Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
14 KÉPÚJSÁG 1991. július 27. „A hely ára 6 krajcár” Ha a lóvasút történetéről írunk, vissza kell mennünk 300 évet. 1662-ben Párizsban jött létre az első omnibuszvállalat, a nagynevű francia matematikus és filozófus, Blaise Pascal ötlete nyomán. A világ első omnibuszutasa XIV. Lajos francia király volt. De hogy ki volt 170 évvel később, 1832-ben az első pesti társasági kocsi első utasa, erről nem maradt fenn feljegyzés, sőt, a kocsiról sem található pontos leírás. Csupán annyittudunkefon- tos közlekedési eszközről, amit egy 1833-ban megjelent német útikönyvből fordítottak. Címe: Az idegen Pesten - és így ir az első magyar omnibuszról: Éjjel az omnibusz tetején „Társasági kocsi. A pesti Városliget bérlője, Kratochwill úr 1832. július 1-jétől három ilyen kocsival lepett meg bennünket, amelyek nemcsak elegánsak, hanem helyáraik jutányos volta miatt is ajánlhatók az idegennek. Egy hely ára 6 krajcár. A kocsik minden órában indulnak, most még csak a Városligetig és vissza közlekednek, várakozó helyük a lipótvárosi tőzsdeépület előtt van. A pesti bérkocsis testület is beállított két, még elegánsabb megjelenésű kocsit, amelyeknek várakozó helye a magyar Király Szálloda előtt van, ezek is úgy vannak berendezve, mint az előbbiek, a hely ára 6 krajcár, ezek a kocsik minden fél órában indulnak.” Fejlődése igen gyors volt, és a pest-váci vasút üzembe helyezésével egy időben, 12 év múltán, 1846-ban már az „inditóudvar” és a belvárosban lévő szállodák között is közlekedett a társasági kocsi. 1860-ban pedig már mintegy 100 omnibusz közlekedett a pesti utcákon. Az omnibusz - amint azt a neve is mutatta - mindenkinek.rendelke- zésére állott. Érdemes néhány mondat erejéig e kocsik szabály- rendeletének egy-egy fontos pontját visszaidézni. A szabályzat 43. paragrafusa kimondja: „A kocsivezetők és kocsisok kötelesek a közösség irányában illedelmesen és előzékenyen viselkedni, nem szabad egymással lármás beszédet folytatni vagy feleselni, sem pedig illemsértő szavakat használni.” A kocsivezető kötelességei közé tartozott a 44. § b) pontja szerint: „Nőknek és gyerekeknek, továbbá olyan egyéneknek, akik előrehaladott koruknál vagy beteges állapotuknál fogva támogatást igényelnek, úgy a be- és kiszállásnál segédkezet nyújtani.” A jobb erkölcsöket kívánta szolgám a 45. § c) pontja: „Tilos a nőket a tetőülésre ereszteni” Az omnibusz népszerű közlekedési eszköz volt, dalok, versek énekelték meg. Arany János Epilógus című költeményében szintén megemlékezik az omnibuszról, amely többek között a később róla elnevezett Fő utcán is közlekedett. „Az életet már megjártam Többnyire csak gyalog jártam Gyalog bizony... Legfeljebb, ha omnibuszon...” A lóvasút nem omnibusz Az omnibusz azonban nem azonos a sínen haladó lóvasúttal. 1863-ban Károlyi Sándor gróf és társai előmunkálati engedélyt kaptak a pesti Széna térről (ma Kálvin tér) az Ország úton (ma Múzeum körút, Károly körút és Bajcsy-Zs. Emeletes lóvasúti kocsi 1880-ból út), a Váci úton át Újpestig vezető lóvontatású vasút építésére. Ezzel megalakulta Pesti Közúti Vaspálya Társaság. 125 éve, 1866. augusztus elsején indultajárat,amely az elsők közé tartozott Európában. (Párizs 1854-ben, Birkenhead 1860-ban, Koppenhága 1863-ban, Berlin és Bécs 1865-ben indított lóvasutat.) Már az első lóvasúti vonal üzembe helyezésekor kitűnt, hogy az új közlekedési eszközre nagy szükség volt. A közönség szívesen utazott rajta, a vállalkozás minden várakozáson felül kitűnően jövedelmezett. A viteldíj az első osztályon 20 krajcár, a második osztályon 15 krajcár volt. Az első nap bevétele 130 forintot tett ki, s az első 17 hónapos üzletévre a társaság a 200 forint névértékű részvények után 40 forint osztalékot fizetett. Az üzemet eleinte bérelt lovakkal bonyolították le, de később a társaság a fogatozást saját kezelése alá vette, s 1868-ban már 177, 1870-ben pedig 495 lova volt. A budai vonalakra az alkotmányos kormány adott engedélyt gróf Feste- tich Bélának és társainak 1867 júliusában. Ők alapították meg a Budai Közúti Vaspálya Társaságot, s ez a társaság - amely a koncesszióért évi 1000 forintot ígért Buda szabad királyi városnak - építette a budai Lánc- híd-főtől Óbudáig és a katonai élelmezési raktártól a Zugligetbe vezető lóvasúti