Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-03 / 154. szám

1991. július 3. PÚJSÁG 3 Híres magyar vagyonok - nagy karrierek (1.) Napjainkban a hazai polgá­rosodás új és reményeink sze­rint immár törések nélküli kor­szakát éljük. Azok közül, akiket a köznyelv finom eufémizmus­sal ma vállalkozóknak nevez, már látszanak kiemelkedni az elkövetkező korszak nagy gyá­rosai, pénzemberei. Ők azok, akiknek mai sikersztorija az előttünk álló évtizedek magyar valóságát jelentősen befolyá­solni fogja. De mit tudunk a ré­giekről? Az elmúlt évszázad hí­res magyar gyárosairól, banká­rairól... Keveset, hiszen az el­múlt évtizedekben ezek „ki­zsákmányolok” voltak csupán a történelemkönyvekben, és sok­kal ritkábban esett szó az álta­luk felépítet vállalatokról és bankbirodalmakról. Az elkövet­kező napokban néhány híres múltszázadi gyáros és bankár történetével ismerkedhetnek meg olvasóink. Apák, nagyapák, talán már a dédapák elbeszéléseiből köd­lenek fel a múlt fátyolán át az egykori mesés magyar vagyo­nok történetei, és azok a nevek, amelyek viselői szédületes kar­riert futottak be, lettek híressé itthon és határainkon túl. A polgári társadalom kibon­takozása előtt először a kie­gyezés nyitott utat és gördítette el végleg az akadályokat. Késve bár, de annál gyorsab­ban és látványosabban megy végbe ezekben az évtizedek­ben az eredeti tőkefelhalmozás. A fényesen ívelő, nagy karri­erek hőskora a kiegyezés utáni Magyarország három évtizede. Erre a korszakra esik a magyar tőkepiac kialakulása, ekkor he­lyeződik új alapokra az agrár- termelés, és példátlanul fellen­dül az ipari fejlődés. Szinte a semmiből jöttek létre a hatalmas vagyonok, születtek meg az iparmágnások, a ma­gyar pénzvilág vezéregyénisé­gei. Azok a nagy szervező ta­lentumok, akik felismerték a soha vissza nem térő lehetősé­get, amit a kiegyezéskori Ma­gyarország teremtett. Kétségtelen, hogy ebben a korban nemcsak idehaza, ha­nem külföldön is kedvező felté­telek voltak, hiszen világkon­junktúra volt. Európában és a tengeren túl egyaránt nagy volt a fellendülés, könnyebben lehe­tett karriert csinálni, mint bármi­kor. A gazdag, polgári hagyo­mányokkal és hatalmas tőkével rendelkező nyugati államok a maguk fejlett iparával, anyagi felkészültségükkel természete­sen tágabb teret nyújthattak a kibontakozó tehetségeknek az érvényesüléshez. Nálunk azonban, amikor a Lánczy Leók, a Kornfeld Zsig- mondok, a magyar pénzügy és hitelélet megszervezték és megalapozták, amikor a Ganz Ábrahámnak és Chorin Fe­rencnek megvetették a magyar ipar alapjait, voltaképpen semmi sem volt abból, ami nyugaton virágzott. Nem állot­tak rendelkezésükre azok az adottságok, amelyekkel a fejlett nyugati államokban már régen megvoltak és előmozdították az iparbárók és bankvezérek mű­ködését. A magyar gazdaságtörténe­lem lapjaira örökre beírták ne­vüket a magyar ipari és pénz­ügyi fejlődésnek ezek az úttö­rői, akiknek ha karriertörténetét és annak egyes állomásait te­kintjük, akkor azt látjuk, hogy mindegyikük úgyszólván self made man volt. Vagyis szinte a semmiből, pusztán tehetségük által gazdagodtak meg. Séta közben .. .az ember nézelődik, és ez többnyire nem haszontalan. Fő­leg, ha nemcsak néz, hanem lát is. Aztán sort keríthet hosz- szabb-rövidebb beszélgeté­sekre, és ezek szintén lehetnek tanulságosak. Persze, sétálva az ember nemcsak ismerősök­kel, járókelőkkel találkozik, ha­nem fákkal, bokrokkal is. Va­dabb viharok után aggódva nézi a vasútról a városba ve­zető platánsort, a hatalmas, de törékeny ágak nem sérültek-e? Az