Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
1991. július 25. PÚJSÁG 3 Figyelmeztető tüzek számokban (3.) Vannak itt még beszédes számok, például a tűzesetek területi megoszlása. Az 1990. évi esetszámok, valamint a kárérték összegének adatából, a területek által képviselt részarányok szerint, emelkedő sorrendben a következő rangsor állítható: PAV (Paksi Atomerőmű vállalat) kettő tűzeset és 20 ezer forint kárérték, Dombóvár város és városkörnyék 32 tűzeset, egymillió forint a kárérték, Bonyhád város és város- környék 37 tűzeset, 1,4 millió forint a kárérték, Paks város és váorskörnyék 80 tűzeset, 3,8 millió forint a kárérték, Tamási város és városkörnyék 81 tűzeset, 5,5 millió forint a kárérték és Szekszárd város és város- környék 107 tűzeset, 5,8 millió forint a kárérték. Az adatok vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a területek gazdasági jellegére, kiterjedtségére, településszerkezetére. A veszélyforrások mennyiségi és minőségi változása az elmúlt években Paks és Szekszárd város és városkörnyék területén volt jelentős. A folyamatban lévő, illetve befejeződött nagy- beruházások, rekonstrukciók, Paks településszerkezetének átalakulása, a lakónépesség számának felfutása, tűzesetekre gyakorolt hatása a területek közötti megoszlásból hűen tükröződik vissza. Meghatározó a sorrendiség tekintetésben, hogy a nagy értékkoncentárciót képviselő, a legtöbb veszélyes anyagot és technológiát alkalmazó ipari létesítmények (állami, szövetkezeti, tanácsi, magán) a legnagyobb kiterjedt- ségű Szekszárd város és városkörnyéke területére koncentrálódtak, míg a két legkisebb területű város és városkörnyék - Bonyhád és Dombóvár - esetében a mezőgazdasági jelleg dominál, kevés számú településsel párosulva. A második legnagyobb területtel és szétszórt településhálózattal rendelkező város és városkörnyékünk - Tamási - esetében nem egyenletes, de növekvő ütemű változás tapasztalható. A statisztikai adatokat bemutató írásunkból tulajdonképpen már nincs más hátra, mint egy megjegyzés. Megjegyzésünk: Mivel a „rossz tűz” mindig veszélyeztette az embert, az anyagi javakat, bekövetkezte természetesen témája a sajtónak. A megelőzés szolgálatába állított szelíd elrettentés érdekében is majdnem minden tűzesetről értesül a megye közvé- lemnye. Az egyszeri - az éppen „aktuális” tűzesettel foglalkozó - híradás azonban egy kicsit más érzelmeket kelt, mint így összesítve látni mindazt, ami az 1990-es esztendőben a lángok martalékává vált, s veszendőbe ment. S az adatok mögött látni kell azt az erőfeszítést, amit elsősorban a tűzoltóknak kell kifejteniük, hogy még több kár, veszély ne fenyegesse, illetve érje a megyét, lakóit. Mégegyszer leírva: 339 tűzeset, 17,5 millió forint ment füstbe-veszendőbe - ez figyelmeztető! Tallózás a 339-ből Végezetül néhány jelentősebb eset: 1990. január 26-án a Szakszervezetek Házában keletkezett tűz. Az ok: hőátadás. A kárérték 1 millió forint. Februrá 26-án Bölcske, Akácfa u. 12. szám alatti lakásán özv. Kovács Ferencné idős asszony a gáztűzhelyet kívánta üzembe helyezni. Gázlobbanás történt. A károsult sérüléseibe belehalt. A tamási Széchenyi Mg. Tsz. Pári szarvasmarha-telepén március 11-én tüzelő-, fűtő-, szárítóberendezéstől keletkezett tűz, 500 ezer forintos kárértékkel. Augusztus 8-án a Simontor- nyai SIMOVILL Ipari Szövetkezetnél pusztított tűz, vélelmezetten elektromos áram következtében. A keletkezett kár 2 millió forint. (TM Tűzoltóparancsnokság) „A kárpótlást nem lehet igazságosan megvalósítani” Interjú Eörsi Mátyással, az SZDSZ ügyvivőjével Eörsi Mátyás, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője azt szeretné, ha a jelenleginél is több alkalommal hallanák az állampolgárok a „privatizáció” szót. S hogy miért? — Azért, mert ez azt is jelentené, hogy a privatizáció felgyorsult - vélekedett a gazdasági szekember, aki a helybeli SZDSZ meghívásának eleget téve egy munkamegbeszélés erejéig látogatott nemrég Szek- szárdra. - Az elmúlt társadalmi rendszerben a magyar gazdaság mérhetetlen rossz hatékonyságát főképpen az okozta, hogy az állami tulajdonban lévő tárgyaknak nem volt tulajdonosa. Az állam - attól függetlenül, hogy ki irányítja, tehát lehetnek azok kommunisták, MDF-esek vagy SZDSZ-esek - rossz gazdálkodó, ezt tudomásul kell venni. Éppen ezért az állami tulajdonú tárgyakat magánkézbe kell adni. — Ez tehát a privatizáció. Miben különbözik ettől a reprivatizáció? — A reprivatizáció a kisgazdapárt szélsőséges programja, melyről ők is tudják, hogy nem valósulhat meg. De nem is kívánják ezt a programot igazából megvalósítani, viszont a nemzeti egyetértés helyett sikerült elégedetlenséget szítaniuk és vitákat provokálniuk. — S a privatizáció megvalósítható mindenki megelégedésére, azaz igazságosan? — A privatizációt nem igazságosan, hanem a gazdasági törvényszerűségek alapján kell megoldani. Tehát a vagyontárgyakat azok kezébe kell adni, akik azokat a leghatékonyabban képesek működtetni. Az elmúlt társadalmi rendszer kár- vallotjait pedig nem a privatizáció útján kell kárpótolni, hanem más módon. Ezt a két dolgot nem célszerű összekeverni. A Eörsi Mátyás, SZDSZ: „Találunk kiutat” kárpótlást természetesen nem lehet igazságosan megvalósítani. Vagy mindenkinek adok, vagy senkinek nem adok semmit. Azt is szinte lehetetlen eldönteni, hogy a kárpótlást illetően meddig menjünk vissza az időben. 1949-ig? S miért nem 1939-ig, vagy éppen a mohácsi vészig? A magyar történelemnek alig volt olyan szakasza, ahol a tömegek nagy részét ne érte volna rendkívül igazságtalan károkozás. — Miként vélekedik arról az állításról, mely szerint az ellenzék - s így az SZDSZ - különböző parlamenti trükkökkel próbálta akadályozni a kárpótlási törvény elfogadását? — Ez meglehetősen vicces álláspont. Az ellenzék - kisebbségi helyzetéből következően - ha akarná, sem tudná megakadályozni a parlamenti törvények megszületését. S ha valaki fellapozza a parlamenti naplót, akkor máris látni fogja, hogy minden tíz kormánypárti felszólalásra egy ellenzéki hozzászólás jutott. A hosszú ideig tartó parlamenti vita főképpen a kormánypártiak - azon belül is a kisgazdák - mérhetetlen hozzászólási kedvének volt köszönhető. — Önnel már előfordult, hogy az egyik hasznosnak tűnő javaslatát a parlamenti többség tárgyalás nélkül elvetette. Miként érezte magát? — Nagyon rosszul. Amikor a tavalyi év végén a parlament az utolsó pillanatban fogadta el a költségvetési törvényt, ebből azt szűrtük le, hogy rendbe kell hozni a törvény tárgyalásának ütemét. Ekkor tettem a parlamentnek egy erre vonatkozó indítványt, melyet ráadásul Kupa Mihály pénzügyminiszterrel is egyeztettem. Azt javasoltam, hogy a kormány március 30-ig terjessze elő a koncepciót, októberig a törvénytervezetet, s ebben az esetben lesz időnk a részletek megvitatására. A kormánykoalíció még azt is megtagadta, hogy ezt napirendre tűzze a parlament. Itt tartunk, lassan vége a nyárnak, és még a koncepcióról sincs semmi információnk. Sajnálom, szerettem volna segíteni abban, hogy megalapozott költségvetést tárgyaljanak a honatyák. Mindenesetre az mérsékeli az elkeseredésemet, hogy nem rövid távon gondolkodom. Bízom abban, hogy az ország lakossága már most rájött: rossz helyre adta a szavazatát — Már válságban van az ország, avagy a csőd - ahogyan azt egyesek megjósolták - őszre várható? — Már válság van, a gazdaság mind nehezebben döcög, az infláció egyre nagyobb. A kérdés csak az, hogy mindez mikorra vezet robbanáshoz, mikor válnak a folyamatok kezelhetetlenné. De hadd ne jósoljak. A válságot jó lenne elkerülni, ám ez nem rajtunk múlik, hanem a kormánypártokon. Szeri Árpád Zodiákus, a rém Zodiákus az asztrológia szerint az égboltnak a nappálya két oldalán elterülő, tizenkét egyenlő részre - csillagképre - osztott sávja. Zodiákus a New York-i rendőrség szerint az a rejtélyes gyilkos, aki rémületben tartja a várost, minthogy 21 naponként végez egy-egy ártatlan áldozatával. A névjegyét minden alkalommal formálisan is leteszi: az első tettét a Bika, a másodikat a Skorpió, a harmadikat az Ikrek jegyében követte el. A negyedik június végén kapta a halálos lövést a Central Park füvén: a 30 esztendős csavargó teste mellett megtalálták a félreérthetetlen üzenetet. A gyilkosságot az Oroszlán jegyében követte el Zodiákus. Az az igazság, hogy eleinte senki sem hitt e Különös bűnügyi szenzációban, még a rendőrség sem, azt tartották, hogy a lapok találták ki e folytatásos krimit. Aztán, ahogy szaporodtak a csillagképek jegyében halált osztogató Zodiákus „rajzos” üzenetei, a nyomozással megbízott hadnagy maga figyelmeztetett a Post című lapnak nyilatkozva: „Vigyázat, megszállott gyilkossal állunk szemben!” Borelli hadnagy, mint kiderült, egyetlen bizonyosat tud, azt, hogy a gyilkos