Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

1931. július 27. (tolnaÚ , , _ tIÉPUJSAG 5 Egy tojásformán belül két alak borul össze. Az egyik feltehetően erősebb a másiknál. A vo­nalak át, meg átjárják egymást Macskássy Izolda rajzán, azon a meghívón, ami evangéli- zációs igehirdetésre hív mindenkit a dombóvári vásártérre. Mindezt, ami e programban történt, a németországi metodista sátormisszió tette le­hetővé, július 18 és 27 között. A másik ember az első Herzlich Willkommen - Isten hozott. Ez a fel­irat volt olvasható az ezer embert befogadó sá­tor bejáratánál. Frissen vágott virággal érkezett Lakatos Tiborné egyik nap reggeli órájában. — Hogyan került a metodista gyülekezettel kapcsolatba? — Egészen kiskoromban kezdtem édesa­nyámmal a gyülekezetbe járni. Családias lég­körben vezettek törődéssel, szeretettel Jézus­hoz. Meg kellett találni azt az életcélt, amiért ér­demes élni ebben a hatvan, hetven évben. Min­den embernek örök élete van, de itt a földön önmagunk döntjük el, hogy miként töltsük Isten­nel, Jézussal. Hirdetnünk kell, hogy Jézus min­den embert szeret. Ezekben a missziós napok­ban is ez volt a téma, hogy az élet válságos pil­lanataiban találjunk megoldást. Kicsi gyerekek­kel is foglalkozunk, hiszen nekik is vannak prob­lémáik. Én ifjúsági csendesnapon voltam elő­ször, amikor határoztam, hogy ezen az úton akarok járni. Ez tizennégy éves koromban volt, Miskolcon. Határozott döntésre szóló felhívás után először vettem úrvacsorát annak jeléül, hogy igent mondtam. — Ez az út milyen magatartást, életformát követel? — Ezt a Bibliából tudjuk, Jézus elmondta. Egy alázatos út, amelyen mindig a másik ember az első. József és testvérei Petri Tamás Szegedről érkezett a dombóvári programra, társa, akivel a sátor éjszakai nyu­galmát vigyázták, Orsós József, Hőgyészről jött. Mind a ketten fiatalok, tizenhat és tizenöt éve­sek. Kérdésekre válaszolva bizonyságot tesz­nek, megvallják hitüket. — Szuhánszky Gábor tart hittanórákat ná­lunk a hőgyészi nevelőotthonban. Neki köszön­hetem, hogy találkoztam Jézussal - meséli Or­sós József. Gyakran érzem azt, hogy mást te­szek, mint amit Jézus kíván. Például néhány­szor nem az igazat mondom, becsapom. Utána elmondom Jézusnak. Amikor egyedül vagyok, akkor imádkozom, és úgy érzem, könnyebb let­tem, letettem előtte a bűnömet. — Az előfordult-e, hogy mielőtt elkövetne va­lamit, ami mondjuk bűnnek számít, akkor gon­dol Jézusra? — Igen, talán nem is egyszer. Mondjuk foci­zás közben fölrúgott valaki, akkor én mérges let­tem és bosszút akartam állni. Közben eszembe jut Jézus, és azt mondom, ugyan, nem fogom visszaadni a felrúgást, szeretnem kell a másik embert. — A nevelők mit szólnak, hogy gyülekezetbe jár? — Tudják és örülnek neki. A kisebb gyere­keknek én tartok órákat és a felnőtteknek ez tetszik. Mások kinevetnek, ami rossz! — Mit csinálnak azokon az órákon? — Bibliából olvasok föl nekik történeteket, előtte énekelünk. Ugyanúgy csinálunk mindent, mint a felnőttórákon. — Melyik történetet kedveli legjobban a Bib­liából? — A József és testvérei, ami a Mózes első könyvében van. Akarja, hogy elmondjam? ... És Orsós József mesélni kezdi a bibliai történe­tet. Néha beletúr bozontos fekete hajába, de te­kintetével mindig a hallgató szemét keresi... — Mi ebben a történetben, amit tanulságként lehet elmondani, ami miatt tetszik? — ... Az, hogy az Isten minden körülmények között vele van. Csak ennyit. Csendesnap gyümölcslevessel Kaposszekcsőn a metodista szeretetotthonban folytatódott a sátormisszió programja. Itt gyüle­keztek az ország legtávolabbi