vonalat. Ugyanekkor épült a Margit-szigeti lóvasút is, amely túlélte a közúti vasúti közlekedésnek ezt a régi módszerét. Budapest utcáin már évtizedek óta villamos járt, amikor a Margit-sziget évszázados fái alatt még mindig vidáman kocogott a lóvonat. A Pesti Közúti Vaspálya Társasdág 1878-ban 110 000 forintért megvásárolta a budai lóvasutat, és a két vállalat egyesüléséből alakult meg 1879-ben a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT), amelynek működési engedélyét 1917-ig, majd a lóvasúti vonalak villamosítása után 1948-ig meghosz- szabbította a főváros. P. J. 125 éve indult az első pesti lóvasút Mi lesz a használt akkumulátorokkal? az uiODDi Két evDen - anogy mondani szokás: a demokrácia ki- teljesedése nyomán - elemi erővel lángoltak fel a lakossági tiltakozások a környezetre veszélyes, vagy csak annak vélt üzemek, létesítmények ellen. Elég csak az ófalui „atomtemetőre", vagy a magasfeszültségű villamosvezetékek telepítése elleni tiltakozásra emlékeztetni, de ebbe a sorba illik az Országos Érc- és Ásványbányák által Gyöngyösoroszi térségébe tervezett, használt akkumulátorokat feldolgozó üzem kálváriája is. Erről beszélgetünk Vargáné Szu- lyovszky Mártával, aki az Országos Érc- és Ásványbányák egyik vezető (munkatársa, a téma szakértője.- Mi köze van egyáltalán egy bányavállalatnak a használt akkumulátorokhoz?- A vállalatunk Gyöngyösoroszi közelében egy cink- és ólombányát üzemeltetett, amelyet azonban gazdaságtalansága miatt 1985-ben be kellett zárni. Termékszerkezet-váltási kényszerünk egybeesett azzal az országos igénynyel, hogy a hazánkban keletkező használt akkumulátorokat itthon dolgozzuk fel. A választás azért esett pont Gyöngyösoroszira, mert itt megvoltak a szakképzett munkások, akik - veszélyes hulladék kezeléséről lévén szó - ismerték a védekezés módjait. A hely kiválasztásának foglalkoztatáspolitikai alapja is volt. Akkoriban kétszáz ember hirtelen elbocsátása még nehezen volt elképzelhető botrányok nélkül.- Túl azon, hogy a körülmények így egybeestek, jó üzlet a haszált akkumulátorok feldolgozása?- Igen, gazdaságos. A bérfeldol- goztatás azzal jár, hogy az összegyűjtött akkumulátorokat drágán ki kell szállítani az országból, ehhez különleges útvonalengedély szükséges, s mivel ezt a feldolgozást régebben az NDK-ban végezték, napjainkban a rubelelszámolás megszüntetésével jóval drágább is volna, mint korábban. Az országnak tehát szüksége van egy ilyen feldolgozóra, ebben egyet is ért mindneki, csak a helyszínben nem.- Önök 1989 óta lakossági nyomásra szüneteltetik az építkezést. Érdekelne, hogyan nyilvánul meg ez a tiltakozás.- Már amikor elkezdtük és megkaptuk az építési engedélyt, két falugyűlésen is ismertettük a lakossággal, mi fog épülni. Elmondtuk, hogy veszélyes hulladék feldolgozásáról van szó, de olyan technológiát és berendezéseket vásároltunk az NSZK-ból, amelyekkel az üzem teljes biztonsággal működtethető. Hiszen ugyanilyeneket alkalmaznak nyugaton is, ahol - ha bármi veszélyt is jelentenének - az erős környezetvédelmi szervezetek már leállíttatták volna. Erre azonban nem volt példa. A demokratikus átalakulás kezdetével a választások időszakában azonban sok képviselőjelölt kapva kapott a témán. Olyan programmal, ugye, hogy tegyük széppé az utcánkat, nem sokra lehet menni, de azzal már tömegeket lehet manipulálni, ha „halálgyárról”, meddő anyákról, impotens férjekről kézdenek beszélni. S tették ezt úgy, hogy senki nem vette a fáradságot, hogy a technológiát legalább fő vonalaiban megismerje.- Kérem, mondja el legalább ön az olvasóknak, hogyan működik egy ilyen üzem.- Az összegyűjtött akkumulátoroknak először a savtartalmát semlegesítik, mész hozzáadásával. Ezután leválasztják róla a műanyagot, majd az ólmot egy kemencében, teljesen ártalmatlan adalékanyagokkal együtt beolvasztjuk. Mivel ezeknek az ólomtömböknek a zöméből újra akkumulátor készül, ennek megfelelően ötvözzük. Víz nem kerül ki a környezetbe. Ami szennyez, az a kéményen át kikerülő ólom. A berendezéseket és a technológiát adó német cég azonban garantálja, hogy az ólomkibocsátás a legszigorúbb környezetvédelmi határértékek alatt tartható. Még az előző parlamenti ciklusban interpellált a körzet képviselője, s ennek nyomán egy akadémiai bizottság vizsgálta meg, biztonsággal üzemeltethető-e a gyár, vagy sem. Nem emeltek kifogást. Azután nemrégiben a Környezetvédelmi Minisztérium kérésére vizsgálatokat végeztek itt annak az amerikai cégnek a szakemberei, akik a volt szovjet laktanyák környezetvédelmi kutatásait is végzik. Azt a szakvéleményt adták, hogy ez az üzem akár Amerikában, akár Svájcban biztonsággal működtethető volt. Ez még mindig nem volt elég! Az Ipari Minisztérium, hasonló vizsgálatra, felkérte a Környezetvédelmi Világközpontot, s onnan is ugyanaz a válasz jött, mint az előzőektől. Az üzem nem veszélyes a környezetre, sem az ott élőkre.