utcánkbeli vadgesztenyék méltósága nekem szelíd névro­konaikat juttatja eszembe, s ba­rátom óhaját, hogy ilyenek töve alatt kíván örökre megpihenni. Kívánsága teljesült, a Mecsek­ben pihen. Egyébként a vadgesztenye lombjával, virággyertyáival, sőt téli kopárságával is egyaránt imponáló, kimért szépség, melynek hatása van. Ismerős­ként megyek el a szomszéd ház kis suhángja mellett. Ezt valamikor a szemem láttára csonkította meg egy iskolás­korú. A fanyűvő tettlegességben részesült, a fácskát bicskával visszavágtam. Ma suta, de él, fejlődik. Nem úgy egy pár méterrel tá­volabbi társa, melyet gondos anyai felügyelet mellett tört ki egy erős óvodás. A története­sen mellettem sétáló - és ilyesmire különösen érzékeny - feleségem még meg se szólalt, csak a szeme villanására kérte ki magának a csinos asz- szonyka, hogy bárki elvitassa tőle gyereke egyedüli nevelési jogát. Ismerősként lengedez, haj­long az a sudár jegenye is, melyre reggelenként elsőként nézek rá az ablakból, hogy tud­jam, merről fúj a szél. No, nem a politikai... Ordas Iván Suzuki­gyár A híresztelésekkel ellentét­ben nem állították le Eszter­gomban a Suzuki-gyár építését, sőt, meggyorsult a munka: a hétvégeken is dolgoznak. A ja­pán szakemberek véleménye szerint a Vegyépszer Rt. fővál­lalkozásában gyorsabban ha­ladnak az építők, mint ahogy a Suzuki-cég rendelkezésükre tudja bocsátani a szükséges adatokat. A generálkivitelező, a 31-es Számú Állami Építőipari Válla­lat dolgozói elkészítették a 39.000 négyzetméter alapterü­letű főépület teljes vázszerke­zetét. Ezen belül áll a hegesz­tőüzem, a festőüzem, kész már a présüzem acélszerkezete és az összeszerelő műhely váza. Egy álom megvalósul Szálkán az elmúlt hét végén, minden művészeti ág, minden fiatal képviselőjének megnyi­totta kapuit az Alkotóház. Decsi Kiss János újságíró, a „Szálkán a művészetért” alapítvány kez­deményezője, az Alkotóház megálmodója, kevesebb büsz­keséggel, több meghatódott- sággal vezet bennünket körbe a házban és az udvarban.- Három éve tervezgetem ezt a napot. Az idén még nem akar­tam indítani a házat, mert úgy érzem, nem teljesen kész. Azok a fiatal művészek, akik már hal­lottak róla és eltervezték, hogy ezen a nyáron már itt dolgoz­nak, „kierőszakolták”. Nekik elég volt ez a készenlét. Egy tíznapos speciális ének­tanfolyammal nyitunk, amely­hez speciális életmód, többek között vegetáriánus étkezés já­rul. A „mesterszakács” Török Rita budapesti kórustag, aki ebben a táborban „csak” társai étkezéséről gondoskodik. A tanfolyam vezetője, Szup- rics Edit énektanár a Tao- Klang módszerrel tanítja éne­kelni az ottlévőket. A módszer lényege, hogy magasnyelvál­Udvari „hangverseny” lássál, hangszalagkimélőbb énekmóddal próbálnak, amely a közönség számára sokkal él­vezhetőbb a hagyományos éneklésnél, mert a szöveg ért­hetőbb. A tanárnő még el­mondta, hogy teljes erőfeszí­téssel „edzenek” reggel 6-tól este 11-ig. A község lakossá­gának, az Alkotóház létrehozó­inak, egymásnak pedig a jól végzett munka örömével, úgy kívánják megköszönni az itt töl­tött időt, hogy csütörtökön este fél 7-kor a szálkai művelődési házban, vasárnap délelőtt há­romnegyed 10-kor a szálkai templomban a szentmise után hangversenyt adnak. A megnyitó, bensőséges, minden hivatalkodástól mentes volt. Mint maga a művészet A Föld koronája Méter, liter, aranykorona. Mértékegységek - vághatja rá bárki teljes joggal. A kárpótlást és a földtörvényt megelőző vi­ták kapcsán egyre többször halljuk emlegetni az aranykoro­nát. Biztosan sokan tudják, mit takar a fogalom, de