja, amit évek óta várnak tőle. Az egyre erősödő melegben jólesik a tízórai, ám abban is megegyezünk, jobb lenne a szántói szőlőhegyen, a pincénél, a diófák árnyékában. Szántói hírek Ha az ember Koppány- szántót hozza szóba, akkor legelőször biztosan a vizet említik meg neki. Nem véletlen ez, hiszen — sok más településhez hasonlóan — itt is az a legnagyobb gond. Jó hír azonban, hogy 2,5 milliót nyertek egy pályázattal, így lépni tudnak. Eddig a termelőszövetkezet kútja látta el a községet ivóvízzel, s a tározó sem volt megfelelő. Most a legelső feladat a komplett tervek elkészíttetése, amit szeptember végére ígért a magántervező. Hátra van a kút bekötése, az automatika kiépítése és egy új tározó megépítése. Jelenleg annyi bizonyos, hogy az ivóvíz megoldása áthúzódó beruházásban valósul majd meg. Mindenesetre azért már most is tesznek a cél mielőbbi elérése érdekében: négy hete nagyszabású társadalmi munkát szerveztek és Békavárba kivitték a vízvezetéket, ahol egy közkifolyót is létesítettek. Újdonság még Koppány- szántón, hogy július 2-án a Lenin utca nevét Fő utcára változtatta a képviselő-testület, nem új viszont: idén is készülnek már a Berta- lan-napi búcsúra... Három hektár hagyma Pihennek a kapák, nem így az asszonyok a Felsőnyék határában folyó Tita-patak mellett, a bozóti táblában. A kapazin elvégezte ugyanis feladatát, a hátralévő munkát viszont irányítójuk folytatja. A hajladozó fehérnépek a talpasmohart hordják ki a három hektáron termesztett vöröshagyma közül, mivel nem akarják, hogy öntözés után újra megeredjen. Miközben a szorgalmas harminc dolgozót nézzük, fényképezzük a tüdőtágító friss levegőn, addig Sütő Józseftől megtudunk egyet s mást. A melléküzemági dolgozók és a szőlészeti brigád kapálta meg a hagymát, amit a termelőszövetkezet értékesít majd — halljuk bevezetőben, aztán arról is informálódunk, hogy a Hosszú- hegyi Állami Gazdaságban működő kertészeti kft-n keresztül adják el. A hagyma mellett van egy kis uborka is, mutatja Sütő József, aztán arról beszél, ez az első év, amikor ezzel a tevékenységgel próbálkoznak. Ha bejön a számításuk, akkor a jelenlegi terület mellett lévő tíz-tizenöt hektárnyi földön kívánnak majd zöldséget termeszteni. Szeretnék, ha az asszonyok vállalnának egy kis részt. Kihordják a talpasmohart, hogy ne eredjen meg újra Milyen a pári nyár? Németh Ignácék tápot visznek haza Miközben a fasorral szegélyezett úton Páriba igyekszünk, egy népszerű melódia, a Párizsban szép a nyár dallama cseng a fülemben. Bizonyára nem véletlen ez, hiszen, ha szép és gazdag anyanyelvűnkkel eljátszadozunk egy picit, akkor — röviden ejtve az á-t — franciásnak tűnik ennek a Koppány menti településnek a neve. Márpedig ha ez így van, akkor nem véletlenül jön elő az említett sláger dallama, s az sem meglepő, hogy a kérdés is előhozakodik: Milyen a pári nyár? A faluközpontból lovaskocsi ereszkedik le, a bakon Németh Ignác és felesége ül. Készségesek. — Fönt voltunk a tápboltban — mondja a férfi , — kis tápot hoztunk. — A Széchenyi Téesz boltjában minden van — teszi hozzá a felesége. — Nincs piaca az állatnak. Érdemes etetni? — faggatózunk. — Az állatnak enni kell — íqy a férj. ■— Aztán mennyi van? — Egy ló, két anyadisznó és egy hízó, saját részünkre — kedveskedik a néni, majd kimondja a mostanában sokat hallott gondolatot:— Nem érdemes hizlalni, mert nem szállítják el. Egy pillanatra ismét duruzsol a sláger a párizsi nyárról, ezért kiköveteli magát a kérdés. — Milyen a nyár Páriban? — Csak dolgozik mindenki — így Németh Ignác. — Most hagytuk abba a kukoricakapálást, öt és fél hold van — igazolja az előzőeket a felesége. — Mi az újság után nem nagyon tudunk járni — szólal meg ismét a gazda. — De azért az újság, hogy építik a fürdőt — magyarázza Németh néni. — Elkezdték keresni a melegvizet. Ettől várjuk a munkahelyet a fiataloknak, ha szépen megfizetik őket. Talán a falu is fellendül. — Úgy tudjuk, el akarnak szakadni Tamásitól. — Nekünk jó így, ahogy van. Mióta Tamásihoz tartozunk, van utunk, vizünk, ami ügyünk adódik, azt meg el tudjuk intézni. — Azt kérdezte, milyen a nyár. Nagyon nehéz, úgy, mint a környező falvakban is, mert a falusi embernek mindig sokat kellett dolgoznia — vált vissza a férfi. — Mivel a paraszt műhelye kint van, ezért csak az Isten tudja, hogy megkapjuk-e a munkánk eredményét. Jól járhatnak Nagykónyiban Ha valaki Koppányszántó felől Kocsola irányába tartva végigautózik Nagykónyin, akkor azt tapasztalja, a Bársony utcában befejezéshez közeledik az útépítés. Valójában már csak az aszfaltréteg kellene rá, s aztán igénybe vehetnék a lakók, de erre egy kicsit várni kell, mivel a szakályi, meg a darányi keverő leállt. Amint valamelyik beindul, megoldódik a 450 méter hosszú utca aszfaltozása és átadhatják az 1,2 millióba kerülő beruházást. A címben azt írtuk, jól járhatnak Nagykónyiban, s ezt az előző példával kezdtük is igazolni. A sor azonban folytatható, ugyanis a Kapos-Kop- pányvölgyi Vizitársulat járdát épít a Nagy utca 30-tól a Vasút közig, illetve felújítja a járdát a művelődési háztól a presszóig. E két munka költsége együttesen 821 ezerre rúg. Azt hallottuk ezzel kapcsolatosan, hogy felhasználják az arra alkalmas, felszedett járdalapokat a Kossuth utcától a falu végéig történő gyalogjáró építésére, a törmeléket pedig az építendő sírház alapozásánál. Apropó, sírház. Folyamatosan szállítja a kedvezményesen vásárolt anyagot a Tégla- és Cserépipari Vállalat, s meghozták a cserepet is Csornáról. Amint végez a házilagos brigád a fogorvosi rendelő javítási munkáival, úgy kezd neki a sírház alapjának kitűzéséhez. E kis kitérő után térjünk visz- sza a jól járáshoz, hiszen e cél vezérelt bennünket. Az elmúlt hét elején helyszíni bejárás volt a Nagy utcában egy autóbusz- öböl kialakítása céljából. A tervezés folymatban van, s ha ez is, meg az előzőekben említett járdák, illetve utca is elkészül, akkor valóban jól járhatnak Nagykónyiban. kút Medgyesen Kész a Jó hírrel szolgál a címben leírt kijelentés, hiszen régi gond megoldását jelzi az, hogy a VI- KUV Kaposvári Kft elkészítette Medgyespusztán azt a kutat, ami percenként 190 liter vizet ad, és ezzel el tudják látni a település lakosságát egészséges ivóvízzel. A műszaki átadás július 15-én megtörtént, aztán lefojtották a vízforrást, ugyanis nem tudnak továbblépni, mivel illetékes helyen elutasították azt a pályázatukat, amiben a vízellátás megoldásához igényelték az anyagi segítséget. Az Állami Számvevőszék Tolna megyei megbízottja egyébként járt kint a helyszínen, és azt állapította meg, jogos a medgyesiek igénye, hiszen az ásott, nitrátos kutak kiváltása sürgető feladat. Kérdezhetjük, mit csinálnak az 1,7 milliós beruházás elkészülte után, a várakozás időszakában a nagykónyi körjegyzőség vezetői. Egy biztos, nem élnek gondtalan napokat. Felmérik, hogy a meglévő ásott kutak ki tudják-e elégíteni az igényeket, ugyanis ha ez nem megy, akkor az új kútnál biztosítják az állandó vízkifolyást. Korábban szóltunk a medgyesi iskolásokról. Most ismét ezt tesszük, mivel július 1-jén úgy döntött a képviselő-testület, hogy Nagykónyiban biztosítják számukra az iskolai, illetve óvodai ellátást. Természetesen megkérdezték a szülőket, hogy melyik település gyermekintézményébe kívánják járatni gyermeküket. A válaszok a következő képet adták. Kilenc gyereket Regszemcsén, ötöt a nagykónyi iskolában, hármat a nagykónyi óvodában, egyet az újiregi óvodában látnának szívesen a szülei. Egy gyermek hozzátartozói nem nyilatkoztak. Járdát építenek a Nagy utcában „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek”