- Milyen messze van egyáltalán ez a gyárépület a falutól?- Négy kilométerre. Ez azért is érdekes, mert az üzem hatósugara mindössze 400 méter, de még ott is a megengedett értékben belül marad az ólomkibocsátás.- Ha egy vállalat olyan üzemet akar létrehozni egy településen, amelynek - finoman szólva - nem örülnek az ott lakók, általában - mintegy fájdalomdíjul - ad is valamit.- A mi vállalatunk kétszáz embernek ajánl munkát. A falu közlekedése zsákutcaszerű, a vállalatunk üzemelteti az egyetlen buszjáratot. Ha nem lesz üzem, buszjárat sem lesz. A technológiai követelményeknek megfelelően földgázzal üzemel majd a gyár, így ebből a falu is részesedik. Felajánlottuk, hogy egy szociális alapítványt hozunk létre a hátrányos helyzetűek támogatására, iskoláztatásra. Azt hiszem, ma már nem is az üzem ellen van kifogás. Inkább a bánya korábbi működésének állítólagos környezetromboló hatásait emlegetik fel azok, akiknek ez különféle okokból érdekükben áll. Bízom benne, hogy rövidesen sikerül megállapodnunk a helyi önkormányzattal, és folytathatjuk a 70 százalékos készültségű üzem építését. N. G. DÁLIA AKCIÓ! DÁLIA AKCIÓ! RENDKÍVÜLI CUKORVÁSÁR a lakosság részére! 1 kg-os kristálycukor 39 Ft/kg 2 kg-os kristálycukor 78 Ft/cso’mag 50 kg-os zsákos cukor 37 Ft/kg fogyasztói áron kapható, amíg a készlet tart! Várjuk kedves vásárlóinkat: SZEKSZÁRDON a Dália diszkontban, DOMBÓVÁRON a Dália Áruházban. (191) wiiTgAai IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEKÉI GYÁRTÓ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ KFT. Magyar-osztrák érdekeltségű - kereskedelmi vállalat KERESKEDELEMBEN JÁRTAS ÜGYNÖKÖKET KERES műszaki cikkek, élelmiszerek és háztartási vegyi áru értékesítésére. Jelentkezés levélben az KFT. címén 11M Budapest Ormódi utca 11. Egy nélkülözhetetlen anyag, a szilikon Egy néhány évtizede létező, s ma már nélkülözhetetlen anyag, a szilikon hazai kutatásainak bázisa a Budapesti Műszaki Egyetem szervetlen kémia tanszéke, amely a napokban ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját Eredményeik nemzetközileg is ismertek és elismertek. A csúcs- technológiának számító iparág fejlesztésében elért eredményeikről Nagy József tanszékvezető professzor tájékoztatta az MTI-t A tanszéken a szilikon alkalmazásának új lehetőségeit kutatják. Itt dolgozták ki például a beteg ízületek szilikonnal való pótlásának - ma már a gyakorlatban is bevált és elterjedt - módszerét A plasztikai és baleseti sebészetben való felhasználásának új módozatait is vizsgálják. A szilikon szövetbarát anyag, de annyira testidegen - tájékoztat a professzor hogy a szervezet már nem „tudja” felismerni, s így nem is „foglalkozik” vele.' A test bármely pontján évtizedekig tünetmentesen megmarad. Felhasználják e különleges tulajdonságokkal rendelkező anyagot szinte valamennyi iparágban is. Az építőiparban például egyebek között felületkezlő anyagot készítenek belőle. A víz ugyanis lepereg róla, s ily módon megóvja az épületet a további károsodástól. Éppen ezért kiválóan alkalmas a műemlékek védelmére is, mert a szilikonnal készült festékanyag víztaszító, de ugyanakkor biztosítja az épület szellőzését Az utóbbi évek kutatásainak eredményeként pedig egy olyan festékanyag készült amely a képzőművészetben nyithat majd új utakat Művészi szempontból azt a hatást biztosítja, mint a korábbi anyagok, ugyanakkor tökéletesen ellenáll minden károsító hatásnak. Az ily módon készült műalkotásokat nem kell majd félteni az idő múlásával bekövetkező pusztulástól. Évszázadok múltán is eredeti szépségében tündökölhetnek. A szilikonból a magyar ipar évente mintegy 600 tonnányit használ fel, amelynek felét a hazai ipar állítja elő, a többit pedig külföldről hozzák be.