valószínű­leg olyanok is akadnak, akik nincsenek tisztában a kifejezés tartalmával. Az ő kedvükért kér­tük meg Számadó Józsefet, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetőjét, hogy segítsen a fogalom tisztázásában. Múlt századi törvény Az 1875. évi II. törvény hatá­rozta meg a „földértékelés ka­taszteri tiszta jövedelmi rend­szerét”. Ezt követően indultak el a talajbecslők az országban. Fiskális érdekek játszottak közre ebben, ugyanis a kincstár egyik fontos bevételi forrását készítették elő: a földadó kive­téséhez mérték fel a területe­ket. Alapnak a „közönséges gazdálkodással” egy kataszteri holdon (1600 négyszögöl) elér­hető tiszta hozamot tekintették. Két szempontból vizsgálódtak. Az első a terület piaci értékének felmérése volt. Élsődlegesen a piac közelségét határozták meg, majd - mai szóval élve - az infrastruktúráját. A másik vizsgálati szempont a talaj mi­nőségének leírása volt. Ébbe beletartozott például a tapintás, a vízhatás, s számításba vették a terület domborzati viszonyait is. A nyolc művelési ágon belül nyolc osztályba sorolták a föl­deket. A felmérést folyamato­san végezték, s csak ezután ál­lapították meg az aranykorona értékét. A besorolást általában tízévenként vizsgálták felül. Termőhelyi értékszám A két összetevő adta a komp­lex jelzőszámot, amelyet a ter­mészeti és gazdasági szem­pontok egyaránt kijelöltek. A két érték belső aránya nem megha­tározható. Volt rá példa, hogy egy rosszabb minőségű földte­rület a piac közelsége miatt magasabb értéket kapott, mint a piactól távol eső, jobb minő­ségű terület. Az aranykorona tehát az egy kataszteri holdon elérhető nettó (költségekkel csökkentett) jövedelem, amely­nek alapján a kincstár megha­tározta egy-egy község adóa­lapját. A fizetendő adó függet­len volt a ténylegesen megter­melt jövedelemtől, azaz aki ala­csony aranykorona-értékű föl­dön magasabb jövedelmet ért el, kevesebb adót fizetett, és fordítva. Aki magas aranyko­rona-értékű földjén rossz ha­tásfokkal gazdálkodott, azt a tényleges jövedelmével nem arányos adó is sújtotta. Minthogy a mérőszám a pia­choz kapcsolódott, ez később a beszolgáltatások és a tervgaz­dálkodás idején elveszítette je­lentőségét, noha ekkor sem tűnt el teljesen. Ezen alapult a szövetkezeteknek juttatott ál­lami támogatás rendszere, s fi­gyelembe vették a kisajátítá­soknál fizetendő összegnél is. Időközben új termelési módszer vált szükségessé: megszületett a termőhelyi értékszám, ezt azonban nem vezették be. Spekulatív számítás A 80-as évek legelején megkí­sérelték az aranykorona-érté­ket forintban kifejezni. Ekkor, egy átlagos szántót véve ala­pul, a 20 aranykorona-értéket 6000 forintnak számolták, mintha 1 aranykorona 300 forin­tot ért volna. Ám hangsúlyozni kell: ez nagy-nagy jóindulattal is csak spekulatív átszámításnak tekinthető. Az aranykorona szót - akár a bevezetőben említett törvé­nyekhez kapcsolódóan is - szinte mindennap hallhatjuk. Talán csak e mértékegység tör­ténetének rövid ismertetése után válhat világossá, miért kel­lene a negyven évvel ezelőtti ál­lapotokhoz visszatérnie az or­szágnak. Akkor ugyanis még ismertek voltak az egyes terüle­tek értékei. Ma viszont, ha va­laki visszakapja 50 aranykoro­nás földjét, nem tudhatja, mi történt azóta azon a vidéken (legyen az egykori sajátja vagy az annak fejében kapott, az or­szág más részében lévő terü­let). Épült-e arra út, vasút? Esetleg a négy évtizede még vi­rágzó falvak elnéptelenedtek. Méhészet Id. Haász Ferenc, gyulai ácsmester 30 éve foglalkozik szabad­idejében méhekkel. Feleségével