minden esetben hátbalövi áldozatait. Használható nyom nincs. A tanácstalanság elvezette az amerikai asztrológusok szövetségének főtitkárához, hogy nézné meg e rajzos tüneteket. Mister Cooper, hangjában eléggé el nem ítélhető módon azt mondta: „A rajzok primitívek, és a gyilkosságok sem esnek egybe a csillagképek helyzetével. Ez az ember nem tanulmányozta eléggé az asztrológiát”. A tények szerint, vélhetően azért, mert több időt szentelt a 38-as kaliberű colt tanulmányozására, amivel viszont mesterien bánik. Egy fesztivál visszhangja Báta kis község. Az elmúlt hét nagy eseményei azonban kissé kiemelték egyhangú, hétköznapi munkával telő napjaiból. Még az éppen folyó aratásnál is nagyobb beszédtémává vált a mörlenbachi tánc- együttes fellépéssorozata, hiszen egy hétig köztük éltek. Most, hogy már nincsenek itt, némi ürességet hagytak maguk mögött. A vélemények és kritikák mindenfelől elhangzanak. A község lakói már részvételükkel is bizonyították véleményüket. A polgármester meleg szavai és szívélyes invitálása, amellyel meghívta Bátára Mörlenbach polgármesterét, jelezte, hogy ez a kapcsolat már túlnőtte egyszerű néphagyományokon alapuló szálait. Sajnos, egy szerencsétlen baleset némileg beárnyékolta az utolsó napokat. A német csoport vezetője, Franz Schmit a balatoni kiránduláson elesett és eltörte a lábát. Vendéglátóik és kísérőik azonban gyors intézkedésükkel és közreműködésükkel a sérültet másnap délre hazajuttatták Frankfurtba, ahol 22-én már meg műtötték. A táncosok tovább folytatták fegyelmezetten programjukat, és igyekeztek kétszeres erővel bizonyíteni képességeiket. Sikerült nekik. A búcsúest önfeledt vidámságával és mulatásával igyekeztek elodázni az indulás pillanatát, ez azonban mégis bekövetkezett. Muth József Visszaesett az építkezés Madocsán eddig évente 9-10 új házat is építettek. Az építési kedv azonban az idei esztendőben jócskán visszaesett. Igaz, az önkormányzatnak beépíthető, új telke sincs, amit el tudnának adni. Ez év első félévében hét családnak biztosított az önkormányzat első lakáshoz jutási támogatást. Gondozási központ öregeknek Gyulajon a cigánykollégium kihasználatlan volt, hiszen a negyven férőhelyes kollégiumnak csak tizenöt lakója "maradt". Az önkormányzat képvi- selő-testülete úgy határozott, hogy megszünteti, és az épületben egy öregek gondozási központját alakít ki. A központ bentlakásos és napközis formában működne. Az átalakítás részben önkormányzati beruházás, részben pedig a Népjóléti Minisztériumhoz benyújtott pályázat utján elnyert egymillió forintból fedezik majd. Az épületben két-három ágyas szobákat alakítanak ki, és központi fűtést is szerelnek majd. Az étkezésről az idős embereknek az általános iskola konyhája gondoskodik majd. Várhatóan október 1-jétől vehetik birtokukba az idős emberek a gondozási központot. Művészek Kölesden A kölesdi alkotóházba július 22-én, hétfőn hét amatőr festő- és szobrászművész érkezett a kölesdi művelődési ház meghívására. A Mészáros László Budafoki Képzőművész Egyesület tagjai már tavaly is eltöltöttek itt néhány napot, s az idén nyolc napot tartózkodnak Kölesden. Programjukban a környékbeli kastélyok, emlékhelyek megtekintése szerepel, és természetesen az alkotó munka is része az itt eltöltendő időnek. Állásfoglalás a vitáról A Magyar Szociálist Párt Dombóvári Koordinációs Tanácsa Elnöksége a szakszervezetekkel kapcsolatos vitáról állás- foglalást készített, melyben tiltakozásukat fejezik ki a szak- szervezetek életébe történő bármilyen külső beavatkozás ellen. A százéves magyar szak- szervezeti mozgalom autonómiáját semmilyen külső erő nem befolyásolhatja! Wojciechowski Klaudia Sióagárd, Dózsa u. 12. Tolnai Győző Aparhant, Petőfi u 39. Németh Diána Decs, Széchenyi u. 22. Orbán Marianna Felsőnána, Kossuth L. u. 20. Pintér Gitta Noémi Varsád, Kossuth L. u. 51. Gyermekszépségverseny, 1991. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebbnek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszépségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Sokan érdeklődnek, hogy mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. Még sokan várakoznak, de előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Legközelebbi, szombati számunkban a simontornyai Bősze Andrea, a bátaszéki Pénzes Andrea, a szálkai Bónus Ákos, a decsi Wágner Ida, a decsi Biczók Renáta fényképét közöljük.