pontjáról - mond­juk Nyíregyházáról fiatalok, de érkezett például Münchenből is. Kosa Istvánnéval a konyhán beszélgettünk. — Mi készül ebből a sok-sok tojásból? — Gyümölcsleveshez habarás. Ez a dolgom. Ifjúsági csendes nap kezdődik ma este. Százöt­ven, kétszáz emberre számítunk. Minden este Dombóváron, a sátorban lesz evangélizáció. Én úgy szolgálok, hogy főzök. A gyümölcsleves Sátormisszió után zöldbabfőzelék, sülthurka, kolbász lesz a mai menü. — Mit jelent a maga számára a gyülekezet­hez való tartozás? — Azt, ami a sátorban is föl van írva, hogy a problémára nincs más megoldás, mint Jézus. Ezt hallottuk egész héten. Ezt tapasztaltam én is. A férjem elvesztése után, ha nem lett volna ez a hitem, akkor már régen nem vagyok itt. Ha nem tudtam volna kiben bízni, ma már nem él­nék. Vállalni tudtam nyolc gyereket a nevelőott­honból, lett értelme az életemnek, egyikük már férjhez ment, a legkisebb meg, tetszik látni... Teljessé lett az életem velük, mert nekem nem lehetett saját gyerekem. Akarati döntés Hecker Márton metodista lelkész foglalja ösz- sze a sátormisszió néhány napjának esemé­nyeit, tanulságait, lehetőségeit: — A német metodista egyház sátormisszió­jának legnagyobb sátra érkezett a múlt héten Dombóvárra. E misszió igazgatója is jelen volt. Maga is lelkész. Az ő véleménye szerint Né­metországban nem lett volna annyi ember va­sárnap három alkalmon is, mint itt Dombóváron volt. Ézen az esti evangélizáción például két­száznegyvenen voltak. Az evangélizációk köz­ponti mondanivalója az volt, hogy ismét felkí­nálta a lelkésztestvérünk az újból és újból meg­adatott újrakezdés lehetőségét, amit személyes lelki gondozói beszélgetéseken is megerősített. Ezeken a beszélgetéseken lelki terheket, gon­dokat tehettünk le az Úr Jézus keresztje alá. Voltak, akik először döntöttek Jézus Krisztus mellett, életüket teljesen rábízva a Megváltóra. Óriási öröm számunkra, ha emberi életek meg­újulnak. Sokat jelentett, hogy a mi testvérünk semmiképpen sem akarta, hogy érzelmi beha­tás alapján lépjen valaki, hanem akarati döntést várt és kért. Nagyon fontos ez manapság, ami­kor sokan manipulálnak embereket érzelmek alapján. Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem/szerető szívre sohase leltem./Zokog a lelkem. Keresek vala- kit/S nem tudom, ki az/a percek robognak, tűnik a tavasz /S nem tudom, ki az./ József Attila Ver­sét idézte Uzsák Erzsébet irodalomszakos ta­nár, aki e misszió irodalmi körének a vezetője. — Költők műveit, bibliai részleteket adunk elő - kezdi a beszélgetést -, amelyek alátá­masztják a sátormisszió eredeti gondolatmene­tét. József Attila, Ady Endre költészetében na­gyon sok istenes verssel találkozhatunk. Olyan értékeket tárnak elénk, amelyekből a szeretet, megértés, egymás iránti felelősség tudata su­gárzik. — Nem lehet véletlen, hogy József Attila Ke­resek valakit című versét idézte. Ebben a kere­sésben miként jutott a gyülekezethez? — Egy kolleganőm révén jutottam a kapos­vári gyülekezetbe, onnét ide Kaposszekcsőre. Szeretnék minden alkamat megragadni, hogy amit én kaptam, azt tovább is tudjam adni. Biz­tatnom kell a gyerekeket, akiket tanítok, hogy az itt kapott dolgokat érdemes megérteni, megélni, az életükben realizálni. A világi értékrendek elto­lódnak, torzultak. Nem elég a bibliai mércéket olvasni, azokat élni kell, hogy tiszta érték kép­ződjék belőle. Ha az ember tud ezek szerint élni, akkor az előbb-utóbb kihat a környezetére, kapcsolataira is. A tízparancsolat szerint élni egyszerű lenne, ám mégis ez a legnehezebb. A széthordott parázs Szuhánszky Gábor dombóvári