együtt több mint 100 kaptár méhet gondoznak, bejárták a Tiszántúl erdőit a saját készítésű kaptárakkal, több tonna mézet pergettek már ki, de még nem akarják abbahagyni. A virágzó erdők, mezők látványa és illata nélkül nem tudnak meglenni. * Keretbehelyezés Pergetés Pergetés előtt Felszámolják az Oriont Rendhagyó módon kezdődött a hétfői képviselő-testületi ülés Tamásiban, hiszen a 17 órai kezdés előtt egy órával a képvi­selők megtekintették a városi sporttelepet. Bizonyára a vizuá­lis élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a napirend előtt ál­lást foglalt a testület háromszá­zezer forint pótlólagos odaítélé­séről a létesítmény rendbetéte­lére. Ezután a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló beszámolóval a napirend szerint folytatódott az ülés. Az elmúlt ülés óta történt fonto­sabb eseményekről való tájé­koztatóban a városi rendőrkapi­tányi pályázatok „újraértéke­lése” kapcsán a polgármester szóbeli kiegészítést tett, majd a megyei képviselő számolt be a megyei közgyűlés legutóbbi üléséről. A következő napirend Pári városrész nevének hivatalos „visszaadása” lett volna, de mi­után a nap folyamán egy alá­íráslistát juttattak el a polgár- mesterhez, amelyben lakossági kezdeményezés történik Pári önálló településsé válására, így a névváltoztatást a testület el­halasztotta a helyi népszavazás lezajlásáig. Néhány módosító indítvány elfogadása, illetve el­vetése után - egy tartózkodás­sal - gyakorlatilag egyhangúan elfogadták az önkormányzat szervezeti és működési sza­bályzatát. A szükséges forma­ságok ismertetése után Pásztor István személyében öt évre ki­nevezték az I. Sz. Általános Is­kola új igazgatóját, majd elfo­gadták a testület második félévi munkatervét. A bizottsági vé­lemények ismertetése után módosították a lakásügyi, va­lamint megalkották az 1990. évi költségvetés végrehajtásáról szóló önkormányzati rendelete­ket. Ezután szomorú tényként is­mertette a polgármester az Orion vezérigazgatójának a le­velét, amelyben a tamási gyár­egység felszámolásáról értesí­tette az önkormányzatot. Talán némi reményt jelenthet az érin­tett több mint 260 embernek, hogy a jelenlévő ügyvezető a Massive-Ta-Lux Kft. képvisele­tében szóban is megerősítette azon szándékukat, miszerint meg kívánják vásárolni a gyár­egységet. A testület ezután tudomásul vette a jegyző azon tájékozta­tását, miszerint a Vályi Péter Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatói pá­lyázatára jelentkezettek egyike sem kapta meg a nevelőtestület szükséges mértékű támogatá­sát, így további egy évig a jelen­legi megbízott igazgató látja el ezt a beosztást. Számtalan napirend Dunaföldvár Város Képvi- selő-testülete 1991. július 4-én, csütörtökön, délután két órakor tartja a városháza tanácster­mében soron következő testü­leti ülését. Ezen tájékoztató hangzik el a lejárt határidejű ha­tározatok végrehajtásáról és a polgármester két testületi ülés közötti tevékenységéről. Kidol­gozásra kerül Dunaföldvár kép­viselőtestülete szervezeti és működési szabályzatának a koncepciója is. Javaslat hangzik el a helyi népszavazásról és népi kez­deményezésről szóló rendelet megalkotására. Rendelet szüle­tik a menetrend szerinti helyi autóbuszközlekedés díjainak megállapításáról. Ezt követően pedig Melegné dr. Dudás Dóra , jegyző javaslatát beszélik meg, melyet az utazási valutakeret igénylésére a testvérvárosi kapcsolatok kiépítéséhez tesz meg. Mindezek után a testület az időszerű feladatokat beszéli meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents