Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20 / 169. szám

1991. július 20.

(tolnau , ,

^NÉPÚJSÁG 5

Három iráyból futnak az utak a teveli főtérbe: a lengyeli dombok felől, a bonyhádi völgységi lankák öleléséből kibújón, no meg a 63-as útról. Nyár van, tüzes Napja szórja sugarait erre a többnemzetiségű, békés közösségben élő szépen gyarapodó falura.

Sürgés-forgás a főtér környékén, az útkaparó söpri,lapátolja a szél elől elkapkodott szemetet, a nyugdíjas a pirosra mázolt pádon vár a buszra, míg többen is a vasbolt felé igyekeznek. Decist vesznek, a krumplibogár ellen, kérdik, van-e koncentrátum, mások egy kiló szöget méretnek meg a nyelves mérlegen, mert kell az az ólszögelésnél. Táp, benzin és dísztárgy szépen megfér az áfész boltban.

— A Gelkát is itt kell bejegyeztetni?

Itt kellett. Kilépünk, s látszik egyszerre, a bolt most kapott új ruhát, amit a polgármester meg is említett legutóbbi találkozásunkkor.

Milyen ez a Tevel? Mit mutat meg pár órás ismerkedés alatt, mennyit árul el titkaiból, az itt élők szeretetéből, keserű perceiből, boldogságából, kínlódásából?

Beszédes, jókedélyű a nép.Csak szólni kell. Bogos Zoltán, akit „leútkaparóztam”, tanácsi alkalmazott. Átszól a komájának, aki a biciklit igen vígan tolja.

— Mi van Gáspár, öblítettél?

— Hát a szesztilalom? - incselkedem, mire leint. Az már a régen a múlté. Hogy így összemelegedtünk, már meséli is gondját.

— Üzentek a téesztől, hogy van disznópénzem. Kapom magam, megyek az irodára, ahol mondják, van ám egy számlád! No, gondoltam. .., április végi a járandóságom, s most hozzák, az Isten a... Mondtam én, majd ha ti fizettetek előbb, akkor én is megfizetem a kerti szántást, tárcsázást.

Söpör tovább feszt, se keze, se szája meg nem áll. Kedélyes ember, amolyan nyíltbe- szédű! Nyújtom a kezem a pádon ülő idősebb bácsinak. Meghökkenek, mert a balt nyújtja viszonzásul. A másik hiányzik. Látszólag Pál András bácsi beleszokott ebbe, s a melléülőnek rögtön a fogságról beszél. Kolozsvárról, a hadseregről, egészen 48 őszéig hallgatom a háborús időket. Hirtelen vált témát.

— A nyugdíj nem sok. Nyolcezer.

Mögöttünk megáll a kerékpáros, akit Bogos

Zoltán az öblítősnek titulált.

— Nem volt a boltban amit akartam venni. Keserűsó. Olyan keményet trágyáznak a disznók, gondoltam valami biológiai hiba van bennük. Két anyadisznó.

— Krumplit adjál nekik! - mondja Pál András bácsi. Semmi darát ne adj! Salátát.

Weber tanár úr

A délelőtt nem unalmas itt a pádon. A hivatalból - régen községháza volt, aztán tanácsháza, ma polgármesteri hivatal - asszonyok kerülnek elő. Próba, szerencse alapon odaszólok.

— Ebben a melegben legjobb lenne a strandon.

— Az igaz, de kinek van arra ideje? - kérdez vissza egy középkorú hölgy.

— Tán nincs otthon az Opel? - replikázom.

— Opel! Nem Opel van már, hanem Volkswagen. A fiaméknak, a fiataloknak meg Ford. Az Opelt már lecserélték.

Ezen aztán annyira meg is lepődöm - mármint azon, hogy éppen Tevelen nem tudom rajtacsípni az asszonyokat azon, hogy nem ismerik eléggé a nyugati autómárkákat - hogy észre se nagyon veszem az ismerőst.

Wéber tanár úr érkezik, aki így nyáridőben majd mindenkinek csak Lacika. A képviselő úr, aki maga is felel egy részben azért, hogyan mennek a dolgok a völgységi falvak egyikében. Nyári szabadságon van. De máris a táborra készül, most is akadnak elintézni való ügyei. Azon kapjuk magunkat, hogy a régi szép idők emlékére nosztalgiázásba kezdünk.

— Te, mondd, mi öregszünk, hogy emlékezünk?