metodista lel­kész volt a szervezője e sátormissziónak. A programok mellett a város különböző pontjain is jelen voltak gyülekezeti tagok: — A városcentrumban, a vasútállomáson, Gunarasban vannak felállított asztalaink - so­rolja a lelkész -, ahol a kimondottan egyházi irodalom általunk válogatott könyveit, kiadvá­nyait lehetett megvásárolni. Éppen ezért nem voltunk konkurensei egyetlen más árusnak sem. Erre kértünk és kaptunk enqedélyt a vá­rostól. — Ki finanszírozta ezt a rendezvényt? — Önellátók voltunk. Önkéntes adományok­ból tartottuk fenn a centrumot. A jelenlevőktől részvételi díjat nem fogadtunk el, hanem az adottságainak megfelelő adományt. Ez nem ki­mondottan pénzt jelent. A környező gyülekeze­tek komoly hátteret jelentettek például a zöldségellátásban. — Úgy gondolom, az érdeklődők számával is mérhető e misszió, vagy mondjuk az ifjúsági csendesnapok hatékonysága. Lehet, hogy ezt nem kísérik figyelemmel, de minden munkában szükség van olyan jelzésre, amiből tükröződik, hogy nem hiábavaló. — A velünk konferenciázó fiatalok évről évre visszatérnek és barátaikat is elhozzák. Szíve­sen vesznek részt alkalmainkon, és a progra­mok kialakításába is beleszóltak. A lelki hátteret mi, felnőtt lelkészek biztosítottuk, de a ho­gyanba kértük a fiatalok véleményét, akarását is. Hiszünk abban, hogy életre ható következ­ményei vannak az ilyen nyári csendesnapi talál­kozásoknak. Az ekkor született akarati dönté­sek az élet alaphangját határozzák meg, formál­ják az egész karaktert, a jellemet. A sátor nyitva állt minden más vallású és elkötelezettségű ember előtt, és az evangélizáción való részvétel a jövőben nem jelent irántunk érzett elkötele­zettséget. Hiszem, hogy akik itt voltak a sátor­ban, más emberként térnek vissza a saját gyü­lekezetükbe, abba a közösségbe, amely küldte őket. Ha kallódó, magányos lélekkel lépett va­laki ide, neki is változik az élete. Biztos vagyok ebben. — Fontos feltétel a közösséghez való tarto­zás, a közösségi alkalmakon való részvétel? — Valahol azt olvastam, hogy nem lehet Ro­binsonként keresztyéni életet élni. Meggyőző­désem, hogy szükség van közösségre. Külön­ben az ember megüresedik, kihűl, mint a pa­rázs, amit széthordanak. Elveszti a maga mele­gét, hűvös lesz, nem tölti be funkcióját. A ke- resztyénség olyan parázs, amelynek szüksége van arra, hogy találkozzon egy hozzá hasonló­val, egymásra hassanak, épüljenek egymás ál­tal, segítsenek egymásnak. Korunk félelmeire adott válaszok igazán csak a közösségekben ta­lálhatók. A közösségben a gondok problémák feloldódnak, és az ember képessé válik, hogy segítség legyen mások számára. Nem lehet kívülálló — Nem tartom magam kívülállónak - kezdi gondolatait Vértesy Rudolf evangélikus dombó­vári lelkész -, hiszen ugyanattól a krisztusi sze­réttől indíttatva vállaltam, végzem a szolgálatot magam is, mint ami ott a sátormisszió hátteré­ben jelen van. Egy-egy evangélizációs esten magam is részt vettem ott a sátor alatt. Nem éreztem idegeneknek azokat, akikkel ott talál­koztam. Más ökumenikus alkalmakon ugyan­ezeket az arcokat lehet látni. — Több ez az arc ott a sátorban, vagy keve­sebb, más alkalmakhoz viszonyítva? — A mi szolgálatunkban nem lehet statiszti­kai adatokkal mérni és minősíteni az eredmé­nyeket. Ha tehát azt mondom, hogy kevesen voltak a sátormisszió célkitűzéséhez, akkor ezt viszonyítanom kellene az előkészítő munka nagyságával, és nem bírálatként teszem ezt, hanem a testvéri együttérzés hangján. Kérdés lehet, hogy miért nem vagyunk többen? Az el­múlt évtizedekben sokkal nagyobb lelki rombo­lás