— Á fenét, csak az emlékek régiek - nevet és meginvitál bennünket a családi ház szuterén- jában működő vállalkozásba. Mit is cifrázom, egy jófajta kocsmai műintézménybe térünk be, szót váltani a falu, a család, a kis és nagyközösség, a hétköznapok dolgáról. Azonnal a falut emlegeti, az országgyűléstől kapott hárommilliót, a vastalanítóról, az iskoláról szól, a tornateremről, a bajaikról. Egyszerre mindenről akarunk beszélni, s úgy vagyunk mint a dadogós, akit gyógyítás után még annyian sem értettek meg, mint előtte, mert nagy sietségében, hogy behozza a lemaradását, egyszerre két sort

TEVELI KÉPEK

mondott... Az utcán egy öregforma háznál kisebb brigád ügyködik. A fiatalok Romániából jöttek, megvették a házat, most újítgatják föl - tudjuk meg Wéber Lászlótól, aki aztán el is köszön. A polgármesteri hivatalban bonyhádi ismerős. Dr.Schuller Zoltán teveli jegyző. Előtte a Bonyhádi Városi Tanács VB titkára volt. A régi gárdából hárman is távoztak Bonyhádról, hiszen Májer János Váralján, Probszt Józsefné Lengyelben, dr. Schüller Zoltán pedig Tevelen lett jegyző. Kérdem is tőle, nem kevés neki egy város után a falusi jegyzőség, nem vágyik ennél többre?

— Akad itt feladat igen szép számmal, s ha jó színvonalú munkát kíván végezni az ember, ismerni akarja a községet, az itt élő embereket, akkor ez nem is kevés. Persze szubjektíve ... ám összességében mégsem kevés.

Időközben a polgármester is bekapcsolódik a beszélgetésünkbe. Arról ejtünk szót, hogy a felszabadult Magyarország úgy is ünnepelheti azt, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot, ahogy ők teszik - vagyis halottak napján egy csokor virágot letesznek az itt elesettek sírjára. Azt mondja Kitanits Lajos, hogy ott is egy anya gyermeke nyugszik, s az is az európaiság része ha fejet hajtunk, egy emlékező pillanat erejéig előtte.

Mit ér a falu, ha Tevel?

Falusinak lenni állapot kérdése. Akinek sohasem volt kötődése a girbe-gurba utcákhoz, a régen poros-sáros utakhoz, a kedves, fejkendős öreg nénikékhez, a zörgő parasztszekérhez, és a bakon ülő pirospozsgás parasztemberekhez, annak hiába is magyarázza bárki a falu csodáit. Sok kicsi, apró csoda viszi előre a hétköznapokat, s ha majdan egyszer mindenki megérti, hogy a magyar falu sorsa egyben az ország sorsa is, nem kell kuncsorogni kormánykörökig egy vastalanító egy—kétmilliós segítségéért. Falusinak lenni hátrány is.

Tevelen székelyek, svábok, a Felvidékről idekerültek és őshonos magyarok szépen megférnek. Mit mond erről a polgármester?

— Közös célokért összefog ez a falu, persze eltérő vélemények itt is adódnak, ezt lehet érzékelni. A jegyző ehhez hozzáteszi: - Jogilag valós már a mai falusi önállóság, ám anyagilag nem feltétlenül igaz ez, s egy biztos: tartósan semmiképpen nem maradhat így, mert nem lesz mivel önkormányozni. A polgármester szerepéről beszélünk, arról, hogy mint a falu első és választott embere, a falu gazdája elsősorban

Itt valószínűleg székelyek laknak

milyen elvet valljon? — Neki nem elsősorban az államigazgatási feladatokkal, az ügyintézéssel kell lefoglalnia magát - mondja Schuller Zoltán.

— Úgy érzem, elsődleges célom csak az lehet, hogy az itt élő emberek jól érezzék magukat - érvel Kitanits Lajos. Mennyire igaza van... nagy dolog az, hogy ahol lakom, ahol a házam, családom van, egyszerűen jó legyen élni. Érezni kell, látni meg tudni, ha nem is mindig úgy tesznek ahogy én szeretném, a közösségért teszik. A falu érzékeny műszer, kis közösség, ahol majd mindenki tud a másik dolgairól, s ha érzik, hogy törődnek velük, akkor megtisztelik a közéleti embert.

— Az idén nem vetünk ki adót, bár bizonyára akadnak majd kellemetlen döntések is, melyek a többség érdekét tartják szem előtt - mondja a két vezető.

Tevel ősrégi település, ahol a ma feladatai sem egyszerűek. Nem örököltek a mostaniak üres kasszát, s ez azért elárul valamit a gondos gazda kezemunkájáról, amit eképp akarnak folytatni is. Sok megoldásra váró feladat van egy ilyen faluban. Itt aztán van miért küzdeni, van mire kérni is. A parlament által megszavazott 5 milliárd forintból Tevelre is jut 3 millió 150 ezer. A tornacsarnok befejezésére is. S a falusi

Pannon táj, bárányfelhőkkel

gyerek se a templomfalon tanulja ezután a lab- dapasszolást, bordásfalon és nem gesztenyefán virtuskodik majd a húzódzkodásnál. Tornateremhez szokott városi embereknek nem nagy ügy az ilyen, de akad falun sok olyan ember, aki úgy hal meg, hogy azt sem tudja, milyen belülről egy tornaterem. Hát majd ezután az unokáik tudni fogják.

— A vastalanítóra beadott pályázatunkon 4,5 millió forintot kérünk a falunak, az egészséges ivóvízhez. Döntés a második félévben lesz - mondja Kitanits Lajos.

A boylerok hamar tönkremennek, a víz barnás, és ami fő, igen egészségtelen. Igénye van a falunak a jó vízre. Mi van ebben furcsa annak, akinek egészséges víz folyik a csapjából? Most kivitelezőt keres a falu, aki majd megépíti azt a nagyon várt vastalanítót.

— Céltámogatás nélkül képtelen ez a falu megoldást találni. S ebben hasonlatos igen sok mai magyar településhez, ahol ugyanúgy mint a családoknál is, az üres bukszából való gazdálkodás nagyon nehéz feladat.

Tevelen körzetesített általános iskola van - nem is akármilyen - ahová závodi, bonyhádva- rasdi és kisdorogi gyerekek is járnak, no meg a teveliek, összesen 292-en. A településnek van óvodája, kulturháza, ahol szépen megfér a székely és a sváb hagyományőrző együttes. Mi több, egymás báljaira is elmenjek, s a sváb bálon a székely gyerek is úgy ropja a polkát, mint ahogy az ő báljukon teszi azt azis, aki sch-val írja a nevét. Hol vannak már a régi, keserű, meg nem értett vegyes szerelmek? Ma már nem kell bujkálni, ma a vegyes házasság épp oly természetes, mint ahogy nem az volt a kezdeti időkben.

Az óvodások, az iskolások szép számmal tanulják a német nyelvet, most indul az angol oktatása is. S mindez falun,igaz a huszadik század vége felé, valahol Európában. Tevelen még a bonyhádi zeneiskolának is van kihelyezett tagozata. Mit ér a falu ha Tevel? Halad a korral, veszi a lapot, aki veszi a lapot... ?! Veszi, de veszi a műholdas adásokat is a kábeltelevízión. Igaz, a tízezer forintot le kellett tenni, de bejön a fél világ a portákra.

A disco persze elmaradhatatlan, ide a környékből 4-500 fiatal is kijár, s innen autóba pattanva elmegy a teveli ifjúság is szórakozni. Nem bezárt ez a világ ma már. Még dívik a faluban a nagy lakodalom, ahová általában illik is meghívni vagy 3-400 vendéget, de ki is maradjon ki egy ilyen nagyszabású ünnepből?! A szokások persze azért részben változóak, mert akad család ahol az örömszülők csak fizetnek, a fiatalok meg csupán kasszíroznak... de van arra is példa, hogy közösen állják a költségeket. Egy a lényeg persze, hogy a házasság jó legyen. Ez viszont nem is pénz kérdés.

Bátor vállalkozók

Van itt minden, mint a búcsúban - mondhatnák az öregek, s bizony a környéken elsőként a teveli fogorvos volt az, aki a lézeres fogászati kezelést alkalmazta. Van a falunak gyógyszer- tára, s tervben van egy körzeti gyermekorvosi rendelő kialakítása is. Igény van. A gyermekorvost meg majd csak odaédesgetik, s ha jól gondolkodnak, hát le is telepítik.

A kereskedelemről... ? Itt van a polgármester szerint az Eri-Mari üzlet, ami európai színvonalú. A Völgységi Takarékszövetkezet a teveli irodáját engedte át a vállalkozóknak, akik Bonyhádról kijárva árusítanak virágot, zöldséget, ajándéktárgyat, és divatruhát. Az áfész tégla-' gyára még működik, van itt discont és vasbolt, benzinkút és büfé, fodrász és magánfuvaros. A téesz? A téesz jó. Sokat támogatja a falut. Nem ma kezdte, s bizton teszi mindaddig amíg teheti.

Szorgos nép lakik Tevelen, erről a porták is árulkodnak.

A jó porta itt is milliós érték, bár van néhány olcsóbb ház is, a forgalmi érték egyben a falu értékítélete is. Itt bizony elég jók az árak. Építési telek is van eladó, ezek még nem a nagyportás kialakítású telkek, de ha valaki kettőt akar megvenni egyszerre, megteheti.

Milyen mai magyar falu az, ahol nincs munkanélküli? Tevelen van. Akad 58 éves és 30 éves is. Ami nincs, az a crossbar telefon. A té- eszben van egyedül, a faluba meg kellene, de nagyon. Magánfuvarozók Mercedes busszal, árufuvarozók többféle teherautóval, autószerelő, tanár és parasztember, polgármester és húsipari szakmunkás ... Magyar falu.

Szabó Sándor Fotó: Ótós Réka