történt, mint ahogy mi azt belátjuk. Ennek nem csupán az ideológiai elnyomás az oka. Mögötte van ä külsőleges, hagyományos ke- resztyénség is, amely keveset tudott megmu­tatni Krisztus valóságából és a keresztyén élet komolyságából. A sátormisszió munkáját éppen ezért tartom jelentős tevékenységnek, mert modern eszközök felhasználásával - sokszor meghökkentő módon - próbál elérni embereket. Azt mondta a polgármester Dr. Fazekas István a sátormisszió idejének egy részén nem tartózkodott a városban, de a rendezvényről az a véleménye: — Minden olyan kezdeményezést, ami a dombóvári emberek lelki életének erkölcsi töl­tést ad, támogatni kell. Ilyenre szükség van, bármelyik felekezet kezdeményezze. Ha valaki ebből a lelki tespedtségből megpróbálja az em­bereket fölrázni, jó szolgálatot tesz. — Ez a megjelenési forma nem zavarja a közvéleményt, hogy sátorban hirdetnek igét? — Ahogy én a metodisták alapállását isme­rem, szeretnének a legközelebb kerülni az em­berekhez. Nincsenek nagy templomaik. Egy­szerűen berendezett imaházuk van itt a város­ban is. Nem erőszakosan, hanem nagyon szoli­dan, emberileg közelednek az emberhez. A vásártér hasznosítása A misszió közterületeken volt jelen Dombóvá­ron. Ennek elfoglalására engedélyt kellett kérni. — A polgármesteri hivatal, mint hatóság - magyarázza Újvári Ildikó főelőadó - Szu­hánszky Gábor kérésére egy információs asztal felállítását engedélyezte Dombóvár központjá­ban, a könyvesbolt előtt. Méltányossági okokból nem kellett fizetni ezért. Én csak annyit tudok róla, hogy egy országos rendezvény, több me­todista lelkész volt jelen, állítólag ... Biztos egyeztetett a többi egyházzal is ... — A mi szempontunk a vásártér hasznosí­tása - mondja Ábrahám Mária megbízott mű­szaki vezető, ezen a területen vásárok, vagy mutatványosok szoktak lenni... ^ — Amikor ötven százalékos áron engedé­lyeztük a sátor felállítását ezen a területen, je­leztük szándékunkat is. Szerettük volna érzékel­tetni, hogy hasznosak tartjuk ezt a rendezvényt - fűzi tovább a gondolatokat Horváth Imre, a költségvetési üzem főkönyvelő-helyettese. Ne­künk minden fillére szükségünk van, de úgy lát­tuk, segítünk másoknak, ha elengedjük a fele összeget. Az eredeti összeg 18 ezer forint áfá­val együtt. Van egy négyzetméteres árunk, a pi­acról élünk mi is ... És a szomszéd? A vásártér mellett lakik Pintér János lakatos. Ő válaszolt a kérdésre, hogy mi történt itt a téren, a nagy sátor alatt: — Metodisták jártak ide, úgy mondta a fel­eségem. Állítólag vasárnap meghívták a katoli­kus esperest is. Én nem járok templomba, de vallásos vagyok. — Máskor is van itt ilyen sátoros rendez­vény? Nem zavarja ez magukat? — Volt valamikor május elsején, amikor köte­lezően jártak ide az emberek. Ázóta az autóve­zetést tanulók kanyarodnak erre. Ez a sátor bennünket nem zavart. Amikor kivilágították a sátrat kívül, ott volt egy kereszt, amit az ágyam­ból lehetett látni. Tékozló fiú a plakáton Macskássy Izolda grafikusművész azt a megbízást kapta, hogy a sátormisszió plakátján jelenítse meg a tékozló fiú történetének valame­lyik pillanatát. A rajzon két alak van. A hazatérő fiút fogadja az apa. Mindkettő térden, illetve fél­térden ábrázoltatott. — Miért éppen ezt a bibliai történetet válasz­tották a megbízók? Szuhánszky Gábor válaszolt: — Amikor evangélium hirdetésről van szó, amikor örömhír üzenetről, akkor mi mindig az új­rakezdés lehetőségére gondolunk. Lehet egy életet újra kezdeni akkor is, ha az ember telje­sen kilátástalan, összetört, mindig van valaki, aki segíti. Decsi Kiss János

Next

/
Thumbnails
Contents